 |
| Eredeti címe: The Secret Diaries of Miss Miranda Cheever (2007.) Kiadta: Gabo Könyvkiadó (2012.) Oldalszám: 400 Sorozat: Belvelstoke trilógia #1 Ára: 2290 Forrás: saját Értékelésem:  |
- Mit?
- Azt, hogy csak bele kell nőnie a testébe."
Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam a Miss Miranda Cheever titkos naplójára. A címéből kiindulva azt hittem, hogy az egész könyv egy napló lesz, az ilyen fajta regényeket pedig nagyon szeretem. Kicsit olyan kukkolósdi fílingje van. ;o) Persze most nehogy úgy képzeljetek el, mint aki egész nap az erkélyen lóg és onnan sassolja, hogy mikor, melyik szomszéd jön haza vagy épp kivel megy el, egyszerűen csak a napló formátum közel áll hozzám.
Lehet, hogy azért, mert én magam is vezetek naplót, 13 éves korom óta. Igaz, az első füzetecskéket a tárgyi bizonyíték miatt tűzbe vetettem (komoly, elégettem sajna) -tudjátok: szerelmi bánat, most megszakadt a szívem, összetörök mindent amiről ő jut eszembe, mert piszok volt, meg amúgy is fáj, na szóval emiatt-, de 15 éves koromtól, mindegyik el van rakva. És igaz, hogy manapság már nem nagyon firkálgatok, max. ha Gyerkőcömmel valami nagyon fontos dolog történik -mint pl. pár napja, ugyanis szerelmes lett a Drágám és lagzira készül-, de azért néha jó visszaolvasgatni.
Tudom, jól elkanyarodtam a témától, lényeg a lényeg, hogy szeretem a naplós regényeket és arra számítottam, hogy ez is ilyen lesz. Aztán sorra botlottam bele a pozitív véleményekbe róla, így elkönyveltem magamban, hogy a Kívánságlistámon a helye és kész, és be is szereztem ebben a hónapban.
A történetről röviden: 1810-ben veszi kezdetét a prológussal a történet. Épp Rudland őrgrófjának az iker gyermekeinek, Oliviának és Winstonnak ünneplik a születésnapjukat egy party keretében. Miranda, Olivia legjobb barátnője is hivatalos az eseményre. A kislány teljesen átlagos, ami ebben az időben nagy szerencsétlenség. Beleolvad a tömegbe, semmivel se sikerül kitörnie onnan, és ráadásul az egyik kislánynak sikerül jól megbántani őt, ami miatt eléggé elkeseredik.
Hazafelé, Olivia 19 éves bátyja, Turner kíséri. A kislány első pillantásra beleszeret a fiatal fiúba, és évekig magában is tartja, dédelgeti ezt a titkát.
Aztán hipp-hopp, 1819. áprilisában találjuk magunkat, méghozzá egy temetésen. Turner feleségét temetik éppen, de a férfi egyáltalán nem gyászol. Vajon miért?
Miranda már 19 éves fiatal nő (Turner pedig 28 éves) és titokban még mindig szerelmes a férfiba. A temetés után Oliviáéknál marad, így elkerülhetetlen, hogy összetalálkozzon vele.
Miközben Miranda szíve egyre hevesebben dobog Turner közelségétől, és a férfi is kezd összezavarodni a lánytól, Olivia elhatározza -mivel eladósorba kerültek-, ideje lesz Mirandának párt találnia. Ki is szemeli neki az ikertestvérét, Winstont és megpróbálja őket összeboronálni. Turner maga is meglepődik, hogy féltékenyen követi ezt a tervet. ....
A véleményem:
Mint ahogy már említettem, azt hittem, hogy nagy részben Miranda naplójáról fog szólni a könyv, de ez nem így lett. Néhol bele volt szőve egy-egy kis naplórészlet, de igazából elhanyagolható számban fordult elő."1810. március 2.
Ma szerelmes lettem."
A történet nagyon kedvesen indult. Elképzeltem a 19 éves Turnert, ahogy leguggol a 10 éves Mirandához, hogy megvigasztalja, és ebben a pillanatban belopta magát a szívembe. Teljes mértékben megértettem, hogy a kislány belé szeretett, valószínűleg velem is ez történt volna a helyében. Aki képes ilyen őszintén és ugyanakkor gyengéden megnyugtatni egy kislányt, az rossz ember nem lehet. (Meg az sem, aki a virágokat szereti, természetesen.)
Miranda, a fő-főszereplőnk egy hihetetlenül kedves és bájos karakter. Ártatlan, benne van a fiatal lányok sutasága, ugyanakkor már ott bimbózik a kitörni készülő nőiesség is, ami csak arra vár, hogy végre a férfi viszontszeresse.
A szerelmük lassan teljesedett be. Sokáig azt hittem, hogy ebben a részben nem is fog köztük kapcsolat kialakulni, majd a folytatásban, de nagyon örültem annak, amikor ilyen téren felpörögtek az események.
Aranyos, bájos, ártatlan volt a történet. Persze volt benne forróság is, de még akkor is azt éreztem, hogy az egész annyira rendben van. Nem sok, nem kevés és a tálalása is a helyén van. A humoráról pedig nem is szólva.
"Miranda lélegzete elakadt a férfi erekciójától.
- Ó, Istenem!
A férfi felnevetett.
- Nem, csak én.
Arcát a lány vállgödrébe temette.
- Mondtam már magának."
Igaz, néhol nehezen tudtam elhinni, hogy a XIX. sz. elején így beszéltek volna az emberek, de azt se éreztem, hogy annyira hangsúlyos lenne a történelmi szál. Inkább amiatt játszódik a múltban, mert a karaktereknek teljesen másnak kell lenniük, mint a mai fiatalok többségének. Ott van bennük az ártatlanság, a tartás, a merev szabályok szerinti élet, egy teljesen más világ. És ez adta meg a könyv hangulatát.
Két "problémám" volt a könyv olvasása során.
Turner nagy sebet kapott az előző kapcsolatában, ami nyilván hatással lett az életére, de nekem mégis fura volt a hirtelen fordulat, amikor végre ráébredt az érzelmeire -és itt a hirtelenen van a hangsúly-. Ami persze addig is teljesen nyilvánvaló volt, csak neki nem esett le, de ennél nagyobb baja senkinek se legyen a történettel!
A másik, hogy Olivia nem vette észre 9 évig, hogy Miranda szerelmes a bátyjába. Hogy tudta egy ártatlan, fiatal lány eltitkolni az érzelmeit a legjobb barátnője elől? Legalább sejtenie kellett volna, vagy csak megfordulhatott volna a fejében a gondolat, de nem.
Összességében: nagyon könnyed, fiatalos, bájos, ártatlan, romantikus történet. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe! Olvastatja magát, gyorsan lehet haladni vele, egyszerűen jól esett, jó volt olvasni, letenni se akartam! :o)
Álnevét Amanda Quick ihlette.
Eddig 16 alkalommal szerepelt a New York Times bestseller listáján, műveit pedig 24 nyelvre fordították le.
A Belvelstoke trilógia első része 2007-ben jelent meg, a második 2009-ben, a befejező rész 2010-ben.Az írónő hivatalos oldala ITT.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése