Könyvesem

Eredeti címe: First Lady (2000.) Itthon kiadta: Victoria Kiadó (2011.) Oldalszám: 377 Ára: 3399 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: SEP rajongóknak mindenképp, de azok figyelmébe is, akik szeretik a könnyedebb romantikus történeteket.

Van úgy, hogy bár szeretünk egy szerzőt, de épp nem akad a kezeink közé olyan könyve, amit még nem olvastunk. Így jártam én is Susan Elizabeth Phillipssel. Bár sorra jelentek meg az újabb könyvei, valahogy nem jött meg a lendület, hogy akkor én most ezt megszerzem és nekiesek. Aztán történt, hogy nézegettem a könyvtárunk katalógusát és egyszer csak beugrott a neve. Aha, nézzük meg van-e esetleg tőle olyan könyv, amihez még nem volt szerencsém! Így akadt meg a tekintetem A szeretőm a First Ladyn.
Nagyon vártam, hogy nekikezdhessek, kellemes borzongást éreztem, biztos egy nagyon szuper, romantikában és szexben nem szűkölködő történethez lesz szerencsém, totál ráhangolódtam. Aztán elkezdtem és már az elején éreztem, hogy valahogy nem az igazi.

Az első döbbenet akkor ért amikor rájöttem, hogy ez a bizonyos First Lady úgy First Lady, hogy megözvegyült és az új elnöknek nem lett felesége, így közösen "kormányoztak", ha már úgy hozta a sors. Csalódott voltam ettől a fordulattól, mert arra számítottam, hogy miközben a férje dolgozik, ő valahová elutazik (pl. egy szegény afrikai országba), majd szerelembe esik (egy "bantu négerrel", csak mert). Olyan jól elképzeltem a fejemben, erre tessék, kaptam egy özvegy First Ladyt, akinek ráadásul a házassága se volt piskóta.
Aztán azon is csodálkoztam egy sort, hogy míg itt Európában a kislányok arról álmodoznak, hogy teljesen véletlenül belebotlanak majd egy hercegbe és hercegnők lesznek (hajaj, nekem is volt ilyen álmom!), ott a messzi országban First Ladynek készülnek. Elég nehezen tudtam elképzelni, hogy kislánynak erre vágytam volna.

Na de visszatérve a történetre.
Corneliat az édesapja szinte születésétől kezdve arra készítette fel, hogy az államok első számú asszonya legyen. A fiatal nő maga a megtestesült tökéletesség, az amerikaik imádják, a házassága látszólag tökély, viszont a valóság szomorú. A férje és közte nagyon nem működnek jól a dolgok (és akkor ez enyhe kifejezés), ő pedig kezd belecsömörölni az egészbe.
Aztán váratlanul megölik az elnököt, a nő pedig úgy dönt, hogy szünetre van szüksége, álruhában megszökik.
A másik szálon ott van a szívdöglesztő Mat. Persze hatalmas, erős, férfias, mi más is lehetne. A gubanc az életében, hogy a volt felesége meghal, így rá marad két kislány, akik az ő nevén vannak, de nem az ő gyermekei és nem is nagyon tartotta velük a kapcsolatot. A férfi felkerekedik, hogy elmenjen a tizenéves és nagyon lázadó Lucyért és a másfél éves kishúgáért. Persze az egész egyáltalán nem olyan egyszerű.
Útközben a kis család összefut a magát várandósnak álcázó Corneliaval és együtt folytatják útjukat. Izgi-izgi-izgi. .... De nem eléggé. ...

Jobbra, sokkal jobbra számítottam SEP-től. Kellemes olvasmány volt, minden benne volt, de valahogy nem az igazi. Nem éreztem a megszokott SEP-es hevességet, nem jött át az izzás megfelelően és valahogy az egész sem. Mintha nem a régi lenne az írónő.
Mindezektől függetlenül mégis tetszett, csak nem eléggé.
Most viszont remélem, hogy nem fog egy év kimaradni két olvasott regénye között, kíváncsi vagyok a legújabbakra tőle. Vajon mások lesznek-e? Érezni fogom-e a hevességet vagy pedig teljesen egyszerűen az írónő most már finomabb vizekre evezett?

Eredeti címe: Thomas and Friends- Annual (2008.) Magyar megjelenés: Egmont Kiadó (2009.) Oldalszám: 68 Ára: 2399 A sorozat más részeiről: Thomas- Mozdonyok nagykönyve Thomas a gőzmozdony Nagykönyve 4.

Thomas a gőzmozdony- Nagykönyve sorozat 3. kötete.
Megtalálható benne a Thomas ének, 7 mese (főszerepben Freddie, Thomas, Percy, Gordon, Toby, Madge és Duncan) és a kihagyhatatlan mókás játékok (számoló, színező, kvíz, útkereső, különbségeket kereső).
Olvashatunk arról, amikor Thomas szállította a vitorlást a kikötőbe, de az vitorlát bontott, meg arról amikor Percy elfelejtette a csomagokat, de Toby győzelme is kap egy külön történetet.

Amikor az Emma fiai befejezésekor utánanéztem milyen eredmények születtek az 1936-os berlini olimpián, akkor határoztam el, hogy a Barangolás második bejegyzésében erről fogok írni nektek.

A XI. nyári olimpiai játékokat 1936. augusztus 1. és 16.-a között rendezték meg. 49 ország, közel 4000 sportolóval vett részt rajta.
Egy ideig kétséges volt, hogy egyáltalán Németország megrendezheti-e, mert Hitler elvei egyre nagyobb visszhangot kaptak világszerte, de kijelentették, hogy tiszteletben tartják az olimpia szabályait, így végül nem vette el a Nemzetközi Olimpiai Bizottság a rendezvény megszervezésének jogát. Tán "fricska" is volt Hitler szemében, hogy a legsikeresebb sportoló Jesse Owens lett, egy színes bőrű amerikai sprintelő.

Berlin nagyon készült a játékokra, a sportolóknak korszerű olimpia falut építették és csak most tudtam meg, hogy ekkor történt meg először, hogy az olimpiai fáklyát futva vitték Görögországból Berlinbe. A lángot július 20-án gyújtották meg Olümpiában és 7 országon át, július 28-án érkezett meg Németországba.
A kézilabda, kosárlabda és a kajak-kenu is először szerepelt az olimpiai számok között.

Magyarország 216 versenyzővel vett részt, ebből 19 női játékossal és a harmadik legsikeresebb országként zártuk a játékokat. 10 aranyérmet (atlétika, úszás, vívás-egyéni/csapat, ökölvívás, birkózás, vízilabda), 1 ezüstöt (sportlövészet), 5 bronzérmet (vívás, lovaglás, birkózás, torna, úszás) szereztünk.
A Magyar Rádió első alkalommal tudósította a rendezvényt.

Forrás:
Magyarország az 1936. évi nyári olimpiai játékokon  
1936 Berlin - siker a háború árnyékában
1936. évi nyári olimpiai játékok

Nem rajongok kimondottan a sci-fiért, de amikor megláttam ezt a könyvet az Agave várható megjelenései között, egyből kíváncsi lettem rá.
Embereket rabolnak el és egy teljesen új világba viszik őket, hm. Nem hangzik rosszul ugye? Amikor a szereplők nevei között rátaláltam egy budapesti kamaszra, gyorsan rásandítottam a szerző nevére, Hazai lennél? És hát igen.

Várható megjelenés: június 7. Kiadó: AGAVE Könyvek Oldalszám: 304 Ára: 2980 Műfaj: sci-fi

Markovics Botond -alias Brandon Hackett- 1975-ben született.
Az ember könyve a 10. munkája, ebből kettő könyve Zsoldos Péter-díjat is nyert.
Botond az SFmag.hu egyik alapítótagja.
forrás: wikipédia

Top10 író, akit szívesen megnéznél egy valóságshowban.

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez.

Végig olvasol egy fejezetet mielőtt leteszed a könyvet vagy abba hagyod ott, ahol épp tartasz?

Régebben fejezetektől fejezetekig olvastam egy könyvet, de ma már inkább oldaltól oldalig. Persze, ha a következő fejezetig nincs sok hátra és belefér még az időmbe, akkor előnyben részesítem, hogy addig olvassam, de ha nem fér bele, akkor igyekszem az adott oldalt elolvasni, majd suhanni a dolgomra. ☺

Megjelent: Ulpius-Ház Kiadó (2011.- először 2009-ben) Oldalszám: maga a történet 339,  a többi előzetes más könyvekből Ára: 3499 Sorozat: Emma trilógia Az előző részről:  Emma szerelme Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: mindenkinek! De akit érdekel a történelem, a családregény és egy kis romantika, azoknak  mindenképp!

Amikor megkaptam az értesítőt a könyvtárunkból, hogy én kerültem sorra az előjegyzési listán az Emma fiaiért, nagyot dobbant pici szívem. ;oP Szinte azonnal neki is kezdtem és csak faltam-faltam. Amikor sikerült kicsit kiragadni magamat a történtek hatása alól -vagy jobban mondva kénytelen voltam, mert lejárt az olvasásra szánt időm ☺-, akkor azért nyugtáztam magamban, hogy tán nem annyira jó, mint az Emma szerelme, de mégis letehetetlen. És hogy miért? Igazán nehéz is megmondani.

