Könyvesem

Eredeti címe: Blackmoore Kiadta: Könyvmolyképző (2016.) Oldalszám: 340 Forrás: saját Értékelésem: 4

A fülszöveg

„Kate Worthington jól tudja, hogy soha nem mehet feleségül kiszemeltjéhez, ezért elhatározza, Indiába utazik, hogy megzabolázza nyughatatlan lelkét, és megszabaduljon kellemetlen családjától. Kotnyeles édesanyjának azonban más tervei vannak. Az asszony alkut köt Kate-tel: elutazhat Indiába, de csak akkor, ha egymás után három házassági ajánlatra is nemet mond.
Kate, hogy teljesítse a megállapodást, az impozáns Blackmoore-i kastélyba utazik, és kedves gyerekkori pajtásához, Henry Delafieldhez fordul segítségért. Ám ha szívügyekről van szó, nincs helye alkudozásnak, és a legalaposabb tervek is dugába dőlhetnek. A zord, szeles észak-angliai partvidéken Kate végül kénytelen szembenézni az igazsággal, amit még saját maga előtt is titkolt.
Lehet, hogy éppen az a házassági ajánlat szabadítja meg a szenvedéseitől, amit feltett szándéka elutasítani?
Az 1820-as években játszódó Blackmoore igazi romantikus regény, egy fiatal nő magával ragadó története, aki komoly áldozatok árán tanulja meg, hogy a szívére kell hallgatnia.”

Hogy tetszett?

Moniquetem-től kaptam Karácsonyra ezt a könyvet és mint mindig, most is remek ajándékot választott számomra.
A Blackmooreról elmondható lenne, hogy a szokásos kis történelmi romantikus tingli-tangli, de mégis van benne olyan bájosság, ami miatt kiemelkedőbbnek tartom, mint a megszokott történelmi romantikusokat. Bátran kijelenthetem, hogy kedvelem Donaldson stílusát annyira, mint Quinnét. Maximálisan kiszámítható a történet már csak a fülszöveget olvasva. Sokat szerintem senkinek se kell azon agyalnia, hogy vajon Kate titkos szerelme ki lehet és mi lesz a történet vége. Túl sok titokzatosság, meglepetés nem volt a sztoriban, na de ismerjük el, van amikor nem is kell. Van amikor pont a kiszámíthatóság miatt jó olvasni egy romantikus történetet. Amikor tudjuk előre, hogy történjen bármi is, de ez a nő és férfi az utolsó oldalakra tuti össze fog jönni, mert már az első sorokból sejteni lehet.
Kedveltem, szerettem ezt a történetet és bízom abban, hogy olvashatunk magyarul még mást is az írónőtől.

Eredeti címe: Salt to the Sea Kiadta: Maxim (2016.) Oldalszám: 384 Forrás: kiadó Értékelésem: 5

A fülszöveg

„A háború a végéhez közeledik Kelet-Poroszországban. Több ezer kétségbeesett menekült igyekszik a szabadság felé. Viszik magukkal a szenvedés és megpróbáltatás terhét, remélve, hogy egy jobb élet vár rájuk. De vannak páran, akik rejtegetnek valamit… Három élet, három sors keresztezi egymást: Joanáé, a szép és segítőkész litván nővéré, aki súlyos bűntudattal küzd; Floriané, a titokzatos fiatalemberé, aki mindenáron szeretné eltitkolni valódi kilétét, és Emiliáé, a várandós lengyel lányé. Egyetlen közös van bennük: menekülniük kell. Joana, Florian és Emilia úti célja a kikötő, ahol a Wilhelm Gustloff hajóra akarnak feljutni, amely civileket és sebesült katonákat menekít a front elől. A biztonság felé megtett minden lépéssel egyre erősebbek, bátrabbak és egyre jobban bíznak egymásban. A szerelem, az összetartozás és az emberség érzéseibe kapaszkodnak. De ezzel együtt egyre sebezhetőbbé is válnak.
Már úgy tűnik, hogy közel járnak a szabadsághoz, amikor megtörténik a tragédia. Nem számít sem nemzetiségi hovatartozás, sem kultúra, sem rang; a fedélzeten lévő mind a tízezer embernek – felnőtteknek, gyerekeknek – ugyanazért kell harcolni: a túlélésért.”

Hogy tetszett?

Eddig minden magyarul is megjelent történetét olvastam az írónőnek, így természetesen kihagyhatatlanná vált számomra a Tengerbe veszett könnyek is. Imádtam. Alig tudtam letenni. Egyszerre faltam volna, ugyanakkor húztam volna az olvasását, hogy még tovább tartson.
Nagyon megható történet, melyben egyszerre szerepel a halál, a veszteség, a kiábrándultság és az élet, a remény.

„Sírtam mert nem volt cipőm, aztán találkoztam egy emberrel, akinek lába nem volt.” 

Három olyan fiatal élete kereszteződik a történetben, akik valószínűleg ha nincs háború, nem nagyon találkoztak volna. De a sors összehozza őket, bajtársakká válnak és együtt próbálnak menekülni a szovjetek elől. Ugyanis ebben a történetben a betörő szovjetek a rémek, akik nőket erőszakolnak meg, gyermekeket ölnek meg. Mind a hárman ugyanarra felé menekülnek, a céljuk az, hogy feljussanak egy hajóra, ami reményeik szerint megmenti őket. Nem könnyű az útjuk a kikötőig, de végül elérik. És itt jön el az a pont, amikor az olvasó szíve összeszorul. Bíztam abban, hogy ennyi megpróbáltatás után végre minden rendben lesz a főszereplőkkel, de a fenéket. Jön az újabb sorscsapás, olyan hajóra szállnak fel, mely halálra van ítélve. Hallottatok már a Wilhelm Gustloffról? Nem? Hát én sem. És a Titanicról? Igen? Én is. Miért van az, hogy a Titanic katasztrófájáról nincs olyan felnőtt, aki nem hallott még, de a Wilhelm Gustlofféról, mely katasztrófájának során 6X annyian vesztették életüket, mint a Titanic katasztrófájaként, szinte alig-alig lehet hallani? A hajót egy szovjet tengeralattjáró elsüllyesztette 1945. január 30-án. Több, mint 9000 ember végezte a jeges vízben, ugyanis naná, hogy szintén nem volt elegendő csónak. …

Eredeti címe: Nerve Kiadta: GABO (2016.) Forrás: könyvtár Értékelésem: 3

A fülszöveg

„Amikor a kissé visszahúzódó Vee egyszer csak belecsöppen egy interneten követhető bátorságpróba-játékba, hirtelen azzal szembesül, hogy a névtelen irányítók mindent tudnak róla. Olyan nyereményekkel kecsegtetik, melyek után az EzVagyokÉn oldalán vágyakozott, majd a számára tökéletes pasival, a dögös Iannel szervezik egy csapatba. Először jó mókának tűnik a dolog – a rajongók buzdítására egyre kockázatosabb feladatokat hajtanak végre, egyre értékesebb jutalmakért. De az események komoly fordulatot vesznek, amikor öt másik játékossal egyetemben egy titkos helyszínre irányítják őket, ahol a fődíjért kell harcba szállniuk, s a mindent vagy semmit játékban már az életük a tét.”

Hogy tetszett?

Amikor elolvastam a könyv fülszövegét nekem az jött le, hogy a Nerve amolyan ValóVilág/Big Brother és az Éhezők Viadala keveréke. Kíváncsi lettem. Aztán csalódtam.

A könyv műfaja YA. Lehet, hogy ezért nem tudott megnyernie magának, mert mostanság ez a műfaj egyre távolabb kerül tőlem, egyre inkább kevés az, amit nyújtani tud, kiszerettem belőle. De az is benne van a pakliban, hogy tényleg elég gyenguska, jó indulattal közepes a történet.
Kezdjük akkor ott, hogy valakik, valahol (kilétük nagyon titokzatos), kitalálnak amolyan Youtube játékot. A játékosoknak mindig valami hülye feladatot kell teljesíteniük, majd az erről készült felvételeket megosztani, melyeket aztán a nézők like-olni tudnak. És aki teljesíti a feladatot, szintről szintre egyre értékesebb ajándékokat kap. Vee bár amolyan szürke egérke, gondol egy merészet és benevez a játékba. Kezdetben heccnek fogja fel, de hamar ráérez a játék ízére és az értékes, hőn vágyott ajándékok ízére. Így szintről szintre halad, egészen a főjátékig, ami aztán kicsit más, mint az addigiak. Komollyá, véressé, halálossá válhat. És itt jött el az a pont, amikor nagyon elképzelhetetlenné vált számomra a történet.
Elismerem, hogy a TV-nek, netnek butító hatása van, sok hülyeségre képesek az emberek és sajnos nem csak a fiatalok, hogy pár perc hírnévre tegyenek szert, sokan pedig egyszerűen like függők.

„MINDIG LESZNEK, AKIK SZERETNEK NYERNI. ŐK JÁTSZANI IS FOGNAK.” 

Ettől függetlenül elképzelhetetlennek tartottam, hogy egy valóságos világban bármely szerv engedélyezte volna, senki se próbálta volna megakadályozni egy olyan játékot, melyben tizenévesek egymás életével játszhatnak a kamerák előtt. A szerző nagyon próbált rámenni arra, hogy mindez valóságos, megtörténhet (amúgy maximálisan elképzelhetőnek tartom, hogy a közeljövőben lehet ehhez hasonló játék), de úgy érzem, hogy a történet vége felé átlépett egy határt és ezzel azt érte el, hogy pont nem lett valóságos az egész.
Összességében annyira nem rossz a sztori, mert egy részét kimondottan élveztem -kb. az 1/3-át-, de közepesnél jobbra akkor se tudom értékelni és inkább fiatalabb, tizenéves olvasóknak ajánlanám, szigorúan azzal a kikötéssel, hogy tanuljanak a történet adta hibákból és tanulságokból.

Eredeti címe: Finding Rebecca  Kiadta: Maxim (2016.)  Oldalszám: 280  Forrás: kiadó  Értékelésem: 4

A fülszöveg:

„Christopher és Rebecca szerelmének semmi sem állíthat akadályt. Ám amikor berobban a második viláháború, a lányt pedig elszállítják egy koncentrációs táborba, Christophernek minden tőle telhetőt meg kell tennie, hogy megmentse…” 

Hogy tetszett?

Sokszor tettem említést már arra, hogy nagyon szeretem a II.vgh. ideje alatt játszódó történeteket, különösen a koncentrációs táborok poklával foglalkozóakat. Így nagyon hangsúlyoznom sem kell, mennyire is kíváncsi voltam erre a könyvre. Nem csalódtam. A Rebecca nyomában könnyed hangvételű, romantikus történet, mely nagyon komoly témát dolgoz fel. 

Először is ott van Rebecca, aki bár maga nem zsidó, de zsidó származású és nem kerülheti el a koncentrációs táborok poklát. 
Aztán ott van Christopher, aki német, de angol területen lakik és szerelmes Rebeccaba. Természetesen nem hagyja annyiban a dolgot amikor megtudja, hogy a szerelmét koncentrációs táborba szállították, a nyomába ered. Sikerül bekerülnie egy táborba, ahol megjátssza, hogy tökéletes náci, hű Hitlerhez, de közben próbál segíteni a rabokon és Rebecca nyomára akadni. 
A történet vége egyszerre szomorú, ugyanakkor nagyon megható is. Ha én lettem volna a szerző lehet, hogy másképp keverem a szálakat, mert nem tartom „igazságosnak” a véget, na de ez az írói szabadság és sajnos maga az élet se mindig igazságos. Olvassátok el! Nem az a fajta történet, ami tényleg nagyon tárgyilagosan és tényszerűen dolgozza fel a koncentrációs táborokat, maga a műfaj inkább szórakoztató irodalom, de akkor is mélysége van és elgondolkodtató.

Kiadta: Napraforgó (2015.) Oldalszám: 128 Forrás: kiadó Értékelésem: 5

„Ezek a csodálatos kivitelű, ugyanakkor praktikus könyvek a kismamákhoz szólnak: a naplók segítségével akár napról napra is dokumentálhatják előbb a magzatuk, majd a kisbabájuk fejlődésének minden mozzanatát. A könyvek a napló funkció mellett rengeteg érdekes tudnivalót is tartogatnak, amelyek a váradós és kisgyerekes anyukák számára fontosak vagy érdekesek lehetnek, praktikákkal, ötletekkel segítik átvészelni ezeket a csodaszép, de néha embert próbáló napokat.”

Hogy tetszett?

A pocakos napló folytatása lehet ez a napló. Nagyon hasonló a kivitelezése és a felépítése, sőt, egészen pontosan ugyanarra a sémára épül.
Gyűrűs, színes, masszív, szép.
Naponként lehet pár sorocskát írni a piciről és ugyanúgy információk, okosságok találhatóak benne, mint a pocakos verzióban. 
Viszont az egyetlen negatívum is ugyanaz: hiányolok pár kis helyet a fényképeknek. Azzal lett volna igazán tökéletes, de így is szerintem nagyon jó választás, aki emellett a napló mellett dönt. Bátran merem a szülők figyelmébe ajánlani, nem fogtok csalódni benne! ;o)

Kiadta: Napraforgó (2015.) Oldalszám: 128 Forrás: kiadó Értékelésem: 5

„Ezek a csodálatos kivitelű, ugyanakkor praktikus könyvek a kismamákhoz szólnak: a naplók segítségével akár napról napra is dokumentálhatják előbb a magzatuk, majd a kisbabájuk fejlődésének minden mozzanatát. A könyvek a napló funkció mellett rengeteg érdekes tudnivalót is tartogatnak, amelyek a váradós és kisgyerekes anyukák számára fontosak vagy érdekesek lehetnek, praktikákkal, ötletekkel segítik átvészelni ezeket a csodaszép, de néha embert próbáló napokat.”

Hogy tetszett?

Igazán jó, praktikus és szép kivitelezésű várandós naplót nem egyszerű találni. Mert vagy túl kicsi vagy túl csúnya vagy olyan a minősége, hogy az kriminális. Nos, a Napló a babavárás 9 hónapjáról szerintem majdnem tökéletes várandós napló. 
Gyönyörű a kivitelezése. Masszív, erős, gyűrűs, élénk, jó ránézni, egyszerűen szép.
Tetszettek a kis információs szövegek benne, melyek tényleg nagyon praktikusak és hasznosak főleg azoknak a kismamáknak, akik az első gyermeküket várják.
Nem hetekre, hónapokra, trimeszterekre van osztva 1 oldal, hanem napokra. Így akár minden nap tud a kismama pár sort megörökíteni a pocakosságáról.
Egyetlen problémám volt csak a naplóval: nincs hely az ultrahang képeknek, pocakfotóknak. Jobban mondva egy kis ügyeskedéssel, illusztrációk letakarásával megoldható, de tán praktikusabb lett volna ha 4 hetente lett volna hely kihagyva az ultrahang képeknek, pocakfotóknak is.

Mivel már a második babánkat várom elhihetitek, hogy sok babanapló megfordult a kezeim között az évek során, de bátran merem állítani, hogy eddig ennek van a legszebb és legpraktikusabb kivitelezése. Ha babát vártok, akkor ne hagyjátok ki!

Kiadta: Reálszisztéma Dabasi Nyomda (2016.) Forrás: kiadó Értékelésem: 5

1. kötet- A szeretet nagykövete 

„Oups története Oups érdeklődéssel figyelte távcsövén keresztül a Földön élő embereket. Csakhogy minden egyes alkalommal szomorúan kellett megállapítania, hogy odalent egyre nagyobb méreteket ölt az elégedetlenség: „Vajon miért rohannak folyton a földlakók? És minek marakodnak annyit? Hiszen olyan gyönyörű bolygón élnek, aminél szebbet senki sem kívánhatna magának!" Nem értette, hogyan különbözhetnek annyira az emberek az ő bolygójának lakóitól. A Szívbolygón ugyanis a szeretet a legnagyobb érték – a veszekedésről, az irigységről, a rosszakaratról Oups honfitársai hírből sem hallottak. Éppen ellenkezőleg: az ott élők számára az jelenti a legnagyobb boldogságot, ha másoknak örömet szerezhetnek, és segíthetik egymást. Nem is ismerik a szomorúságot! Hát igen, azt csak a kicsi Oups ismeri, aki saját magának barkácsolt távcsövet, hogy elláthasson vele az emberek szépséges bolygójáig… Most azonban nagy elhatározásra jutott: elutazik a Földre, hogy kiderítse, miért nehezítik meg a saját életüket az ott élő zaklatott, rohanó emberek, és mi az oka a folytonos háborúskodásnak…”

2. kötet- Kényeztetés szívnek és léleknek 

„Ebben a kötetben Oups, a kis földönkívüli szeretetnagykövet arra biztat téged, hogy ne csak a testeddel tégy jót, hanem a szíveddel és a lelkeddel is. Ha ezt nem mulasztod el, növekedni fog a gyógyító erőd, javulni a közérzeted, és a boldogság forrására is rálelsz majd – méghozzá önmagadban. Ha még nem ismernéd Oupsot… A Szívbolygón, azon a távoli helyen, ahol hősünk él, a szeretet a legnagyobb érték. Az ő hazájában nem ismerik a veszekedést, az irigységet, sem a rosszakaratot. Éppen ellenkezőleg: e bolygó barátságos lakóinak az okozza a legnagyobb boldogságot, ha örömet szerezhetnek másoknak. Oups ezért kíváncsi volt rá, hogy a Földön élő emberek többsége miért gondolkodik másképp – miért nehezítik meg a saját életüket és másokét az állandó veszekedésükkel, háborúzásukkal. Elhatározta, hogy ellátogat a Földre, és visz magával két ajándékot is: a szeretetet és az örömöt… Barátságot kötött a Föld lakóival, akiket azóta is szívesen felkeres. Így tett ebben a történetben is…”

3. kötet- Szívünk ragyogása 

„Ebben a kötetben Oups, a kis földönkívüli szeretetnagykövet elárulja neked, hogyan gyűjthetsz minél több napsugarat a szívedbe. Ha még nem ismernéd Oupsot… A Szívbolygón, azon a távoli helyen, ahol hősünk él, a szeretet a legnagyobb érték. Az ő hazájában nem ismerik a veszekedést, az irigységet, sem a rosszakaratot. Éppen ellenkezőleg: e bolygó barátságos lakóinak az okozza a legnagyobb boldogságot, ha örömet szerezhetnek másoknak. Oups ezért kíváncsi volt rá, hogy a Földön élő emberek többsége miért gondolkodik másképp – miért nehezítik meg a saját életüket és másokét az állandó veszekedésükkel, háborúzásukkal. Elhatározta, hogy ellátogat a Földre, és visz magával két ajándékot is: a szeretetet és az örömöt… Barátságot kötött a Föld lakóival, akiket azóta is szívesen felkeres. Így tett ebben a történetben is…”

4. kötet- Szívvel-lélekkel a sikerért 

„Oups története mindenkinek szól: fiataloknak és idősebbeknek, diákoknak és tanároknak, nappal álmodozóknak és éjszakai baglyoknak. Akárki is vagy, ebben a könyvben sok-sok szeretetteli gondolatot és értékes életbölcsességet találsz. Ez a kis mese mindazokat bártorítja, akik új célokat szeretnének kitűzni maguk elé, akik valamilyen nehéz feladat előtt állnak, akik változtatni szeretnének az életükön, vagy egyszerűen csak keresik az élet értelmét. Ha még nem ismernéd Oupsot… A Szívbolygón, azon a távoli helyen, ahol hősünk él, a szeretet a legnagyobb érték. Az ő hazájában nem ismerik a veszekedést, az irigységet, sem a rosszakaratot. Éppen ellenkezőleg: e bolygó barátságos lakóinak az okozza a legnagyobb boldogságot, ha örömet szerezhetnek másoknak. Oups ezért kíváncsi volt rá, hogy a Földön élő emberek többsége miért gondolkodik másképp – miért nehezítik meg a saját életüket és másokét az állandó veszekedésükkel, háborúzásukkal. Elhatározta, hogy ellátogat a Földre, és visz magával két ajándékot is: a szeretetet és az örömöt… Barátságot kötött a Föld lakóival, akiket azóta is szívesen felkeres. Így tett ebben a történetben is…”

Nehezen tudnám megfogalmazni, hogy az Oups sorozat igazán kiknek szól. Gyerekeknek? Felnőtteknek? Úgy érzem, hogy tán leginkább mindenkinek, mert mindegyik korosztály úgy is azt fogja leszűrni belőle, amit a korából, érettségéből, élettapasztalatából le tud szűrni. Nyilván teljesen más a sorozatot olvasni gyermekként, mint pl. édesanyaként. Figyelemfelkeltőnek és hiánycikknek tartom a sorozatot a magyar könyvpiacon. Nem találkoztam még csak hasonló könyvecskével sem eddig, ami olyan lett volna, mint Oups kalandjai.

Itt van nekünk ez a kis földönkívüli, akinek a segítségével egy pillanatra megáll az idő és elgondolkodunk az élet fontosságáról. A szeretetről, az egymás iránti odafigyelésről. Apróságokról az élet monotonitásában, melyekről nem veszünk tudomást, mert annyira természetesnek vesszük, hogy nem is foglalkozunk velük, aztán amikor meg már késő akkor észhez kapunk és átkozódunk, hogy miért is nem tértünk hamarabb észhez.
Oups elgondolkodtat, megállítja pár pillanatra az időt. Mintha légüres térbe kerülnénk, mintha lebegnénk, mintha nem számítana semmi más, csak amit üzenni akar.
Nem az a fontos, hogy miket halmozunk fel életünk során. Nem attól leszünk értékes emberek, hogy mekkora házunk van, milyen autónk és milyen nyaralásokról osztunk meg képeket a Facebookon. Mert amikor el kell hagynunk ezt a Földet, ezeket úgy se vihetjük magunkkal. Egyedül az számít, hogy milyen értékeket hagyunk magunk után és ez nem a tárgyi javakra vonatkozik. Hanem az érzelmi dolgokra. Milyen nyomot hagyunk gyermekeinkben, a szeretteinkben. Hogyan fognak ránk emlékezni. Mik azok, melyeket megtanítottunk nekik és ezzel jobbá tettük az életüket és ez által a Világot is.

Eredeti címe: Sleeping Giants Kiadta: Agave (2016.) Oldalszám: 286 Forrás: kiadó Értékelésem:

Themis Akták #1.

 A fülszöveg

 „Deadwood, Egyesült Államok: egy kislány oson ki sötétedés előtt kipróbálni az új biciklijét, hirtelen azonban eltűnik a lába alól a talaj. Egy mély veremben ébred, miközben a mentőcsapat épp ereszkedik le érte. De azok, akik a gödör pereméről néznek le rá, valami sokkal különösebbet látnak egy egyszerű kislánynál…
A kislány felnő, és Dr. Rose Franklin lesz belőle: zseniális tudós, kutatási területének az egész világon elismert szakértője. Ez a terület pedig nem más, mint kislánykori felfedezése: egy óriási, díszes kéz, amelyet hihetetlenül ritka fémből készítettek jóval korábban, mint hogy a kontinensen bármilyen emberi civilizáció kialakult volna.
Olyan tárgy ez, melynek eredete és rendeltetése egyszerre lesz a leghatalmasabb rejtély, amelyet eddig az emberiségnek meg kellett oldania. Származásának titkát felfedve talán megváltozik minden, amit eddig az életről hittünk. És még hány hasonló darabra bukkanhatunk a nagyvilágban…
Mi lehet ez a szerkezet? Ki készíthette? Hogyan lehetséges, hogy anyaga a bolygón előforduló legritkább fém? Vajon képes lesz valaha irányítani az ember? Mi van, ha nem is annyira a véletlen műve, hogy rátaláltunk? És mi történik majd, ha végül az utolsó darabot is a helyére illesztjük ebben a gigantikus, globális kirakóban?”

Hogy tetszett?

Már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre és nagy izgalommal vártam, hogy végre a kezemben tarthassam. Nem csalódtam a történetben bár azt azért el kell ismerni, hogy a lelkesedésem a vége felé már lanyhult, nem tudta a szerző végig fenntartani a kíváncsiságomat.
Képzeljétek el, hogy egyszer hatalmas véletlen folytán egy „szobor” eltemetett testrészére akad valaki. Majd kiderül, hogy ez a „szobornak” csak egy része és szét-szórva a Világon megtalálhatóak a többi darabjai is. De ez még mind semmi, ez a „szobor” amolyan robot/katona/csodagép, ami csodafegyver lehet a katonaságnak. Akinek a birtokában van, a Világ ura lehetne.
Egyszerre folyik a kísérlet annak céljából, hogy a gépet életre tudják kelteni, ugyanakkor meg egyfajta „harc” is azért, hogy melyik ország is birtokolhatja. De a történet nagy kérdése, mik ezek a robotok és hogy kerültek a Földre? Mi célból? Miért? És egyáltalán mikor kerültek ide? És miért van darabokra szedve, a részei pedig elszórva?


Érdekes és nagyon olvasmányos volt a könyv, de a vége felé már elég erősen azt éreztem, hogy igazából már véget ért a story, de a szerző egyszerűen nem tudja lezárni, így egy kicsit húzott még rajta, mint a rétes tésztán. Ez van amikor jól jön egy regénynek, de ebben az esetben szerintem ez a hátrányára vált. Én olyan kb. 30-40 oldallal korábban lezártam volna az egészet.
Ettől függetlenül ez senkinek se szegje kedvét, mert az Alvó óriások egy nagyon lebilincselő történet. Izgatottan várom a sorozat második részének a hazai megjelenését.

Eredeti címe: Dollface  Kiadta: I.P.C. (2014.)  Oldalszám: 368  Forrás: könyvtár  Értékelésem:

A fülszöveg

„A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.

Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.”

Hogy tetszett?

Ezt a könyvet kimondottan azért emeltem le a könyvtár polcáról, mert amikor megpillantottam beugrott, hogy olvastam a molyon egy olyan értékelést róla, mely szerint zseniálisan meg tudja eleveníteni a 20-as évek Chicagóját. Nem csalódtam a történetben, mert tényleg nagyon izgalmas és olvasmányos volt. Egy fiatal lány, aki többre vágyik annál, mint amit az élettől remélhet, megismerkedik egy sármos,titokzatos pasival, aki nem is akárki, Al Capone ellensége.

Pénzről, vérről, gengszterekről, háborúról, állandó félelemről és keménységről szól a Babaarc, aminek sajnos a vége előre borítékolható. Van ebben a könyvben aztán minden. Nem csak izgalom és félelem, hanem mély érzelmek és könnyek is. Renée Rosen szerintem is remekül megelevenítette ezt az időszakot, így bátran merem a könyvet a figyelmetekbe ajánlani.

Kiadta: Magánkiadás (2016.) Oldalszám: 116  Forrás: szerző  Értékelésem:

Szigor #5

A fülszöveg

„Ha véletlenek nincsenek, egészen biztosan a sors akarja úgy, hogy Liza és Igor újra találkozzanak. Pusztán azért, hogy packázhasson velük… A páros megpróbált egymás nélkül élni és úgy tűnt, hogy ha botladozva is, de sikerült új utakra találniuk. A józan ész viszont most újra összecsap a lüktető vággyal, miközben az árnyékban meglapul és sunyi módon, ugrásra készen figyel a legádázabb ellenfél: a politikai érdek.
Ez az e-könyv rész a kétszeres Aranykönyv-díjas szerző Szigor sorozatának második, A pillangók ébredése című papírkötetében is szerepel.”

Hogy tetszett?

Egy kis túlzással, de szerintem bátran állíthatom, hogy egész jól végigkövettem eddig Levente munkásságát, jóformán a kezdetektől. Fantasztikusnak tartom, ahogy a történeteiről történeteire folyamatosan fejlődött az évek alatt. Nem tapasztaltam a könyvei minőségében hullámzást, csak emelkedést. Az i-re a pontot pedig egyértelműen feltette a Szigor sorozata, melyet egyszerűen imádok.
Mivel e-könyvben olvasom a részeket, így részletekben jutok az információkhoz és tán így annyira nem izgalmas az egész, mintha egyben tudnám olvasni a történteket, nem kellene várnom 100akárhány oldal után, hogy megjelenjen az újabb rész, folytatni tudjam a sorozatot, de ugyanakkor ennek is megvan a varázsa. A várakozás, az izgalom, a titokzatosság, hogy hogyan fogja Levente keverni a szálakat, mire számíthatok majd a folytatásban? Nagyon kitérni erre a kis 116 oldalas részre kitérni nem akarok, pusztán csak annyit jegyeznék meg, hogyha szeretitek a romantikus, erotikusabb történeteket, akkor semmiképp se hagyjátok ki ezt a sorozatot, nem fogtok csalódni! Én kicsit szkeptikus vagyok a mai hazai szerzőkkel szemben, de Levente az egyik olyan írónk, akinek a munkásságára véleményem szerint oda kell figyelni. Úgyhogy hajrá, olvassátok! ;o) 

Kiadta: Libri (2016.) Oldalszám: 336 Forrás: kiadó Értékelésem:

Gábriel-duológia 1.

Miről szólt?

"Van ​​egy srác, akit bármikor felhívhatsz. Egy srác, akinek sok lány tudja a számát, aki egyetlen éjszakára a Tiéd lehet, és egyszeriben megváltozik az életed. Tudja, ki vagy, mit szeretsz, hová tartasz. Szigorú szabályokat kell betartanod, ha vele akarsz lenni. Soha többé nem találkozhattok, nem hív, nem válaszol, egyszerűen eltűnik az életedből. Egyetlenegyszer lesz csak a Tiéd. De teljesen soha nem kaphatod meg.

Eredeti címe: Spark Kiadta: Maxim (2014.) Oldalszám: 384 Forrás: könyvtár

Ragyogás 2.

Miről szólt?

"Waverly, Kieran és Seth versenyt futnak az idővel – és mivel az emberiség jövője a tét, nem hibázhatnak…

Kiadta: Victoria (1994.) Oldalszám: 196 Forrás: könyvtár

Miről szólt?

A fülszöveg

"Az ​​utóbbi hónapok legnagyobb könyv-világszenzációját tartja kezében most az olvasó: egy tizenhárom éves szarajevói kislány naplóját, amelyből a szemtanú hitelességével végigkísérhető az ott dúló háború, annek kitörésétől egészen napjainkig. Érdekes és felkavaró könyv, az „Anna Frank naplója” méltó és örökérvényű társa. Néhány rövidített részlet belőle:

Eredeti címe: The Secrets of  Sir Richard Kenworthy (2015.) Kiadta: GABO (2015.) Oldalszám: 414 Forrás: könyvtár Értékelésem:

Smythe-Smith Kvartett 4.

Miről szól?

A fülszöveg

"Sir ​​Richard Kenworthynek kevesebb, mint egy hónapja van, hogy feleséget találjon magának. Tudja, hogy nem lehet túl válogatós, de amikor meglátja a csellója mögött elbújó Iris Smythe-Smitht a hírhedt családi zeneesten, úgy véli, kincsre bukkant. Iris pontosan az a fajta lány, akit első pillantásra észre sem vesz az ember… sőt másodikra sem, de mégis van benne valami… valami forr a felszín alatt, és Sir Richard tudja, hogy ő az igazi.
Iris Smythe-Smith megszokta, hogy alábecsülik. Szalmaszőke hajával és csendes, visszafogott intelligenciájával hajlamos beleolvadni a környezetébe, és számára ez így nagyon is megfelel. Így aztán, amikor Richard Kenworthy ragaszkodik hozzá, hogy bemutassák, Iris gyanakodva fogadja. A férfi udvarol neki, elbűvöli, és minden szempontból olyan benyomást kelt, mintha beleszeretett volna, de Iris nem igazán tudja elhinni, hogy ez így lenne. Amikor pedig a férfi házassági ajánlatát követően a lány kompromittáló helyzetben találja magát, amely után nem marad választása, kénytelen azt hinni, hogy a férfi titkol valamit… Bár a szíve azt súgja, mondjon igent."

Hogy tetszett?

Mivel már olvastam a sorozat előző köteteit, így természetesen nem maradhatott ki a sorból a következő sem. Főleg azok után, hogy a 3. részben Iris többször feltűnt, így nagyon kíváncsi lettem az ő történetére. Csalódtam-e? Nem.

Miközben olvastam a történetet többször felötlött bennem a gondolat, hogy a fenébe csinálja Quinn, hogy a történeteinek a főszereplőit, a szálakat, így tudja keverni és fel-felemlegetni őket a köteteiben. Itt pl. szóba kerülnek a Bridgertonok, de a Bevelstokeok is, de még a Minden és a holdban feltűnt Henriett is. Hihetetlen, hogy ennyire egyben tudja tartani a kitalált szereplőinek a történeteit, így keverni a szálakat és felemlegetni őket. Kalapomat emelem előtte, hogy nem zavarodik össze. :oD

De térjünk vissza a történetre.
Iris is a szerencsétlen Smythe-Smitht család sarja, így akik ismerik őket nem kell bővebben kifejtenem, hogy ez mit is jelent. :oD

"  – És a csellónál… – húzta végig az ujját Winston a műsorfüzet lapjain, míg megtalálta a megfelelő helyet. – Miss Iris Smythe-Smith.
    – És vele mi a baj? – kérdezte Richard, mert valószínűtlennek tűnt, hogy semmi gond ne legyen a lánnyal.
    Winston vállat vont.
    – Amennyire tudom, semmi.
    Ami nyilván azt jelenti, hogy jódlizik a szabadidejében. Amikor éppen nem állatokat töm ki.
    Krokodilokat."

Aztán megjelenik a színen Richard, akinek valamiért sürgősen feleséget kell találnia és úgy gondolja, hogy Iris lesz a tökéletes ara. Az olvasónak fogalma sincs arról, hogy a férfi miért siet ennyire, de azt sejteni lehet, hogy valamit nagyon titkol és a célja eléréséhez szüksége van egy feleségre. Attól se riad vissza, hogy a kiválasztottat kompromittáló helyzetbe hozza, ezzel sürgetve meg a házasságot.
Ettől függetlenül nem éreztem ellenszenvet a férfi iránt, mert éreztem, hogy bár rejteget valamit, de az valami olyasvalami lehet, amit Iris meg fog neki bocsátani, mert hogy szerelem lesz ebből az egészből, az nem volt kérdéses.
Aztán természetesen kiderül Richard hatalmas titka és hát igen. ... Nem számítottam arra, hogy az lesz a helyzet, ami lett, de annak örülök, hogy a történet végére minden jó és szép lett. :o)

Kedveltem a főszereplőket, a cselekmény is kellemes volt, bár most a humor véleményem szerint háttérbe húzódott.

Tudom, január nem épp mostanság volt és akkor megígértem, hogy igyekszem újra rendszeresen jelentkezni és hát ez nem jött össze. Olyan szinten nem, hogy még a blog 7. születésnapjáról is elfeledkeztem. :o( Pedig aki a molyon követ az láthatja, hogy olvasni ugyanúgy olvasok, csak mostanság valahogy az írás nem ment.

Januárban megosztottam veletek a jó hírt, hogy kisbabát várunk. Az első kb. 3 hónapban sem energiám, sem kedvem nem volt leülni az egész napos irodai munka után még itthon is a gép elé és pötyögni, így csak halmozódtak az elolvasott könyveim számai. Aztán amikor az energiám visszatért (vagyis nagyjából amikor elkezdődött a második trimeszter), a kedvem ettől függetlenül nem jött meg. Olvasni olvastam, de egyszerűen akárhányszor leültem hétvégente, hogy akkor most pötyögök, összehozok pár ép kéz-lábnak megfelelő gondolatot -vagy legalábbis valami olyasmit- kb. addig jutottam, hogy megnyitottam a blogon egy üres bejegyzés sablont. Egyszerűen nem ment. Csak néztem az üres oldalt, majd a billentyűzetet, de akármit is pötyögtem le, valahogy nem tűnt jónak, igazinak. Aztán eljutottam odáig is, hetek teltek el, de magát a blogot se nyitottam meg, hogy egyáltalán létezik-e még. A lehető legtávolabb kerültem a blogomtól, a könyves blogok világától. Egyszerűen csak visszavedlettem olvasóvá és odalett a blogos. Hogy jó volt-e így? Igen. Akkor erre volt szükségem. Sorban faltam a könyveket, még a molyon se jutottam el az értékelésekig -igyekszem majd pótolni azért őket-, nem hogy a bejegyzésekig. Persze néha végigfutott bennem, hogy mit tudnék erről írni itt, de aztán amikor végigfutott bennem az is, hogy na akkor megpróbálod? végül mégis megingattam a fejemet és hagytam az egészet a csudába.
Most mégis miért vagyok itt újra? Mert pótolni szeretnék. Újra kezdem érezni az ingert, hogy írnom kell, megosztanom a véleményeimet az olvasmányaimról. Ahogy nő a pocak -kezdek én is elnehezedni, túl vagyunk már a 2az1ben felén- , kezdek lassulni, újra elmélkedni, kicsit magamba fordulni. Így hát nekiálltam a pótlásoknak és a folytatásnak. ;o) Még pár hónapom van a Kicsi születéséig. :oD