Follow Us @nikikonyvesem

2013. április 1., hétfő

A. O. Esther: Hívogat a fény

Kiadta: Decens Magazin Média Kft. (2013.)
Oldalszám: 464
Sorozat: Összetört glóriák #2
#1 Elveszett lelkek
Ára: 3990
Forrás: írónő
Értékelésem:
"- Sophiel, őszinte meggyőződéssel hinni sokkal nehezebb, mint azt bárki gondolná! Az igazi hit nem azt jelenti, hogy tudod, van Isten, hanem azt, hogy elhiszed, ő mindig veled van, és minden körülmények között számíthatsz rá!"


Egy jó sorozatnál nincs is idegesítőbb dolog annál, mint amikor hosszú hónapokat, ne adj Isten akár 1-2 évet is várni kell a folytatással. Szerencsére A. O. Esther nem váratott minket sokáig az Összetört glóriák második részével, a Hívogat a fény márciusban megjelent.
Lehetőségem adódott az írónő jóvoltából hamar kézhez kapni, így a megjelenése után nem sokkal a kezemben tarthattam a fehér borítékot. Izgatottan bontottam ki.

A külsejéről ódákat tudnék zengeni, gyönyörű. Kemény kötetes, védőborítós és maga a borító is nagyon szép. Akkora az ellentét az első rész fehérsége, tisztasága, angyalisága és a fekete, titokzatos, vörös szemű női alak közt, hogy az olvasóban már a láttára egyfajta izgatott borzongás fut végig: Vajon miről fog szólni? Belül is ennyire titokzatos, ellentétes lesz?
De nem csak a külsejét lehet dicsérni, hanem a belső díszítő elemeket is. A fekete belső lapot, az iniciálékat -amik nagyon feldobták a fejezeteket-, a könyv közepe felé a pauszpapíron az imát és a mögötte levő grafikát, valamint persze a fekete könyvjelzőt. Számomra ilyen a tökéletes kivitelezésű könyv. Igényes, gyönyörű, látszik rajta, hogy nagy odafigyeléssel és szeretettel gondozták, a célja pedig az olvasók szépérzetének a kielégítése volt. Egyszerűen csillagos ötös, imádom! Bárcsak minden könyv ennyire igényes kiadás lenne, bárcsak több ilyen kivitelezést tarthatnánk a kezünkben!

A tartalomról röviden: (Most nem én foglalom össze, hanem a fülszöveget másolom be, mert nagyon jól össze van foglalva benne minden, röviden.)
"Miután Sophiel kiszabadította az üvegcsékbe zárt lelkek millióit, a Mágus gyűlöletes haragjával kell szembenéznie, sőt, annak három nővérével is, akik a fekete mágia papnői. Az Igézőfiú, Joshua megkínzásával zsarolják Sophielt, hogy megkaparintsák angyali nyakékét, melyet csak ő képes levenni magáról, és ami a földi létéhez szükséges erőt nyújtja számára. Joshua és Sophiel egy időre megmenekülnek a varázslók karmai közül, de hiába. A nyaklánc nélkül a lány egyre erőtlenebb, és teste elkezd fénnyé válni… 
A Jó és a Rossz küzdelme eközben tovább folyik a Földön, a cél a Mindenség Térképének megszerzése. A három papnő a Pokol urának szánja a kincset, aki végzetes háborúra készül a Mennyek Országa ellen.
Sophiel is útra kel - bár egyre erőtlenebbül -, hogy segítsen angyaltársainak a misszió teljesítésében, de miközben a világot szeretné megmenteni, ő is megmentőre szorul. Élet és halál közt sodródik, amikor egy gyógyító asszony fura jóslatot mond neki, de a fénnyé válást ő sem tudja megállítani. Sophiel élettelenül omlik össze egy öreg malom elhagyatott padlásán.
Eközben ketten is keresik, akik akár az életüket adnák, hogy megmentsék a földi haláltól. Egyikük, persze, Elijah, a Sötét Angyalok vezére - pedig mennyi, de mennyi fájdalmat okozott már a lánynak-, a másik Elijah ősi ellensége, a szelíd Gabriel arkangyal, aki szintén Sophielben talál rá a szerelemre. 
Vak gyűlölet és víztiszta szerelem, halálos csapdák és gyilkos merényletek, lüktető szenvedély és pokoli féltékenység, ördögi mágiák és égből jövő csodák színezik a rengeteg kalandot, melyek az angyali és kevésbé angyali hősökre várnak. 
De vajon ki birtokolja majd a Mennybe vezető út térképét, és megérkezik-e a segítség, amikor már minden veszni látszik? Meddig képes kitartani a bizalom? Túlélheti-e a szerelem a leggonoszabb ármánykodást, begyógyulhatnak-e a halálvágyba kergető csalódás sebei? Megbocsáthat-e egymásnak két ősi ellenség, ha ugyanaz a fájdalmuk, és küzdenek-e egymás életét védve, ha tudják, a harc után egyikük elveszíti, ami az életénél is fontosabb? És végül, képes-e lemondani saját boldogságáról az, aki igazán szeret?  
A válasz a könyvben… Kedves Olvasó, Hívogat a Fény!"

A véleményem:

kép forrása
Ott tartottam, hogy kibontottam a borítékot és megcsodáltam mennyire szép.
Szokásom, hogy az olvasás előtt hátulról belelapozok a könyvekbe. Így botlottam az olvasói véleményekbe, amiket nagyon jó volt olvasni, nagyon jó ötletnek tartom. És persze nagyot dobbant a szívem, amikor megtaláltam köztük az enyémet, mert hatalmas meglepetésként ért. Ezután előre lapoztam és szembe találtam magamat az ajánlóval, ami könnyeket csalt a szemembe és nagyon megalapozta a hangulatomat. Komolyan, én még ilyen szép ajánlót szerintem még sose olvastam!
Utána jött az Emlékeztető, amiben 2 oldalban összefoglalták az Elveszett lelkek eseményeit. Ennek is nagyon örültem és nagyon jó dolognak tartom. Újra csak azt tudom írni: bárcsak minden sorozatnál lenne ilyen Emlékeztető! Főleg akkor jönne nagyon jól, amikor sokat kell várni az újabb rész megjelenésére és bizony megkoptak már az emlékek.
Ezt követően pedig kezdetét vette a mese.

Sokáig gondolkodtam a könyv befejezte után, hogyan is lehetne röviden megfogalmazni, milyen is volt olvasni, hogyan tudnám megfelelően átadni azt a hangulatot, érzést, amit bennem keltett. Végül úgy döntöttem, hogy úgy fogalmazom meg, ahogy a letisztulása után éreztem.
A Hívogat a fény olyan, mint a Gyűrűk Ura és egy Walt Disney-féle mese keveréke. Tudom, hogy nagy bátorság az írónő stílusát Tolkienhez hasonlítani, hisz Tolkien bácsi Tolkien bácsi, de mégis amikor olvastam a könyvet, teljesen Gyűrűk Ura hangulatom volt. Szerintem az írónő nagyon jó úton halad afelé, hogy nagy mesélővé váljon és ezért megérdemli a kiemelt figyelmet.

Milyen a könyv stílusa?: Különleges, inkább szép-, mint szórakoztató irodalmi.
És a felépítése?: Nagyon jól felépített, kidolgozott, az írónő nem sietett el semmit. Mindent szép részletesen ábrázol. Látszik a történeten, hogy nincs elsietve, elkapkodva, sok idő, energia van belefektetve.
A karakterek?: A karakterek is szépen ki vannak dolgozva, egyikkel se volt problémám. Nagyon örültem annak, hogy Sahranfert ebben a részben jobban meg lehetett ismerni: miért lett olyan amilyen, milyen volt a gyerekkora, stb. Ebből is látszik, hogy senki se születik gonosznak, gyilkosnak, bűnösnek, mindenki azzá válik, valamilyen okból kifolyólag. De mi lehet ez az ok? Ez az egyik nagy kérdése is a történetnek.
De nem csak Sahranfer szála dobta fel a történetet, hanem a három boszi felbukkanása is. Bebizonyította az írónő, hogy lehet egyszerre utálni a szereplőket, ugyanakkor mégis várni a felbukkanásukat és ez nagy dolog.
kép forrása
Mi a helyzet a romantikus szállal?: Ebben a kötetben kicsit bonyolódtak a dolgok ezen a téren. Hisz egyfelől felbukkant egy angyalunk, aki kicsit összekuszálta a saját érzelmeit és az angyallányunk érzelmeit is. Másrészt felbukkant 3 boszorkány is, akik nem restek bevetni csáberejüket (vagy jobban mondva varázserejüket), hogy elérjék a céljukat, ezzel pedig hatalmas fájdalmat okozva Sophielnek.
Na és az erotika?: Akik rendszeresen olvassák a bejegyzéseimet azok tudják, hogy én bizony nem vetem meg az erotikus történeteket. ;o) Így érthető módon nagyon reménykedtem az Elveszett lelkek olvasása után, hogy ebben a részben forrósodni fognak legalább egy kicsit a jelenetek. Ugyanakkor úgy érzem, hogy ez egy nagyon kényes pont, hisz ha átesik az írónő a ló túloldalára, akkor valami teljesen mássá alakul át a története. Ha viszont nem esik szó a "vibrálásról", akkor pedig hiányérzet alakulhat ki az olvasóban. Szerencsére A. O. Esther remekül megoldotta ezt. Igen, voltak enyhébb forró pillanatok a könyvben, de nagyon szolidan, finoman ábrázolva. Amolyan adok is, de odafigyelek arra, hogy ne vigyem túlzásba stílusban. Nekem ez így teljesen megfelelt.
És maga a cselekmény?: Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor: fordulatos. Nagyon fordulatos. A szereplőink egy percre se pihennek meg, mindig történik velük valami, mindent bevetett az írónő, hogy nehogy egy percre is lankadjon az olvasó figyelme. Nagyon sok minden történik a Hívogat a fényben. És mivel több szálon fut, így még több mindenre kaphatunk rápillantást.

Jó-jó, eddig csak dicsértem, de volt ám problémám is. Két furcsaságot éreztem az olvasás során.
1.) Joshua szerepe a történetben. Egy kisfiúról van ugyebár szó, aki mindeközben olyan, mintha igazából felnőtt lenne, gyermek testbe zárva. A történet elején nagyon zavart, mintha felcserélődtek volna a szerepek Joshua és Sophiel közt. Mintha Joshua lett volna a felnőtt és Sophiel a gyermek, aki segítséget kér a felnőttől.
Eddig még nem olvastam olyan történetet, amelyben "egy küldetés" végrehajtásakor a főszereplő mellé, fiatalabb segítő szegődik segítőtársnak. Inkább az a megszokottabb, hogy a segítő, a mentor egy idősebb szereplő. A Hívogat a fényben ez fordítva volt. Egy gyermek volt a történet elején a segítő, ez pedig nagyon zavart, mert a felnőtt hirtelen elveszítette felnőttségét és gyengének láttatott.
2.) a nézőpont váltások egyes fejezetekben. Többnyire E/3 személyben íródtak az események, de volt amikor váltás történt és hirtelen E/1 személyben találtam magamat. Ez alapjáraton nem szokott zavarni a történetekben, most viszont volt, amikor kicsit összekuszált. Mint amikor pl. az egyik fejezetben Sophielről E/3 személyben olvasunk, egy másik fejezetben viszont már a gondolataival találjuk szembe magunkat. Engem ez néhol egy kicsit kibillentett az eseményekből.

Összességében olvasmányos, jól felépített, fordulatos történet, méltó folytatása az Elveszett lelkeknek.
Amit még úgy érzem, hogy ki kell emelni, az maga a történelmi és mitológiai szálak. Nagyon tetszettek ezeknek a beleszövése a történetbe. Kíváncsian várom Az Életfa megjelenését, amire előre láthatóan májusban fog sor kerülni.

Ha olvastad az Elveszett lelkeket, ne hagyd ki a folytatását sem! Ha még nem kezdtél neki a sorozatnak, de szereted az angyalos, fantasy történeteket, enyhébb romantikával fűszerezve, akkor ajánlom az Összetört glóriákat a figyelmedbe!


"Az Összetört glóriák harmadik kötetében - az Életfában - a Szent Kőris titkos átjáróján át a Pokolba visz az út, ahol Sophielt, Arielt és Urielt erőszakkal tartják fogva a boszorkányok, hogy testüket megszállva feljussanak az élők világába. Arshamon, Nastrod ura ugyanis mindent elsöprő háborúra készül, és bár az angyalok erőnek erejével küzdenek ellene, végül mégis csak sikerül a legerősebbek egyikét megszállnia, aki úgy ismeri a Mennyországot, akárcsak a tenyerét. A fenti, békés világok alkonya közeledni látszik...
A történetet vastagon átszövi a skandináv mitológia, így felbukkannak az Urd forrása alatt élő nornák, akik a földi életeket irányító, fényesen ragyogó sors-fonalakat hol összefonják, hol pedig kényszeresen kettévágják, szerelmet, halált, barátságot vagy háborút szítva ezzel...
Nem messze tőlük található Niflheim, ahol a félig csontváz-félig emberi testben vezeklő Hél uralkodik. De vajon segít-e az országába tévedt harcosoknak, vagy magához hasonlóan örök kárhozatra ítéli őket? Mi ér többet egy halott uralkodónőnek: a boszorkányokkal kötött egyezség, vagy a jéggé fagyott szívében feltámadott vonzódás Elijah iránt?
Dirillék életveszélyes útja Muspelheimbe, a Tűz Birodalmába vezet, ahol Sutr, a tűzóriás tör foglyaik életére, miközben Gabrielnek a Sötétség Birodalmával és Moroval, a démonnal kell megküzdenie. Halottak hada és démonok garmada kísérti a közéjük tévedt halhatatlanokat, és lesz, aki minden igyekezete ellenére odavész majd…
Elijah, Bardo, Ramodiel és Lamachael Arshamon városába ér, feltett szándékuk ugyanis, hogy Égi Testvéreik mindegyikét kiszabadítsák. Mr. Lewinnél, a halott fogadósnál szállnak meg, akitől megtudják, milyen fizetőeszköz létezik a Pokolban, és tőle hallanak először Nidhoggról, az ádáz sárkánykígyóról, aki Nastrod vértavában fürdik, és halottak tetemén lakomázik.
Sophiel szívéért már nem csupán ketten küzdenek, ugyanis Arshamon is magának akarja a lányt. De Gabrielre és Elijahra is szemet vetnek a mágikus erővel bíró uralkodónők odalent. Meddig lehet ellenállni az ördögien buja, érzéki csábításnak? Életben maradhat-e az igaz szerelem ennyi kísértés között? Elveszíthetik-e a hitüket az angyalok? Hogyan lehet elpusztítani mindazokat, akik már amúgy is halottak? Meghökkentő fordulatok, könnyes drámák, felemelő pillanatok és megannyi csoda vár ránk odalent, a Pokolban... De ne félj, kedves Olvasó, hiszen tudnod kell: az angyalok mindig velünk vannak!"

Nincsenek megjegyzések: