2015. augusztus 11., kedd

Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje

augusztus 11, 2015 0 Hozzászólás
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2013.)
Oldalszám: 728
A Spinoza család az ősidőktől fogva zsidó volt, talán inkább a körülményeknek, mint a meggyőződésüknek következményeként. Egy váratlan felfedezést követően a család egyik tagjának birtokába kerül az örök élet receptje, ami isteni adomány, de ördögi örökség is egyben. Ari Spinoza az utolsó sarj, kezében a múlt és a jövő: 36 generáció mágikus, vérrel és szenvedéllyel teli krónikája. Ősöké, akik ott voltak Európa történelmének legfontosabb pillanatainál, és döbbenetes titkok ismerői. A halhatatlanság elixírje egyszerre torokszorító és humoros családregény az emlékezés erejéről, és mindazokról, akik leigázhatták volna a halált, de megelégedtek az örökkévalósággal…



Senki ne ijedjen meg első pillantásra a „féltégla” mérettől, mert bár néhol picit vontatott a történet, ennek ellenére nagyon olvasmányos és érdekes.
Fantasztikusan van felépítve, ahogy több száz évre visszamenőleg mutatja be egy dinasztia történetét. Néhol picit elveszítettem a fonalat, mert számomra kicsit tán túl sok volt a szereplő, túlságosan ide-oda ugrálunk az időben, de mindezek ellenére szerettem olvasni.


"– Fájdalmad van, nagyapa? – kérdeztem. – Fáj valami?
Habozás nélkül válaszolta:
– Az élet."

A történet ott kezdődik, hogy az utolsó Spinoza visszaemlékszik a családja történetére. Mivel nem tudja teljesíteni a család küldetését, így az olvasónak adja át az emlékeit. Visszavisz a messzi múltba és így mutatja be több száz év történetét.
Érdekes olvasni, ahogy a történelem megismétli önmagát. Ahogy bemutatja, hogy a zsidókat évszázadokra visszamenőleg hogyan üldözték, ítélték el őket, miken mentek keresztül. Nagyon érdekes olvasmány emiatt is.

"Nagyonnagybátyám elmagyarázta Sashának és nekem, hogy kevés dolog hagy annyira mély nyomot az emberben, mint gyerekkorának első olyan történetei, melyek utat találnak a szívéig. Átkísérnek az életen, és szigeteket hoznak létre az emlékezetünkben ahová mindig vissza-visszatérhetünk."

Az egyetlen problémám az volt, hogy több valós történelmi személyt is felvonultat a szerző a történetében és nem tudtam, hogy amit tesznek, ami történik, az most valóság vagy csak fikció. Néha azt éreztem, hogy mindez megtörtént, néha meg azt, hogy annyira el vagyunk rugaszkodva a valóságtól, hogy visszamenőleg is elgondolkodtam a könyv hitelességén. Persze tudatában vagyok annak, hogy ez egy szórakoztató irodalom, nem pedig tudományos munka. A szerzőnek joga van elrugaszkodni a valóságtól, de mégis néha olyan érzésem volt, hogy annyira el van rugaszkodva, ami zavaróvá tette a benne történteket.

Ettől függetlenül nagyon érdekes és lebilincselő olvasmány, amit mindenkinek ajánlani tudok a figyelmébe.

Top10 Tuesday (16.)- Leg-leg-leg

augusztus 11, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.  


Top10 könyv, mely mesefeldolgozásból született.

Nem nagyon fog összejönni a 10-es lista, mivel nem olyan sok mesefeldolgozást olvastam.
Íme azok, melyeket olvastam és mesét dolgoznak fel:



2015. augusztus 10., hétfő

Ti kérdeztétek: Van könyves blogger példaképed?

augusztus 10, 2015 0 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (56.)



