Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Leiner Laura: Örökké

Kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2013.)
Oldalszám: 744
Ára: 3990
Sorozat: A Szent Johanna gimi #8
A Szent Johanna gimi 1.
A Szent Johanna gimi 2.
A Szent Johanna gimi 3
A Szent Johanna gimi 4.
A Szent Johanna gimi 5.
A Szent Johanna gimi 6.
A Szent Johanna gimi 7.
Forrás: saját
Értékelésem: (ez a csillag a "kedvencet" jelöli, 
csillagos 5-ös)
"– Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? – suttogta halkan.
– Igen – bólintottam bele a vízbe az állammal.
– Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem – fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
– Ez mikor történt? – kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.
– Folyamatosan."


Hát ennyi volt. ... Vége. ...
Nem tudok mit írni az Örökkéről. Nem azért, mert nincs mit, hanem azért, mert nem lehet szavakkal rendesen megfogalmazni, mennyire is szerettem ezt a sorozatot és milyen volt elolvasni az utolsó mondatát.

Két nap alatt olvastam el a két kötetet, amikor csak tudtam, bújtam. Az utolsó kb. 50 oldalt meg végigbőgtem. Összeszorult a torkom ahogy láttam, hány oldal van még hátra. Legszívesebben húztam volna az olvasását, hogy tovább tartson, ugyanakkor tudni akartam mi lesz a vége. ... És most már tudom. ...

Imádtam, kalapomat emelem az írónő előtt. Létrehozott egy olyan sorozatot, ami bájos, hétköznapi. Megmutatta, hogy nem kellenek a mai menő, sablonos, vámpíros/angyalos/zombis, Twilight-os történetek. A hétköznapi életből is lehet ötletet meríteni.
A 12/b tagja bármelyikőnk lehetne. Szerintem mindannyian valamelyik szereplőben legalább egy kicsit magunkra ismerhettünk. És bár inkább a tizenéves olvasóknak íródott a történet, mégis korhatár nélkül hódított. Épp úgy várták a folytatásokat a tizenévesek, mint akár a szüleik. Ez pedig hatalmas dolog.

Nem írom azt, hogy nem voltak olyan dolgok ebben a részben, amik ne zavartak volna, mert voltak, de ugyanakkor már nem számít.
Imádtam, hogy visszarepített az írónő a gimis éveimbe. Imádtam, hogy újra 15, majd 19 éves lehettem. Most pedig összeszorult a szívem. Azzal, hogy Reniék elballagtak, lezárult egy időszak az életükben, de a miénkben is. Miközben olvastam a búcsúzásukat, kicsit úgy éreztem, hogy darabokra hullok az idő tengerében. Mert egyszerre láttam magamat kilépni 19 évesen a sorból, amikor átvettem az érettségi bizonyítványomat, és láttam magamat most 29 évesen, visszaemlékezve azokra a pillanatokra. Mintha csak tegnap lett volna, de közben pedig egyáltalán nem. Láttam azt a nagyon fiatal, fekete hajú lányt, ahogy mosolyogva, boldogan átveszi a bizonyítványát, aki semmit se tudott még arról, hogy milyen lesz az élete 10 év múlva. Bizonytalan volt, esetlen is és annyira szeretett volna előre utazni az időben. Mintha a jelenemben egy varázsgömb fölött ültem volna és néztem volna őt. Szerettem volna belenyúlni a gömbbe, megsimogatni az arcát és csak egy pici jelet adni neki. Hogy minden rendben lesz, ne féljen.

Tán majd egyszer, amikor nem leszek már annyira a hatása alatt a sorozatnak, összefoglalom rendesen a gondolataimat a befejező részről, de most valahogy nem megy. Tán ezért is volt ilyen sikeres a sorozat, korosztálytól függetlenül. Mert el tudta érni, hogy mindannyian belecsöppenjünk, magunkévá tegyük az eseményeket, a szereplők tipródásait, boldogságukat, emlékezzünk.
kép forrása
Emlékszem, hogy az osztályfőnökünk 9.-ben, az első napot azzal kezdte, hogy ez a 4 év lesz életünk utolsó felhőtlen 4 éve. Hogy ami ezalatt a 4 év alatt történik majd, sose fogjuk tudni elfelejteni. Hogy azok a barátságok amik ekkor köttetnek, szorosabbak lesznek, mint a későbbiek. Mi pedig csak néztünk rá bambán, amolyan "hagyjál már minket békén" pillantással.
Aztán amikor a ballagás végén megtartotta az utolsó osztályfőnöki óráját, újra eszünkbe juttatta amit akkor mondott. És már bőgtünk, sőt, zokogtunk. Mert igaza volt. De csak abban a pillanatban értettük ezt meg. ...

A Szent Johanna gimi egy nagyon bájos, mindennapi sorozat egy fiatal lány naplója alapján. Reni lehetek én, lehetsz te vagy lehetsz bármely más szereplője a történetnek. Valamelyik biztos te vagy.
A főszereplőnk amolyan szürke kisegér, de nagyon szerethető. Barátságos, segítőkész, könyvmoly és nagyon szerelmes az első pillantástól Cortezbe. A suli menőjébe, az álompasiba.
Tipródnak, szenvednek, lényegében a saját hülyeségeik miatt kötetről-kötetre sodródnak el egymás mellett, míg végül megtörténik az áttörés és összejönnek.
A kötet lényege, hogy mindannyian leérettségiztek, mindannyian jól vannak, a szerelmesek együtt maradnak, megoldották a nehézségeket. ... Végig követhettük, ahogy 14-15 évesen beléptek a gimi kapuján, majd 18-19 évesen leérettségiznek és szétröppennek. ... Kár, hogy vége! :o(
Mindenkinek csak ajánlani tudom a figyelmébe!


"Nem szól a dal, szomorú, csendes este van
Most még mind itt vagyunk, de senki nem szól,
hallgatunk
Az éj is csendesebb, gyertek üljünk közelebb
Ez a búcsú éjszakánk, szóljon a dal hozzád, jóbarát

Húsz év múlva az ifjú vándor megpihen
De hosszú még az út és közben valamit tenni kell

Elbúcsúzunk, holnap már távol vagyunk
Húsz év múlva lehet, hogy találkozunk

Felkelt a nap, a reggel köszöntött reánk
Minket bántott a fény, az is, hogy elhagyjuk egymást
Együtt leszünk még egy hosszú éjszakán
Vígan átvirrasztjuk, ahogy tettük sok-sok éven át

Húsz év múlva... "
(Húsz év múlva)

Leiner Laura 1985-ben született Budapesten. 2005-ben jelent meg az első regénye, de a népszerűséget A Szent Johanna gimi c. sorozata hozta meg neki, aminek az első része 2010-ben jelent meg a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, az utolsó pedig idén.
Idén augusztusban-szeptemberben megjelenik az írónő új könyve. Egyelőre még nem lehet tudni, miről fog szólni.
Hivatalos oldala | Facebook 

8 megjegyzés:

koalány írta...

Hüpp. Én most olvasom a 3. részt, de már beleszerettem! Tervem, hogy nyárig (nyár végéig) az összeset elolvasom. És ugye 35 éves vagyok :)))

Niki írta...

Most nem kicsit irigyellek, hogy most olvasod először a részeket, neked még minden új. ;o)

~Johanna. írta...

egyetértek. nekem is el kellett telnie jó pár napnak, mire kikerültem a hatása alól. el sem tudom mondani, hogy mennyire szeretem ezt a sorozatot...:)

Niki írta...

:o) Megértelek.

Zsófii írta...

egyszerűen imádtam. most olvasom újra a 8. részt és mindenkire irigy vagyok aki még a sorozat olvasása előtt áll. egy korszak lezárult az életemben az biztos, igaz még csak 16 éves vagyok. mást nem tudok mondani, csak azt, hogy köszönöm Laurának.<3

Niki írta...

@Zsófii: Én is irigykedek ám, és kíváncsian várom az új regényének a megjelenését! :o)

kukka írta...

Minden elismerésem az írónőé! Humoros, izgalmas, kedves ez a sorozat. Én fiú létemre élveztem, habár adott egy érzésem, 10-20 múlva rengeteg, a könyvben említett dolog nem lesz már populáris, így akkor már lehetséges, veszít egyet-kettőt az "értékéből" a könyvsorozat. És furcsa, de manapság már kevés helyen található ennyire "jó" osztály, ennyire "korrekt" diákokkal. Ezért nem éreztem sok helyen elég hitelesnek, hiszen a mai fiatal nemzedék már durvább életvitelű, ellenben mindegy, hiszen ez egy fikciós regény, egy csodás, tiszta világgal, és iszonyat jó volt elmerülni, elkacagni benne :)

Niki írta...

@kukka: igen, 10-20 év múlva nyilván már nem lesz akkora nagy szám ez a sorozat, mint most, de ugyanakkor nem is az a lényege, meg éljünk a mának amúgy is. ;o) Ha jobban belegondolsz (nem tudom persze hány éves vagy), de azok az ifi regények, amik az én fiatal tizenéves koromban úgymond menők voltak (olyan 14-16 éve kb.), ma már nagyon nem azok. Sajnos a legtöbb történetnek ez lesz a sorsa hosszabb távon, hisz változik a világ, változik az újabb generáció igénye.
Laurát én is csak dicsérni tudom ezért a sorozatáért, nagyon szerettem!
És igen, ilyen fiatalok nem nagyon vannak manapság, de tán emiatt is volt jó olvasni. ;o)