Könyvesem

Eredeti címe: Désirée (1951.) Kiadó: Új Platinus Könyvesház Kft. (2006.) Oldalszám: 664 Ára: 3200 Ft Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: akik szeretik a történelmi regényeket és egy kis romantika nem riasztja el őket, azoknak kihagyhatatlan! Címszavakban: Franciaország, Napóleon kora, történelem, romantika, Désirée, Bernadotte, Svédország

1914- 1986

Nem is tudom biztosan, hogy mióta fájt a fogam erre a könyvre már, így amikor megláttam a könyvtár polcán, először azt hittem, hogy káprázik a szemem, majd gyorsan utána kaptam mielőtt kinyúl egy kéz a polc másik oldaláról és elhalássza előlem.
Hogy miért is voltam rá annyira kíváncsi? Igazán a pozitív vélemények miatt, amik meggyőztek arról, hogy nekem, aki odáig van a romantikáért és a történelmi regényekért, kihagyhatatlan lesz. Aztán amikor olvastam a hátoldalán, hogy ez a könyv a legnagyobb sikerű klasszikus történelmi szerelmes regény az Elfújta a szél óta- azt pedig nagyon szerettem-, biztos lettem abban, hogy ez nekem tényleg kihagyhatatlan.

Földrajzilag Franciaországban veszi kezdetét a történet, méghozzá az 1700-as évek végén, amikor Napóleon még csak egy egyszerű kis "polgártárs" volt. És Svédországban, 1829. augusztusában ér véget.
A történet főszereplője Désirée, akinek a fiktív naplója maga a könyv. Nem tudom kinek ugrik be azonnal, hogy ki is volt Désirée, én első körben teljes sötétséget éreztem, ugyanakkor meg mégis annyira ismerős volt a neve, csak nem tudtam hova tenni. Nos, Désirée nem más, mint Napóleon "első" szerelme. Bár pontosabban inkább úgy kellett volna fogalmaznom, hogy Napóleon volt Désirée első szerelme. Jegyesek voltak, de aztán a férfi Josephine-t és a felemelkedést választotta.
A fiatal lány persze összeomlott, de egy véletlen folytán megismerkedett Jean-Baptiste Barnadotte tábornokkal, akivel aztán jó ideig nem találkoztak újra, holott a férfi érdeklődését azonnal felkeltette az összetört szívű fiatal lány.
Désirée és Naplóeon sorsa bár külön utakon folytatódott, de mégse tudtak elszakadni egymástól, ugyanis a lány nővére nem más, mint Napóleon öccsének a felesége lett. Így az ő felemelkedése az egész családot érintette.
Közben Bernadotte tábornok is egyre magasabbra jutott a ranglétrán és persze újra összehozta őket a sors, de immár végre házasság is lett a vége.
Minden szépen és jól alakulhatott volna innentől kezdve, csak hát a házasok szinte folyamatosan el voltak választva egymástól a napóleoni harcok miatt. Mint ahogy a történelmet már ismerjük, a felemelkedés után bukás következett. Vajon ez hogy érintette Désirée és Bernadotte sorsát? Mi lett velük? Kik lettek őt? És miért épp Svédországban fejeződött be a történet? Mi köze van Désirée naplójának Svédországhoz?

Nos, aki nem szeretné, hogy a továbbiakban lelőjem neki a választ, az ne olvassa tovább a bejegyzést! (De azt azért megjegyezném, ha valaki megállna itt, hogy nagyon tetszett a könyv és ajánlom mindenki figyelmébe.)

Annemarie Selinko nagyon jól bemutatta a történelemnek eme korszakát. Néha úgy éreztem, hogy tán kicsit lassan is folydogált a cselekmény, untam pár oldalt, de összességében nézve nagyon élveztem és nagyon imádtam!
El se tudom mondani, hogy mennyire szeretem, amikor egy szerző el tudja érni az olvasónál, hogy belecsöppenjen az adott történelmi korba. Hogy tényleg lássa maga előtt, érezze úgy, hogy pl. Napóleon ott áll előtte, hallja a hangokat. Kevés író tudja ezt ilyen szinten elérni és emiatt is úgy érzem, hogy erre a könyvre nagyobb figyelmet kell szentelni.

Mint ahogy már írtam, nem tudtam ki volt Désirée, így értelem szerűen azt se tudtam, hogy ki lett belőle. Amikor pedig eljutottam odáig az olvasásban, hogy a férjét örökbe fogadta a Svéd király, azonnal száguldottam fel a netre, hogy ez most csak az írói fantázia eredménye vagy pedig a valóság. És aztán szembe találtam magamat a tényekkel, az pedig döbbenetes volt. Uralkodótól uralkodóig mentem tovább, míg végül eljutottam a jelenig.
Désirée nem más lett, mint Dezideráta svéd és norvég királyné, a Bernadotte dinasztia megalapítója a férjével. Ez már eleve egy nagyon érdekes fordulat volt, de még nagyobb meglepetés ért, amikor utána néztem, hogy ki lett a fiúk, Oscar felesége. Jozefina nem más volt, mint Josephine (igen, Napóleon Josephine-jéről van szó) unokája. A jelenlegi svéd király, XVI. Károly Gusztáv, Josephine leszármazottja is.


A történet nagyon-nagyon jó, hiteles, aki szereti a történelmi regényeket egy kis romantikával fűszerezve, ne hagyja ki!
Az írónő utolsó regénye volt, amiből 1956-ban film is készült Marlon Brando (!) és Jean Simmons főszereplésével.

Statisztika (Google Analytics alapján): 143. 223 oldalmegtekintés 46. 577 látogató 32. 556 teljesen egyedi látogató. augusztus 22-e: legtöbb letöltés (968),  december 24-e: legkevesebb letöltés (132) 102 rendszeres olvasó 106 FB-s like-oló

Hihetetlen, hogy ma 2 éves lett a blog. 2 év! Néha egyszerűen nem tudom hova tenni az idő múlását, rohan előttem, én meg igyekszem utána loholni, de utolérni jó ideje egyszerűen nem sikerül.
Na de akkor egy kis összefoglalás. ;o) Nem kis dolog volt összeszedni, tuti, hogy 2-3 órát szórakoztam vele, már csak amiatt is, mert mire sikerült mindent összeírnom, naná, hogy a végén vettem észre, hogy február helyett januártól néztem a statisztikát, kezdhettem mindent elölről. Amire pedig hagyatkoztam, az a Google Analytics.

