Follow Us @nikikonyvesem

2012. február 29., szerda

Annemarie Selinko: Désirée

Eredeti címe: Désirée (1951.)
Kiadó: Új Platinus Könyvesház Kft. (2006.)
Oldalszám: 664
Ára: 3200 Ft
Forrás: könyvtár

Kiknek ajánlom?: akik szeretik a történelmi
regényeket és egy kis romantika nem riasztja
el őket, azoknak kihagyhatatlan!
Címszavakban: Franciaország, Napóleon
kora, történelem, romantika, Désirée,
Bernadotte, Svédország
1914- 1986
Nem is tudom biztosan, hogy mióta fájt a fogam erre a könyvre már, így amikor megláttam a könyvtár polcán, először azt hittem, hogy káprázik a szemem, majd gyorsan utána kaptam mielőtt kinyúl egy kéz a polc másik oldaláról és elhalássza előlem.
Hogy miért is voltam rá annyira kíváncsi? Igazán a pozitív vélemények miatt, amik meggyőztek arról, hogy nekem, aki odáig van a romantikáért és a történelmi regényekért, kihagyhatatlan lesz. Aztán amikor olvastam a hátoldalán, hogy ez a könyv a legnagyobb sikerű klasszikus történelmi szerelmes regény az Elfújta a szél óta- azt pedig nagyon szerettem-, biztos lettem abban, hogy ez nekem tényleg kihagyhatatlan.

Földrajzilag Franciaországban veszi kezdetét a történet, méghozzá az 1700-as évek végén, amikor Napóleon még csak egy egyszerű kis "polgártárs" volt. És Svédországban, 1829. augusztusában ér véget.
A történet főszereplője Désirée, akinek a fiktív naplója maga a könyv. Nem tudom kinek ugrik be azonnal, hogy ki is volt Désirée, én első körben teljes sötétséget éreztem, ugyanakkor meg mégis annyira ismerős volt a neve, csak nem tudtam hova tenni. Nos, Désirée nem más, mint Napóleon "első" szerelme. Bár pontosabban inkább úgy kellett volna fogalmaznom, hogy Napóleon volt Désirée első szerelme. Jegyesek voltak, de aztán a férfi Josephine-t és a felemelkedést választotta.
A fiatal lány persze összeomlott, de egy véletlen folytán megismerkedett Jean-Baptiste Barnadotte tábornokkal, akivel aztán jó ideig nem találkoztak újra, holott a férfi érdeklődését azonnal felkeltette az összetört szívű fiatal lány.
Désirée és Naplóeon sorsa bár külön utakon folytatódott, de mégse tudtak elszakadni egymástól, ugyanis a lány nővére nem más, mint Napóleon öccsének a felesége lett. Így az ő felemelkedése az egész családot érintette.
Közben Bernadotte tábornok is egyre magasabbra jutott a ranglétrán és persze újra összehozta őket a sors, de immár végre házasság is lett a vége.
Minden szépen és jól alakulhatott volna innentől kezdve, csak hát a házasok szinte folyamatosan el voltak választva egymástól a napóleoni harcok miatt. Mint ahogy a történelmet már ismerjük, a felemelkedés után bukás következett. Vajon ez hogy érintette Désirée és Bernadotte sorsát? Mi lett velük? Kik lettek őt? És miért épp Svédországban fejeződött be a történet? Mi köze van Désirée naplójának Svédországhoz?

Nos, aki nem szeretné, hogy a továbbiakban lelőjem neki a választ, az ne olvassa tovább a bejegyzést! (De azt azért megjegyezném, ha valaki megállna itt, hogy nagyon tetszett a könyv és ajánlom mindenki figyelmébe.)

Annemarie Selinko nagyon jól bemutatta a történelemnek eme korszakát. Néha úgy éreztem, hogy tán kicsit lassan is folydogált a cselekmény, untam pár oldalt, de összességében nézve nagyon élveztem és nagyon imádtam!
El se tudom mondani, hogy mennyire szeretem, amikor egy szerző el tudja érni az olvasónál, hogy belecsöppenjen az adott történelmi korba. Hogy tényleg lássa maga előtt, érezze úgy, hogy pl. Napóleon ott áll előtte, hallja a hangokat. Kevés író tudja ezt ilyen szinten elérni és emiatt is úgy érzem, hogy erre a könyvre nagyobb figyelmet kell szentelni.

Mint ahogy már írtam, nem tudtam ki volt Désirée, így értelem szerűen azt se tudtam, hogy ki lett belőle. Amikor pedig eljutottam odáig az olvasásban, hogy a férjét örökbe fogadta a Svéd király, azonnal száguldottam fel a netre, hogy ez most csak az írói fantázia eredménye vagy pedig a valóság. És aztán szembe találtam magamat a tényekkel, az pedig döbbenetes volt. Uralkodótól uralkodóig mentem tovább, míg végül eljutottam a jelenig.
Désirée nem más lett, mint Dezideráta svéd és norvég királyné, a Bernadotte dinasztia megalapítója a férjével. Ez már eleve egy nagyon érdekes fordulat volt, de még nagyobb meglepetés ért, amikor utána néztem, hogy ki lett a fiúk, Oscar felesége. Jozefina nem más volt, mint Josephine (igen, Napóleon Josephine-jéről van szó) unokája. A jelenlegi svéd király, XVI. Károly Gusztáv, Josephine leszármazottja is.

nagyobbért katt a képre!

A történet nagyon-nagyon jó, hiteles, aki szereti a történelmi regényeket egy kis romantikával fűszerezve, ne hagyja ki!
Az írónő utolsó regénye volt, amiből 1956-ban film is készült Marlon Brando (!) és Jean Simmons főszereplésével.

4 megjegyzés:

hóvirág írta...

Hűű, erről már többször hallottam, és csupa biztatót, jó, hogy nálad is így van...:) Ha nekem is olyan szerencsém lesz, hogy belebotlok a könyvtárban, mindenképp megkaparintom! :D

Niki írta...

Szerintem neked tuti tetszene! :o)

Bea írta...

Most olvastam ezt a könyvet. Megláttam a könyvtárban, és eszembe jutott, hogy mintha olvastam volna róla:)
Hasonló a véleményem mint a Tiéd. Az Elfújta szeles párhuzamot így a végén erős túlzásnak tartom, de alapvetően jó volt a könyv. Bár engem a sok csata és politikai leírás eléggé untatott.

Niki írta...

Na igen, azért nem egy Elfújta a szél volt, de jó kis könyv. :o) A csata, politikai szálak egy szintig érdekeltek, de volt, amikor engem is untattak már, pedig szeretem a történelemnek ezen szeletét is.