Van könyves blogger példaképed?

forrás
Nincs és nem is volt soha. :o) A blog vezetése szórakozás és ha valaki előtt példakép áll, akkor az már nem kikapcsolódást nyújt, hanem egyfajta teljesítési kényszert. Persze vannak olyan blogosok, akiknek a bejegyzéseit, a stílusukat nagyon kedvelem, de mindannyian mások vagyunk. A blogunkat a saját személyiségünknek megfelelően kell vezetnünk, mert akkor fogja nyújtani azt a kikapcsolódást és szórakozást, amit adnia kell. :o)


Ti hogy vagytok ezzel a kérdéssel?

2015. augusztus 9., vasárnap

Félbehagyva- Sylvia Day: Átverve/ Átölelve

augusztus 09, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Afterburn- Aftershock (2013., 2014)
Kiadta: Harlequin Magyarország (2014)
Oldalszám: 304
Soha ne keverd az üzletet az élvezettel! Soha ne vigyél politikát a hálószobába! Mindkét hibát elkövettem, mikor Jackson Rutledge szeretője lettem. Nem mondhatom, hogy nem figyelmeztettek…
Két évvel később újra felbukkant. Megakadályozott egy üzletet, amelynek megkötéséért keményen dolgoztam. Csakhogy Lei Yeung, New York egyik legbriliánsabb üzletasszonya oldalán megtanultam egyet s mást, amióta Jax kisétált az életemből. Már nem ugyanaz a lány voltam, akit egykor ismert, ő viszont mit sem változott. Az első találkozásunkkal ellentétben ezúttal pontosan tudtam, kivel van dolgom… és hogy milyen függőséget okozhat az érintése.
Jax számára csupán játék volt a csillogás, a szex és a kiváltságok, de időközben én is megtanultam a játékszabályokat. A könyörtelen üzleti világban a mindent felülíró, legfontosabb tanács: tartsd magadhoz közel az ellenséged, de még közelebb a volt szeretőd…



Komolyan, mindenkinek elismerésem aki befejezte ezt a papírpocsékolást, én kb. az utolsó 50 oldalnál tovább nem bírtam, addig is szenvedés volt. 
Ez a könyv egy hatalmas nagy semmi. A karakterek nullák, sablonosok, a cselekmény meg ... nem is tudom mi a fenéről szólt a kufircoláson kívül. :oS

Adva van a csaj, akitől X éve lelépett a pasi, most újra találkoznak, kufircolnak és kb. ennyi.
Mondhatnám erre, hogy na de b.sszus, erotikus történet, mégis mire számítottál? Egy Anna Kareninára? Nem. De attól függetlenül, hogy egy könyv erotikus, még lehetnek normálisan kidolgozott szereplői és normális cselekménye. Még ha csak a szexről is szólna minden oldala, akkor is meg lehetne írni normálisan, nem úgy, mint ahogy ez össze lett hozva.

És van valami, amit nagyon nem értek a történetben. A csajszika átalakuláson esett át az évek alatt, mint Hamupipőke. Átlagos fiatal nőből lett egy "bombázó". Eddig no problem, de kitért arra az írónő, hogy milyen ciki volt már, meg milyen "kurvás", hogy anno francia manikűrrel rohangált a szentem. Mi a baj ezzel?

A lényeg a lényeg, olvastam hősiesen. Aztán bevallom, átlapoztam néhány oldalt, de szerintem nem sok esemény történhetett a kihagyott részeknél, mert ugyanoda lyukadtam ki. De ha esetleg az utolsó 50 oldalban az írónő megváltotta a világot, akkor uccu neki, osszátok meg ezt velem is!

2015. augusztus 7., péntek

Aliza Barak Ressler: Kiálts kislány, kiálts!

augusztus 07, 2015 0 Hozzászólás
Kiadta: Polgart Könyvkiadó Kft. (2001.)
Oldalszám: 261
Hű, ez a szegény könyvecske valamiért nagyon sokáig maradt piszkozatban. Több, mint 1 éve írtam. Változtatás nélkül, most teszem közzé. :o) 

 


Többször hangoztattam már, hogy nagyon érdekelnek a holokauszttal kapcsolatos könyvek. Legyen szó visszaemlékezésről vagy regényről, én már kapok is egy ilyen történet után.
Ez a könyvecske nem épp mostanság került a kosaramba, de valamiért még se vettem le a polcról eddig, hogy na akkor most nekiállok.