Továbbra is nagyon tetszik ahogy az írónő ábrázolta az adott kort, a szereplők ábrázolása is teljesen élethű lett. A fő történelmi eseményekhez teljesen hű, nyilván vannak benne átírások, de ezek csak a könyv cselekménye miatt fontosak.
Nagyon tetszett, nagyon gyorsan lehetett vele haladni, olvastam minden percben és mindenhol ahol csak lehetett. Egyszerűen alig vártam, hogy folytathassam, tudjam mi történt a szereplőkkel.

Az Emma szerelme lényegében 44 évet ölelt át, 1878-ban kezdődött el és 1922-ben fejeződött be. Az Emma fiai pedig 1922-től 1948-ig játszódik, megismerhetjük a II. világháború előtt, alatt és után történteket.
Bevallom, ez a kor számomra mindig is olyan volt, hogy nyilván megtörtént, de annyira sokat nem tudtam róla. Érettségi előtt történelemből épp csak befejeztük a II. vgh.-t, hogy mi történt utána, csak úgy lóhalálban említettük és ennyi. Persze, tisztában voltunk 56-al, a kommunista rendszerrel, hisz lényegében mi is az anno rendszerben születtünk és töltöttünk gyermekkorunk egy részét, rendelkezünk olyan emlékekkel, amikkel már a rendszerváltás után születettek nem, de mégis igazán egy halvány kis folt volt számomra a történelemnek ezen szelete.
Érdekes volt belegondolnom, hogy míg az Emma szerelménél eszembe jutott, akkoriban még a dédikém se született meg amikor játszódott, az Emma fiaiban pedig már dédikém élt, sőt, a nagymamám is megszületett már.

Emmának és Gábornak 4 gyermekük született: Tamás, Péter, Öcsi (ifjabb Gábor), Éva. A négy gyerek más és más személyiség.
Tamás gyermekkorában tán jobban hasonlított Emmára. Ugyanúgy egy kicsit visszahúzódóbb, szeret írogatni, de felnőtt korára mégis az édesapja hivatását választja.
Péter a szépfiú. Aki után minden lány megfordul, aki a lányos anyák álma lenne, ha a fiú nem lenne annyira hiú, kemény és kicsit elvakult is. Olyan ő, mint a család fekete báránya, valahogy kilóg a sorból. Öttusázó lesz, Hitler elveinek híve és kijut a berlini olimpiára.
Öcsi a művész lélek, a festő. Kíváncsian várja az olvasó, hogy az ő szívét vajon ki fogja meghódítani, mert az nem kérdéses, neki is sorra kell kerülnie, aztán bizony facsarodhat össze a szívünk rendesen.
Évike az egyetlen lány a családban, apuka kedvence, aki tán a legjobban képes Péterrel szót érteni. Színésznőnek készül, de aztán a világháború kicsit közbeavatkozik.
Ami pedig Emmát és Gábort illeti a folytatásban, Emma híres írónő lett, akinek a regényéből filmet készülnek készíteni, Gábor pedig továbbra is elismert orvos, aki egy kicsit betekintget a politikába is.
A szemünk előtt nőnek fel a gyerekek, esnek szerelembe, találják meg a párjukat. Kicsit úgy érzem, mintha Tamás tán nagyobb szerepet kapott volna, mint a többiek, amit én személy szerint nem bánok, mert valahogy őt éreztem a testvérek közül a legközelebb magamhoz.
A történet segítségével nagyon jól át lehet látni, hogy a II. vgh. milyen hatással volt Magyarországra, mi történt előtte és mi vette kezdetét utána. 
Mikor elolvastam a könyv utolsó mondatát, mérgesen felhorkantottam, komolyan, ilyen nincs! Hihetetlen izgalmas résznél ért véget erre tessék, fogalmam sincs mikor lesz lehetőségem elolvasni az Emma lányát. :o(

Bevallom, mielőtt nekiálltam a bejegyzés megírásának, utána néztem, hogy a 36-os berlini olimpián öttusában milyen eredmények születtek, itt egy kicsit átírta az írónő a történteket. ;o)
Öttusában az 1. helyezett Németország volt, a 2. USA, a 3. Olaszország. Magyarország az 5. helyen végzett.

Ja igen, és volt egy jelenet, ami valahogy bele is illett és nem is, az pedig a "rúzsos eset". Eléggé Pearl Harboros volt, bár jobban belegondolva, végülis mivel jelölhetne meg egy nővér egy beteget? Jegyezzétek fel magatoknak, ha ne adj Isten háborúba csöppennétek egyszer (sose!), rúzs legyen nálatok.
Amúgy az írónő nálam még mindig kedvenc!

Eredeti címe: The Shifting Fog (2006.) Magyar kiadás: Könyvmolyképző Kiadó (2010.) Oldalszám: 598 Ára: 3499 Forrás: könyvtár Más olvasott az írónőtől: Az elfeledett kert Kiknek ajánlom?: ugyanazoknak, akiknek Az elfeledett kertet is. ☺

Kate Mortontól a Felszáll a köd jelent meg magyarul először és rendesen amolyan "misszió" vette kezdetét akkor, hogy ezt bizony mindenkinek el kell olvasnia, mert nagyon jó. Nos, nekem most nyílt rá lehetőségem, de Az elfeledett kert után pozitívan és érdeklődve vettem a kezembe.
Most pedig örülök, hogy nem ezt olvastam az írónőtől először, mert lehet, hogy akkor a másikat el se olvastam volna. Egyáltalán nem volt rossz -félre ne értsetek-, de korántsem nyerte el a tetszésemet annyira, mint Az elfeledett kert. Jó volt felépítve, az egész történet klappolt, a karakterekkel se volt problémám, átjött -ahogy mondani szoktam én is-, de valahogy még sem. Tán azért, mert kicsit másra számítottam.

A jelenben 1999-ben vagyunk, amikor is egy fiatal rendezőnő filmet készül készíteni az 1924-ben öngyilkosságot elkövetett fiatal költő, R.S. Hunter haláláról. Így jut el a 98 éves Gracehez, aki akkoriban az udvarházban komornaként szolgált.
A történet újra több idősíkon játszódik, egyszer a jelenben  vagyunk, ahol Grace küzd a múlt szellemeivel és szép lassan felidézi a múltat, máskor pedig a felidézett múltjában, amiben megismerhetjük fiatal kislányként, amikor az udvarházba került cselédlánynak. Ekkor ismerkedett meg a testvérekkel, Hannah-val és Emmeline-al.
Szinte az elejétől kezdve érezni lehet, hogy Grace származása körül titok lappang, így nem is csodálkoztam azon amikor kiderült az igazság, de csalódott voltam amiért ez nem kapott nagyobb teret, nem sikerült jobban megismerni a történteket. Igazán a főszereplő nem is Grace, így a vele történtek a háttérbe szorulnak, pusztán csak annyi a szerepe, hogy az ő szemén át látjuk az egészet.
Ahogy telnek-múlnak az évek, a lányok felnőnek, kitör az első világháború, ami mindent összezavar. Hannak férjhez megy, de igazán nem boldog, ráadásul valami furcsa kapcsolat érezhető közte és a húga között, aztán feltűnik a színen újra a régi ismerős Robbie, aki csak még jobban összekuszál mindent. ...

Azt hittem Grace lesz az igazi főszereplő, de ez nem így volt. Inkább a lányok voltak azok. Azt is elképzeltem, ha lesz is szerelmi szál, akkor biztos vele lesz kapcsolatos, hát ebben is tévedtem. Amikor pedig a vége felé kezdett összeállni az egész, hogy mi is fog történni, nos ... sikerült az írónőnek egy nagy fityiszt mutatnia és jól megcsavarni a szálakat. Én pedig csak ámultam a döbbenettől és hirtelen nem értettem semmit. Szomorú voltam, annyira más véget képzeltem el.

Megfigyelhető az eddigi két regényében, hogy szinte összecsap a múlt és a jelen, ugyanakkor tán nagyobb teret kap az idősebb szereplő, mint a fiatalabb.
Míg Az elfeledett kertben egy nagymama származása után kutatott az unokája, ebben a könyvben lényegében egy fiatal filmrendező segítségével tárul fel a múlt, Grace emlékei nyomán. Megismerhetünk egy olyan kort, ami a XXI. század gyermekeitől már nagyon messze áll, a cselédség korát.
Igazán komolyan sose gondoltam bele abba, hogy milyen lehetett cselédként dolgozni, soha semmi furát nem találtam ebben, tán már csak azért sem, mert nekem a dédnagymamám szintén cselédként dolgozott és rosszat sose mesélt az ottani tapasztalatairól. 

Az elfeledett kert igaz jobban tetszett, a Felszáll a köd néhol untatott, néhol úgy is éreztem, hogy csak húzva-húzva van az a mézes madzag, de azért el kell ismernem, hogy egyáltalán nem volt rossz. De azért örülök, hogy nem ezzel a könyvével kezdtem az írónőnek. :oP

Eredeti címe: Thomas and the Tank Engine- Owner's Workshop Manual Magyar megjelenés: Egmond Kiadó (2010.) Oldalszám: 39 Ára: 2199

Thomas mániás Gyerkőcöknél egyszer csak elindul a kérdésáradat:

• Hogyan készül a Thomas?
• Hogy néz ki belülről?
• Hogyan működik?
• Hogyan javítják?
• Na és mi a helyzet Gordonnal, Percyvel és a többiekkel?

Ez a könyv erre ad kielégítő válaszokat. :o)

Eredeti címe: Deathless (2011.) Magyar megjelenése: Ad Astra Kiadó (2012.) Oldalszám: 368 Ára: 2990 Forrás: kiadó (recenzió) Kiknek ajánlom?: hm-hm. Kicsit úgy érzem, hogy nem feltétlenül értené meg ezt a történetet olyasvalaki, aki már az új rendszer szülötte. És akkor hozzá teszem, hogy minden nekem se volt tiszta benne. ;o) Ugyanakkor olyan hangulata van, olyan mesterien keverte össze a valóságot a fikcióval az írónő, és valahogy az egész nem tiszta, de mégis kerek. Szóval mégis mindenkinek csak ajánlani tudom. Nem tudom, hogy más is érezni fogja-e az olvasása közben azt a különlegességet amit én, de bízom benne. :o)

Az Ad Astra Kiadó a Könyvfesztiválra rukkolt elő az első 4 könyvükkel.
Az utóbbi napokban jó pár értékelést olvashattatok már erről a könyvről, de abban mindegyik egyetértett, hogy a Marija Morevna és a Halhatatlan egy nagyon különleges történet, amit nem olyan könnyű szavakkal visszaadni. Én is csak csatlakozni tudok ezekhez az értékelésekhez.
Catherynne M. Valente egy nagyon különleges történetet hozott össze, amiben a valóság és a fikció olyan szinten keveredett, hogy igazán az olvasása során nem tudtam mi a kitalált elem és mi nem. Mintha két világ összecsúszott volna.

Amikor először olvastam a könyvről, hogy az orosz mítoszok és valóság keveredik benne, meg hogy egy madár veszi feleségül a főszereplőnk nővérét, egyből megjelent előttem egy szőrmekucsmás, tipikusan orosz férfi, bajszosan, nagydarabosan, ahogy madárrá változik.
Hogy mire számítottam az olvasása előtt? Nehéz megfogalmazni, mert egyszerre éreztem úgy, hogy tényleg mesebeli lények fognak a lapokon szerepelni, ugyanakkor gondoltam arra is, hogy tán egy szerelmi történetről lesz szó, csak itt pl. angyalok/ vámpírok helyett madárrá változott férfi lesz a főszereplő.
És mit kaptam? Tényleg annyira nehéz szavakba önteni a gondolataimat, már csak azért is, mert ugyanazt a különlegességet érzem, mint pl. Gyacsenkoék Alekszandra és a Teremtés növendékei c. művükben.
Így utólag se tudom eldönteni, hogy mi volt a történetben a valóság és mi nem. Mi maga az orosz mítosz benne és mi az, amivel meg lett toldva.
Az olvasása előtt nem hallottam még Marija Morevna történetéről, de Baba Jaga is csak olyan volt, mint egy folt a múltból. Ismerős, de nem tudtam hova tenni. Nagyon zavart ez, hisz a szüleim, nagyszüleim, dédszüleim az anno rendszerben éltek (én magam is pár évet), de semmi se maradt meg bennem az orosz mondákból, pedig biztos, hogy hallottam róluk gyerekkoromban.

Marija Morevnának három nővére volt. A fiatal lány látta, amint háromszor változott át a házuk előtt egy-egy madár férfivá, majd lépett be a házukba és vitte magával az épp aktuális legidősebb nővérét. Marija így várta a madarát, de hitt abban, hogy ő bizony meg fogja tudni, hogy ki valójában.
Aztán eljött az ő napja is és a "lovagja" magával vitte. ...

Az egész történet olyan, mintha nem lenne elég, hogy a valóság és a fikció összekeveredik, de a mondandója is két síkon játszódik. Mintha lenne egy földi értelme, de érzi az olvasó, hogy mögötte van ott valami, csak egyszerűen nem értettem meg. Tán azért nem, mert én már igazán nem a szovjet rendszerbe születtem, tán azért, mert a múltnak az a része annyira nem ismert számomra és így nem tudtam olvasni a sorokból, csak éreztem, hogy valami van mögötte.

A 3 nővér házassága a történelemnek egy-egy szeletét ábrázolja és megtalálhatóak bennük persze a mesés elemek. Elég ha csak a számra nézünk, mesebelien hárman vannak. :oP
A három vőlegényen keresztül lett ábrázolva az orosz történelem. Hisz az első férfi a cári testőrség tagja volt. Aranykalapot adott a menyasszonyának, megengedhette magának. 14 gyermekük született, Olga ezzel bizonyította hűségét a férje és valahol a cári Oroszország felé is. Évekkel később újra találkozott Marijával és egy fonalgombolyagot adott neki, ami mindig hazavezeti majd. Mintha a gombolyag lett volna a kapocs az otthon (múlt, haza, stb.) és az emberek között. (Tisztára, mint Ariadné fonala.)
A második vőlegény már a Fehér Gárda tagja volt. Kevesebb földi javakkal rendelkezett már, mint Olga férje, szerényebb ajándékot is tudott adni a menyasszonyának, egy fehér kalapot vett neki. A gyermekek száma is jelzi, hogy gazdasági problémák léptek fel a világon, hisz Tatjána 9 gyermek édesanya volt "csak". Míg Olga erénye a hűség volt, Tatjána a szeretői számával kérkedett. Egy almát adott ajándékba Marijának, ezzel jelezve, hogy mindig gondoskodik a szeretteiről. Ha elvontan szeretnék gondolkodni, akkor Olga a múlt, az a bizonyos kapocs ami összeköti az embert a hazájával, az otthonával, a hűség jelképe, stb. Tatjána maga a haza.
A harmadik vőlegény már a Vörös Hadsereg hadnagya volt, ami 1918-1948 között létezett. Mindent megosztott a társaival, az egyenlőség elvében hitt. Könyveket ígért szép ruhák és ékszerek helyett Annának, ajándékba pedig egy egyszerű sapkát adott neki, vörös csillaggal. Amikor pedig Anna újra találkozott Marijával, a családjuk régi házának a kulcsát adta neki. ... A kulcs, ami az ajtót nyitja, az otthonét. Itt A kékszakállú herceg vára jutott eszembe. Ráadásul az egész történet átvitt értelemben, de kicsit emlékeztet rá. 7 kulcs, próbatétel, kinyitja az asszony az ajtókat avagy sem.
Aztán Marija is felnőtt és az anyja elküldte egy bábuskához. Itt veszítettem el a fonalat. Egyszerűen nem értettem, hogy innentől kezdve a lány "egy történet" részese lesz amit olvas vagy pedig megtörténik minden.
Lényeg a lényeg, hogy egy napon egy fekete autó áll meg a házuk előtt, megérkezett a kérője, Koscsej és magával viszi a lányt. Utazgatások, próbatételek, megtanulja-e Marija a "szabályt"? Megérti-e, amit a bábuska mondott neki, hogy "egy házban az egyetlen kérdés az, hogy ki uralkodik"?

Az egész történet olyan, mint egy időutazás a múltba, csak minden keveredik benne. Néha úgy éreztem, mintha éjszaka eltévedtem volna az erdőben, egyik fától rohanok a másikig, fényforrásra vágyom és amikor egy picit meglátom a Hold fényét már tova is libbenek.
Volt, hogy csak úgy peregtek az ujjaim között a lapok, de volt, hogy alig haladtam az olvasásával, annyira szerettem volna megfejteni, hogy mit is akar igazán üzenni.
Semmiképp se gyorsan és könnyen olvasható történet. Mint ahogy mások is írták már, a Marija Morevna és a Halhatatlanra időt kell szánni, lassan kell olvasni, gondolkodni kell rajta. Nem tudom azt mondani, hogy egy fantasztikus történet, de érzem, hogy mégis az, csak egyszerűen még nem tisztult le minden bennem. Úgyhogy olvassátok el! Különleges élmény lesz. ☺

Újabb Nalini Singh könyv, méghozzá az Angyali vadász sorozat 4. kötete. Juj de várom! ☺

Eredeti címe: Archangel's Blade (2011.) Várható hazai megjelenés: május 16. Kiadó: Egmont Kiadó Oldalszám: 440 Ára: 3999 Sorozat: Angyali vadász

Oldala

Nalini Singh Új- Zélandon született. 3 évig élt és dolgozott Japánban, de aztán visszaköltözött Új- Zélandra.
Az első könyvét 2002-ben vette meg az egyik kiadó. Jelenleg 2 sorozata van, The Psy/Changeling series és The Guild Hunter series. Mind a kettőt itthon az Egmont Kiadó kezdte el kiadni. Az első az Egy világ, két faj, állandó küzdelem, ami a mentálok világáról szól, a második pedig az Angyali vadász, főszerepben az angyalokkal.
Az írónő szereti a romantikát és a happy endet, így a történeteiben ezekre lehet számítani.

Top10 kedvenc könyves idézeted.

"Mai megítélésemből hiányzik a múlt pontos méltatása, mert én a múltat a szemhatár másik végéről látom. Annyi bizonyos, hogy amint az idő előrehalad, a múlt (...) egyre jobban elmosódik. Úgy jártam, mint azok, akik álmukban megsebezték magukat: látják és érzik sebeiket, de nem emlékeznek rá, hogy hol szerezték."

Dumas: Monte-Cristo grófja

"Siet loholva élni, s érezni is siet."
Puskin: Anyegin

"Mielőtt végleg lehunytam a szemem, anyám hangját hallottam. Egy történetet mesélt, amelyet gyerekkoromban többször is elmondott, csakhogy akkor még nem is sejtettem, hogy rólam szól.
"Egy fiú és egy lány őrülten egymásba szeretett" - hallottam anya hangját álom és önkívület határán. "Elhatározták, hogy eljegyzik egymást. A jegyesek mindig megajándékozzák egymást, de a fiú szegény volt: minden vagyona az az óra volt, amelyet a nagyapjától örökölt. Kedvesének szép hajára gondolt, és úgy döntött, hogy eladja az órát, hogy az árából vehessen egy szép ezüst hajcsatot. A lánynak se volt pénze ajándékra. Elment tehát a falu legnagyobb kereskedőjéhez, és eladta a haját. Az árából pedig vett egy aranyláncot kedvese órájára. Amikor találkoztak, az eljegyzés napján, a lány odaadta a fiúnak a láncot az órára, amit az eladott, a fiú pedig odaadta a lánynak a hajcsatot, amelyet már nem volt hova tűzni."

Coelho: A Piedra folyó partján ültem és sírtam

"Az ember mindig csak előrenéz, a vélelmezett cél felé, és soha nem oldalra, ahol azok a pillanatok vannak, amelyekért érdemes útra kelni."

D. Glattauer: A hetedik hullám

"Az ember csak egyszer szeret igazán az életben, még ha nem is veszi észre."

Zafón: A szél árnyéka

"Ha nem követed nyomon a múltat, soha nem fogod megérteni a jövőt."

S. Dessen: Figyelj rám!

"- A barátok nem azért vannak, hogy szépítsék a dolgokat és felvidítsanak? (...)
- Nem. A barátok azért vannak, hogy észhez térítsenek, ha hibázni készülsz."

Leiner Laura: A Szent Johanna gimi

"Nem az utazáshoz kell a bátorság, ... Bátorság ahhoz kell, hogy elhagyd az otthonodat."

S. Westerfeld: Csúfok

"Ha valaki éjszaka az eget nézi, attól még nem lesz csillagász."

John Boyne: A csíkos pizsamás fiú

"Vannak olyan pillanatok az életben, amikor a világ mintegy lelassul - ilyenkor az ember érzi a csontjai moccanását, az agya zakatolását. Amikor az ember tudja, hogy bármi történjék is vele ezután, erre a pillanatra örök életében emlékezni fog, minden egyes apró részletére."

Picoult: Tizenkilenc perc

Hétfő helyett Kedden, de itt vagyok. ...

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez.

Ha egyszer könyvet írnál, akkor milyen műfajú lenne?

Hm. ☺ Anno gyerekkoromban elég sok kis történetecskét írogattam és arról álmodoztam, ha majd nagy leszek, akkor híres írónő leszek. ☺ Írtam mindenről ami eszembe jutott, kicsinek meséket találtam ki, ahogy nőttem a történetekbe romantikus szál is keveredett, majd gimnáziumba kerültem és az egész megszakadt. Évek teltek el, próbálkoztam újra, de valahogy ma már nem tud elkapni a lendület, nem tudok átszellemülni, nem tudom úgy megfogalmazni, ahogy szeretném. De persze sose lehet tudni. ;o)
Igazából a romantikus regények és az ifjúsági történetek állnak hozzám a legközelebb ilyen téren, tán ilyeneket írnék, ha írnék egyszer. Fantasy elemeket is lehet, hogy belevennék, végülis az angyalok bejönnek. Krimi, sci-fi kizárva, szépirodalomhoz meg szerintem kevés lennék 20 év múlva is. :oP Gyermekirodalom? Végülis ez is előfordulhatna, bár inkább csak a kisebbeknek szóló verzióban. ☺

Eredeti címe: The Adoration of Jenna Fox (2008.) Magyar megjelenés: Ciceró Könyvstúdió (2011.) Oldalszám: 350 Ára: 2990 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: szerintem akármennyire is felvet egy komolyabb témát, ez a történet megmaradt ifjúsági regénynek, így inkább a fiatalságnak ajánlanám. (Hű, most öregnek érzem magamat, de értitek. Tizenéveseknek, fiatal felnőtteknek, meg persze azoknak akiket érdekel, lebeszélni senkit se fogok róla.)

Hogy milyen történetre számítottam amikor kézbe vettem a könyvet? Igazából semmi extrára. Egy egyszerű ifjúsági történetet képzeltem el, balesetből felépülő tizenéves lánnyal, aki nem emlékszik a baleset körülményeire és mások se hajlandóak vele erről beszélni. Nyilván az egész mögött egy titok lappang, amire aztán a lány rá akar jönni, ezért nyomozni kezd és persze így vagy úgy, de egy könnyedebb kis szerelmi szállnak is bele kell fűződnie az egészbe. Erre számítottam. ... És lényegében el is találtam. ☺

A molyon olvastam az értékeléseknél, hogy a jövőben játszódik, így már képben voltam ilyen téren előre is, viszont ezt annyira nem lehetett érezni az olvasása során. Nem tudnám megmondani, hogy mégis milyen évszámot mutatott a naptár és valahogy nem is lehetett érezni az egészet. Persze mivel az egész egy orvosi technikai fejlődés köré íródott, így érezni lehet, hogy nem épp 2012-ben játszódik, de valahogy a jövő megmaradt betűnek, értelmet nem nagyon nyert.

Jenna Fox 17 éves, másfél évig kómában volt egy baleset miatt, majd amikor magához tér, szembesülnie kell azzal, hogy az egész élete fenekestül felfordult.
Nem emlékszik a múltjára, a szüleivel elköltöztek egy teljesen új helyre, nem ehet rendes ételt, valahogy semmi se stimmel.
Aztán elkezd iskolába járni (a szerelem se kerüli el) és teljesen véletlenül megtudja, hogy mi van a háttérben. Ez pedig bárkit sokkolna. ...

Hogy végülis tetszett avagy sem? Nem tartom rossznak, de annyira elájulva se vagyok tőle, amolyan 1X elolvashatós történet. Kikapcsolt, élveztem az olvasását ameddig tartott, de ugyanolyan gyorsan el is fogom felejteni, mint ahogy végezni lehet vele. Amíg tartott, addig elgondolkodtatott, hogy én vajon mit tettem volna Jenna szüleinek a helyében, de nem sikerült annyira megfognia, hogy sokáig ezen kattogjon az agyam.
Viszont van valami, ami kicsit zavar. Olvasni lehetett, hogy Jenna ilyen-olyan tökéletes, de valahogy ezt se lehetett érezni. Ha külön erre nem hívja fel a figyelmet a szereplő, nekem meg se fordult volna a fejemben, hogy bárki is annyira tökéletesnek tartaná őt.

"Tudod, a szüleid sose gondolták rólad, hogy tökéletes vagy. Te vagy az, aki annak hitte magát."

Igazából, kicsit azért jobbra számítottam.

Julie: Nézegetted már a májusi könyvmegjelenéseket?
Kate: Igen, négy könyv fel is keltette az érdeklődésemet.
Julie: Igazán? Melyek voltak azok?
Kate: A Lotti öröksége, Vének háborúja, Szerdán habcsók, Nem bújhatsz el.
Julie: Így a címek alapján elég "vegyesfelvágottnak" tűnnek.
Kate: Na igen, van aztán köztük majdnem minden. ☺ Romantikus, sci-fi, krimi.
Julie: Azt nem nehéz kitalálni, hogy a Lotti öröksége és a Szerdán habcsók a romantikus. :oP
Kate: Igen, azok. ☺ A Lotti örökségében Fábián Janka a francia forradalom idejére repít minket és egy különös szerelemről fog írni benne. Legalábbis a fülszöveg szerint. ;o) A Szerdán habcsók pedig újabb magyar szerző munkája. Papp Diána a Nők Lapjánál dolgozik.
Julie: Újabb Nők Lapja szerző.
Kate: Igen, csatlakozott Fejős Éva és Vass Virág mellé. Na de ott tartottam, hogy a Szerdán habcsókban egy gasztroblogger házassága véget ér és a főszereplő próbál talpra állni.
Julie: Nocsak, már a bloggerek is beköltöznek a könyvek lapjaira. ☺ És a Vének háborúja?
Kate: Agaves könyv és egy olyan világban játszódik, amikor már az űrben élnek az emberek.
Julie: Hű, ez izgalmasnak hangzik!
Kate: Szerintem is! Igaz, annyira nem vagyok oda a sci-fiért, de ez még nekem is felkeltette az érdeklődésemet.
Julie: És a negyedik? Mi is volt az?
Kate: A Nem bújhatsz el. Az van a fülszövegébe írva, hogy:
Julie: Ez is izgisnek tűnik. *nagy sóhaj* Úgy tűnik ebben a hónapban is bele lehet nyúlni a pénztárcába rendesen.
Kate: ☺