Bár teljesen abban a hitben éltem, hogy idén több könyvről írtam, mint tavaly, ez nem így van, ugyanis az elmúlt 12 hónapban 151 könyv került terítékre, míg tavaly ez a szám 174 volt.
15 könyvet cseréltem a molyon, 15 olyanról írtam, amit vettem (mondjuk azt nem számoltam össze, hogy összesen mennyit vettem, csak azt néztem, hogy azok közül mennyiről írtam), 10-et kaptam kölcsön, 5 volt könyvtári. A többi pedig már vagy évek óta porosodott a polcon vagy pedig recenziós példány volt.

Amikor írtam össze, hogy mely műfajból mennyi került a kezeim közé, kíváncsian vártam az eredményt. Míg tavaly 36 könyvvel a szépirodalom vezetett, idén 37-el az ifjúsági. Utána jött a sorban a romantikus regények ill. a gyermekirodalom 31-31 db-bal. Utána a történelmi regények (30), szépirodalom (27), fantasy (27), szórakoztató irodalom (25), chick lit (11), életmód/stb. (11), erotikus (10), paranormális romantikus (6), sci-fi (5), végül pedig a képregény (2).
Ami a tavalyival összehasonlítva kicsit szembetűnő lehet, hogy kevesebb fantasyt olvastam (fura, mert úgy éreztem, hogy többet, holott 5-el kevesebbet), chick litből is 10-el kevesebbet, képregényből pedig 4-el. Viszont 9-el több történelmi regényt és 16-al több krimit/thrillert végeztem ki.
Tavaly 26 hazai szerző munkáját vettem a kezembe, idén 24-et, ebből 10 volt gyermekirodalom, míg a tavalyi 26-ból 15 volt az.

Most különösen nehéz volt választani, főleg a TOP3 kedvenc kategóriájában.
A TOP 3 kedvenc: A szabadulás (pedig nem épp felhőtlenül indult a "kapcsolatunk"), Jumurdzsák gyűrűje, ... és egyszerűen nem tudok 3.-at beírni ide, mert akkor a szívem szakadna meg a többiért, akiket szintén nagyon szerettem. :o) Jöhetne ide Az Éhezők Viadala vagy az Angyali vadász sorozat, a Párizs fehér fényei, A Szent Johanna gimi és még sokan mások.
Az a 3 regény, amiről azt hittem, hogy nagyon-nagyon tetszeni fog, de annyira nem: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei, Adrian Mole és a tömegpusztító fegyverek, Nyakunkon a boldogság
Ami pedig nagyon nem tetszett: 26 éjszaka- Erotikus kalandok, Hamis gyönyör, Megérint a sötétség
Amiről pedig azt hittem, hogy nem (nagyon) fog tetszeni, de még is: 13 1/2 (sima kis ifjúsági irodalomra gondoltam, aztán tessék, földhöz vágott), Az éhezők viadala (a Battle Royale után azt hittem, hogy ezt a sorozatot is gyorsan szeretném majd elfelejteni, de valahogy mégis más volt), A sündisznó eleganciája (mivel "mindenki" odáig volt érte, biztos voltam benne, hogy "Na, majd én leszek az, akinek meg tuti nem fog bejönni!". Nem lett igazam.) :o)

Eredeti címe: Für jede Lösing ein Problem (2007.) Kiadó: Trivium Kiadó (2008.) Oldalszám: 238 Ára: 2790 Ft Más az írónőtől: Rubinvörös Zafírkék Felettébb tisztességtelen ajánlat Forrás: könyvtár

Bár bennem Kerstin Gier neve leginkább az "Időtlen szerelem" sorozattal együtt ugrik be, ettől függetlenül nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy az írónő nem az ifjúsági irodalommal kezdte pályafutását. Ugyanis a szórakoztató irodalom berkeiből evezett a sorozat kedvéért az ifjúsági irodalom vizeire.
Miután olvastam a Felettébb tisztességtelen ajánlat c. regényét, vártam a percet, hogy a kezeim közé kerüljön egy másik csajos könyve is.

Hosszan erről a történetéről se tudnék írni: csajos volt, humoros volt, egy picit romantikus, de különösebben nem hatott meg. Kikapcsolt arra a pár napra amíg olvastam, de elég felejthetőnek tartom. Jobban belegondolva, tán egy kicsit másra is számítottam.

Gerri kicsit olyan, mint amolyan Bridget Jones, a boltkóros Becki és tán egy pici Locsifecsi hercegnő egyvelege. A szülei negyedik lánygyermekeként született (újra nem fiú jött össze) és hát szegényke elég kirekesztettnek érezte magát egész életében. Mármint kb. úgy a 30. életévéig, amikor is úgy érezte, hogy véget vet az életének.
Elege lett abból, hogy az anyja mindig szekálja, hogy nem akad fenn semmilyen normális pasi a hálóján, ráadásul még a munkája is veszélybe kerül (romantikus füzetecskéket írogat). Lényeg a lényeg, eldönti, hogy öngyilkos lesz. Szépen meg is tervez mindent, minden rokonának, ismerősének búcsúlevelet ír, amiben aztán semmit se titkol el, kiönti a szívét. Igen ám, de aztán az öngyilkossági kísérlete nem jön össze, viszont ezek a bizonyos levelek már úton vannak a címzettek felé és meg is kapják őket.
Gerri mi mást tehetne, kénytelen megjelenni a szülei szeme előtt, majd válaszolgatni az ismerősök végeláthatatlan telefonhívásaira, hogy igen, neki még az öngyilkosság se jött össze. ...

Néhol tán humoros volt a története, de leginkább csak sajnáltam szegényt, szívből kívántam, hogy szerencsétlennek forduljon már jóra a története. És hogy ez bekövetkezik-e? Tessék elolvasni. ;o)

Eredeti címe: Thomas and Friends (2009.) Kiadó: Egmont Kiadó (2009.) Oldalszám: 68 Ára: 2.399 Ft

"Nem véletlenül tartják magukat igazán Hasznosnak a sodori vasút mozdonyai: nap mint nap nagyon keményen dolgoznak. Ám a szürke hétköznapokat vidám kalandok színesítik meg, amelyekből ismét olvashatsz néhányat ebben a nagykönyvben. Az egyes történetek között fejtörők, játékos feladatok varnak rád a kedves mozdonyok társasagában."

Azt már nem is ecsetelem, hogy Gyerkőcöm mennyire oda van a Thomasért, ITT már amúgy is kifejtettem, inkább arra térek ki, hogy ezt a könyvet ÉN miért szeretem. Na jó, azért persze ne várjátok, hogy majd dicshimnuszt zengek, hogy ez a könyvek könyve, de mindenben meg kell látni a jót, főleg, ha a Gyerek mániája rákényszerít. :oP

• nem csak mesék vannak benne, hanem kis feladatok is. Különösen tetszenek azok, amikor a mese után kérdések vannak, amikkel ellenőrizni lehet, hogy a gyerek mennyire értette meg a szöveget.
• az illusztrációk a mesefilmből vannak, szóval színesek, vidámak, stb.
• a könyv elején ott az ABC és példákat is mutat arra, hogy mely betűk miben lelhetőek fel.

Más különösebb nincs benne, na de nem is én vagyok a célközönsége. :o)

Gondolom nem csak én várom nagyon a tavaszt, így gyorsan lecseréltem a téli sablont, hátha ennek köszönhetően állandósul a jobb idő és hamarosan búcsút mondhatunk a gázszámláknak. :oP


Most a kékes árnyalatot felváltotta egy citromsárgás-rózsaszínes "próbálkozás". Hiába, nagyon ki vagyok már éhezve a napsütésre, madárcsicsergésre, virágokra és végre a nagykabátot is elásnám a szekrény mélyére. 

Hogy tetszik?
Más változtatást nem tervezek, bár a csillagozás helyett bevezetésre került egy másik kategorizálós módszer, a megfelelő oldalnál olvashattok róla.

És hamarosan blogszülinap. ;oP
És ha blogszülinap, akkor pedig játék. Részletek hamarosan. :o)

Eredeti címe: Innuendo (2001.) Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó (2002.) Oldalszám: 343 Ára: 1580 Ft Forrás: könyvtár

Tara Monti nevével először akkor találkoztam amikor megtudtam, hogy a Könyvmolyképző Kiadónál meg fog jelenni a La mattanza c. regénye. Teljesen abban a hitben voltam, hogy egy elsőkönyves szerzőről van szó, így jól megdöbbentem amikor a könyvtár egyik polcán szembe találtam magamat a nevével, egy elég viseltes, látszólag nem épp mostanság megjelent könyv gerincén.
A Fianna 2002-ben jelent meg és ezen kívül a Tengertánc jelent még meg az írónőtől.

"Tara Monti szabadúszó újságíró és fotóriporter. Különböző hírügynökségek tudósítójaként évek óta járja a világot, ... Munkája során átélt élményeiből és romantikus fikcióiból szövi regénnyé emlékezetes, megkapó történeteit."- olvasható a könyv első oldalán.

"Volt egyszer hét fiú. Volt a csapat, a fianna, voltak szép idők, jöttek a rosszabbak, aztán mindenki elárult mindenkit, s ebbe néhányan belehaltak - ennyi a történet. Akár az ír mesékben. Volt egy lány is, és volt szerelem, ám szétváltak az utak... Egy félbehagyott szobor, amelyről már mindenki megfeledkezett, s egy város az amerikai Délen, amelyet két ember kitörölt az emlékeiből, hogy aztán újra ott fussanak össze útjaik... Rituális gyilkosság, komputerkalózkodás, jazz, lápvidék, lidérces titkok, az IRA-hoz vezető szálak, s egy felkavaró dal arról, hogy "Be free" - Légy szabad! Tara Monti regényében a kamaszkori mítoszok kegyetlen valósággá torzulnak. A hit csapdává lesz, amelyből álmok és szenvedélyek közt vergődő hősök keresik a kivezető utat - mindegyikük a maga módján. Intelligens, meggyőző, érzékeny és fantáziadús regény a nagy sikerű Tengertánc írónőjének tollából."

Nem mondhatnám, hogy nagy hévvel estem neki a könyvnek, mindenesetre érdeklődve. Igazán nem számítottam semmire, még csak romantikára sem.
És mit kaptam? A Fianna egy nagyon különleges történet. Egyszerre romantikus (de ne csöpögősre gondoljatok, inkább amolyan nyers romantikára), ugyanakkor meg krimis is. De mégis valahogy az egész úgy van összegyúrva, hogy egyik se tud maximálisan érvényesülni. Nem a romantika, nem a krimi szál van a középpontban, hanem ennél komolyabb kérdések, egyszerű ruhába öltöztetve.
Nem mondhatnám azt sem, hogy maximálisan meggyőzött, hogy életem egyik legjobb regénye, de hangulatos, izgalmas olvasmány. Egy olyan világra nyitott ablakot, amiről igazán én még nem olvashattam és épp ezért különlegesnek is tartom a maga módján.

Én annyira, de annyira vártam már EZT a hírt és most fülig ér a szám! :o)
Aki nem látta az első évadot, szerintem pótolja, imádtam! A sorozat George R. R. Martin azonos című regénysorozatából készült.

Eredeti címe: Mockingjay (2010.) Kiadó: Agave Könyvek (2011.) Oldalszám: 337 Ára: 2980 Előző olvasott részek:   Suzanne Collins: Az éhezők viadala Suzanne Collins: Futótűz Forrás: kölcsön kapott

Mindig elfog a szomorúság amikor egy kedvenc sorozatom véget ér. Nem kell tovább tűkön ülni a folytatásért, nincs már mit várni, minden lezárásra kerül. Ilyenkor szívem szerint azonnal rohannék a befejező kötetért, ugyanakkor meg valami vissza is tart, hisz vége lesz a varázsnak. Most is húztam ameddig lehetett, végül Mónikától kaptam kölcsön.

Elég nehezen ment a történetre a ráhangolódás és nem is kerültem azonnal képbe, de viszonylag gyorsan eszembe jutottak a Futótűzben történtek.

Az elnök szörnyű bosszút áll a 12. körzet lakóin. A túlélők a 13. körzet védőszárnyai alá kényszerülnek, így Katniss is. A lázadás egyre nagyobb mértékeket ölt, megkezdődik a harc a lázadók és a Kapitólium között. Igen ám, de az elnöknél van az egyik legnagyobb fegyver Katniss ellen, méghozzá Peeta. Képes lesz a lány felvenni a harcot és megfelelni a fecsegőposzáta szerepének? Mi lesz Peetával? Meddig képes egy ilyen világ létezni? Mi lesz a kis szerelmi háromszöggel, ki mellett fog végre a lány dönteni? Ezekre a kérdésekre is végre megkapjuk a válaszokat. ...

Nem mondhatom, hogy hű de izgalmas rész volt, inkább végig azt éreztem, hogy igen, ez tényleg a vége. Amikor mindenre kérdést kell kapnunk, amikor az egészet le kell zárni, amikor el kell dönteni, hogy ez a világkép működőképes-e és a szereplőink sorsát is el kell egyengetni. Valahogy az elejétől a végéig a búcsú hangulatát éreztem. Jó volt, kihagyhatatlan, igazán nem is számítottam másra, tán csak könnyekre. ... Vége van. ...

Akik olvasták az első két részt, azoknak kihagyhatatlan.
Akik olvasták az első részt, azok ne adják fel, folytassák a sorozatot!
És akik még nem olvasták? Azoknak üzenem: mire vártok? :o)


Az Éhezők Viadala trilógia első része (Az Éhezők Viadala) 2008-ban jelent meg angolul, magyarul 2009-ben. A folytatása (Futótűz) 2009-ben, itthon 2010-ben. Ez a rész pedig angolul tavaly, magyarul pedig idén.

"Az éhezők viadalából és a Futótűzből csak Észak-Amerikában másfél millió darabot adtak el az első tizennégy hónapban, és szinte minden létező amerikai irodalmi díjat megnyertek az ifjúsági regény kategóriában. Az éhezők viadala több mint hatvan hétig megállás nélkül fent volt a New York Times Best Seller-listáján." forrás: wikipédia

Az Éhezők Viadala alapján készült film idén várható.

Eredeti címe: Mistress of the Sun (2008.) Kiadó: Tericum Kiadó (2008.) Oldalszám: 492 Ára: 3570 Ft Forrás: könyvtár

Nagyon tetszett az írónő Napóleon trilógiája, így egy kicsit megdöbbentem amikor tavaly tudtam meg, hogy bizony jelent meg másik könyve is már, méghozzá még 2008-ban, A Napkirály szeretője.
Túlzottan pozitív véleményekbe nem nagyon botlottam a történetről, valahogy nekem is olyan érzésem volt, hogy nem fogja tudni überelni a trilógiát és ez amolyan lefelé szálló üstökös lesz majd.

Történelmileg a Napkirály idejében, vagyis az 1600-as évek második felében vagyunk. Louise de la Valliére életét követhetjük nyomon 6 éves korától egészen a haláláig. Most biztos többen is értetlenkedve húzzák fel a szemöldöküket, hogy ki is lehet ez a nő, én se túlzottan voltam képben. Nos, Louise, más néven csak Petite a király egyik kedvenc szeretője volt, akit állítólag a legjobban szeretett. Az ő felemelkedéséről olvashatunk.

Szerintem rettentő unalmasan indult a könyv. Ha nem Gulland írta volna, akkor nagy valószínűséggel feladtam volna az olvasását, de így egyszerűen nem tudtam megtenni és vártam, hogy csoda történjen. Ez be is jött. :o) Igazán már nem tudnám megmondani, hogy mikor kaptam magamat azon, hogy nem szenvedve olvasom a történetet, hanem falva, de minden bizonnyal valahol ott történhetett meg ez a fordulópont, hogy Petite a királyi udvarba került, a király sógornőjének az udvartartásába.

Fura volt, amikor tudatosodott bennem az Amber után, hogy bizony a Napkirály sógornője nem más, mint II. Károly angol király húga.
Egy kicsit olyan érzésem volt, mintha ez a könyv egy teljesen más világ lenne. Az Amber valamilyen szinten "erotikus" volt (jobban mondva az írónő merte érzékeltetni, hogy mi történhetett a szereplők között), de A Napkirály szeretőjében minden olyan finomkodó. Amikor csak sejted, hogy nem a gólya hozza a kisbabát, de belegondolni nem gondolsz bele, hogy mégis hogy jött létre. Bár az Amberben is olvasható volt, hogy maga London egy koszfészeknek is megfelelt, de mégis amikor az udvarról olvashatunk, csillogást-villogást érezhet az olvasó. Azt, hogy ők tényleg úgy éltek, mint a mesékben, habos-babos ruhákban, parfümillatúak voltak és már el is képzelnénk ahogy megmártóznak a habos vízben és a WC-n lehúzzák a toalettpapírt (ami nyilván nem volt így, de értitek, csak az ÉRZÉS), erre meg ebben a könyvben pont az ellenkezőjét érezhetjük. A Napkirály szeretője kitér arra, hogy nem nagyon fürödtek akkoriban a főnemesek sem, hogy pl. a nők azért nem mosták meg az arcukat, mert szerintük így hamarabb ráncosodtak, hogy bizony nem létezett az angol WC (elég durva volt amikor a hercegkisasszony az "elhasznált" rongyot a komornája kezébe nyomta) és így tovább. Mindennek nevezném csak épp előkelőnek nem.

Na de visszatérve a történetre. Kicsit nehezen tudtam belegondolni, hogy ebből a pöttöm kislányból majd egy király szeretője lesz, mert valahogy már maga a "szerető" fogalma bennem a "bukott" képpel azonosult. Nos, Petitéről mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy "bukott" lenne.
Ő ugyanis egy nagyon fura karakter. Vallásos és tényleg szerelmes a királyba, más férfit soha nem is ismert rajta kívül. Gyermekeknek adott életet, akár az életét is feláldozta volna ezért a szerelemért, majd a könyv vége felé olvasni lehet, hogy hatalmas áldozatot hozott a gyermekeiért.
Kicsit idillikus volt ez a románc és nagyon naiv. Nehezen tudom elképzelni, hogy a király sokáig tényleg olyan hűséges lett volna (persze a "hűségeset" úgy értve, hogy nem volt más szeretője), mint ahogy ábrázolva van.
Összességében történelmileg hiteles regénynek tartom. Nem nagy durranás, de kellemes olvasmány. Az viszont biztos, hogy nem a legjobb az írónőtől.


Louise 1644-ben született és 66 éves korában halt meg. 5 gyermeket szült a királynak, ezek közül a két legfiatalabb élte meg a felnőttkort, akiket később a király törvényesített.
XIV. Lajos 1638-ban született és 77 éves korában halt meg. Első felesége a spanyol Mária Terézia volt, akitől 6 gyermeke született, de csak az elsőszülött fiú élte meg a felnőttkort. Második felesége az utolsó szeretőjéből lett (Maintenon márkinő), akit 1683-ban titokban vett feleségül.
Elviekben 8 hivatalos szeretője volt élete során, 13 gyermeke született összesen a szeretőitől. Őket a későbbiek során törvényesítette. Az egyik leghíresebb szeretője Petite (Louise), a másik pedig Montespan márkiné, aki attól se riadt vissza, hogy megmérgezze a vetélytársait, így pl. a király sógornőjét. A történet szerint Petite az egyik gyermekét is az egyik mérge miatt veszítette el, illetve tört az ő és gyermekei életére.

Petite életét többen is feldolgozták, maga Dumas is. Tudtommal magyarul nem jelent meg a könyv, de 2008-ban kapható lett angolul itthon is.

Eredeti cím: The Passage (2010.) Kiadó: Cartaphilus Könyvkiadó (2010.) Oldalszám: 834 Ára: 3990 Forrás: saját példány, molyos vétel során (Köszönöm Shanara!)

Ezzel a könyvvel aztán megszenvedtem és nem csak azért, mert súlyát tekintve lazán lehetne önvédelmi fegyver vagy sportolás tekintetében súlyzó, a maga 834 oldalával. Elkezdtem olvasni olyan 5 hónapja, de a 100. oldal környékén abbahagytam. Nem volt rossz, de egyszerűen nem tudott magával ragadni. Végül múlt hónapban úgy döntöttem, hogy ideje lenne folytatni. Pár oldallal később már bántam, hogy anno nem adtam neki még egy kis időt, ugyanis elkapott a gépszíj. :o)

Egy trilógia első részéről van szó, ami a világvégünket jövendöli meg a maga módján. (Igen, A roswelli titok után jó kis téma.)
A fülszöveg

"Rákbeteg felesége halála után dr. Lear, az özvegy tudós elkezdi kutatni a hosszú élet titkát, a betegségek és az öregedés ellenszerét. A hamarosan a hadsereg felügyelete alá kerülő kísérletsorozat eredményeként azonban a 12 kísérleti alany - minden emberi vonását elvesztve - félelmetes, gyilkos lénnyé alakul át. A kutatás utolsó fázisában a tudósnak szüksége van egy hatéves kislányra is, akit szintén beoltanak a kiszámíthatatlan hatású vírussal. Annak ellenére, hogy a Colorado-hegységbeli kísérleti telepet kommandósok őrzik, a kísérleti alanyok, azaz a "fertőzöttek" kiszabadulnak. Senki és semmi nem állíthatja meg őket, a fertőzés egyre terjed, s mind több ember válik hozzájuk hasonló vérszomjas szörnyeteggé. Egyedül Amy, a hatéves kislány szervezete reagál másképpen a vírusra. A különös, világító lényekké átalakuló fertőzöttek az Egyesült Államok egész területét ellepik: már csak egy emberi közösség marad valahol Kaliforniában, melynek tagjai jól kiépített erődjük és harcosaik segítségével majd' száz éven át megakadályozzák a fertőzöttek bejutását. A Kolónia lakói elszigetelten élnek a kaliforniai hegyekben, a régi, vírus előtti világot az idősek beszámolóiból vagy a Hosszú Portyákon látott romokból ismerik. Egy nap fura lány jelenik meg a Kolónia kapujában - Amy. Felbukkanása gyökeres változást hoz a Kolónia életében... Justin Cronin A szabadulás című poszt-apokaliptikus műve egy ezer évet átfogó trilógia első része. A könyv megfilmesítési joga már jóval a regény megjelenése előtt elkelt: a feldolgozást a számos órási sikerű filmet jegyző Ridley Scott fogja rendezni."

nagyon jól felvázolja a történetet, de nem tudja kellő képpen átadni, hogy milyen izgalmas és magával ragadó történetről van szó. Faltam, élveztem a sorait. Borzongtam, féltem és csak faltam-faltam, nagyon izgalmas volt az egész. Kíváncsian várom a folytatását. Többet nem is írok róla, aki szereti a világvége történeteket egy kis fantasztikus elemmel bővítve, azok ne hagyják ki, szerintem zseniális!

Eredeti cím: Forever Amber (1944.) Kiadó: General Press Kiadó (2008.) Oldalszám: 699 Ára: 3990 Forrás: könyvtár

Nagyon szeretem a történelmi romantikusokat, főleg nagyon izgalmasnak tartom azokat a történeteket, amik egy uralkodó szeretőjéről szólnak. Ilyenkor mindig azon kattog az agyam, hogy vajon mit tudtak azok a nők, akik képesek voltak olyan férfiakat meghódítani, akik előtt akár nők százai is heverhettek volna. Miért épp ők lettek a kiválasztottak?
A fülszöveg azonnal megfogott és tényként könyveltem el, hogy Amber St. Clare létezett, II. Károly angol király szeretője volt. Viszont nem találtam semmilyen erre utaló információt a későbbiekben, így szerintem Amber kitalált szereplő.

1644-ben született két nemes házasságon kívüli gyermekeként és egy falusi házaspár nevelte fel. 15 éves volt, amikor II. Károly visszatért Franciaországból, hogy elfoglalja a trónt és ennek előhírnökeként a falun lovagok lovagoltak át. Ekkor pillantotta meg a fiatal lány Lord Carltont és szeretett bele első pillantásra.
A lány semmit se tudott a származásáról (ami a későbbiekre nézve elég kicseszés az élettől, hisz pont a származása miatt nem lehet annak a férfinak a felesége akit igazán szeret), de egyfajta előkelőség mindig sugárzott belőle, ráadásul mindig magára tudta vonni szépségével és bájaival a férfiak figyelmét.
Amber beleszeret a férfiba és mindent meg is tesz, hogy felkeltse az érdeklődését. Végül siker koronázza a szenvedését, a férfi a szeretőjévé teszi és magával viszi Londonba. Minden jól és szépen alakul, bár házasság nem jöhet szóba közöttük, de aztán egy napon a férfi bejelenti, hogy hajóra száll és a lányt nem viheti magával. Amber persze kétségbe esik, már csak azért is mert megtudja, hogy gyermeket vár.
Lord Carlton elhagyja az országot, de előtte anyagilag gondoskodik a nőről és gyermekéről. Igen ám, de Amber fiatal, egyedül maradt, állapotos, mi mást tehet, férjhez kényszerül, majd pedig a férje kiforgatja minden vagyonából. És innentől kezdve egyenes út vezet ahhoz, hogy a nő nem más lesz, mint más férfiak kitartott szeretője.
Lord Carlton időközönként vissza-visszatér Londonba, közben Amber egyre magasabbra jut a "ranglétrán", végül nem más, mint a király szeretője lesz. Ez nem tartja vissza őket attól, hogy mindig felmelegítsék a paplant, ha a Lord épp óhajt hazarohanni pár pásztorórácskára.Vajon valaha beteljesedhet a szerelmük? Eléri a nő, amit igazán szeretne, hogy Carlton felesége legyen?

Mielőtt nekikezdtem a könyv olvasásának, biztos voltam abban, hogy Amber pozitív figura lesz, hát nem jött össze. Rettentően unszimpatikus volt, egy nagyon önző nő, aki igazán csak magával foglalkozik, átgázol mindenkin, semmibe veszi mások érzelmeit és egyszerűen nem veszi észre a fától az erdőt. Ő csak Carltont látja, csak őt akarja és észre se hajlandó venni, hogy mennyi embert megbánt, mennyi emberen átgázol vagy épp kerget a halálba.
Ha Amber ma élne, akkor amolyan kacsacsőrű 20-onéves plázacica lenne, 50-60-70 éves bácsik eltartottjaként.
Undorodtam tőle, megvetettem és nagyon nem tudtam sajnálni azért, ahogy a sorsa alakult.

Nem csak a főszereplő nővel volt problémám, hanem magával a Lorddal is. Komolyan mondom, ilyen fatuskót én még nem nagyon pipáltam! Ugyanúgy átgázol a nők érzelmein, egyszerűen nem is értettem miért ilyen töketlen, mert szerintem az és kész. Egyetlen olyan szereplő volt, aki szimpatikus volt nekem, az maga a királyné, na jó, inkább kettő, mert a másik pedig egy másik nő, akinek a kilétét lelőni nem szeretném, de aki olvasta vagy olvasni fogja a regényt, az időben tudni fogja.

A történet viszont nagyon jól össze van rakva, több valós történelmi szereplőt is felsorakoztatott.

Egy biztos: már a Tudoroknál lehullt a lepel a szemem elől, hogy bizony ritka volt a szüzen férjhez ment fiatal lány az udvari világban, mint a fehér holló, meg hogy úgy csalták egymást a házasfelek, mintha divat lenne, de ez most is beigazolódott. Mindenki mindenkivel, a férj tudtával vagy csak sejtésével, a király itt-ott-amott leadta a génjeit, de nevet már hozzá nem kapott a szerencsétlen lurkó, szóval senki se legyen kis naiv, mint én, bizony a szexet akkoriban is ismerték. :oP Valahol sajnálom is, hogy arról egy árva kukk se derült ki, hogy Ambernek mivel sikerült ennyi pasit megfognia, mit tudhatott vajon. :oP

Sajnos a vége nem került lezárásra, ami eléggé idegesít is, mert persze egy nagyon izgalmas résznél ért véget. Nem tudom, hogy van-e folytatása vagy esetleg be volt tervezve neki, de a hiányzó vége kiakasztó egy kicsit, hiányérzetem maradt.
A könyvből film is készült 1947-ben, Linda Darnell és Cornel Wilde főszereplésével.Linda Darnell 16 évesen szerepelt először filmben, 1939 és 1965 között 52 szerepe volt. Cornel Wilderól tudni lehet, hogy 1912-ben született a mai Szlovákia területén és a születési neve Weisz Kornél Lajos.

Eredeti címe: Thomas the Tank Engine- The Big Book of Engines (2011.) Kiadó: Egmont Kiadó (2011.) Oldalszám: 96 Ára: 2.999 Ft

"Tudtad?
- Gordon egyszer ellátogatott a londoni King's Cross állomásra
- James fékvezetékét átmenetileg cipőfűzővel rögzítették
- Thomas víztartályába egy alkalommal hal került.
Ebben a csodás könyvben, mely egyetlen igazi Thomas-rajongó polcáról sem hiányozhat, minden fontos adatot megtalálsz Thomasról és barátairól, Sodor-szigetről a mozdonyoktól a teherautókig, a daruktól a buszokig. Lépj hát be Thomas és barátai színes világába!"

Már említettem, hogy Gyerkőcöm Thomas mániás, de olyan szinten, hogy ezt a könyvet minden esti elalvás előtt elő kell venni, hogy játszunk vele. A játék lényege pedig az, hogy rámutat egy vonatra és nekem pedig ki kéne találnom, hogy hívják. És persze ha nem tudom, akkor kapok egy felháborodott "Anya! Nem!" kitörést és kb. olyan szemekkel néz rám, mintha agyontapostam volna egy bogarat, ami nálunk nagy bűn ám, mert mi a bogarakat is szeretjük (mármint csak ő, na de ha ő szeret valamit, kénytelen vagyok én is szeretni, ez az anyák sorsa). Szóval ott tartottam, hogy minden este vonatok nevét magolom és mondom vissza a tanár bácsinak, aki "sajna" napról napra egyre többet ismer fel, ergo egyre többet kéne nekem is tudnom.
Jelenleg 54 vonatnál tart.
Én? ... Még szerencse, hogy a képek alá le van írva, hogy ki-kicsoda. :oP

A könyvre visszatérve, egy barátunk Jézuskája hozta a Gyerkőcömnek, aki persze amint meglátta, dobott egy hátast, "Hűűűűű"-zött, meg "Hááááá"-zott és már rohant is el vele.
Én, mint édesanya és jövőbeni mozdonyvezető anyukája (ugyanis Gyerkőcöm kijelentette, hogyha nagy lesz, akkor bizony mozdonyvezető lesz) kijelenthetem, hogy Thomas már a könyökömön jön ki, de ez a könyv tényleg nagyon szuper, Thomas-mániás gyerekek könyvespolcáról nem hiányozhat!
Nem mesék vannak benne, hanem az összes vonat, jármű fel van sorolva a meséből és mindegyikről egy kis tudnivaló mellé.

Eredeti cím: The day after Roswell (1997.) Kiadó: Aranyhal Kiadó (1997.) Oldalszám: 414 Ára: 1990 (a Könyvudvar oldalán 400 valamennyiért láttam a napokban) Forrás: nagyszülők könyvespolca

Nem mondhatnám, hogy azok közé tartozom, akik falják az UFO-s könyveket, én inkább azok táborát erősítem, akik kerülik a témát, mint macska a vizet. És hogy akkor hogy akadt fenn a horgomon?
December vége felé egy ismerősünk olyan szinten próbált meggyőzni, hogy bizony a nyakunkon a világvége, hogy pár nap után elfogott a "halálfélelem": itt bizony decemberben megnyílik a menny és hatalmas űrhajók fognak leszállni, hogy aztán elrabolják hamvas és fiatal testemet, majd ki tudja mire használják fel. :oS
Na de komolyra fordítva a szólt, annyit beszélt róla, hogy amikor teljesen véletlenül kiszúrtam a nagyszüleim könyvespolcán, már csak a kíváncsiság miatt is leemeltem, hátha találok benne valami érdekeset, a lapokon és a betűkön kívül.

Roswellről sokat nem kell azt hiszem mesélnem, állítólag ott történt az a bizonyos UFO katasztrófa 1947-ben, ami aztán elősegítette, hogy a technika rohamos fejlődésnek induljon, mivel az amerikaiak elkezdték tanulmányozni a gépen talált technikákat. És akkor ki hiszi, ki nem, én úgy vagyok vele, hogy hiszem ha megjelenik előttem egy ET, de ettől függetlenül kész vagyok elolvasni minden elméletet, "sose lehet tudni" gondolat alapján. Na meg alapjáraton olyan hatalmas lehet a világegyetem, miért csak ezen a nyamvadt bolygón lehetne élet?
A könyvet egy bizonyos volt Pentagonos ezredes, Philip J. Corso írta, aki maga is részt vett Roswell kutatásában a 60-as években.

Egészen jól indult az "elmélete", ami "bizonyítékokra" épült (persze olyan bizonyítékokra, amik szerinte mindenki szeme előtt ott vannak, pusztán csak hülyék vagyunk és nem vesszük észre). UFO-k vannak, sőt, mivel felboncolták őket, legnagyobb döbbenetre eléggé hasonlítanak ránk. Pl. az agyuk, szívük felépítése, stb. De azért akadtak érdekes kérdések is, mint hogy pl. mit esznek, mert hogy az eredmények szerint olyanok, mint a virágok, a bőrfelületen keresztül táplálkoznak, üríteni meg semmit se ürítenek. (Tudom, izgalmasan tudok magyarázni, ha ilyen témáról van szó.) Meg hogy nem lehet-e, hogy inkább a jövőből jöttek, mivel sok hasonlóság van köztünk biológiailag? Ergó, ők a mi leszármazottaink, akik ki tudja mikorból vissza-visszajönnek, hogy megmentsenek minket a pusztulástól.
A lényeg, hogy a könyv elején azt olvashattam, hogy a "szomszédok" csupa jó szándékkal jöttek, igaz, hogy ellopdostak pár nőt (leginkább a méhük, az emlők és a torkuk érdekelte őket), meg állatokon kísérleteztek, mindezt az amerikai kormány engedélyével, mert amúgy ipi-apacs lepacsiztak az elnökökkel (mondjuk az egy más kérdés, hogy kimondottan az amerikai nőkre vannak rákattanva? Európaiak kizárva? Vagy akkor miért csak az amerikai elnökökkel pacsiztak le? Na ne már! Kikérem magamnak, hogy háttérbe szoruljak csak azért mert ide születtem, engem miért nem rabolgatnak el?). Szóval ha kedvük tartja átugranak erre a nagyon civilizált bolygóra (el birom képzelni, hogy csak úgy emlegetik a Földet, mint hogy "Na fiúk, mi lenne ha átugornánk a kék falura, tudjátok, ahol azok az EMBEREK élnek."), segítettek csökkenteni a sugárzást Csernobilnál és még a jó ég tudja hol mentettek meg minket (csak tudnám abban miért nem segítettek, hogy a svájci frankkal ne történjen meg ami).
Eddig a részig egész jól elvoltam, de aztán már magam se tudtam hol vagyok, ugyanis hirtelen már arról olvashattam, hogy nem is olyan jó fejek és bizony készülni kell egy csillagközi háborúra. Meg hogy az amcsiknak vannak is olyan fegyvereik, amikkel Star Wars-osat tudnak játszani (mindig tudtam, hogy egyszer az erő velem lesz) és ami a legjobban tetszett, hogy kiépítettek egy pajzsot a Föld köré, amin keresztül nem tudnak egyelőre átjönni "szomszédék". Hm.
Gondolom titeket is foglalkoztat a kérdés, hogyha ott röppdösnek kint a csészéjükkel, hogy a fenébe lehet, hogy az űrhajósaink nem találkoztak még velük? Nos kérem, a nagy titok lelepleződött: az űrhajósok rendszeresen látták őket ott kinn. El is képzeltem, ahogy szépen kint vannak az űrállomáson az embereink, szerelgetik a szerelgetnivalót (tudjátok, lebegnek a rucijukban ott kint, az egyik kezében villáskulcs, a másikban meg kalapács) és integetnek egymásnak, hogy "Szevasztok fiúk, nem ugortok át egy sörre?". Az UFO-k meg egy-egy Borsodival állítanak be hozzájuk. (Az meg egy újabb kérdés, hogy egy ilyen elképzelt szituban, mivel ugye olyanok a könyv szerint, mint a virágok, hogy a fenébe fogyasztják el? Leöntik a földre majd beleállnak? Vagy leöntik a kezüket, szépen beszívódik és tök jól ellesznek? Vagy megisszák, ahogy mi az "ivás" fogalmát használjuk?)

Nos, ahogy haladtam a vége felé, egyre magasabbra kúszott a szemöldököm (egyre pihentebb agyú lettem) és nem is tudtam mit olvasok: dokumentumregényt vagy sci-fit? ... Még most se tudom. ... Mindenesetre azért reménykedek, hogy ez a bejegyzés nem amolyan "felhívás a keringőre lett", szeretnék reggel az ágyamban ébredni mindenféle érdekes szikenyomok és hülye álmok nélkül, hogy elraboltak a gülüszeműk és teherbe ejtettek.

Elkészült a József Attila Kör (JAK) új prezije, "A jövő nem a miénk" címmel.

Akkor lássuk, miknek a megjelenéseit várhatjuk ebben a hónapban, bár tudjátok: minden csak akkor biztos, amikor már a kezetekben van az adott könyv.


Szavazni arról, hogy mely könyv megjelenését várjátok leginkább, a szokásos helyen, oldalt-fenn tudtok.

És akkor most egy helyen, külföldi megjelenések erre a hónapra, csak képekben:

• Alex Flinn: Beastly- A szörnyszívű
• Nalini Singh: Vonzódás
  Nalini Singh: Látomás
  Nalini Singh: Angyalvér
  Nalini Singh: Angyalcsók
  Nalini Singh: Angyaltánc
• Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert

Frissítve (2012.02. 22.)

Szegény Szarvakra senki se szavazott? ;o) Pedig állítólag a szerző előző regénye, A szív alakú doboz elég izgalmas történet. Én már többször is nekiestem, de sose sikerült a végére jutnom. 
És én melyikre szavaznék? Ha csak egyet választhatnék a listáról, akkor a Virágszálra tenném a voksomat. ;o)

Kiadó: Vivandra Könyvek Megjelenés éve: 2007. Oldalszám: 31 Ára: 1995

"Van egy bőrönd egy limlomos kamrában, egy toronyház tetején, ahová a veréb sem száll fel, mert elszédül és lepotyog. Reggelenként kinyílik a bőrönd és kilép belőle a Kockásfülű nyúl. Távcsövével a kéményhez ugrándozik, hogy onnan lesse meg, vajon mit csinálnak barátai: a vadóc Kriszta, az álmodozó Menyus, a butácska Kistöfi, és a nagydarab, vásott fiú Mozdony. Mindig történik velük valami, mindig akad gubanc, zűrzavar, kicsordult könnycsepp, így aztán a nyuszi nagy kockás füle elkezd pörögni, mint egy helikopter propellere, és már repül is, hogy segítségükre siessen.
A legendás rajzfilmsorozat történetei végre megelevenednek ebben a képregényszerű mesekönyvben."

Marék Veronika neve igazán bennem a Boribon és a Kippkopp mesék szerzőjének nevével forrt össze. Valahogy A kockásfülűnyúlról sokáig nem is tudtam, hogy az ő nevéhez fűződik, na meg alapjáraton a mesefilm se tartozott a kedvenceim közé.
Tény és való, hogy nagyon aranyosan meg volt rajzolva a zöld nyuszi a hatalmas kockás füleivel, amivel aztán repülni tudott, majd megmenteni a "világot", de a körítés sose jött be és ez a mai napig így is maradt.

Ebben a kötetben 2 mese olvasható.
Az egyikben Kistöfi ágynak esik és Kriszta meglátogatja őt. Igenám, de kinyitja a papagáj ketrecét, aki bizony kirepül az ablakon. Kriszta először a madár keresésére indul, aztán meggondolja magát és betér egy állatkereskedésbe, hogy másik papagájt szerezzen a barátjának. Mi is ezzel a problémám? Igazán csak az, hogy "elszúrok valamit, de sebaj, veszek neked egy másikat és akkor nem is fogsz rám haragudni". ... Ha minden ilyen egyszerű lenne. ...
A Zenedélutánban Krisztának gyakorolnia kell a gitárján, de Mozdony meg focizni szeretne vele. Mivel a lány visszautasítja, bosszúból a focival rugdosni kezdi az ablakot, a kukákat, a kerítést, stb., csak hogy megzavarja őt. Problémám? Mozdony a mese első képkockáiban mosolyogva jön, aztán átvált egy dühöngő gyerekké, akiből lazán kinézem ezek után, hogyha nem meséről lenne szó, akkor tuti ő lenne a pszichopata gyilkos egy filmben.

Imádom Marék Veronikát, de A kockásfülűnyúl sose lesz a kedvencem. ... Szerintem a Gyerkőcömé sem. ...

Ebben a hónapban aztán nem halmoztalak el titeket a bejegyzésekkel, még sose írtam ilyen keveset, csak még anno 2009. októberében a Könyvfalókban.
A január valahogy egész végig a "semmihez sincs kedvem, csak bambulni" jegyében telt, fogalmam sincs, hogy mi volt (meg még kicsit van is velem, de mivel ez már a második bejegyzés aminek nekiállok- az első még a decemberi összefoglaló volt- határozottan fejlődök) velem, ennyire azért nem szokott elhúzódni az év eleji punnyadtság, de úgy látszik, ennek most jött el az ideje.


Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei: A történet nagyon jól indult, faltam, teljes egészében úgy éreztem, hogy bár annak ellenére, hogy kicsit meseszerű dolgokról olvasunk, látni lehet a mögötte levő valóságot. Aztán egyszer csak azon kaptam magamat, hogy már egy mesét olvasok és egyszerűen nem tudtam helyre tenni magamban és még most sem tudom.
Andrew Davidson: A vízköpő: Igazán felejthetetlennek nem tartom A vízköpőt, már csak azért sem, mert annyira részletesen már nem is tudom feleleveníteni a történteket, de az érzés még mindig bennem él, amit az olvasása közben éreztem. A kezdeti értetlenkedést, "mi a fene ez?", majd a döbbenetet amikor megértettem és a kellemes, ugyanakkor jeges borzongást, ami úrrá lett rajtam Marianne történeteit olvasva. Egy különleges, egyáltalán nem mindennapi szerelmi történetnek tartom.

26 éjszaka- Erotikus kalandok: Mire számítottam? 26 éjszaka lepedőakrobata mutatványainak az ecsetelgetésére. Mit kaptam? Egy unalmas, nevetséges és szánalmas történetet.


Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 2.: A molyos angyalkámtól kaptam Karácsonyra A Szent Johanna gimi második részét, sikerült tökéletesen választania. :oP
Simone Elkeles: Tökéletes kémia: Imádtam, faltam minden sorát. Izgalmas, akciódús és nagyon romantikus, persze az ifjúsági irodalom kategóriájának megfelelően.
Kerstin Gier: Zafírkék: Aki olvasta az első részt, ne hagyja ki a másodikat sem! Aki pedig még nem olvasta a Rubinvöröst és szereti az ifjúsági irodalmat, az ne hagyja ki, nagyon jól fog szórakozni!


Fábián Janka: Emma szerelme: Úgy ahogy van, nagyon tetszett! A korábrázolás, a karakterek, a cselekményfelépítés, minden. Az meg csak dobott rajta, hogy 44 évet ölel át. Tetszett, hogy bár igazán az Emmával történtek vannak a középpontban, de szerepet kaptak a születése előtti történtek is. Így olyan volt, mintha Emma az olvasókkal együtt, amolyan "közös" gyermek lenne, hisz "ott voltunk" már a fogantatása előtt, sőt, a fogantatásakor, a szemünk előtt cseperedett fel, lett édesanya. Szorítottam a boldogságáért, tördeltem érte a kezemet, amikor kellett.



Blogéletet tekintve mivel nem voltam épp aktív, semmi extráról nem tudok beszámolni, max. arról, hogy kisebb változtatásokat vettem tervbe, amikről itt olvashattok (Pötyögések).