Nem írhatom, hogy egyedülálló történet -hisz nem tudhatom-, de az tény és való, arról még nem olvastam, Szlovákiában hogyan üldözték a zsidókat, ott mi történt a zsidóüldözés időszakában. Többnyire német vagy lengyel visszaemlékezésekről hallottam eddig, szlovákiairól még nem. Ebből a szemszögből nézve különösen érdekes volt az olvasása.
Ami még különleges volt benne -bár nem egyedülálló, gondoljunk csak Anna Frankra-, hogy egy tizenéves lány szemén keresztül ismerjük meg a történteket. Itt nincs szó koncentrációs táborról, hanem a menekülésről, bujkálásról, a táborok elkerüléséről és az így való túlélésről.

Hosszan nehéz erről a kötetről írni, és nem is tudok, de mindazoknak ajánlom a figyelmükbe, akiket szintén érdekel ez az időszak.

2015. augusztus 5., szerda

"Waiting On" Wednesday (100.)- Várólistára ...

augusztus 05, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Várható hazai megjelenése: 2015.08.07.
Kiadja: Alexandra Könyvkiadó
"Élünk és szeretünk. Lehetőséget kapunk arra, hogy ajtókat nyissunk ki vagy csukjunk be. Ez minden, amink van, és ez elég is."

Eleanor Murray soha nem felejti el Edisto Islanden töltött gyermekkorát, amikor édesapja még élt, és osztozott vele zene iránti szenvedélyében. Mostanra azonban minden boldog emléket elhalványít a bűntudat. Eleanor magát okolja, amiért nővére tolószékbe kényszerült, és mintha ez még nem lenne elég: szerelmes nővére férjébe is.

Hogy a családot anyagilag segítse, Eleanor nappal egy charlestoni befektetési cégnél dolgozik, esténként pedig a zenélésbe menekül, és a közeli bárban zongorázik. Egészen addig, amíg a főnöke új lehetőséget nem kínál neki: idősödő nagynénjét, Helenát kellene gondoznia Edisto Islanden. Eleanor tehát lehetőséget kap, hogy visszatérjen oda, ahol élete legboldogabb időszakát töltötte, és osztozzon a zene iránti szeretetben a gyászoló Helenával, aki nemrégiben, rejtélyes körülmények között veszítette el húgát.

Helena és a nővére a háború sújtotta Magyarországról menekült el 1944-ben, és a békés szigeten leltek menedéket. Ahogy az idős asszony és Eleanor összebarátkozik, mind több titokra derül fény a régmúltból, s ez mindkettejüknek segíthet abban, hogy végre szembe tudjanak nézni a fájó emlékekkel, s lezárják, amit le kell zárni...

Julia Quinn: És boldogan éltek

augusztus 05, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Happily Ever After (2013.)
Kiadta: GABO (2014.)
Sorozat: A Bridgerton család
Oldalszám: 360
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy történelmi romantikus regényeket jegyző írónő, aki megalkotott egy családot… Illetve nem csak egy családot. Nyolc testvért, számos sógort, sógornőt, vőt, menyet, fiút, lányt, unokahúgokat, unokanővéreket, unokaöcsöket, unokabátyokat (nem is szólva egy túlsúlyos corgi kutyáról), plusz egy ellenállhatatlan matriarchát, aki mindannyiukkal felér… Ők a Bridgerton család: nem is család, inkább elemi erő. Az olvasók nyolc könyvön át nevettek, sírtak, szerették őket. De többet akartak. Ezért az olvasók azt kérdezték a szerzőtől: Mi történt azután? Simon elolvassa apja leveleit? Francescának és Michaelnek végre lesz gyermeke? Ki nyeri a Pall Mall-visszavágót? A „Vége" tényleg a történet végét jelenti? Ebben a kötetben Julia Quinn nyolc érdekes, mulatságos, szívmelengető „második epilógust" írt, és egy bónusz történetet nem másról, mint magáról a bölcs és szellemes matriarcháról, Violet Bridgertonról. Ismerjék meg újra a Bridgerton család tagjait… Mi történt velük?

A Bridgerton család #9


Nagyon kedvelem ezt a sorozatot, így nem volt kérdés, hogy amint lehetőségem lesz rá, el fogom olvasni a befejező részt is. Nem olvastam utána annak, hogy mire számíthatok majd, így valamiért teljesen abban a hitben voltam, hogy ez a rész majd az anyukáról és az apukáról fog szólni, de nem így lett. ... Legalábbis nem úgy, ahogy szerettem volna.

Az És boldogan éltek lényegében nem más, mint az eddigi részekhez írt egy-egy újabb epilógus. Ráadásnak pedig a legvégén a várt történet a szülőkről, de nagyon röviden és tömören, nem úgy, ahogy szerintem a legtöbb kedvelője a sorozatnak számított volna rá.

"– A férjem mindenben támogat engem – felelte Hyacinth kedvesen, miközben le sem vette a szemét a karjában tartott kicsiről. – Mindig.
– A férjed egy szent – jegyezte meg Gregory, a másik kicsinek gügyögve, akit ő tartott a karjában. – Vagy egyszerűen elment az esze. Akárhogy is, végtelenül hálásak vagyunk neki, hogy feleségül vett téged."

Jó volt olvasni, jó volt újra felidézni a történteket, újra megbizonyosodtam arról, hogy igen, ez a sorozat az egyik kedvencem ebben a műfajban. Bájos, humoros, romantikus, rózsaszín, tökéletes azoknak, akik szeretik a történelmi romantikus történeteket. De ettől függetlenül van egy hibája: a szülők története rövid, igenis szólhatott volna róluk egy külön kötet!

2015. augusztus 4., kedd

Top10 Tuesday (15.)- Leg-leg-leg

augusztus 04, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.  

Jó rég írtam ehhez a rovathoz, de most ihletet kaptam. ;o)

Top10 könyv, melyeket strandoláshoz ajánlanál.

Számomra a strandoláshoz a tökéletes olvasmány humoros, könnyed, esetleg romantikus. Így ezeket figyelembe véve készítettem el ezt a listát is. ;o)

  • Rebecca Eckler: Felcsináltak!
  • David Safier: Pocsék karma
  • Kertsin Gier: Anyák maffiája
  • Milly Johnson: Yorkshire puding Klub 
  • Julia Quinn: Miss Miranda Cheever titkos naplója
  • Jennifer Probst: Érdekházasság
  • J. Lynn: Vetkőzik a tanú
  • Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
  • Lakatos Levente: Megrepedt álarc
  • Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya
 
* a rovat listájával kapcsolatban  figyelembe kell venni, hogy az épp aktuális hangulatomnak, érzelmi állapotomnak megfelelően született meg

2015. augusztus 3., hétfő

Ti kérdeztétek: Melyik változatot kedveled inkább - kemény vagy puha fedeles?

augusztus 03, 2015 1 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (55.)

Nem tartozom azon könyvszerető emberek közé, akik különösképpen különbséget tennének a puha illetve kemény fedeles könyvek borítása között.

"Melyik változatot kedveled inkább - kemény vagy puha fedeles?" 

forrás
Egyetlen dolog érdekel csak: ne essen szét a könyv már az első olvasás előtt!
Nincs is kiakasztóbb annál, mint amikor megveszek egy könyvet 3-4.000 Ft-ért (mert hát lassan itt kezdődnek már a könyvek árai), épp hogy kinyitom és már látom is, ahogy a gerincénél szakad be, pár kinyitás után ki fog hullani az első lap, aztán nincs megállás.
Nem akarok kiadót nevesíteni, de szokásuk a több száz oldalas féltéglákat is puha fedéllel kiadni 3-4.000 Ft-okért, aztán törik a gerinc, hullik a lap, az olvasó meg dühöng, hogy
  • miért nem lehetett akkor kemény fedéllel kiadni, hátha tovább bírná
  • vagy teljesen egyszerűen miért ne lehetne két kötetben piacra dobni, mert nyilván a puha fedél nem bír el 800 oldalt ezek szerint

Úgyhogy számomra ezen a téren csak a minőség számít, ha már kiad az ember érte annyi pénzt, amennyit. 

Ti melyiket szeretitek jobban: a kemény vagy a puha fedeleset?

2015. augusztus 1., szombat

In My Mailbox (24.)- A postás mindig kétszer csenget

augusztus 01, 2015 0 Hozzászólás
Mi is az az In My Mailbox?: Ez az esemény Kristi blogjáról indult. A résztvevő bloggerek hetente, havonta -kinek, hogy- beszámolnak egy-egy bejegyzésben arról, hogy az adott héten/hónapban milyen könyveket vettek, kaptak recenzióra, kölcsön, cseréltek, kölcsönöztek a könyvtárból, stb. Majd pedig linkelik a bejegyzésüket Kristi aktuális bejegyzéséhez.
 
Ez a sok könyv csere útján és a könyvtárnak köszönhetően vándorolt hozzám, vásárolni nem vásároltam.
A könyvtár a nyári "szabadságát" tölti, így a szokásostól eltérően ilyenkor 10 könyvet lehet kivenni egyszerre, amit ki is használtam. ;o) Így landolt nálam a Ha lenne még egy esély, London Road, Átverve/átölelve, Madarak és méhek, És boldogan éltek, A sorok között, Törékeny, A hódítás tíz szabálya, Mrs. Lincoln varrónője, Mesterkulcs.
Csere révén jutott hozzám a Gengszter nagyi, Még egy nap, Hívások a mennyből és a Várok rád.

Ezek közül a London Roadot, Átverve/Átölelvét, És boldogan élteket, valamint a Mesterkulcsot olvastam már. A többi várat még magára. ;o)

Júliusi összefoglaló

augusztus 01, 2015 0 Hozzászólás
Nagyon-nagyon rég készítettem már havi összefoglalót, de igyekszem majd amolyan "havi zárással" is jönni, hogy összefoglaljam egy bejegyzésben, mi történt a blogon az adott hónapban. :o)

Májusban ezekről írtam:


Úgy érzem kisebb-nagyobb sikerrel ebben a hónapban már sikerült aktívnak lennem a blogon, legalábbis az előző hónapokhoz viszonyítva.
A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe  c. regénye nagyon nem nyerte el a tetszésemet, teljesen másra számítottam, mint amit végül kaptam az olvasása során és őszintén szólva tipikusan időpocsékolós történetnek tartom. A Méreghercegnő viszont már más tészta volt. ;o) Imádtam minden sorát és ha a folytatások is olyan jók lesznek, mint az induló kötet, akár kedvenc is lehet. Lényegében ugyanez volt a helyzet A Látókkal is, szintén nagyon szerettem olvasni. Az írónő remekül felelevenítette a 20-as éveket a könyve lapjain. Lehet unalmas leszek, de csak dicsérni tudom az Eleanor és Parkot és a Megrepedt álarcot is. Tessék elolvasni őket! És a Leányrablás Budapestent se hagyjátok ki, nagyon várom a folytatást, bár az író még csak dolgozik rajta, úgyhogy várnunk kell a báró történeteinek folytatására. Viszont ami a London Road-ot illeti. :oS Hát ettől már koránt sem voltam elragadtatva. :oS

Az értékelések alapján:

5*- 5 db ► bizony, 5 könyv is megkapta tőlem a hónapban az 5*-ot, méghozzá a Méreghercegnő, A Látók, Eleanor és Park, Megrepedt álarc és a Leányrablás Budapesten
4*- 0 db
3*- 0 db
2*- 1 db
1*- 1 db ► a hónapban legkevésbé pedig az Utánad a sötétbe tetszett

Ami a blogéletet illeti: 

Új sablont kapott a blog, remélem tetszik és megbarátkoztatok már vele. ;o)
Igyekeztem régi rovatokat is felfrissíteni, így jöttem a Kérdezz-felelek! keretében 2 bejegyzéssel is. Az egyik kérdésben arra voltatok kíváncsiak, hogy Mik tudnak rávenni arra, hogy elolvassak egy adott könyvet, a másikban pedig arra, hogy Mik voltak a legfurább könyvjelzőim.
Valamint jöttem egy adaptációval is, méghozzá A szürke ötven árnyalatával.

És mely történetekről várhattok bejegyzéseket augusztusban?

Nos, az alábbi könyveket már olvastam, így ezekre lehet számítani. ;o)
  • Julia Quinn: És boldogan éltek
  • Okváth Anna: Más állapotok
  • Sylvia Day: Átverve/Átölelve
  • Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje
  • Vivien Holloway: Mesterkulcs
  • Michael Grant- Katherine Applegate: Eve & Adam
  • M. Leighton: Down to You- Rajtad áll


2015. július 27., hétfő

Ti kérdeztétek: Mik voltak a legfurább könyvjelzőid? (wc papír, ceruza, büntetőcédula, tamponvásárlásról egy blokk, bármi meghökkentő dolog :D)

július 27, 2015 0 Hozzászólás
Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kérdezz! Felelek! (54.)

Nagyon szeretem a szép könyvjelzőket, ezzel gondolom a legtöbb könyvmoly így van. Szoktam készíteni saját kezűleg is, de szoktam kutatni a meskán is szép darabokért, illetve mások is szoktak meglepni velük. :o) Így pl. Móninak köszönhetően van saját Könyvesem-es könyvjelzőm is. ;o)


forrás


" Mik voltak a legfurább könyvjelzőid? (wc papír, ceruza, büntetőcédula, tamponvásárlásról egy blokk bármi meghökkentő dolog :D) "
 
Most lehet, hogy unalmas leszek, de nincsenek fura, meghökkentő könyvjelzőim. ;o) Nem szoktam WC papírral, ceruzával, tamponvásárlásos blokkal jelölgetni az aktuális oldalt. :oD Egyszerűen csak előkapok egy könyvjelzőt a gyűjteményemből -és ezalatt hagyományosat értsetek- és azzal jelölök. 

Veletek mi a helyzet ilyen téren? Ti mivel jelölgettek?

2015. július 23., csütörtök

Samantha Young: London Road

július 23, 2015 0 Hozzászólás
Eredeti címe: Down London Road (2013.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Dublin Street
Oldalszám: 454
Johanna egész élete a családja, főleg az öccse körül forog. Apa híján, egy tehetetlen anya mellett, kiskora óta ő egyengeti Cole sorsát. Kémia ide vagy oda, még a pasikat is aszerint választja ki, mekkora anyagi támogatást remélhet tőlük.
Cameron McCabe-hez azonban tagadhatatlanul vonzódik. Elég csak ránéznie a szexi pultosra, máris liftezni kezd a gyomra. És felötlik benne, mi lenne, ha most az egyszer a saját igényeit helyezné előtérbe. Cam is heves érdeklődést mutat Jo iránt, de a lány olyan áthatolhatatlan falat vont maga köré, hogy ember legyen a talpán, aki keresztüljut rajta.
Miután azonban Cam beköltözik a szomszédba, egyre nehezebben lehet megálljt parancsolni a bimbózó románcnak. Főleg mert Cam mindenáron meg akarja fejteni Jo titkát… még ha téglánként is kell lebontania a falat.




Dublin Street #2


A Dublin Street bár koránt sem volt tökéletes történet, ettől függetlenül kellemes olvasmány volt. Így érthető, hogy a London Roaddal szemben túl nagy elvárásaim nem voltak, de viszonyítva a széria első kötetéhez, azért egy közepes színvonalat elvártam volna. Nem jött össze. 

Jo már feltűnt az előző kötetben is, ő lenne Joss kolléganője a bárban, aki mindig gazdag pasikra bukott és bepróbálkozott anno Bradennél is. A lány az édesanyjával és az öccsével él együtt, nem épp felhőtlen körülmények között. Az anyuka alkoholista, nem tud jóformán már magáról gondoskodni sem. Az öccse pedig épp a kamaszkorát éli. Jo az aki dolgozik, eltartja őket és hogy jobb körülményeket tudjon biztosítani nekik, csak gazdag pasikkal kezd. Olyan értelemben nem prosti, nem fűvel-fával csinálja, fix partnerei vannak és próbálja bebeszélni magának, hogy mindig érez valamit irántuk.
Aztán feltűnik a színen Cameron, aki nem más, mint a jelenlegi pasijának az exének a pasija. Szívdöglesztő, de nem pénzes.
Vajon Jo hogy fog dönteni? Enged a vágyainak és megadja magát Camnek, vagy kitart a pénzes pasija mellett?

Ha röviden össze kellene foglalnom a véleményemet a könyvről, aki ennyi lenne: nem tetszett.
Akármennyire is próbálkozik az írónő szánalmat kelteni az olvasóban, hogy úgy érezzük Jo feláldozza önmagát a családjáért és mindent csak értük tesz, az én szememben akkor se volt több egy ribinél. Egy üres fejű, buta, de nyilván csinos prosti. Nagyon nem volt szimpatikus.
Ami pedig Camet illeti, ... igazából nem is tudom. Az egyik hibája a könyvnek a nem épp kidolgozott karakterek voltak, így nem is tudom, hogy mi a véleményem róla. Végülis a plafonra nem másztam tőle, de azért nem is olvadoztam.

Ami leginkább irritált, az a nagyon hülye beszólások voltak a történetben. Többször kitér arra az írónő, hogy Jo milyen okos, művelt. Hát lássuk akkor, hogy mennyire is tud választékosan beszélni:

"- Nagyon választékosan fogalmazol. Művelt lány vagy.
Hogy lehet az, hogy Cam mindig az elevenembe talál a bókjaival?
[2 sorral később]
- És tehetséges.
- Én? Tehetséges?- rezzentem össze a döbbenettől.
Ez beszívott?
- Jo, ezzel kéne foglalkoznod- mutatott körbe Cam.
- Ööö, mivel?"

Túl nagy meglepetést nem okoz majd remélem, de ha valakinek mégis, akkor bocsi. Szóval Jo lepattintja a gazdag pasit és Cam mellett dönt. És hát amilyen "jó szíve van" a csajnak, nem hagyhatja, hogy a pasitól Karácsonyra kapott órát megtartsa,

"Reszkető kézzel tűrtem fel a kabátom ujját, hogy lecsatoljam a csuklómról a karácsonyra kapott Omega karórát."

de az már nem zavarja, hogy ott a rengeteg ruha, amit tőle kapott. Az meg se fordul a fejében, hogy visszaadja azokat is, ha már a karórát a szentem visszaadta, inkább

"Sűrű nap várt rám. Tudtam, hogy mindent el kell mesélnem Cole-nak, és a Malcomtól kapott ruhákat is fel akartam tenni a netre. Már a puszta gondolatra görcsbe rándult a gyomrom. Furdalt a lekiismeret, hogy így kellett véget érnie a szerelmünknek."

Erotikus ágyjelenet is van bőven a történetben, de igazából szóra se érdemesek. 
Maga a cselekmény még úgy ahogy elmegy, de semmi extra. Nem is tudom mihez hasonlítani, igazából egy kis semmisség, jó pár oldalon keresztül. Az előző kötet jóval jobb volt.

2015. július 21., kedd

Film vs Könyv: A szürke ötven árnyalata

július 21, 2015 0 Hozzászólás
Nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan sikerült A szürke 50 árnyalatát megörökíteni a filmvásznon úgy, hogy visszaadja a trilógiai erotikus hangulatát, de ne pornófilm legyen belőle.
Nem olyan rég lehetőségem adódott megnézni és hát csöppet se vagyok lenyűgözve.

Könyv formában bejött a trilógia. Tisztában voltam a hibáival, elismerem, de ettől függetlenül volt mégis benne valami, amiért kíváncsi voltam a folytatásokra és azokat is befaltam.
Na de a film. Röviden: nem tetszett.

  • a szereplők számomra totál nem olyanok voltak, mint a könyvben, nem ilyennek képzeltem el őket. A csaj még úgy ahogy elmegy, de a pasinak az én szememben férfiasabbnak, vonzóbbnak kellett volna lennie. Bár tudom, mindenkinek más a vonzó férfi.
  • azt egészen jól megoldották a film készítői, hogy legyen is benne erotika, de ne legyen pornófilm, de tán pont itt lett elkövetve a hiba is: nem éreztem a kellő szenvedélyt és vonzalmat a főszereplők között.
  • összességében, valahogy semmi se volt a helyén a filmben. Minden olyan fura volt, semmi se úgy jött át, mint ahogy kellett volna. 

Így

1:0
a könyv javára 

2015. július 20., hétfő

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten

július 20, 2015 0 Hozzászólás
1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.

Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Ambrózy báró esetei
Oldalszám: 336

Ambrózy báró esetei #1


Hol is kezdjem, hol is kezdjem, annyi mindent szeretnék megfogalmazni a könyvvel kapcsolatban, de nem tudom mi legyen az eleje és mi a vége, ráadásul félek, hogy valamit kihagyok majd nagy lelkesedésemben. :o)

31 éves vagyok és faltam ezt a könyvet. Vonattal, metróval, busszal, villamossal közlekedtem ("hála" a Nyugati pályaudvar lezárásának) az olvasása során a munkahelyem és a lakóhelyem között. Nos, olvastam minden egyes pillanatban utazásaim közben, akár még állva is a metrón. Mindig vártam, hogy elővehessem a táskámból és belecsöppenhessek a XIX. század legvégébe, vagy épp a XX. század legelejébe. 

Mili egy igazi tűzről pattant fiatal lány, aki az eltűnt nővérének nyomába ered, de közben bajba keveredik. Nagyon szimpatikus szereplő és neki köszönhetően kellemes humorral szőtte be a történetet az író.

"– Látom a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
    A fiatalember bambán bámul vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el."

A másik főszereplőnk maga a fiatal Ambrózy báró, aki szívesen végez nyomozásokat ráérő idejében. A két szereplőnk szála egy véletlen balesetből kifolyólag összetalálkozik és onnantól kezdve el se engedik egymást. Gondolom most mindenki számít egy kis romantikára, nos, bevallom őszintén bízom abban, hogy a folytatásban lesz rá esély, mert egyenlőre ott tartunk, hogy a főszereplők fújnak egymásra, mint ahogy a macska a kutyára szokott. :oP

Nagyon szerettem, hogy visszarepülhettem a múltbéli Budapestre, ismerős helyek, utcák jelentek meg a történetben. Imádtam, hogy valós szereplők jelentek meg a könyv oldalain még akkor is, ha amúgy fikció volt a hozzájuk kitalált cselekmény, de akkor is, valahogy kézzelfoghatóvá vált az egész ennek köszönhetően.
DE (!) a legnagyobb imádatom tárgya a Donnert cirkusz beleszövése volt a történetbe.
Pár hónappal ezelőtt volt szerencsém részt venni ennek a vándorcirkusznak az egyik előadásán. Maga az előadás nem volt olyan hű de nagy szám, de amikor a cirkuszcsalád felbukkant a történetben, valahogy átértékelődött bennem a leszármazottak műsora és ismerősként köszöntek vissza nekem az ősök a lapokról.
Nagyon szerettem olvasni a történetet. Maga a krimi szál egyszerű, fiatalos, nem túl bonyolult, egy leheletnyi romantikus fílinget is érzek, de számomra nem is ezek adták a történet varázsát, hanem a múlt felelevenítése. Böszörményi Gyula fantasztikusan elém tárta, lefestette ezt a kort. Imádtam.