Asa Larsson: Kristálytemplom

Eredeti címe: Solstorm (2006.)
Itthon kiadta: Animus Kiadó (2012.)
Oldalszám: 270
Ára: 2980
Sorozat: Rebecka Martinson széria (1. kötet)
Forrás: kiadó (recenzió)

Kinek ajánlom a figyelmébe?:
Krimi kedvelőknek és krimivel
ismerkedőknek.

Skandináv krimit nyáron olvasni olyan, mintha hirtelen tél lenne. Tudjátok, mint amikor a rekkenő hőségben látjátok magatok előtt a Nestea reklámot. Kiveszik a hűtőből, jéghideg, csorog a veríték a pasin, de aztán megissza és jön az OH. Vagy amikor télen direkt olyan filmet néztek, ami a Bahamákon játszódik és arra gondoltok, de jó is lesz a nyár, nem lesz fűtés számla.
Így voltam én a Kristálytemplommal. Szóval ha melegetek van, akkor vegyetek csak elő egy skandináv krimit és amíg olvassátok lehűl egy kicsit a levegő körülöttetek. ;o)

Amikor a kezembe vettem a könyvet, egy ismeretlen szerző nevével találtam szembe magamat. Asa Larsson lenne az Animus Kiadó egyik új krimis üdvöskéje.
Az írónő 46 éves és jelenleg 6 történet olvasható tőle. A Kristálytemplom a Rebecka Martinson széria nyitókötete, amiből 2007-ben film is készült. A második kötettel elnyerte a Legjobb Svéd Krimi díjat.

Rebecka fura módon nem nyomozó -mint ahogy a skandináv krimik alapján erre számítani lehetett volna,- hanem ügyvédnő. Egy napon telefonhívást kap egy régi barátnőjétől, Sanna-tól, hogy meggyilkolták a testvérét és őt gyanúsítják a gyilkossággal, segítsen rajta. A nő azonnal repülőre pattan, mit se törődve főnöke zsörtölődésével (érdekes figura ez a Mans, kíváncsi leszek, hogy a folytatásokban ki fog-e alakulni köztük valami).
Az első pillanattól kezdve tudni lehet, hogy Sanna családi helyzete nem egyszerű. Először is 17 évesen lett édesanya, a kislány apja lelépett, majd a második gyermeke édesapja pedig korán meghalt. Egyedül neveli a lányokat, lelkileg elég labilis, de erre rátesz még egy lapáttal, hogy a szülei irányítani szeretnék minden lépését.
Viktor pedig a halott testvér, aki a környezetükben elismert szellemi vezető volt haláláig. A férfit brutálisan meggyilkolták, de ki lehet a tettes?
Rebecka visszatér otthonába, felbukkan a színen a terhessége vége felé járó nyomozónő (ez is milyen újdonság már! Terhes nyomozónő, nahát!) és megkezdődik az ügy felgöngyölítése. Persze közben a múlt felelevenedik, jobban megismerhetjük Rebeckat és Sannat is, míg a végül kiderül, hogy ki volt a tettes és mi volt az indítéka.

Az olvasás közben valahogy nem éreztem, hogy nekem most feltétlenül nyomoznom kéne a szereplőkkel. Igazán nem is érdekelt, hogy ki volt tettes, mintha nem is krimit olvastam volna. Nagyon kíváncsi voltam a múlt árnyaira, igyekeztem azokra odafigyelni, így maga a krimi szála eltörpült a szememben. Nem is jöttem rá egészen a végéig, hogy miért halhatott meg Viktor és ki tehette ezt vele, valahol nem is érdekelt. Rebecka jobban érdekelt.

Nem tudom azt mondani, hogy ettől a krimitől megvilágosodtam volna, hogy kezeimet tördeltem volna a kétségbeeséstől, ki lehet a gyilkos. Hiába krimi, úgy érzem, mintha a múlt és Rebecka élete, múltja kapott volna nagyobb szerepet, ez lett volna a hangsúlyosabb, ez volt az igazán fontos, a krimi csak a körítés, hogy valami izgalom is legyen már.

Az ügyvédnő számomra az első perctől kezdve szimpatikus volt. Már csak amiatt is, mert képes volt szembeszállni a főnökével egy régi barátságért.
Sannaval kapcsolatban az első perctől kezdve tartózkodást éreztem, mint általában a kicsit fanatikus vallásos emberekkel alapjáraton.
Anna-Maria várandós szerepe annyira váratlan és valamilyen szinten merész volt, hogy örömmel olvastam a róla szóló sorokat. Várandós nyomozónő, aki már a várandóssága vége felé jár. Igazán azt várnánk el, hogy otthon kötöget a hintaszékben babazoknikat és simogatja közben a pocakját, ehelyett vonszolja magát a kihallgatásokra, wc-től wc-ig.
Az egyetlen dolog amiért hiányérzetem maradt az az, hogy ebbe a történetbe nagyon illett volna egy laza kis szerelmi szál a jelenben, de ezt nem kaphatta meg az olvasó. Ugyanakkor tán remélni lehet, hogy a széria további köteteiben valami ki fog alakulni.