Follow Us @nikikonyvesem

2013. július 30., kedd

Sylvain Reynard: Pokoli erény

Úgy látszik, mostanában mesterien értek ahhoz, hogyan trafáljak bele a "jó" könyvekbe. Először a szüzes, utána a vaníliás, most meg ez a pokoli. :oS
Már a bejegyzésem elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv bár szenvedélyes akar lenni, még sem erotikus regény. Inkább romantikus, csak a gyengébb változatból. Őszintén szólva nagyon meg vagyok döbbenve, hogy a molyon jelenleg 83%-os, nem is értem, mert szerintem katasztrófa volt. De kezdjük akkor az elején.

Miről is szól? Julia 23 éves és a Torontói Egyetemen vesz részt mesterképzésen, ugyanis Dante-specialistának készül. Lényegében a 33 éves Gabriel Emerson professzor miatt folytatja a tanulmányait Torontóban, mert a pasi igazi nagyász a témában.
Igen ám, de aztán itt jön a fordulat. Kiderül, hogy 6 évvel ezelőtt a lány összegabalyodott egy kicsit a pasival (no sex), aki persze erre totál nem emlékszik. Ráadásul Julia legjobb barátnője, Emerson testvére (de még így se ismeri fel, naná) és a csaj még mindig odáig van érte. A prof viszont elég ellenszenvesen viselkedik vele, de mint ahogy képzelhetitek, csak a vágyát akarja így leplezni.
Bonyolítja a helyzetet -amikor végre színt vallanak egymásnak, meg kiderül a 6 évvel ezelőtti eset is-, hogy egy tanárnak nem lehet párkapcsolata a diákjával, így titkolják szerelmüket (továbbra is no sex).
A múltból előkerülnek a piszkos részletek is, mint pl. egy ex Emerson életéből, aztán Julia életéből is, végül még az elköttetés is, meg a kutyafüle is, szóval van benne minden. ...

Mi tetszett a történetben? Semmi.
És mi nem? Hol is kezdjem?
Először is, Julia a legszánalmasabb női karakter, akiről eddig olvastam. Értem én, hogy azért van ilyennek ábrázolva, mert súlyos lelki sebeket szerzett (mert hát kihagyhatatlan elem ugyebár), de az agyamra ment. Folyamatosan térdre esik, folyamatosan térdel, behúzza fülét-farkát, szinte arra készteti az embert, hogy kutyának kezelje és belerúgjon. Rettentő unszimpatikus a gyengesége, hogy ennyire alávetett és ennyire hagyja magát megalázni. Tudom, hogy valószínűleg sok nő ugyanilyenné válna, ha olyan kapcsolatban élt volna, mint ő, de ennek ellenére nem szimpátiát éreztem iránta, hanem előjött belőlem az amazon. Miért hagyta? Miért tűrte? Miért nem törölte jól pofán a pasit, csak a rend kedvéért? Mit hitt, hogy idővel jobb lesz? Na persze. Még időben nyakon kellett volna basznia az exét, aztán megtanítania arra, hogy tisztelje a nőket, ha már a drága anyja ezt elfelejtette neki elmagyarázni! Aztán otthagyni a fészkes fenében!
Ami a proffot illeti, szerintem egy állat. Röviden. Egy agresszív tuskó, aki persze a csajt a tenyérén hordozza, de azért kijön belőle, hogy mekkorának teremtetett. Nagyon nem kedveltem. Ráadásul sehogy se tudtam magam elé képzelni egy öltönyös, csokornyakkendős! (elképzelni is rossz), szexi profot.
A cselekmény zagyvaság. A 100. oldalig azt se tudtam miről olvasok. Egyik percben a főszereplők közti kapcsolat nem derül ki, a következő oldalon meg már egymás karjában voltak, megemészthetetlen volt. Egyik oldalon nyavajog a szereplő, hogy mennyire odáig van a másikért, a másikon meg már szitkozódva kiabál vele. Hatalmas szélsőségek voltak. Ráadásul a történet közepe felé annyira szirupos lett, hogy a hányinger kerülgetett tőle. Már undorítóan, émelyítően, gyomorforgatóan nyálas volt. Nyuszika, kicsikém, szívem, ó anyám.
Meg amúgy is: mi a fene is történt 500 valahány oldalon keresztül? Röviden: nyavajgás, szitkozódás, egymásra borulás, jaj nem szexelhetünk, mert szűz vagy, én meg a tanárod; na bakker, ő az exem és keményen szereti, ja és miatta köttettem el magamat; ruccanjunk haza Karácsonyra és dugjunk végre a gyümölcsösben; hű mekkora szerszámod van! büszke is vagyok rá; vegyél be egy Algopyrint a fájdalomra. Na ennyi.
A szerző a romantikán és a gyenge erotikán kívül, próbálta nem a véletlenre bízni az izgalom fokozását, belevett ám mindent. Van itt kérem szépen egy befolyásos volt ex, aki persze hatalmas állat; egy másik ex, aki keményen szereti a szexet; besikerült gyerek (csúnya dolog így kifejezve, de szegényke tényleg így jött össze); drogos múlt; elköttetés; szar anya; szörnyű gyerekkor, és nem is folytatom a sort. Az összes "népmesei" elem fel van benne vonultatva. Bár ennyi oldalon keresztül. :oS
A legnagyobb hülyeségnek a testiség hiányát tartottam. Értem az okot, de akkor is. Készüljetek fel arra, hogy kb. az utolsó 50 oldalig csókon kívül alig-alig történik valami. És ami történik is, unalmas és semmilyen. De maga a szex is szerintem nevetséges. Az írónak fel kellett volna tüzelnie az olvasók fantáziáját ezzel az időhúzással, de én szinte már könyörögtem azért, hogy essenek már egymásnak, mert kiborított a szenvedésük. (És van olyan, aki fájdalomcsillapítót vesz be a szüzessége elvesztése után?)
A csaj folyamatosan a szegény-egyetemisták-mindenható-istenéhez és a hozzá hasonlókhoz imádkozik. Rosszabb, mint a belső istennő, higgyétek el. Legalábbis huszadjára, tuti. :oS
Ti hogy viselnétek amúgy, ha a párotok egy másik nő nevén hívna, még akkor is, ha tegyük fel Ady kutató lenne és Lédának becézgetne? Hát én tuti nem tartanám szexinek harmadjára. Elsőre még aranyos, másodjára elviselem, harmadjára már kikérem magamnak, van saját nevem, negyedjére meg faképnél hagyom és választok olyat, aki inkább Mucikának hív. 
És ha már Dante így, Dante úgy, kaphatott volna nagyobb szerepet is annál, mint amekkorát kapott. Én legalábbis erre számítottam.  

Az egész történet unalmas, nevetséges, egy semmi. A szerző, totál két össze nem illő karaktert hozott össze, csak annak a nevében: milyen izgalmasnak hangzik már, hogy valaki a tanárával kavar. (Szerinte.) Ez kb. ugyanolyan, minthogy a pornófilmekben előszeretettel alkalmazzák a titkárnős szitut. (Mondjuk a diáklányosat is.) 
Elegem van már abból, hogy sorra jelennek meg itthon (tudom, ez a könyv 2011-es, de akkor is) az olyan történetek, amikben a nő megalázott szerepben van. Az elején még elment, de most már kiborít. Miért kell a nőket gyengének ábrázolni, akiken mindenki átgázolhat, mindenki kihasználhatja, lelkileg, testileg tönkre teheti őket? Vagy ha ilyen karaktert is ábrázol, akkor miért nem inkább azt üzeni az olvasónak, hogy mer a nő szembeszállni és széttörni a pasi fején a vágódeszkát, csak úgy lájtosan? Hatalmas méreteket ölt a nők elleni erőszak, ne azt hangsúlyozzuk már a könyvekben, hogy velük is megtörténik, hanem azt, hogy mernek tenni ellene! Meg miért függnek mindig a pasitól? Itt is szegény kisegér a csaj, aki éhezik, a pasi meg gazdag, naná.

Nem igaziak a karakterek, nem jelentek meg előttem, szenvedés volt az olvasása. A csaj tán még jobban kidolgozottabb, de a pasi semmilyen. És hogy miért szenvedtem végig akkor magamat rajta? Mert meg akartam érteni ezt a 83%-ot, de nem jött össze. Számomra az a kategória, amit egyáltalán nem ajánlanék elolvasásra. Erre a könyvre inkább ráillik, hogy a felnőtt Alkonyat, egy kis elferdítéssel, mint a Szürkére.

Ja, és pasi a könyv szerzője. Ez nekem első körben nem esett le. Agyaltam azon, hogy vajon a nyersesség emiatt van-e, végülis lehet, de a lényegen nem változtat: nem tetszett. A második kötet (mert hogy sorozat a szentem, természetesen) már fordítódik magyarra elviekben (anyám!), a harmadik meg decemberben jelenik meg angolul (nem is mondok semmit. Azt viszont láttam az FB oldalán, hogy sokan várják, szóval ízlések és pofonok, már megint).

__________________
Eredeti címe: Gabriels's Inferno (2011.)
Kiadta: Pioneer Books (2013.)
Oldalszám: 512
Sorozat: Gabriels's Inferno #1
Ára: 3990
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

1 megjegyzés:

Alexandra Kovacs írta...

Én kifejezetten imádtam a könyvet!
Sőt ez lett a kedvencem, pedig már rengeteg könyvet olvastam , mégis ez áll hozzám legközelebb! Én ajánlom olvasását!!!!