2011. szeptember 13., kedd

Jessica Day George: Éjféli bál

írta: Niki közzétéve: szeptember 13, 2011

Mivel nem olvastam még a Grimm testvérek Széttáncolt cipellők c. meséjét, így teljesen ismeretlenül fogtam bele Jessica Day George ifjúsági regényébe. Arra számítottam, hogy hasonló lesz, mint pl. a Beastly. Mese átdolgozva, átültetve a "mindennapokba" úgy, hogy a mese hangulata ne vesszen oda. Nos, az Éjféli bál megmaradt egyszerűen csak mesének, a szó szoros értelmében.

Adva van egy király és a felesége, akiknek sokáig nem született gyermekük. Végső elkeseredésében a királyné a gonosz Kőbezárt királyhoz fordult segítségért. Ígéretet tett neki, hogy évekig táncol esténként az udvarában, cserébe sikerüljön gyermeket világra hoznia. Végül 12 lánya született.
A királyné 14 évet táncolt végig, aztán meghalt, de a lányainak tovább kellett folytatniuk a táncot éjszakánként. Az édesapjuk nem tudta mire vélni, hogy lányai éjszakáról éjszakára széttáncolnak egy-egy cipellőt. Mindeközben egy, a háborúból hazatérő katona épp a király udvarában kapott munkát. Ahogy lennie kellett, azonnal beszeretett a legidősebb hercegnőbe, Rózsába.
Hercegek érkeztek az udvarba, hogy megfejtsék a széttáncolt cipellők rejtélyét, de nem sok sikerrel, a lányokból se lehetett kihúzni a titkukat. Végül a 19 éves Galen is jelentkezett a megpróbáltatásra. ...

Nagyon mese volt, mintha egy mesekönyvet olvastam volna és pont emiatt, annyira lekötni nem tudott már. Tipikusan lányregénynek tartom, amit örömmel adnék a fiatal tizenéves lányom kezébe, de nekem már kevés volt.
Zavart, hogy a könyv feléig nem derült ki mi is történik az Éjféli bálokon, de amikor ki is derült, lekötni maximálisan nem tudott már, unni kezdtem a történetet. Izgalmasabb lehetett volna, ha olvasni lehetett volna hosszabb részleteket a királyné naplójából legalább, de ez se jött össze. Hemzsegnek a mitikus számok a történetben, nem maradt ki a boszorkány és a különböző varázserejű tárgyak sem. Tán az is baj volt, hogy túl sok logikát kerestem a tárgyak kapcsolatában és lényegében, elveszett a varázs.
A szereplők különösebb érzelmeket nem váltottak ki belőlem, bár érdekesnek tartottam Galen kettősségét. Katona, aki túlélte a háborút, majd nem épp férfias szórakozása van, kötöget.

Röviden: egy egyszerű kis mese átdolgozva, hosszabban megírva, de semmi extra. Nekem 1X elolvashatós volt, másra, jobbra számítottam. A borító viszont nagyon szép!