Julia Quinn: Sir Richard Kenworthy titkai

Eredeti címe: The Secrets of 

Sir Richard Kenworthy (2015.)

Kiadta: GABO (2015.)

Oldalszám: 414

Forrás: könyvtár

Értékelésem:

Smythe-Smith Kvartett 4.

Miről szól?

A fülszöveg

"Sir ​​Richard Kenworthynek kevesebb, mint egy hónapja van, hogy feleséget találjon magának. Tudja, hogy nem lehet túl válogatós, de amikor meglátja a csellója mögött elbújó Iris Smythe-Smitht a hírhedt családi zeneesten, úgy véli, kincsre bukkant. Iris pontosan az a fajta lány, akit első pillantásra észre sem vesz az ember… sőt másodikra sem, de mégis van benne valami… valami forr a felszín alatt, és Sir Richard tudja, hogy ő az igazi.
Iris Smythe-Smith megszokta, hogy alábecsülik. Szalmaszőke hajával és csendes, visszafogott intelligenciájával hajlamos beleolvadni a környezetébe, és számára ez így nagyon is megfelel. Így aztán, amikor Richard Kenworthy ragaszkodik hozzá, hogy bemutassák, Iris gyanakodva fogadja. A férfi udvarol neki, elbűvöli, és minden szempontból olyan benyomást kelt, mintha beleszeretett volna, de Iris nem igazán tudja elhinni, hogy ez így lenne. Amikor pedig a férfi házassági ajánlatát követően a lány kompromittáló helyzetben találja magát, amely után nem marad választása, kénytelen azt hinni, hogy a férfi titkol valamit… Bár a szíve azt súgja, mondjon igent."

Hogy tetszett?

Mivel már olvastam a sorozat előző köteteit, így természetesen nem maradhatott ki a sorból a következő sem. Főleg azok után, hogy a 3. részben Iris többször feltűnt, így nagyon kíváncsi lettem az ő történetére. Csalódtam-e? Nem.

Miközben olvastam a történetet többször felötlött bennem a gondolat, hogy a fenébe csinálja Quinn, hogy a történeteinek a főszereplőit, a szálakat, így tudja keverni és fel-felemlegetni őket a köteteiben. Itt pl. szóba kerülnek a Bridgertonok, de a Bevelstokeok is, de még a Minden és a holdban feltűnt Henriett is. Hihetetlen, hogy ennyire egyben tudja tartani a kitalált szereplőinek a történeteit, így keverni a szálakat és felemlegetni őket. Kalapomat emelem előtte, hogy nem zavarodik össze. :oD

De térjünk vissza a történetre.
Iris is a szerencsétlen Smythe-Smitht család sarja, így akik ismerik őket nem kell bővebben kifejtenem, hogy ez mit is jelent. :oD

"  – És a csellónál… – húzta végig az ujját Winston a műsorfüzet lapjain, míg megtalálta a megfelelő helyet. – Miss Iris Smythe-Smith.
    – És vele mi a baj? – kérdezte Richard, mert valószínűtlennek tűnt, hogy semmi gond ne legyen a lánnyal.
    Winston vállat vont.
    – Amennyire tudom, semmi.
    Ami nyilván azt jelenti, hogy jódlizik a szabadidejében. Amikor éppen nem állatokat töm ki.
    Krokodilokat."

Aztán megjelenik a színen Richard, akinek valamiért sürgősen feleséget kell találnia és úgy gondolja, hogy Iris lesz a tökéletes ara. Az olvasónak fogalma sincs arról, hogy a férfi miért siet ennyire, de azt sejteni lehet, hogy valamit nagyon titkol és a célja eléréséhez szüksége van egy feleségre. Attól se riad vissza, hogy a kiválasztottat kompromittáló helyzetbe hozza, ezzel sürgetve meg a házasságot.
Ettől függetlenül nem éreztem ellenszenvet a férfi iránt, mert éreztem, hogy bár rejteget valamit, de az valami olyasvalami lehet, amit Iris meg fog neki bocsátani, mert hogy szerelem lesz ebből az egészből, az nem volt kérdéses.
Aztán természetesen kiderül Richard hatalmas titka és hát igen. ... Nem számítottam arra, hogy az lesz a helyzet, ami lett, de annak örülök, hogy a történet végére minden jó és szép lett. :o)

Kedveltem a főszereplőket, a cselekmény is kellemes volt, bár most a humor véleményem szerint háttérbe húzódott.