Egy olyan könyvről lesz most szó, amiről csak áradozásokat olvastam és épp emiatt, kicsit félve vettem kézbe.
Renée 54 éves és 27 éve egy párizsi magánpalota házvezetőnője, amiben luxuslakások vannak, nagyon gazdag családoknak. A nő egyedül él, kívülről azt mutatja, hogy tipikus házvezetőnő. Macskája van, Tv sorozatokat néz egész nap, Tolsztojról sose hallott. De ez csak a látszat. Renée nagyon művelt, olvasott, de úgy érzi, hogy ezt titkolnia kell, mert ha kiderülne, felhívná magára a figyelmet, amit pedig nagyon nem akar. Így, miközben bömbölteti a szappanoperákat, a maga kis kuckójában Mozartot hallgat.
Paloma 12 éves és ebben a magánpalotában él a szüleivel és a nővérével. A lány mindent megtesz, hogy átlagosnak tűnjön, de neki is van egy titka, mint Renéenek. Méghozzá az, hogy ő is kimagasló tudással rendelkezik. És ez a fiatal lány arra készül, hogy eldobja az életét.
Aztán színre lép Ozu úr, aki segítségével Paloma rájön arra, hogy ki is Renée valójában. De vajon mi lesz a történet vége? Egyáltalán mi lesz Renéevel, miután kiderül a titka?
Mintha 2 hosszú monológból állna össze az egész történet. Az egyikben Renée mesél, majd Paloma és így váltogatják egymást. Van egyfajta bája, nagyon elgondolkodtató mondatokkal.
Mikor elkezdtem olvasni, egyszerűen megszűnt az idő és nem tudtam letenni. Fájdalmas, ugyanakkor optimista is. A vége pedig számomra nagyon sokkoló lett, egyáltalán nem számítottam erre a végkifejletre, döbbenten néztem magam elé, amikor eljutottam az utolsó betűig is.
Na de mit is jelent "a sündisznó eleganciája"- ez egészen a válaszig ott motoszkált bennem-, mit jelent a cím? Végül Paloma adta meg a választ, aki így jellemezte Renéet. Vagyis kívülről tüskék borítják, de belülről kifinomult, mint a sündisznó
Elgondolkodtató, leginkább amiatt, hogy miért kényszerül ebben a világban bárki is álarc mögé? Miért kell a tudását elfojtania csak azért, hogy megfeleljen a társadalomban kialakult képnek? Egyáltalán miért vannak előítéletek, miért nem fordul meg az emberek fejében, hogy kivételek mindig vannak?
Ami pedig Paloma öngyilkosságra való felkészülését illeti. Igazán a szavakat se találom, egyszerűen nem értettem, hogy fordulhatott meg a fejében, hogy eldobja az életét.
Ránézve a borítóra, nekem olyan érzésem van, mintha az ajtó mögött egy mesevilág lenne és ha kitárul az ajtó, akkor majd belecsöppenünk a közepébe. De hol van a valóság? Az ajtó mögött vagy ott, ahol a kislány sétál? Figyeljétek meg, hogy az ajtó része sötét, ahol a kislány jár pedig világos. Elgondolkodtató.
Muriel Barbery fantasztikusan ír. Könnyed, gördülékeny a stílusa, olvastatja magát. Nem lehet rá azt mondani, hogy szenzációs, de mégis ad valami pluszt a gondolataival. Leginkább egy muffinhoz tudnám hasonlítani (jó hasonlat, tudom, bocsánat, de mégis). Ránézel és tömörnek érzed, de amikor beleharapsz, annyira könnyű, hogy igazán nem is érzed mennyire tartalmas. Majd amikor már megettél négyet, ötöt, akkor kezded érezni, hogy hű, ez sok volt. Valahogy ilyen. :o)
Nagyon megszerettem Palomát és Renéet is. Tán egy jobb világban, hamarabb egymásra találtak volna. És tán a vége is más lehetett volna. ...
Megjelenés: L'élégance du hérisson (2006.)/ A sündisznó eleganciája (2009. Geopen Könyvkiadó)
Oldalszám: 363
Ára: 3290
2011. szeptember 26., hétfő
Muriel Barbery: A sündisznó eleganciája
írta:
Niki
közzétéve:
szeptember 26, 2011
Írta
Niki
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése