Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Alma Katsu: Halhatatlan

Eredeti címe: The Taker (2011.)
Kiadta: Agave Könyvek (2012.)
Oldalszám: 466
Sorozat: The Taker #1
Ára: 3980
Forrás:
saját
Értékelésem:
"- A szépségnek nem egy mértékegysége van, Lanore. A vörös rózsát mindenki imádja, de az mégis csak a szépségnek egy közönséges formája."


Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, még a Jézuskának is felírtam a listájára, hátha ezzel lep meg. ;o) Végül kicsit csúszott a megérkezése, ugyanis a Nyuszi hozta a szánkón.

A fülszöveget olvasva vámpíros- romantikus regényre számítottam. Így utólag nem értem miért hittem azt, hogy pont vámpíros lesz, de más megoldás akkor nem jutott eszembe arra a problémára, hogy a főszereplő nő 200 éve él már. Szóval amolyan visszaemlékezős sztorira számítottam, amiben a vámpír csaj visszaemlékszik az első és igaz szerelmére, aztán annyi is.
Hogy jó volt-e a sejtésem? Van amiben igen, van amiben nem.
Igen, visszaemlékezős, de nem vámpírokról van szó és nem is rózsaszínűen romantikus. Hanem inkább durván és nyersen.

A történetről röviden: Luke az ügyeletes orvos, amikor bevisznek a kórházba egy fiatal nőt, akit gyilkossággal vádolnak. A férfi megvizsgálja Lanoret, majd a lány olyat mutat és mond neki, amitől tátva marad a szája. (nem, nem AZT)
Lanore története 1809-ben veszi kezdetét, amikor is 12 éves kislány volt még, és fülig szerelmes a településük vezetőjének 14 éves fiába, Jonathanba. A fiatal fiú szépsége még a felnőtt nőket is megbabonázta, a fiatal fiúk irigykedtek rá, a férfiak tartottak tőle. Aztán egy napon összeszedte a fiatal lány a bátorságát és megcsókolta őt. Barátság szövődött kettőjük közt, amit Lanore elfogadott, csak a fiú közelében lehessen.
Évek teltek el, felnőttek, barátok maradtak, mindent tudott Jonathan hódításairól. Aztán ahogy lennie kellett, egyszer csak egymás szeretői lettek. Igen ám, de a lány teherbe esett, a fiúnak pedig más lányt kellett feleségül vennie. Lanorenak nem maradt más választása, mint mentenie magát és a családját is a szégyentől, így Bostonba utazott, hogy ott hordja ki a gyermekét és úgy térjen vissza a településükre, mintha mi se történt volna. De a dolgok nem úgy alakultak, ahogy kellett volna.
Megismerkedik Adairral, aki megismerteti vele a szenvedély sötét oldalát és halhatatlanná teszi. Aztán a lány hazatér, hogy Jonathant magával vigye. Ez pedig egy lavinát indít el közte és Adair közt. ...

A véleményem:

A történetet átlengi a mágia, a nyers szexualitás és az a fajta romantika, ami egyáltalán nem habos-babos, hanem inkább valóságos. Szó van viszonzatlan szerelemről, árulásról, félrelépésről, erőszakról, brutalitásról, nyers szerelemről, gyilkosságról, menekülésről. Mindenről.
Körbelengi a könyvet a komor, sötét, nyomott hangulat. A visszaemlékezés során nem csak Lanore és Jonathan történetét ismerjük meg, hanem rápillantást nyerünk Adairra is. Aki egy magyarországi cigánykaraván tagja volt, mielőtt egy orvos a szolgájává tette volna. 

kép forrása
Mindig amikor egy külföldi könyvben szembe találom magamat Magyarország megemlítésével, az jut egyből eszembe, hogy honnan jött az ötlet az írónak, hogy belevegye kis hazánkat a történetébe? Miért épp minket? Mennyire ismer minket? Hisz sokan azt se tudják hol van Magyarország és tessék, Alma Katsu mégis a mi országunkat szőtte bele a történetébe. Persze nem részletesen, hanem inkább csak említés szintjén, de az egyik főszereplő magyar származású és kész.

Nehéz erről a könyvről írni, mert annyira más, mint amire számítottam, de ezt mégis nagyon nehéz megfogalmazni.

Kimondottan egyik szereplő se nőtt a szívemhez.
  1. Lanoret kedveltem meg tán a legjobban, végig olyan ártatlan maradt. 
  2. Jonathantól a víz is kivert.
  3. Ami pedig Adairt illeti, vele valahogy nem sikerült tisztába jönnöm. Kőkemény, hideg, de közben annyira sérült is, hogy nem lehet gyűlölni. Viszont az a fajta szerelem, amit Lanore iránt érzett, borzongással töltött el és nem épp pozitív értelemeben.

Ami tetszett a könyvben:
  • a visszaemlékezések
  • hogy Adairt is jobban megismerhettük
  • hogy beleszőtte az írónő Magyarországot
  • a hangulata
  • a könyv felépítése
  • és maga a történet úgy, ahogy volt.

Ami nem tetszett:
  • az erőszak. Tény és való, hogy ezzel érzékeltetni tudta az írónő a szenvedély másik oldalát, ami a célja is volt nyilván, de mégis amikor olvastam, legszívesebben elmenekültem volna. 

Olvasmányos, nagyon jól felépített történet, borús, sötét hangulattal. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe és kíváncsian várom a folytatást.

Kedvenc szereplő: Lanore
Címszavakban: borús, komor, nyers szexualitás, erőszak, szerelem, halhatatlanok, trilógia, visszaemlékezés
Kinek ajánlom a figyelmébe?: ha korhatárt kéne írnom, akkor 18-as karikát tennék rá. Na nem azért, mert annyi és olyan ágyjelenet lenne benne -mert nem-, hanem a benne olvasható erőszak miatt tán jobb lenne, ha fiatalabbak nem olvasnák. De amúgy csak ajánlani tudom!

Alma Katsu The Taker trilógiájának első része 2011-ben jelent meg. A folytatása 2012-ben, a befejező része pedig idén májusban fog. 
Januárban megjelent egy novella is e-bookban, ami a 3. részt elővezeti.
Az írónő hivatalos oldala ITT.

2 megjegyzés:

Brenda Maer írta...

Én imádom a könyvet! Már a folytatása is megva, és a harmadik részét nagyon várom! Nekem Adair és Lenore a kedvencem, de a többiszereplő is nagyon jó. Ajánlom mindenkinek.

Niki írta...

@Brenda Maer: Egyszer nálam is biztos sorra fog kerülni. :o)