2011. szeptember 3., szombat

John Green: Alaska nyomában

Ez az a könyv, ami már a megjelenése előtt nagyon felhívta magára a figyelmet, ugyanis a borítója hasonlít egy másik kiadó, ugyanakkor megjelent regényének a borítójára.
Elgondolkodtató történetre számítottam, amikor magába zuhan az olvasó, elgondolkodik az olvasottakon, a tanulságot levonja és napokig nem tud elszakadni a regénytől. Ez annyira nem következett be. Sőt, azon gondolkodom, hogy igazán mi is volt az üzenete a történetnek?

Vegyünk egy tizenéves fiút, aki az egyetem előtt bentlakásos iskolába jelentkezik. Addig nem nagyon voltak barátai, hobbija a híres emberek utolsó mondatainak a gyűjtése. Aztán bekerül ebbe a bentlakásos iskolába, a szobatársával- Ezredes- azonnal összebarátkozik és akkor ott van a szexi Alaska, akibe természetesen belezúg.
Ahogy lennie kell, az iskolában különböző klikkek vannak, akik nem jönnek ki egymással. Árulások, beköpések, heccek jellemzik a tanévet. Egy tavalyi balhéból kifolyólag folytatódik Ezredesék és a másik tábor között a kis harc, így egyre jobban megismerjük a szereplőket, Alaskát is.

A könyv fejezetek helyett visszaszámlálással indul, "128 nappal azelőtt", stb., érzi az olvasó, hogy amikor elérünk majd az utolsó naphoz, valami szörnyűség fog történni. Ez be is következik, de a történet nem ér ezzel véget. Az író folytatja, az "azután"-nal, amíg lényegében a fiatalok meg nem értik a miérteket.

Különösebben egy szereplő se lett a szívem csücske és valahogy nem sikerült elérnie az írónak, hogy kilépjenek a sorok mögül, lássam őket magam előtt. Egyszerűen csak megmaradtak leírt neveknek és ennyi.
Ha mindenáron szeretném megtalálni a regény üzenetét, akkor valami olyasmi lenne, hogy egyszer minden élet véget ér és nem mindegy, hogy mit hagysz magad után. Amíg fiatal az ember, hajlamos azt hinni, hogy vele semmi rossz nem történhet, mert fiatal, nem lehet vége. Holott ez nem így van.

Egy gimis évfolyamtársamat juttatta eszembe, aki 17 évesen balesetben meghalt. Amikor megtudta az osztályunk, döbbenten néztünk magunk elé és egyszerűen nem tudtuk elhinni, hogy történhetett meg? Hisz csak 17-18 évesek voltunk, hogyan? Hogyan halhat meg közülünk bárki is ilyen fiatalon, amikor tervei, álmai vannak? Egyetemre akart menni, családod akart alapítani, majd pedig öregen, 66 unoka után ágyban örökre elaludni. Nem pedig 17 évesen elmenni. ... Inkább az a történet üzenete, hogy egyszer minden véget ér.

Különösebben nem fogott meg és nem hagyott bennem maradandó nyomot, ugyanakkor olyan hangulata van, amit kevés író tud elérni. Tipikusan olyan regénynek érzem, ami mindenkinek mást tud sugallni. Engem az élet elmúlására emlékeztetett.
Annak ellenére, hogy nem fogott meg annyira, mégis azt kell írnom, hogy minden fiatalnak el kéne olvasnia. Mert a felszín alatti érzelmeket, gondolatokat, az önpusztítást boncolgatja. Olyan téma, ami bármelyikőnkkel, bármelyikőnk barátjával, hozzátartozójával megtörténhet. Mindennapi, egyszerű, mégis fájdalmas.
,5

Megjelenés: Looking for Alaska (2005.)/ Alaska nyomában (2011. GABO Kiadó)
Oldalszám: 246
Ára: 3290

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése