Follow Us @nikikonyvesem

2018. március 10., szombat

Daniel Godfrey: Új ​Pompeji

Emlékeztek még az Egyik átkozott dolog a másik utánról szóló bejegyzésemre? Ha nem, akkor olvassátok el, mert olyan ez a két könyv - hiába két külön szerző munkái -, mintha kiegészítenék egymást. Az előbbi elkezdi felvezetni, a mi lenne ha elméletét, az utóbbi viszont az árnyoldalt mutatja be.

Imádtam Godfrey történetét! Egyszerűen zseniális! Egyetlen oldalát se untam, szinte befaltam az egészet! Nagyon bejött ez a fajta időutazás és az egész elmélet. De kezdjünk akkor mindent az elején.

Forrás
Maga a történet két szereplőnek köszönhetően két szálon fut párhuzamosan.
Az egyik főszereplőnk Nick Houghton, történészhallgató, aki egy kivételes lehetőséget kap a Novus Particles-től. 
Mi is ez a Novus Particles? Egy olyan megvalósult álom, mely egykor 3 egyetemi hallgató fejéből pattant ki. Olyan időutazás, mely során megmentik a halálra ítélt embereket. Legyen szó akár egy repülőgép szerencsétlenségről, amikor az utolsó pillanatban hirtelen az utasokat megmentik vagy ... a legnagyobb dobásról, Pompeji lakóinak megmentéséről.
Nick lehetőséget kap arra, hogy látogatást tehessen Új Pompejibe, megismerhesse a megmentett lakosokat, akik természetesen semmit se tudnak arról, hogy a jövőbe repítették őket.
De vajon ez helyes? Biztos nem gyanakszanak a lakosok?
A másik főszereplőnk Kristen Chapman. Egy "szellem", aki folyamatosan fuldokolva tér magához egy kád vízben. De ahogy telik az idő, a teste képes alakot ölteni és elkezd nyomozni az után, hogy mi történt vele. Biztos, hogy meghalt? Mi köze van a 3 egyetemistához? Mit tud? Milyen szerepet játszik az egészben? Egyáltalán ki ő? Kristen lesz az, aki szinte egyszerre a kezdet és a vég. Tőle indul minden és ő zárja is le.

"Ne pazaroljon túl sok időt a múltra! (…) Az igazi művészet azt kitalálni, mit rejt a jövő!"

Mint már említettem, hihetetlenül élveztem ennek a könyvnek az olvasását! Képzeljétek csak el, megmenteni azokat, akik meghaltak. Mondjuk a 2001. szeptember 11-ei vagy mondjuk Hirosima áldozatait. Vagy menjünk kicsit tovább. Ha képesek vagyunk így beleavatkozni a múltba, mi lenne ha mondjuk Hitlerrel végeztek volna még azelőtt, hogy hatalomra került? Akkor is kitört volna a II. vgh. vajon? Vagy ha tegyük fel Napóleon nem születik meg, akkor mi történt volna?

Az időutazás hatalmas lehetőségeket rejt magában, erre már Jodi Taylor története is felhívta a figyelmet, de Godfrey arra is rávilágít, hogy hiába a hatalmas lehetőség, ha nagy kárt tudnánk okozni vele. Mert mi értelme megmenteni a jelenünkben mondjuk a waterlooi csata áldozatait, ideröppenteni őket a XIX. századból? Hogyan tudnának beilleszkedni? Nyilván sehogy. Életben vannak, de vajon jól éreznék magukat, örülnének ennek a megmentésnek? Egy idő után kétlem. Vagy olyan megoldást találni, mint amit a Novus Particles talált ki? De akkor mi értelme volt az egésznek?

Tényleg nagyon olvasmányos és izgalmas volt a történet. Nagyon tetszett, hogy két szálon futott, bár jó ideig nem értettem, hogy Kristennek mi köze van az egészhez. Aztán amikor a történet vége felé kiderül, majd feltette az író az i-re a pontot, csak tátogtam, mint a partra vetett hal. Nem semmi csattanó volt a sztori végén!

Egyetlen negatívumot tudok felhozni, méghozzá a borítót. Értem mit akar sugallni, de mégis amikor megpillantottam, nekem egy Danielle Steel regény jutott eszembe. Az ő hazai megjelenésű könyvei ilyenek. Tán jobb lett volna maradni az eredetinél.

Ha érdekel titeket az időutazás vagy egyszerűen csak egy picit is sikerült felkeltenem az érdeklődéseteket, akkor olvassátok el ezt a könyvet! Tényleg tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése