Most biztos megfordult a fejetekben, vajon miért volt ez a legemlékezetesebb és egyáltalán mi tetszett benne? Nos, elég kemény magyar tanárom volt, amit így ennyi év távlatából jó dolognak tartok, akkor kicsit másképp gondoltam. ;o) Rendszeresen kellett fogalmazást írnunk a kötelezőkből és nem nagyon sikerült elérnem nála azt a színvonalat, amit ő szeretett volna. A 4 év alatt, Az ember tragédiája volt az egyetlen olyan házi dolgozatom, amire ötöst kaptam. :o) Bár, már maga az olvasása is emlékezetes volt, ugyanis épp otthon bárányhimlőztem, amikor vették az osztályban, így egyedül, otthon vettem át pöttyeim vakargatása közben.
Igazán nem is tudom, hogy mit írjak róla, mindenkit arra bátorítok, hogy próbálkozzon vele. Nem kimondottan könnyű olvasmány, tizenévesen valahogy a nyelvezetét jobban értettem fura módon, most néhol egy kicsit megszenvedtem vele. De ugyanannyira tetszett, Madách sorai elgondolkodtattak és néha pityergésre késztettek.
1862-ben jelent meg először, szóval a Kiegyezés után járunk történelmileg. A nép csüggedésének és optimizmusának kettőssége érezhető a dráma hangulatának kettősségében is. Ádám akár maga Madách is lehet, Éva viselkedésében pedig a feleségére utalhat, aki elhagyta őt. 15 színből áll a költemény. Az elsőben a mennyben vagyunk, ahol nem épp szimpatikus módon az Úr elvárja mindenkitől, hogy dicsérje a műve miatt. Lucifer erre nem hajlandó, majd egyfajta fogadást kötnek, aminek szereplői az első emberpár Ádám és Éva lesz.
A bűnbeesés majd a kiűzetés biztos mindenkinek ismerős. A csavar azzal kezdődik, amikor Ádám és Éva elalszik, majd Lucifer a jövőbe repíti őket.
A 4. színtől kezdődik az álom, ami egyfajta időutazás. Egészen a londoni színig Madách jelenéhez viszonyítva a múltban vagyunk és onnantól kezdődik a jövő. Nagyon tetszett, ahogy bemutatta az adott kor erényeit és tanulságait. Az elképzelt jövője Fourier elképzelésére alapszik, ami szerencsére egyelőre még nem valósult meg, na de sose lehet tudni. És akkor ott a vége, ami meglepetést nagyon nem tudott okozni. Ádám végig a reményt keresi a jövőben, bele se gondolt igazán, hogy azt mindig magában hordozta.
"Mondottam ember: küzdj' és bízva bízzál!'
Egyszerűen imádom! Tetszik, hogy Madách merte az Urat fellengzősnek beállítani, Lucifert pedig "pozitívabb" szereplőnek. Úgy éreztem, mintha nem is lenne annyira rossz, csak a győzelem miatt olyan, amilyen.
Azt igazán sose értettem, hogy miért mindig a nők a gyenge láncszemek, de ezt hagyjuk is, már a második színben kiderül, hogy bár Éva hiú, de Ádám nem olyan bátor, mint amennyire elvárnánk a férfiak ősétől. :oP
Részletezni nem fogom a drámai költeményt, színeket levezetni sem, ennek a neten is bárhol utána tudtok nézni.
1883-ban kezdték először játszani színházban, majd 1947-ben 7 évre betiltották, mondván, hogy a jövőképe nem megfelelő az akkori eszménynek. Azóta kötelező olvasmány lett a középiskolákban, kinek örömére, kinek bánatára.
Megjelenés: Az ember tragédiája (2010. Európa Könyvkiadó)Oldalszám: 210
Ára: 950
Én még az 1974-ben megjelent Magyar Remekírók sorozat egyik kötetét olvastam, ami a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg akkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése