Follow Us @nikikonyvesem

2017. március 30., csütörtök

Renée Rosen: Babaarc

Eredeti címe: Dollface 
Kiadta: I.P.C. (2014.) 
Oldalszám: 368 
Forrás: könyvtár 
Értékelésem: 

A fülszöveg

„A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.

Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.”

Hogy tetszett?

Ezt a könyvet kimondottan azért emeltem le a könyvtár polcáról, mert amikor megpillantottam beugrott, hogy olvastam a molyon egy olyan értékelést róla, mely szerint zseniálisan meg tudja eleveníteni a 20-as évek Chicagóját. Nem csalódtam a történetben, mert tényleg nagyon izgalmas és olvasmányos volt. Egy fiatal lány, aki többre vágyik annál, mint amit az élettől remélhet, megismerkedik egy sármos,titokzatos pasival, aki nem is akárki, Al Capone ellensége.

„Ők pedig nem tudták, hogy a bíborvörös a kedvenc színem, mint ahogy azt sem, hogy egész életemben arról álmodtam, hogy beleszeretek egy lélegzetelállítóan jóképű férfiba, aki egy nap fél térdre ereszkedve szerelmet vall nekem, gyémántgyűrűt húz az ujjamra, és segít, hogy örökre magam mögött hagyjam a szörnyű múltat. Lehet, hogy túl sok lányregényt olvastam, túl sok romantikus filmet láttam, de akkor is úgy gondoltam, hogy egy történetnek boldog véget kell érnie.”
Pénzről, vérről, gengszterekről, háborúról, állandó félelemről és keménységről szól a Babaarc, aminek sajnos a vége előre borítékolható. Van ebben a könyvben aztán minden. Nem csak izgalom és félelem, hanem mély érzelmek és könnyek is. Renée Rosen szerintem is remekül megelevenítette ezt az időszakot, így bátran merem a könyvet a figyelmetekbe ajánlani.

Nincsenek megjegyzések: