Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Zakály Viktória: Szívritmuszavar

Nem tudok írni erről a könyvről, egyszerűen nem megy. Ráadásul úgy érzem, hogy olyan mély története van, ami miatt jogom sincs hozzá. Meg amúgy is, mit lehetne? Hogy van egy 30 éves költőnő, aki visszaemlékszik a 7 évvel ezelőtti eseményekre? Egy fájó szerelemre, ami nem teljesedhetett be? Ecseteljem, elemezzem, kérdéseket vágjak a szereplők fejéhez? Miért viselkednek olyan gyerekesen ahelyett, hogy felvállalnák 23 évesen az érzelmeiket? De nincs jogom hozzá, mert miközben olvastam a könyvet, úgy éreztem, hogy ez valami nagyon más. Kifakadás? Valós tapasztalat? Valós érzelem? Önmarcangolás? Mi ez az egész? Honnan jött? És hová tart? ... Szereplők, vagy pedig hús-vér emberek, max. egy kicsit átkerekítve?

Nehéz a Szívritmuszavarról írni, mert csupa fájdalom. Olyan, mint egy fiatal nő segélykiáltása egy belülről szaggató, mély fájdalomról.
Nem lehettek együtt a fiúval. Nem teljesedhetett be szerelmük. De képes-e az idő minden sebet begyógyítani? A történetből az derül ki, hogy nem. ... Eltelt 7 év, a seb újra és újra felszakad, közben az olvasó sodródik ezzel a furcsa stílusú, elbeszélő történettel, kicsit maga is meghal az olvasása közben, hogy aztán egy oldalnál elakadjon a lélegzete, könny lábadjon a szemébe. Majd megkönnyebbüljön, de legszívesebben a falat kaparná kínjában, mert rájön, hogy a beteljesületlen szerelem átalakul valami mássá. Amikor el kell engednünk valakit, miközben belülről apró darabokra hullunk. Ismerős érzés, ugye?

Nem tudok mit írni. Mert egyfelől nagyon nincs mit, másrészt pedig úgy érzem, nem is lehet. De az nagyon érdekelne, hogy mi ihlette és miért született meg? És sajnálom-e, hogy csak most olvastam el? Minden furcsaságával, értetlenkedésemmel, néha unalmammal együtt: igen.

_______________
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2012.)
Oldalszám: 208
Ára: 2999
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

0 megjegyzés: