Louise Jensen: A béranya
Niki
október 03, 2018
0 Hozzászólás
 |
| Eredeti címe: The Surrogate Kiadta: Művelt Nép (2018.) Oldalszám: 382 Forrás: saját |
Kíváncsi voltam erre a könyvre már a megjelenése előtt. Már maga a címe is sugallja, hogy a leendő szülők elértek a tűrésük határára. Nincs más megoldás, csak a béranyaság. És milyen kettős dolog már ez! Hisz a béranya segít a leendő szülőkön, megadja nekik azt, amire vágynak, ugyanakkor mégis kihord egy gyermeket és lemond róla. Hogy tudja megtenni?
Arra számítottam, hogy ez a könyv majd választ ad a kérdéseimre, de nem így lett. Teljesen más a történet.
A történet két szálon fut. Van a női főszereplőnk (Kat), akivel 10 éve valamilyen tragédia történt, mely során valaki meghalt és emiatt megszakadt a kapcsolata a gimis legjobb barátnőjével. Aztán ott van a férje (Nick), akinek szintén van mit takargatni a múltjából. Ez mondhatni izgalmas, de amikor egy könyv 382 oldalas és az utolsó 80 oldalban kezdi el felvezetni az írónő, hogy mi történt 10 évvel ezelőtt, az nem izgalmas, hanem idegesítő. Addig az olvasó csak részinformációkat kap, a puzzle darabokból felépíti, hogy mi is történt, de aztán a végül odab.sz azért az írónő, hogy sokkolja az olvasóját. De nem, engem nem sokkolt. Engem felháborított az egész. Ez a vége? Ez történt 10 éve? De én ezt már olvastam! És gondolom Jensen is.
Na de visszatérve a könyvre. Katnek és Nicknek nem lehet gyerekük és sajnos az örökbefogadással se jártak eddig szerencsével. Aztán felbukkan a színen Kat gimis legjobb barátnője és felajánlja, hogy béranyaként kihordja Nick gyerekét. A csaj teherbe is esik, de ekkor Katet meg elkezdi kísérteni a múlt. Valaki ólálkodik a ház körül, furcsa csomagot kap, furcsa telefonhívások, a szomszéd nőnél megtalálja Nick sálját, aki mostanság furán viselkedik, a béranyával mindig úgy alakul a helyzet, hogy Kat nem tud ott lenni az UH-kon, csak képeken látja a magzatot és mindeközben feltárul a múlt. Lényegében zötykölődünk és az utolsó 80 oldalban meg felpörög minden és a végén ott a nagy pofon.
Az olvasó meg az első 300 oldalban elképzeli, hogy a férj félrelép a szomszéd nővel, tán a kislánya is az övé. Hogy Katet valaki megerőszakolta. Hogy a béranya leszbikus és nem is terhes. Á ....
Tipikusan az a könyv amit olvasol, olvasol és bízol abban, hogy hátha most, hátha most kiderül minden, közben meg nem is.
Gyengék voltak a karakterek, a cselekmény még úgy ahogy elzötykölődött. Senki nem nőtt a szívemhez, de szorítottam, hogy teljesüljön Kat álma és mama lehessen. A vége pedig mégis olyan kurta-furcsa. Nem is értem hogy lett vége. Most mi lett a babával a babakocsiban?
Összességében csalódott vagyok, még se tudtam 3 csillagnál kevesebbet adni rá. Mert nem volt annyira rossz. Tipikusan egy közepes fogalmazás dolgozat az általános iskolában. Tán, ha nem emlékeztetett volna annyira a vége egy másik történetre, megkaphatta volna a négyes alát is!
Az olvasó meg az első 300 oldalban elképzeli, hogy a férj félrelép a szomszéd nővel, tán a kislánya is az övé. Hogy Katet valaki megerőszakolta. Hogy a béranya leszbikus és nem is terhes. Á ....
"Pozitív. Milyen ártalmatlan szó, de mekkora jelentősége van."
Tipikusan az a könyv amit olvasol, olvasol és bízol abban, hogy hátha most, hátha most kiderül minden, közben meg nem is.
Gyengék voltak a karakterek, a cselekmény még úgy ahogy elzötykölődött. Senki nem nőtt a szívemhez, de szorítottam, hogy teljesüljön Kat álma és mama lehessen. A vége pedig mégis olyan kurta-furcsa. Nem is értem hogy lett vége. Most mi lett a babával a babakocsiban?
Összességében csalódott vagyok, még se tudtam 3 csillagnál kevesebbet adni rá. Mert nem volt annyira rossz. Tipikusan egy közepes fogalmazás dolgozat az általános iskolában. Tán, ha nem emlékeztetett volna annyira a vége egy másik történetre, megkaphatta volna a négyes alát is!
