Könyvesem

2022. január 27., csütörtök

Tracy Brogan: The Best Medicine – A legjobb orvosság

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Best Medicine (2014.)

Kiadta: Könyvmolyképző (2018.)

Oldalszám: 376

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

A sorozat első kötetét még 2015-ben olvastam, ami kedvencé is vált. Így érthető módon még ha nem is szándékosan, de elég nagy elvárásokkal kezdtem neki ennek a történetre. Sok-sok humorra és egy aranyos szerelmi történetre számítottam. Nos, ehhez képest A legjobb orvosság egy langyos lábvíz lett.

Evelyn új lakó Bell Harborban és plasztikai sebészként dolgozik ott. Egyedülálló fiatal nő, aki sikeres karriert futott be, de esténként egyedül hajtja álomba a fejét. Persze a kisváros egyes lakói kitalálják, hogy férjet kellene fogni neki és ezzel elindul a lavina.

Tyler élete egyáltalán nem olyan szépen megtervezett és nyugodt, mint Evelyné. A srác családja enyhén zűrös, karrier tekintetében sem ott tart, mint a nő, na meg fiatalabb is tőle pár évvel, de ennek ellenére vonzódni kezdenek egymáshoz.

Különösebben sem Evelyn, sem Tyler nem lopta be magát a szívembe.

Megértettem a nőt, amiért zavarta, hogy a srác fiatalabb nála, én is ugyanígy éreztem volna hasonló szituációban.

Aranyos volt, ahogy Tyler próbálta összefogni a családját, megmenteni őket a bajtól, de ugyanakkor úgy éreztem, hogy eszetlenül feláldozza a saját életét értük, amit viszont nem tudtam megérteni. Ugyanis van egy határ, ami után azt kell mondani, hogy figyi, eddig segítettem, de most már ennyi volt, ne cseszd el és szépen elsétálni.

Nagyon hiányoltam a történetből a humort. Az első rész annyira kellemes volt ilyen téren, de most az írónő korántsem tudta ugyanezt nyújtani. Persze nem azt mondom, hogy nem volt egy-két humoros próbálkozása, de ezek akkor sem voltak olyan igaziak.

Ami pedig magát a szerelmi szálat illeti, mint ahogy fentebb is említettem, langyos lábvíz volt. Az olvasó csak olvassa, hogy aha a csaj orvos, a srác fiatalabb, ejnye-bejnye, mi lesz ebből! De jó, húzzák az időt, ... hűha, ezek bizony végre lefeküdtek! ... Te jó ég, min kapta fel ezen a vizet, de sebaj, tuti a végére kibékülnek! És el is meséltem az egész sztorit.

"Súlyos vaginális pókhálósodásban szenvedtem. Olyan lehetett ott lent, mint egy elhagyatott föld alatti alagútban."

Nagyon egyszer olvashatós, nagyon közepes és bár nagyon csalódott nem vagyok, de azért csalódtam. Ennek ellenére kíváncsi leszek a 3. kötetre. Hátha Tracy Brogan visszatér.

Guillaume Musso: Holnap

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Demain (2013.)

Kiadta: Park (2017.)

Oldalszám: 404

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Egy időben faltam Musso könyveit, de aztán jó ideig pihentettem az újabb és újabb megjelenő könyvei olvasását. Aztán 2017-ben elolvastam Az angyal hív c. történetét és bár csalódott nem voltam, de korántsem éreztem azt, hogy hozta volna a régebben megjelent könyvei színvonalát. Míg kezdetben a fiatal Coelhoként tudtam jellemezni, elkezdett amolyan Danielle Steel stílust felvenni (na jó, egy kis túlzással) és ez annyira nem nyerte el a tetszésemet.

A molyos értékelések alapján, az eddig 10 magyarul is megjelent könyve közül (Mussora gondolok újra, nem Steelre) a Holnap a legjobbra értékelt jelenleg. Nem gondolom azt, hogy tényleg ez a legjobb tőle, de valamennyire hozta a régi színvonalát. Bár annyira elvont és felfoghatatlan, megérthetetlen a filozófiai háttere, hogy ez rendesen zavarba hoz, mert nem értem, de átugrom ezen és elfogadom, hogy ez van és kész, mert így írta meg.

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Mi is a sztori lényege? Hű, hát nem egyszerű felfogni!

Két jelenünk is van, miközben az egyik mégis csak múlt, de közben mégis csak jelen. Trükkös bizony, de egy kicsit megmagyarázom, hogy miről is van szó.

Nézzük a férfi jelenét. Egyetemi tanár, egyedül neveli a kislányát, mióta váratlanul elhunyt a felesége. Hirtelen ötlettől vezérelve vesz egy használt laptopot, amin keresztül levelezni kezd a laptop régi tulajdonosával. De ez korántsem ennyire egyszerű!

És nézzük a nő jelenét, akié ez a laptop volt. Épp próbál a depressziójából kikecmeregni, amikor először megkapja a férfi üzenetét. Elkezdenek e-mailezgetni, egyre többet tudnak meg a másikról, majd beüt a krakk. Kiderül, hogy a férfi az időben 1 évvel a nő előtt jár, a nő pedig megakadályozhatja a férfi feleségének a halálát. Vajon meg fogja tenni?

"Minden ember közös, eszelős álma: visszaforgatni az idő kerekét, hogy jóvátegyük a hibáinkat és az élet igazságtalanságát."

Nem akarok belegondolni, hogy mennyire elképzelhető a történet, mert szerintem semennyire. Egyszerűen nem találok magyarázatot arra, mindez hogy történhetett meg, de intézzük el annyival, hogy tuti megbűvölte egy varázsló a laptopot. Nézzük csak a történetet, ami olvasmányos volt és jól felépített. Ráadásul ott volt benne a nagy maflás a végén, hogy nesze neked olvasó, kapsz egy dózist, hogy legyen még min gondolkodnod. Tetszett a fordulat és igazán feldobta a történetet. Kíváncsi voltam nagyon arra, Emma hogyan is fog dönteni, mert érezhetően beleszeretett Matthew-ba.

Jó volt a könyv, igazi visszatérés Mussotól. Ha olvastatok tőle vagy ha még nem, akkor is tudom ezt a történetét a figyelmetekbe ajánlani!

Linnea Dunne: Lagom

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Kossuth (2017.)

Oldalszám: 160

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Miután befejeztem Anna Brones Lagomját, szerettem volna még többet megtudni erről, így azonnal várólistára került ez a kötet is. Végül könyvtárból sikerült beszereznem.

Nagyon kedvelem a svédek mentalitását, életstílusát, lakberendezését. Annyira egyszerű, letisztult, természetes, rendezett az életük, az otthonuk! ... És annyira mások, mint mi.

Mi is az a Lagom? Úgy lehetne fordítani, hogy "pont jó". Míg mi magyarok állandóan hajtunk, hol a félelem miatt, hol a nagyobb siker eléréséért, a lagom pont azt mondja ki, hogy pont jó úgy minden, ahogy van. Ez első pillantásra elég hanyagnak tűnhet, mintha legyintenénk a dolgokra, jól van ez így, de igazából nem így van. Ha jobban belegondolunk, van amikor harcolni, gürizni kell, de sokszor feleslegesen stresszeljük magunkat emiatt.

A svéd az egyik legboldogabb nemzet és el tudom képzelni, hogy a lagom miatt. Elfogadják, ami van, kihozzák abból a maximumot és ugyanúgy elérik, amit szeretnének.

A könyv kitér a munkahelyi szokásokra és az otthoni szokásokra is. Itthon kicsit nehéz lenne kivitelezni a svéd munkahelyi szokásokat, mert a legtöbb munkáltató más, mint a svéd és így mást várnak is el. De az otthoni szokásokat viszont nem is olyan nehéz elsajátítani. Mire is gondolok:

➤ Péntek esténként a család leül a TV elé (pl), néznek egy jó filmet és együtt esznek. Kényelmes ruhába öltöznek, tacot dobnak össze (amolyan péntek esti vacsora), amit mindenki azzal tölt, amivel szeretne és lazítanak. Nagyon sok kutatás bizonyította már, hogy a gyerekek miatt is fontos, hogy valamennyire rendszert vigyünk az étkezésekbe és legyen idő a közös vacsorára, amikor együtt tud lenni a család, beszélgetnek. Ez nem mindig megvalósítható, ha mondjuk apuka este 10-kor ér haza vagy már akkor, amikor a gyerekek alszanak, sem akkor, ha mindenki össze-vissza eszik. De szerintem ha hétköznap nem is, de hétvégente időt kell szakítani a közös ebédre vagy vacsorára (is). A svédeknél a Péntek este mindenképp ilyen.

➤ Aztán ott van a Szombat reggel, amikor a kávéjuk mellé elfogyasztanak egy szép kis szénhidrátadagot. Hétköznap ha lájtosan is esznek (persze az megengedett, hogy a fika mellé minden nap lecsússzon 1-2 kisebb fahéjas csiga vagy keksz, házi süti, stb., de nem túlzásba esve), szombat reggel bűnözhetnek. És jobban belegondolva, hatásosak is lehetnek ezek a bünti napok. Meg is eszed, amit kívánsz, de ha a hét többi napján odafigyelsz a táplálkozásodra, nem a szombati napok miatt fogsz elhízni.

➤ De ott van pl. a piknikezési szokás, ami egyszerre pénztárca kímélő, ugyanakkor egészséges is és jó móka.

Ami pedig a munkát illeti, hogy visszatérjek pár gondolat erejéig. A svédeknél természetesen és mondhatni elvárt dolog a napi 2X-i fika, vagyis a kávézás. Ebben a napi 2 X 15 percben a dolgozók megisznak 1-1 csésze kávét, megesznek mellé egy kis fahéjas csigát, vagy kekszet és közben beszélgetnek. Állítólag kutatások bizonyítják, hogy emiatt nem csak a dolgozók közti kapcsolatok működnek jobban, hanem a munka is sikeresebben lesz elvégezve.

De mi van még? Nos, a svédek nem nagyon túlóráznak. Ha elvégzik az aznapi feladatukat fél órával hamarabb, akkor hazamennek és senki nem kéri számon tőlük, hogy miért lépnek le, mert mindenki tudja, hogy akkor megy haza, ha végzett az aznapi munkájával. Így mindenkinek az a célja, hogy az aznapi feladatot minél előbb elvégezze, de nem kapkodva, hisz nem mehet a minőség rovására. Úgy gondolják, ha túlóráznod kell, mert nem tudtad időben befejezni, akkor valamit rosszul csináltál.

Kicsit más a helyzet, mint itthon. 😅

A lakberendezésre nem térek ki, bementek az IKEA-ba és lényegében láthatjátok a stílusukat, na meg az Insta is tele van mostanában a svéd lakberendezés letisztultságával, mostanában ez a divat és menő.

Nézzük pár sor erejéig a svédek környezettudatosságát, ugyanis nagyon környezettudatos nemzetről van szó. Szelektív hulladékgyűjtés, a hulladékok minimalizálása és a saját növénytermesztés is jellemzi őket. Odafigyelnek a környezetükre, féltik és óvják azt. Ez nagyon követendő példa lehet minden nemzetnek.

Ha titeket is érdekel a svéd mentalitás, hogyan élnek, hogyan dolgoznak, akkor ajánlom ezt a könyvet a figyelmetekbe, szerintem elég részletes volt. Amit hiányoltam belőle, az a több kép és nagyobb rátekintés a konyhakultúrájukra is. Vagyis több kép az otthonokról, az életükről és több recept. Akkor tökéletes lett volna a kötet!

Victoria Schwab: Az Archívum

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Archived (2013.)

Kiadta: Főnix (2013.)

Oldalszám: 278

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Mintha 2013-ban, az itthoni megjelenésekor mindenki ezt a könyvet olvasta volna, folyamatosan belebotlottam. Már akkor elkönyveltem magamban, hogy nekem is olvasnom kell, aztán mégis eddig húzódott az olvasása. És lehet, hogy ez volt a baj! Ha 28 évesen olvastam volna, 7 évvel ezelőtt, akkor lehet, hogy tetszett volna, így viszont 35 évesen egy közepes ifi regény lett számomra.

Kicsit nehéz elképzelnem a történet világképét is. Ugyanis minden életnek van egy Története (ez ideáig még rendben), ezeket egy Könyvtárban őrzik. Bizonyos szituációkban ezek a Történetek képesek feléledni és akkor az Őrzőknek meg kell keresniük őket és visszaküldeni az Archívumba. ... No, ezt nem bírom elképzelni. ... A Történetek nem emberek, nem is szellemek, hanem történetek. ... Na mindegy, nem tudom elképzelni. 😅

Mackenzie nagypapája egy Őrző volt, akinek az utódja lett a fiatal lány. Időközben a Papi meghalt és sajnos a lány öccse is, nagyon váratlanul. A szülők pedig távol akarta kerülni a múlttól, ezért egy másik városba költöztek, hogy ott beindítsák a kávézójukat. Igen ám, de a régi szálloda (amiben mára lakások vannak) fontos a Könyvtárnak, a lánynak sok Történetet kell visszaküldenie az Archívumban, ugyanis sok garázdálkodik a régi szállodában.

Persze van egy kis bonyodalom is a történetben, felbukkan két titokzatos fiú is a lány körül. Az egyik titokzatosabb, mint a másik.

Lesznek harcok, titkok, veszély, egy kis romantika, a végén pedig természetesen happy end, majd folytatás a következő kötetben.

Öreg voltam már ehhez a történethez, ugyanakkor biztos vagyok abban, hogy a tizenéves olvasóknak nagyon bejönne, úgyhogy ajánlom a figyelmükbe!

Igazából aranyos az egész, szomorú a gyászfolyamat amin keresztülmegy a család, érdekes a világkép is ... csak nekem olyan fura. Tán olyan ez, mint amikor gyerekként hiszel a Télapóban. Felnőttként meg tudod az igazságot. ... Valami hasonló volt ezzel kapcsolatban is. Nem tudtam úgy elképzelni az egészet már. 😔

Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Mummy Drinks (2017.)

Kiadta: Partvonal (2018.)

Oldalszám: 358

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem is gondoltam volna, hogy emögött a szörnyű, sárga borító mögött, ilyen klassz történet lapul! Tanulság: sose a borító alapján ítélj! Volt, hogy csalódás lett emiatt, most viszont ez a csalódás nagyon kellemes volt.

Gill Sims története nem kicsit emlékeztetett a Sz@ranyura, lényegében ugyanarról szól. Hogy nem vagy attól rossz anya, ha nem érzed magadat tökéletesnek, a legjobb anyának és az sem az, akit annak tartanál a külsőségek alapján.

Ellen 39 éves, két gyermekes, dolgozó édesanya. A férjével, a gyerekekkel és a kutyájukkal egy kertvárosi övezetben laknak. Mindig eltervezi, hogy holnaptól milyen tökéletes lesz az életük, hogy minden a tervek szerint fog működni: reggelente szépen elkészíti a gyerekeknek a reggelit, nem késnek el az iskolából, munka után boldogan tanulnak együtt, viszi őket az ilyen-olyan szupi foglalkozásokra, tökéletes vacsorát rittyent a férjének, alvás előtt boldogan ölelik a gyerekek magukhoz őt, hogy milyen fantasztikus anya, aztán a férjével lepedőakrobatikázik, mert tökéletes anya, feleség és így tovább. Szóval ezeket többször elképzeli, aztán reggel arra ébred, hogy már megint elaludt, kutyafuttában elkészülnek, a gyerekeket bedobja az iskolába, lohol a munkahelyére, épp, hogy odaér az iskolába a gyerekekért, vacsorára a szokásosat készíti, amit a férje már un, a gyerekei közlik vele folyamatosan, hogy mennyire rossz anya, a szexhez meg kb annyira van kedve egy-egy ilyen nap után, mint a macskának a kutyához.

Szóval Ellen egyáltalán nem tökéletes. Sokszor magamra ismertem benne és szerintem emiatt tudja ez a történet a többi olvasót is megnyerni magának. Mert ilyenek vagyunk. Még ha nem is mindenben, de biztos találunk olyan pillanatot, olyan helyzetet, amikor magunkra ismerünk benne.

Aztán ott vannak a Tökéletes Anyukák az iskola előtt. Akik mindig tökéletesen festenek a tökéletes gyerekeikkel. Az életük megkomponáltan folyik, minden úgy, ahogy kell és mindig lesajnálóan néznek a zilált, állandóan rohanó, szétszórt és DOLGOZÓ Ellenre. Gondolom sokan találkoztatok már ilyen anyukákkal. 😉

Na de a történet. Ellen szétszórt, nem tökéletes, szinte minden este meghúzza a borosüveget, néha kiruccan a barátnőjével és egy meleg apukával bulizni, de néha maximálisan megértettem, hogy elege van.

Mint pl akkor, amikor a sógornője, a férje és a 6 gyerekük megszállta az otthonukat. Koszosan, Földanyával, különös váladékos turmixot reggelizve, nem épp szobatisztán és még sorolhatnám.

Vagy Karácsonykor, amikor eltervezte, hogy idén pihenni fog, aztán mégsem úgy jött össze.

Nagyon sok vicces, humoros jelenet található a könyvben, nagyon sokszor nevettem és annyira hétköznapi az egész!

Nagyon tudom minden anyuka figyelmébe ajánlani, akiknek néha elegük van már mindenből, rossz anyának érzik magukat és kikészítik a Tökéletes Anyukák az ovi, iskola előtt. Olvassátok el, hagyjátok, hogy magatokkal ragadjon, fogjatok esténként egy pohár bort a kezetekbe, olvassátok ezt a könyvet és kacagjatok vele együtt magatokon (is)! Nem vagyunk tökéletesek és higgyétek el, ez így van jól.

"Az összes anyuka ténylegesen megvallotta, hogy soha nem érezte magát elég jónak, és hogy rengeteget aggódik, hogy talán rosszat tesz a gyerekének azzal, hogy dolgozik, vagy épp azzal, hogy otthon van vele. Mind-mind arra jutottak, hogy akármennyire is szeretik a gyerekeiket, szülőnek lenni bizony néha agyzsibbasztóan unalmas és rettentően kemény feladat.
Ki gondolta volna, hogy mindegyikünk így érez? Hogy néha még a Tökéletes Lucy Atkinson Tökéletes Anyukája is legszívesebben ráordítana a tökéletes kislányára, hogy húzzon már el, és fogja már be? Hogy Fiona Montague időről időre bezárkózik a fürdőszobába sírni, mert képtelen végignézni még egy részt a Peppa malacból? Vagy, hogy a szuper sikeres filmes Alicia a múltkori fontos tárgyalásán azon kapta magát, hogy hangosan énekli az egyik gyerekműsor főcímdalát?"

Amiért 1 csillagot mégis levontam az azért volt, mert a végére nagyon zavart az állandó borozgatás és a gyerekek gépfüggősége.

Értem én, hogy Ellennek nehéz napjai voltak, kivolt, de nekem fura volt, hogy minden este menetrendszerűen megitta a borocskáját és sokszor nem 1 pohárkával, hanem fél vagy egy egész üveggel. (Mondjuk nem olyan rég én is erre biztattalak titeket fentebb, de azért ne rendszert csináljatok belőle és ne húzzátok el emiatt a könyv olvasását egy évre, hogy minden este borozgathassatok a tanácsomra hivatkozva!😂). Néha elmegy az alkohol, de hogy minden nap? Ez fura volt.

A gyerekek gépfüggősége meg, ha nem bírtak magukkal egyből a kezükbe nyomott valamit, amit nyomogathattak, szintén elment 1-2X, de folyamatosan ez volt a problémájukra a megoldás. Nem mondom, hogy nem, velem is volt, hogy bekapcsoltam a gyereknek a mesét, csak csend legyen végre. Nem is 1X, ezt is elismerem. De Ellen szinte mindig ezt alkalmazta. Sose volt arról szó, hogy leült volna a gyerekekkel játszani. Ha meg is próbálta (elvitte múzeumba), katasztrófa lett belőle, de azért, mert a gyerekeknek idegen volt a helyzet.

Egyrészt nagyon megértem a történetet, jó rajta nevetni, ugyanakkor volt, ami zavart benne. És nem azért, mert Tökéletes Anya vagyok, hanem azért, mert minden tökéletlenségem ellenére tudom, hogy ez így nem volt jó.

Cath Crowley: Szavak kékben

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Words in Deep Blue (2016.)

Kiadta: Menő Könyvek (2019.)

Oldalszám: 272

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Mások értékeléseit olvasva kaptam kedvet a könyvhöz, ugyanis többnyire áradozásokba botlottam vele kapcsolatban. Hogy milyen szép, milyen igaz, mennyire csodálatos és még milyen sokszor szeretnék újra és újra elolvasni. Pöttöm lelkem ugyanezt a hűhát szerette volna érezni, ezért kölcsönöztem ki a könyvtárból. És hát .... nincs hűha érzésem. De még csak az sem, hogy milyen csodálatos volt. Újraolvasni se akarom majd. Ugyanakkor igen, van benne igazság és értem, hogy miért tartják sokan aranyosnak, szépnek, kedvesnek, mert végülis az. Csak számomra nem volt akkora nagy durranás. Egy szimpla kis aranyos sztori, amiben 1-2 dolog tetszett, de maradandó nyomot nem fog bennem hagyni.

Sokan megírták már, hogyan lehet gyászolni, hogyan lehet feldolgozni a veszteséget. Cath Crowley is erről szeretett volna írni, megspékelve az első szerelemmel.

Rachel gyerekkora óta szerelmes a legjobb fiú barátjába, Henrybe, a srác viszont ezt sose vette észre és mindig olyan lány után epekedett, aki kb annyiba vette őt, mint egy kutyát. Amikor szüksége volt a csajnak rá, akkor magához hívta, ha talált jobbat, akkor elhajtotta. Mindezt pedig Rachel végignézte.

Aztán az érettségijük előtt a lány, a testvére és az édesanyja elköltöztek, így Rachel úgy érezte, hogy eljött az ideje a szerelmi vallomásnak. De persze nem Henry szemébe mondta az érzelmeit, ennél klasszabb dolgot talált ki, egy könyvbe rejtette az üzenetét.

Teltek a hónapok és semmilyen reakció nem érkezett a levéllel kapcsolatban, Rachel pedig úgy gondolta, ha Henry tojik a fejére, akkor ő is tovább lép. Igen ám, de akkor itt jön közbe valakinek a halála, ami mindent felforgat. Aztán jön egy újabb kihívás az élettől, a lány visszaköltözik és nap, mint nap arra kényszerül, hogy lássa Henryt, aki továbbra is olyan lányért epedezik, aki nem is érdemelné meg őt.

Sok mindent lehet gyászolni. Az első szerelmet éppúgy, mint valakinek az elvesztését. Mindannyian másképp birkózunk meg ezzel és ez a történet arról szól, Rachel hogyan birkózik meg az első szerelem gyászával és valakinek a halálával is. Nehéz téma, amit sokáig lehetne boncolgatni, hogy megértem-e a tetteit vagy sem, mert amúgy nem minden cselekedetét tudtam felfogni. Néhol logikátlan volt számomra a lány.

És akkor ott van Henry. Tipikus könyvmoly pasi, aki beleszeret a bálkirálynőbe, aki a palotapincsijének hiszi őt. Egyszerre sajnáltam szegény srácot, mert szerintem mindenki volt már szerelmes olyanba, akibe nem kellett volna és értem én, hogy lement pincsibe, sokan ezt tennénk, csak viszontszeressen minket ez a valaki. Igen ám, de ugyanakkor ez butaság! Senki se érdemli ezt és emiatt dühített a fiú viselkedése. Hogy ennyire vak, hogy nem látja a fától az erdőt!

Ami pedig Rachel és Henry kapcsolatát illeti. Nagyon szorítottam azért, hogy a történet végére összejöjjenek, a fiú észrevegye, hogy a csaj mennyire szereti őt.

Ami meg a történet körítését illeti, az nem más, mint az Üzenetek Könyvtára. Nem árulom el, hogy ez mi, de sajnálom, hogy a mi könyvtárunkban nincs ilyen! 😉

Egy szó, mint száz, a Szavak kékben egy aranyos ifi regény az első szerelemről és a gyász feldolgozásáról, ajánlom a figyelmetekbe annak ellenére is, hogy számomra egyszer olvashatós történet volt!

Amy Plum: Álomcsapda

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Dreamfall

Kiadta: Libri (2018.)

Oldalszám: 332

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Nem rossz, nem rossz. Ha tizenéves lennék - mint a célközönsége -, tuti összepisiltem volna magamat az olvasása közben. Így is okozott pár rémisztőbb pillanatot nekem. 😅

SPOILER található az alábbi bejegyzésben!

Adva van 7 tizenéves, 13-19 évesek, fiúk, lányok vegyesen, de egy közös bennük: nem tudnak aludni, álmatlanságban szenvednek. Ezért úgy döntenek, hogy részt vesznek egy kísérletben, mely azt ígéri nekik, hogy megoldja ezt a problémájukat. Igen ám, de balul sül el, álmok helyett rémálmokat kapnak, méghozzá ugyanabban az álomban.

Miközben olvastam a történetet, fel-felrémlett egy nagyon régi film előttem, tán a 80-as vagy 90-es évekből, de nem ugrik be a címe. A lényege az volt, hogy pár fiatal egyetemista azzal szórakozott, hogy van-e élet a halál után. Eljuttatták egymást a klinikai halál állapotába, majd visszahozták őket, viszont mindenkit üldözni kezdett egy-egy rémkép, ami el is kezdte őket kinyírni. Bár ez a sztori kicsit más, ugyanakkor mégis emlékeztetett a filmre.

Mind a 7 fiatalnak a múltjában vannak olyan emlékek, melyeket szeretnének eltemetni, de ezek vissza-visszaköszönnek az álmaikban. A kísérlet során pedig ugyanazokat álmodják úgy, hogy mindannyian szerepelnek az álmokban. Üldözik őket, ki akarják nyírni őket, rémisztő rémek, vízi szörnyek, őrült bohócok, népirtás, stb., minden van ebben a történetben.

Izgalmas volt, olvasmányos, néha tényleg ziziztem rendesen, de ugyanakkor nincs valami jól kiépítve a körítése. Gondolok pl. arra, nekem elég fura, hogy a laboratórium nincs felkészülve szükségállapotra. Nem jól működnek a generátorok, nincsenek lélegeztető gépek az alanyok mellett, holott azért olyan kísérletről van szó, amikor az agyat buherálják meg. Nincs kellő felkészülés, pedig állítólag a legjobb tudósok vesznek részt benne. Sőt, amikor az egyik alany meghal, ezek a tudósok azt se tudják mit csináljanak. A külvilági részekben hatalmas a hiányosság és a fejetlenség.

Van benne izgalom, ahogy apránként megtudjuk az alanyok háttértörténetét, a vége rendesen odavág, de jobban ki kellett volna dolgozni ezeket a jeleneteket is.

Ami a rémálmokat illeti, megvan bennük a para. Biztos vagyok abban, hogy a fiatal tizenéveseknek ez egy tényleg durván félelmetes sztori. Én is kíváncsi vagyok a második kötetre, mert az utolsó mondatokkal odatette magát rendesen a szerző.

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.-2.

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Libri (2016.)

Oldalszám: 288

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Még 2016-ban olvastam az írónőtől Az utolsó boszorkány lányát, így nagyon megörültem annak, amikor megláttam a könyvtárban ezt a két kötetet. A kötetben található novellák a fentebb említett könyv előzményeiről, később folytatásairól szólnak. Kezdetben e-könyvként jelentek meg, majd végül két kötetben együtt is.

Az első kötet

1735-ben veszi kezdetét a történet Az esztergomi máglya c. novellával. Ebből megtudhatjuk, hogy Felícia kitől örökölte a "boszorkányságot" és mi történt ezzel a rokonával. Végigkövetjük a fiatal lány életét onnantól kezdve, hogy részt vesz élete első boszorkányperében, majd szüleivel Budára költöznek, ott férjhez megy, de nem ahhoz a férfihoz, akibe szerelmes. Ugyanis a reménytelen szerelem ebben a kötetben is fontos szerepet kap, mint ahogy Az utolsó boszorkány lányában is.

Mária Teráziáról is sokat olvashatunk, ugyanis Felícia bejáratos lesz az udvarba.

Szerettem olvasni ezeket a novellákat és azt kell írnom, ha nem tudtam volna, hogy novellákról van szó, melyeket csak megjelentettek egy kötetben, fel se tűnt volna. Összefüggtek, szépen átíveltek egymáson. Olvasmányos volt, érdekes és azt se szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Fábián Janka fantasztikus mesélő. Imádom a stílusát! Úgy tudja a múltat megjeleníteni az olvasó előtt, hogy szinte ott vagyunk olvasás közben. Látunk, érzünk, minden annyira élethű. Ez pedig nyilván sok-sok kutatómunkának, munkának köszönhető, ami látszik is a történetek mögött.

Kiadta: Libri (2017.)
Oldalszám: 304
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

A második kötet

Ebben a kötetben található novellák kicsit mások voltak, mint az első kötetben levőek.

1748-ban veszi kezdetét a cselekmény és 1795-ig tart. Itt már szerepet kap Felícia lánya, Zsófia is, majd Zsófia lánya, Marie is. És az utolsó sorokban ott a remény is, hogy Marie kislányával, a kis Felíciával folytatódni fog a családi hagyomány.

Ezekben a novellákban már nem éreztem a maximális összefüggést, néhol az átívelés sem stimmelt, mert ugrottunk egy nagyot az időben.

Majdnem 50 év családtörténetét 300 oldalban összehozni nem olyan egyszerű dolog. Az első oldalakon Felícia még fiatalasszony, az utolsón pedig még dédnagymama. Az első kötet 13 évet ívelt át, ez már majdnem 50-et, ebből sejthető azért, hogy vannak nagy ugrások.

A bécsi udvar itt is nagy szerepet kap majd, de ekkor már nem Mária Terézia az uralkodó, hanem a fia, utána pedig I. Lipót.

A reménytelen szerelem eredménye a vége felé központi szerepet fog játszani a törétnetben.

Jó volt, szerettem olvasni ezt a kötetet is, amolyan méltó lezárása az egésznek.

Szívből ajánlom a figyelmetekbe ezt a kötetet, majd Az utolsó boszorkány lányát is! Fábián Janka remekül ír, remekül mesél, mindenképp olvasni kell a történeteit! Imádom!

"– Kegyed mégiscsak boszorkány! – rebegte halkan.
– Talán az vagyok, talán nem – megvontam a vállam. – Szavamra, néha magam sem tudom. "

Maria Mañeru: A torinói királypapirusz rejtélye

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Napraforgó (2017.)

Oldalszám: 142

Forrás: saját, a Nagyé

Értékelésem:

Ez egy nagyon édes könyvsorozat második része, ami tökéletes olvasmány a kisiskolásoknak! A Nagy kapta Mikulásra, mivel az első kötet is nagyon elnyerte a tetszését.

Nem hosszú történet, egyszerű, nagyobb betűkkel van nyomtatva az átlagosnál és sok színes illusztrációval van bővítve. Kisiskolásoknak, kezdő olvasóknak tökéletes választás, tényleg!

Na de hogy akadt a kezeim közé? Elfelejtettem könyvet felvinni magammal a tetőtérbe a Kicsi ebéd utáni alvásakor és nem is akartam lemenni, nehogy a közlekedésem kiverje az álmot a szeméből. (Azért senki se döbbenjen meg, nem a teljes alvásidejében gubbasztok fent, csak addig, amíg el nem alszik, mert van, hogy addig percenként ellenőrzi, hogy ott vagyok-e.) Na szóval olvasmány nem volt nálam, így mit tehettem volna, kénytelen voltam választani a Nagy könyvespolcáról. Így döntöttem a könyv mellett. Kb fél óra alatt elolvastam, mire befejeztem, a Kicsi már aludt is.

A kötetek nem folytatásosak, önálló olvasmányként vagy épp össze-vissza sorrendben is élvezhetőek maximálisan.

Ebben a részben a rejtély az, hogy eltűnik a torinói királypapirusz, amit ki kellett volna állítani a múzeumban. Természetesen a testvérek elkezdenek nyomozni, sírkamrákban kutakodnak, próbálnak egy rejtvényt is megfejteni, aztán ketten jó nagy galibába keverednek, de természetesen a végén minden jóra fordul. Kiderül, hogy ki a tettes és a papiruszt is sikerül kiállítani.

Tényleg nagyon cuki történet volt. Egyszerű, de a kezdő olvasóknak, kisiskolásoknak pont erre is van szükségük. Pár nappal később könyvtárban jártam és gondoltam megnézem, hogy bent van-e a sorozatnak más része is. Nagyot csillant a szemem, mert a 3. kötet kivételével mindegyik bent volt, így gyorsan ki is kölcsönöztem a Nagynak. A könyvtáros hölgy mosolyogva jegyezte meg, hogy mekkora sikere van nálunk is ennek a sorozatnak, mint ahogy sok más családban is. Úgyhogy olvassátok el ti is, illetve bátran adjátok kisiskolás gyerkőcötök kezébe is! (Hű de sok lett az "is".) 😉

Wendy Holden: Túlélőnek születtünk

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Maxim (2017.)

Oldalszám: 384

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Ez egy olyan könyv, ami a megjelenésekor azonnal felkeltette az érdeklődésemet, mégis 2 év kellett ahhoz, hogy a kezeim közé is kerüljön.

Nagyon érdekelnek azok a történetek, amelyek így-vagy úgy feldolgozzák a holokausztot. Ez a valós történet pedig újdonság szerintem ilyen téren. Még nem olvastam olyan könyvet, aminek a központjában kismamák álltak volna, akik a koncentrációs táborokban vagy közvetlenül előtte, hogy táborba kerültek volna, estek teherbe. Igazából belegondolni is szörnyű, hogy miken mehettek keresztül! A várandósság amúgy is megviseli a szervezetet, gondoljunk csak az első trimeszterben sokszor jellemző ólmos fáradságra vagy a terhesség vége felé jellemző vizesedésre, elnehezülésre. Szép és jó gyermeket várni, de ezt igazán akkor lehet megélni kellőképpen, ha a körülmények is megfelelőek ehhez. És belegondolva, hogy a könyvben szereplő 3 kismama koncentrációs táborokban élte ezt az időszakát ... szörnyű lehetett. Az állandó rettegés, a folyamatos éhezés, verések, megszégyenítések, a robot. ... Tényleg nem értem hogy is tudták eltitkolni az állapotukat majdnem az utolsó pillanatokig. Hogy nem vették észre? Hogy volt bennük annyi erő, hogy ezt végigcsinálják? Számomra felfoghatatlan és minden elismerésem.

A könyv 3 kismama életét mutatja be. Priska, Rachel, Anka ebben a pokolban várták a gyermekeiket úgy, hogy nem is tudtak egymásról. Rettegtek attól, hogy nehogy kiderüljön az állapotuk, próbálták mindvégig titkolni és ami kicsit döbbenetes, de ebben a hatalmas stresszben, éhezésben, a gyerekek nem lettek koraszülöttek, viszonylag időre érkeztek, egészségesen, de nyilván pici súllyal. Túlélte mind a 3 anyuka és mind a 3 baba is.

"Mindazok ellenére, amiket átéltek, felfoghatatlan volt számukra, hogy Hitler komolyan beszélt, amikor azt ígérte: kiirt minden nem kívánatos származású embert, hogy megalkossa a felsőbbrendű fajt. Végtére is a németek a világ legkulturáltabb népe. A nép, amely Bachot, Goethét, Mozartot, Beethovent, Einsteint, Nietzschét és Dürert adta a világnak, csak nem találhat ki ilyen szörnyűséges tervet. Vagy mégis?"

A történet több szálon fut, párhuzamosan ismerjük meg a 3 nő életét a táborok előtt, aztán hogy ott miken mentek keresztül, majd olvashatunk arról is, mi történt velük a világháború befejezte után.

Nagyon olvasmányos könyv. Döbbenetes, sokkoló, elképzelni se tudom hogyan bírták ki. Hatalmas erő és elszántság kellett a túléléshez, hogy ezek a picik megszülethessenek. Döbbenetes! Nagyon tudom a figyelmetekbe ajánlani!

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Kulcslyuk (2018.)

Oldalszám: 288

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban.

Egyszerre látom magamat olyan felnőttként, aki volt kisgyerek is. És egyszerre szülőként, aki hordozza magában a múltat. Rémisztő és kétségbeejtő egyben az egész. ... Nem tudok mit írni róla. ... És nem azért, mert rossz, SŐT! Nagyon jó könyv, nagyon elgondolkodtató. Nagyon beléd mar, sebeket tép fel. Megérted tán általa a szüleid hibáit, ugyanakkor kétségbeesve veszed észre magadon a hasonlóságot velük kapcsolatban. Kétségbe ejt, hogy te jó ég, én is ilyen vagyok? Én is ezt teszem? Kétségbe ejt, hogy te jó ég, mit teszek vele? És ez a gondolat rémisztő. Kapálózni kezd az olvasó, hogy nem, nem, én más akarok lenni, máshogy fogok tenni! Aztán másnap rájön, hogy reflexszerűen ugyanazt teszi.

Fura belegondolni, hogy mi mindenen múlik, hogy milyen emberek vagyunk. Fura belegondolni és teljesen logikus, hogy az érzelmeinknek, cselekedeteinknek milyen hatással lesznek nem csak a gyerekeinkre, hanem az unokáinkra is. Na meg az ő gyerekeikre is és így tovább. Hogy egy elkövetett rossz pillanat az életben, mennyi hibát tud okozni, mennyi sebet és sérülést! Rémisztő.

Ami nekem elolvasva a könyvet fontos dolog volt, hogy ki kell kérdeznem anyukámat a gyermekkoráról (apukám már nem él), illetve a papámat, mint a legidősebb élő rokonomat. Hátha akkor több mindent fogok az életemmel, a döntéseimmel kapcsolatban tisztán látni. De már így is sok mindent értek. ... És ez kétségbe ejt. ...

Olvassátok el a könyvet! Döbbenetes.

"Sokáig tartott, amíg rájött, hogy az otthonról hozott világkép nincs kőbe vésve, azt át is lehet alakítani, felül is lehet bírálni."

"Korai traumáink, mint a búvópatak, újra meg újra felbukkannak felnőttkorunkban is, és ha nem kezdjük el gyógyításukat, nemcsak a mi életünket nehezítik meg, de a gyerekeinkét, sőt, akár az unokáinkét is."

"Amit azonban nem lehet elégszer hangsúlyozni: minden szülő gyerekként kezdte az életét. Amikor elégedetlenek vagyunk a szüleinkkel, mert úgy érezzük, gyerekkorunkban nem jól bántak velünk, nem kaptunk olyan törődést, odafigyelést, mint amire szükségünk lett volna, túlságosan merevek vagy követelőzőek voltak, ne feledjük, ők is csak a kapott szeretetmintákból tudtak építkezni. Ha ezek a minták hiányosak vagy szegényesek voltak, akkor nem sok lehetőségük volt valami mást adni nekünk. Senki sem azzal az elhatározással indul az életbe, hogy bántó, elutasító, rideg szülő szeretne lenni. Amit szülőként nyújtani tudunk, az nagyrészt annak a következménye, amit saját legkorábbi kapcsolatainkban átéltünk."

"…a gyerek tünete mögött mindig keresd a szülőt. A gyerek „csak” tünethordozó, ha kínja-baja van, tanácsos előbb a felnőttek világát tüzetesebb vizsgálat alá vonni."

"Sokáig azt hitték, a méhben csak testi növekedés zajlik. Néhány évtizede csupán, hogy – a modern csecsemőkutatásoknak és az ultrahangos technológiának köszönhetően – világossá vált: ebben az addig felderítetlen időszakban nagyon fontos dolgok történek. A magzat jelen van, figyel, reagál és tanul. Bár idegrendszere még éretlen, tapasztalatait mégis elraktározza. Az anyai test nemcsak táplálékkal látja el, de érzelmi állapotait is átadja neki: ha az anya éppen jól érzi magát, a magzat is boldogsághormonban fürdik, ha feszült, ideges, neki is kijut a stresszhormonokból. Ezek a biokémiai üzenetek emléknyomokká alakulnak át, melyek testi érzések, zsigeri benyomások, sejtszintű emlékek formájában raktározódnak el. Fontos tehát hangsúlyozni, hogy nem tudatos, szavakban megfogalmazható emlékekről van szó, hanem sejtszintű tapasztalatokról."

Cso Namdzsu: Született 1982-ben

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Kiadta: Athenaeum (2019.)

Oldalszám: 208

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Kíváncsi voltam a könyvre, vajon milyen lehet az élete azoknak Dél-Korában, akik 1982-ben születtek. Persze semmi fontos nem történt ebben az időszakban náluk, lehetett volna ez az évszám 1972 is akár, nem ez a lényeg. Hanem inkább az, hogy bemutatja egy fiatal NŐ életét, gyerekkorát a Dél-Koreai társadalomban.

Tini koromban az egyik barátnőmnek vietnámi barátja volt és emiatt én is megismerkedtem 1-2 vietnámi, kínai fiatallal, akik Magyarországra költöztek. Tudom, Vietnám, Kína nem épp Dél-Korea, de az ázsiai mentalitás nagyon hasonló lehet. Teljesen más kultúra volt, teljesen máshogy látták az életet és azt kell írnom, hogy bizonyos dolgokban jobban és pozitívabban, mint mi. Annyira pontosan rá tudtak világtani az életre, mi a fontos, hogy az elképesztő volt. Sokszor meséltek a vietnámi szokásokról, ott is megvan sajnos, hogy a lánygyermek közel sem olyan fontos, mint a fiú. És sokan megszabadulnak a lánymagzatoktól vagy a csecsemőktől. Persze eltelt lassan 20 év, mióta ezt mesélte, a kapcsolat meg is szakadt, nem tudom, hogy mostanában mi a helyzet, de pont arról az időszakról mesélt, amiben a könyv főszereplője is felnőtt, a 80-as évek szülötteiről.

Furán indult a történet, Kim Dzsijong, a történet főszereplője mentális problémákkal kezd küzdeni, majd hirtelen visszaemlékezéseket kezdünk olvasni az édesanyjáról, majd az ő életéről. Aztán valahogy ez a kezdeti mentális probléma nem ad keretet a történetnek, csak úgy lóg a levegőben és nem is értem, miért így kezdte a szerző. Kicsit olyan volt, mintha elkezdte volna így írni a történetet, aztán rájött, hogy máshogy akarja és az elejét nem írta át, hanem úgy hagyta. Elüt, furcsa, lóg a levegőben és nem értem.

Dél-Koreában a nők helyzete siralmas a férfiakéhoz képest. Lényegében a lány gyermek nem számít igazán. Elő is fordult, hogy elvetették a lány magzatokat, ugyanis a legtöbb család fiúra vágyott. A lányok is persze járnak iskolába, de az ő feladatuk igazán az, hogy vezetni tudják a háztartást, feleségek legyenek majd és fiút szüljenek. A munkaerőpiacon hátrányos megkülönböztetés éri őket, jóval kevesebbet keresnek, elhelyezkedniük is rettentően nehéz, mindenhol akadályokba ütköznek.

Sokszor adatokkal tűzdelte a szerző a könyvet, ami szomorú és elkeserítő volt, mert nagyon jól mutatta, hogy a nők helyzete tényleg siralmas.

"Nekem is lányom született először, egészen addig nem tudtam megnyugodni, amíg a második nemét meg nem tudtam. Most már büszkén járhatok az anyósom előtt így, hogy fiam is született. Amikor megtudtam, hogy fiam lesz, elkezdtem minél több drága ételt enni."

Nem hosszú olvasmány, gyorsan lehet haladni vele és tényleg nagyon jól bemutatja a nők helyzetét, de különösebben nem vágott földhöz. Persze kivételesen hálát adtam az égnek, hogy nem oda születtem, de nem sikerült rám mély hatást gyakorolnia az írónőnek. Inkább olyan volt, mintha egy hosszú cikket olvastam volna, sok-sok adattal, számmal, majdnem grafikonnal. Az olvasó nyugtázza magában az információkat, esetleg hálát ad az égnek, nem felejti el a történetet, mert beleivódik, de komoly lelki hatást nem gyakorol rá. Tán azért, mert Európa más. Annyira távol áll tőlünk az ilyen fajta megkülönböztetés, hogy igazán nem tudjuk átérezni. Pedig Magyarországon se fényes a nők helyzete, azt ismerjük el! Itt is többet keresnek a férfiak és nagyon nehéz az elhelyezkedés, főleg szülés után, de higgyétek el, Dél-Koreához képest itt jó világ van.

Sarah Turner: Sz@ranyu naplója

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Unmumsy Mum

Kiadta: Művelt Nép (2019.)

Oldalszám: 300

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

A mai világban mindenki a tökéletességet próbálja mutatni a külvilág felé. Elég ha csak felmegyünk az Instára és egyből hülyén érezzük magunkat, ahogy szembe jönnek velünk a leginkább külföldi Instamamik képei. Mindig ledöbbenek, hogy képesek az 5-6 gyereküket szépen növekedési sorrendbe tenni a kép kedvéért, mindegyik gyerek egyszerre mosolyog, patyolattiszták, nem túrják az orrukat, nem sírnak, az anyuka 38 hetes terhesen mintha csak akkor lépett volna ki egy szépségszalonból, tökéletes, tökéletesen áll rajta az XS-es gatyója, minden csili-vili, boldogság és még a kép körítésére is képes odafigyelni. Szóval ámulok és bámulok ilyenkor, főleg ha arra gondolok, nekem csak két gyerekem van, de sose sikerült elérnem egy képen sem, hogy egyszerre mosolyogjon mind a kettő. Na jó, az orrukat nem túrják, de a Kicsi már a tízórai körül leeszi a felsőjét és megmondom őszintén, ha nem megyünk sehová, engem nem zavar a folt a pulcsiján, majd este a Vanish kiszedi. Magamról meg hát, XS-es mérettől messze állok, de a tökéletességtől is. Néha örülök annak, ha sikerül reggel kivasalnom a hajamat és egy kis sminket feltenni.

De ha felmegyünk a Facebookra, hasonló tökéletességet próbálnak néha az ismerősök is sugallni. Apuci ölelgeti anyucit, gyerek k@va boldog, Dubaiban nyaralnak épp és így tovább.

És a néző hajlamos arra gondolni, hogy b@sszus, mit rontott el, hogy az ő élete nem ilyen. Holott nem látunk a képek mögé. Nem látjuk, hogy mivel sikerült elérni a külföldi Instaanyunak a csoportos kép tökéletességét. Nem látjuk, hogy igen, ismerősék Dubaiban süttetik magukat, de mondjuk reggel úgy összeveszett a férjével, mert a büdös zokniját a földön hagyta, hogy válóperrel fenyegette. Ezekről nem tudunk, ezekről nem készülnek képek és elhisszük, amit látunk.

És bevallom, hogy szeretem nézegetni a tökéletes Instamamik képeit. Mert szépek, aranyosak, vidámak. A Facebookot nem bújom, sose volt a szíve, csücske.

Na de akkor ez a könyv!

Sarah Turner egy külföldi blogger anyuka, aki könyv formájában is összeszedte a gondolatait, érzelmeit az anyasággal kapcsolatban. Amolyan jól megmondom a frankót stílusban, de ez aranyos volt, kedves, humoros és egyáltalán nem bántó. Szerettem olvasni a könyvet már csak azért is, mert nagyon magamra ismertem benne. Sok-sok hasonló szituációba kerültem gyereknevelés során és oldottam meg ugyanúgy vagy épp nem, de lehetett volna így is.

Mi is a Sz@ranyu? Mint ahogy a fülszövegben is olvasható, nem gyerekneveléssel foglalkozó könyv, hanem egy hétköznapi anyuka emlékei a gyerekei kicsi korszakáról. Sarah a 20-as évei második felében lett várandós az első kisfiával, aztán rá nem sokra jött a második is. Sokszor fáradt, sokszor szétszórt, sokszor elkeseredett. Sok minden nem úgy alakult az életében, mint az képzelte a gyerekei megszületése előtt. Tipikusan az a szitu, amikor még nincs gyereked, állsz a boltban a sorban, gyerek hisztizik, anyuka ráordít, te meg megjegyzed magadban, hogy a te gyereked sose fog hisztizni és milyen szar anya a másik! Aztán de, majd a te gyereked is fog hisztizni! Lehet, hogy te nem ordítasz majd rá, de meg fogod érteni a szituációt.

A könyv humoros, aranyos, mindennapi. Ajánlom olyan anyukáknak, akik néha úgy érzik, hogy sz@ranyuk! Elolvasva a könyvet rájönnek majd arra, hogy egyáltalán nem azok és nincsenek egyedül! Olvassátok el! Amiért nem 5 csillagra értékeltem az azért volt, mert a végén elmaradt a hűha érzés. Jó volt tényleg, de inkább csak elmosolyodtam, amikor befejeztem az olvasását, nem fogott el semmilyen extra érzés.

A borítóra kitérnék még egy pillanatig. Szörnyű! Annyira egyszerű, cukormázas! Lehetett volna szebb is, ez a könyv megérdemelné!

Kate Quinn: A vadásznő

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: The Huntress

Kiadta: Maxim (2019.)

Oldalszám: 576

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Az írónőtől nem olyan rég olvastam az Alice hálózatát, ami nagyon tetszett, így nagyon örülök annak, hogy nem kellett sokat várni arra, hogy olvashassunk magyarul még az írónőtől.

Quinn történelmileg nem ment messzire a fentebb említett történetétől, ugyanis továbbra is a II. vgh. alatt játszódnak az események, illetve utána.

A történet 2 szálon fut. Az egyik szálon a múltban vagyunk és egy fiatal, orosz pilótanő szemén keresztül látjuk a történteket, a másik szálon pedig a történet jelenében, közvetlenül a vgh. után és leginkább egy fiatal, amerikai lány szemén keresztül. De ugyanakkor nem elhanyagolható az a 2 karakter, akik a két szálat összekötik. Plusz még egy fő, aki igazán a középpontban van.

Ian, brit haditudósító, aki a háború után háborús bűnösök felkutatásával foglalkozik. Különösen egy nőre, a Vadásznőre feni a fogát, aki egy náci vezető szeretője volt, hidegvérrel gyilkolt és megölte Ian öccsét is. Évek óta vadászik a nőre, de nem akadt még a nyomára.

Nina az orosz pilótanőnk, akinek a visszaemlékezésein keresztül áll össze a történet. Hogyan is kapcsolódnak a pilótanők a háborúba, hogyan élte meg, mi történt vele azután. Az ő szerepe azért fontos, mert látta meghalni Ian öccsét és a férfi miatta vadászik a Vadásznőre.

A Vadásznő pedig a vgh. után messzire menekült, egészen Amerikába, ahol példás családanya életet él. Ennek ellenére a nevelt lánya hamar gyanakodni kezd, hogy valami nincs minden rendben a nő körül, de mégis évekre sikerül a gyanakvását eloltania.

Aztán persze történik valami, a szálak összekeverednek és pont kerül mindennek a végére.

Olvasmányos volt a történet és nagyon szerettem olvasni.

Az írónő remek karaktereket alkotott, mindig izgatottan vártam, hogy olvashassam Nina visszaemlékezéseit, ugyanakkor tudni szerettem volna, hogy mi a helyzet a Vadásznővel jelenleg. Izgalmas volt a két váltott nézőpont, az ugrálás a múltban és a "jelenben". Szerettem és nagyon vártam a történet összecsapását. Ami nem okozott csalódást egyáltalán.

Izgalmas volt a történet és nagyon olvasmányos. Vártam arra, hogy mikor fog a Vadásznő lebukni és hogyan fog mindez történni. Annyira erős volt a két harcos karakter! Nina igazi belevaló nő, aki nem félt a haláltól, mint egy harcos amazon, aki a vadonban nőtt fel. A Vadásznő pedig az a harcos amazon, aki jóbkislány lenne, de hidegvérrel képes gyilkolni. Bárkit.

Lebilincselő történet, olvassátok el! Szerelmi szálakban sincs hiány, ha jól számoltam, 4 ilyen szál is van a történetben, ami még jobban feldobja az egészet.

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Niki január 27, 2022 0 Hozzászólás

Eredeti címe: Ett fragetecken

ar ett halvt hjarta

Kiadta: Alexandra (2019.)

Oldalszám: 368

Forrás: kölcsön kapott

Értékelésem:

Rettentően meg vagyok döbbenve. Ha ezt a könyvet olvastam volna először az írónőtől, valószínűleg soha többet nem vettem volna a kezembe egyik könyvét sem. De nem így történt, ugyanis először Az elveszett nevek füzetét olvastam tőle, ami kedvencem lett és a 2018-ban olvasott TOP3 listámra is felkerült. Hasonlóan fantasztikus történetre számítottam és hatalmas a csalódásom.

Ennek a történetnek se füle, se farka.

Két idősíkon játszódik, a jelenben Elin felnőtt nő, menő fényképész, van egy férje és egy 17 éves tehetséges kislánya. Kísérteni kezdi őt a múltja egy ajándék miatt. A nő innentől kezdve teljesen zizzent, sosincs képben, csodálkozok, hogy nem üti el egy autó vagy nem zuhan ki az ablakon, teljes kábulatban éli a napjait. Ezt persze a férje se bírja sokáig, aztán el is hagyja, végül a 17 éves lánya dönt úgy, hogy valamit tenni kell és elutaznak az anyja gyerekkori városkájába.

A másik szálon a múltban vagyunk, amikor Elin még kislány. Megtudjuk hogyan élt az édesanyjával és a testvéreivel, mi történt a múltban és hogyan jutott el odáig, ahol most van.

A történet eleje még egész jó volt. Szimpatikus volt Elin kislányként, aki nagy szegénységben élt, de kb ennyi is. Igazból szerintem minden olvasó szívét rabul ejti egy olyan gyerek főszereplő aki éhezik, szakadt ruhában jár, stb.

Nem látom értelmét a történetnek. Egyszerűen nem is értem, hogy ennyi év után miért bukkan fel az a bizonyos levél. És az se értem, hogy ettől miért kell kábulatba esnie a nőnek. Olyan elképzelhetetlen, valószerűtlen volt az egész. Mármint az rendben van, hogy szegény kislányból, menő fényképész lesz, csak ahogy ez össze lett hozva, az katasztrófa.

Unalmas volt, vontatott, folyamatosan vártam, hogy most majd látok egy kis szikrát a fentebb említett könyvből, de nem így lett. Szörnyű. Legalább a végén lett volna egy kis csavar, izgalom, de a fenéket!

Nagyon nem ajánlom senki figyelmébe!

Könyvesem

2022. január 27., csütörtök

Tracy Brogan: The Best Medicine – A legjobb orvosság

Guillaume Musso: Holnap

Linnea Dunne: Lagom

Victoria Schwab: Az Archívum

Gill Sims: Hát persze, hogy iszom!!!

Cath Crowley: Szavak kékben

Amy Plum: Álomcsapda

Fábián Janka: Az utolsó boszorkány történetei 1.-2.

Az első kötet

A második kötet

Maria Mañeru: A torinói királypapirusz rejtélye

Wendy Holden: Túlélőnek születtünk

Orvos-Tóth Noémi: Örökölt sors

Cso Namdzsu: Született 1982-ben

Sarah Turner: Sz@ranyu naplója

Kate Quinn: A vadásznő

Sofia Lundberg: A kérdőjel egy fél szív

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok