Könyvesem

Nagyon a szívemhez nőtt ez az aranyos kis képregény.
Nanu karaktere egyre szimpatikusabb a maga szerencsétlenségével. Olyan jókat lehet mosolyogni rajta. :o)

"- M-Mi a baj? Mi történt veled?
- ... Lekéstem a buszt, ezért gyalog kellett jönnöm, és közben beleestem egy aknába, nekimentem egy villanyoszlopnak, megharapott egy kutya, megkarmolt egy macska, megtámadott egy méh, amikor beleütköztem egy bandába, ellopták a tárcám, kioktatott egy öreg bácsi, mert azt hitte, átmentem a piroson, majd egy építkezés mellett eltalált egy cementesvödör, aztán az iskola kapuja zárva volt, így át kellett másznom, de beleestem a szemétégetőbe."

Ami meg Szung-Ha-t illeti. Most már biztos vagyok abban, hogy nem negatív szereplő.

Röviden összefoglalva az eddigi 4 kötet:
Nanu egy elég szerencsétlen 17 éves lány, aki szerelmes az osztálytársába, az ÁLOMPASIBA. Összejönnek. Nanu nagyon boldog, de a fiú furcsán kezd viselkedni. Az álompasiból, rémálompasi lesz.
Fura a kapcsolatuk. Nincsenek összeborulások, nagy intimitás, inkább csak egy könnyed, aranyos kapcsolat.
A két fiatal olyan, mint a tűz és víz.
Szung-Ha az iskola falain kívül teljesen más, ezt a kettősséget a lánynak el kell fogadnia, de így is szereti a fiút, aki lassan rádöbben, hogy ő sem közömbös Nanu iránt.
De vajon mi lehet Szung-Ha viselkedésének hátterében? Kiderül, hogy a családi háttere zűrös.
És akkor ott van még Nanu nagybátyja, aki fiú létére a nőt játssza a családban. Most akkor a nőkhöz vagy a férfiakhoz vonzódik? Szerintem még ő se tudja.
Ami meg Nanu anyját illeti, aki meg olyan, mint egy férfi, sokat róla eddig nem lehetett még megtudni.
És akkor ott van Hjon-Ho, aki mellesleg fiú, és Nanu nagybátyjával barátkozik össze, teljesen felkavarva az érzelmeit.

A grafikáról még sose írtam, pedig meggyűlt vele a bajom. Eléggé hasonlítanak a szereplők, így kellett vagy 2 rész, mire nagyjából felfogtam, hogy ki kicsoda.
Először azt hittem, hogy Nanu 1 fiúval él együtt, aki néhol fiú, néhol lány.
Aztán leesett, hogy ez nem stimmel, 2 fiúval él együtt.
Végül rájöttem, hogy ez is téves. Nanu 1 fiúval és 1 nővel él együtt. A fiú a nagybátyja, aki lányos, és lányosan is viselkedik. A nő az anyja, aki fiúsan viselkedik. Érdekes család.
Aztán a 2. kötet végén totál összezavarodtam. Azt hittem, hogy Hjon-Ho meg, Szung-Ha személyiségzavaros bátyja. :o)



Az eddigi részek:
1.
2.

Miután befejeztem a könyvet és becsuktam, csak erre tudtam gondolni: "Hűűűű. Ez nem volt semmi."
P. C. Cast és a lánya, nagyon jó kis vámpíros sorozatot hoztak össze. Könnyed, de mégis izgalmas.

Az előző résznél azt írtam, hogyha egy grafikonon kéne jellemeznem az első 3 könyvet, hogy tetszettek, akkor egyenes lenne a vonal. Ezzel a résszel viszont emelkedni kezdett. ;o)

Aki nem olvasta A kiválasztott-at, az ne olvassa tovább ezt a bekezdést! SPOILER!
A 3. rész ott ér véget, hogy Stevie Rae visszaváltozik, de egészen másfajta vámpír lesz. Ugyanakkor Aphrodité pedig visszaváltozik emberré.
Neferet háborút akar indítani az emberek ellen, megbosszulva a szeretője, Loren halálát.
Mivel Zoey eltitkolta a barátai elől a kapcsolatát Lorennel, és azt, hogy Stevie Rae él, a barátai elfordulnak tőle, Erik is szakít vele. Zoey egyedül marad.
SPOILER VÉGE!

A 3. rész cselekményétől számítva eltelik 2 nap.
Zoey próbál kibékülni a barátaival, Aphrodité újra megjelenik az iskolában, Zoey furcsa dolgokat hall, lát, Erik visszatér az iskolába, megjelenik a vámpírok főpapnője az iskolában, és egy prófécia megvalósulása fenyegeti a Világot.
Röviden ennyi lenne a történet.
Bővebben nem is írok róla, aki eddig olvasta a sorozatot, nehogy kihagyja A vad-at. Tényleg izgalmas, fordulatos, minden a feje tetejére áll.

És egy furcsaságot "észrevettem".
Amikor olvasok, miután belemerültem a könyvbe, megjelennek a szereplők képzelt arcai előttem, látom a cselekményt. Zoeyt viszont egyszerűen nem tudom magam elé képzelni. Nem értem, hogy miért. Főleg, hogy Aphroditét pedig nagyon is. Ő, egyre szimpatikusabb nekem. Éreztem már A kiválasztott-nál is, hogy nem olyan rossz ám, mint amilyennek látszik. Ez csak az álcája, így védekezik. Na és a beszólásai. :o)
De Stevie Rae is tud ám. ;o)

"- Olyan bizarr, hogy apukám erre azt mondaná, hogy ha beadnánk egy csigának tablettában, az világcsúcsot döntene százméteres síkfutásban."

Az előző részekről:
Megjelölve
Elárulva
A kiválasztott

Ma felkötöttem Gyerkőcöt a hátamra és elsuhantam vele a könyvtárba Ward sorozatának 3. kötetéért. Szerencsére bent volt még. És igen, Zsadistról fog szólni! :o)
De persze, ha már ott voltam. ;o) Beléjük botlottam.














Az Annyira király vagy! 2 kötetét már be is fejeztem. ;o)

Nos hát igen, nem éppen most olvastam a sorozat első részét. ;o) De amikor megláttam a könyvtárban a második kötetet, azonnal lecsaptam rá. Hülye fejjel nem vettem ki a 3.-at, pedig az is bent volt. :oS

J. R. Ward-ban nem csalódtam. Megint egy nagyon heves történetet hozott össze, forró ágyjelenetekkel, harcokkal.
Igazán nem is tudnám megmondani, hogy ez a rész vagy az előző tetszett-e jobban. Az első mintha forróbb lett volna, de ez pedig emberibb. Én bizony sírtam a végén. ...

Az első rész ott ér véget, hogy Wrath király lesz, és a testvériség vezetését Tohr veszi át.
Míg az első rész Wrath és Beth kapcsolatáról szólt, ez a rész az elátkozott Rhage és az ember Mary Luce szerelméről.
Rhage-t az Őrző 200 évre elátkozta, ebből még 99 év van az átok leteltéig, addig magában kell hordoznia a fenevadat, aki néha kitör belőle.
Mary Luce egy ügyvédi irodában dolgozik, és küzd a betegségével, leukémiás.
A testvériség tagjain kívül feltűnik 2 új szereplő, Bella a vámpírnő, aki Mary szomszédja, és a néma John, aki az átalakulás előtt áll. Mary nekik köszönhetően találkozik Rhage-al.
Természetesen a kapcsolatuk heves, szexi, mint ahogy az első részben is tapasztalhattuk. ;o)

És nagyon kíváncsi vagyok arra a része, ami Zsadist-ról fog szólni. Ha minden igaz, az lesz a következő kötet. ;o)

A Fekete Tőr Testvériség sorozat olyan, mint Susan Elizabeth Phillips Chichago Stars-os szériája. Abban egy focicsapat tagjainak, ill. hozzájuk közel álló emberkék szerelmi kapcsolatát taglalja egy-egy rész.
J. R. Ward sorozatában pedig egy vámpírcsapat tagjainak életét taglalja, akik felesküdtek, hogy megvédik a vámpírokat a rájuk vadászóktól.
Ugyanúgy a szerelem van középpontban, max. Ward-nál több az ágyjelenet. ;o)

Mary nagyon szimpatikus karakter volt.
Ami Rhage-t illeti. Igazából az ilyen nagydarab, izmos férfiaktól én "félek", úgyhogy nem dobogtatta meg a szívemet. De ami az ágyjeleneteket illeti. ;o) Huhú. De nem volt olyan izgis szerintem, mint az első részben. ;o)

"A könyv ezúttal Bree Tanner, egy maszületett vámpír szemszögéből meséli el az egész történetet. Őt az Eclipse részben ismerhettük meg. A krónika elmeséli a katonai múltját, amelynek segítségével közel került Bella Swan-hez, egészen egy érdekes felismerésig."

Állítólag idén, november 13-ától kapható lesz Stephenie Meyer új könyve, a Bree Tanner rövid második élete. Legalábbis a Bookline hírleve alapján.


Ugyebár, az 5. része a Twilight Saga-nak, a Midnight Sun lett volna, amiben Edward szemszögéből olvashattuk volna az eseményeket. Igen ám! De felkerült az internetre az addig megírt szöveg. Ekkor Stephenie Meyer kijelentette, hogy nem folytatja a Midnight Sun-t, és az addig megírt 12 fejezetet feltöltötte a honlapjára, letölthető onnan. (Igaz, én még nem olvastam a 4. részt, de ennek neki álltam angolul. Haladok-haladok vele.) ;o)

És akkor jött a rajongóknak a meglepetés, június 5-én megjelent angolul a Bree Tanner rövid második élete.
Ez egy novella lenne, amit anno az írónő külön szálként, a Napfogyatkozás mellé talált ki.
Bree Tanner lenne az a fiatal vámpír, aki a Napfogyatkozásban Viktoria oldalán szerepelt, de Cullen-ék megszánták őt, és nem ölték meg.

Már hónapok óta kerülgettem ezt a könyvet , mire végre megrendeltem és egyáltalán nem bántam meg.
Már maga a címe is hívogató volt, "Ágy a mennyben". Elképzeltem egy hatalmas hófehér, fodros felhőn, egy kényelmes, szintén hatalmas ágyat, pehelypaplannal és párnákkal.
Aztán elolvastam a fülszöveget. "Tegnap eltemettem apát. Most itt vagyok az Astoriában. A cím Budapest Kossuth Lajos utca 19-21. Az apám fia fekszik mellettem az ágyban." Hm. Érdekes. És mindez egy nem magyar írónő tollából.
Őszintén szólva, egy közepes történetre számítottam. Szerencsére, nem lett igazam. Az Ágy a mennyben jó történet. :o)

1965-öt írunk. Rózsavölgyi Kata 18 éves, restaurátor szeretne lenni.
A barátnőin keresztül megismerkedik a 20 éves Stefannal. A fiú munkával bízza meg, meg kell festenie a szobája plafonján a mennyet. A két fiatal egymásba szeret, de aztán kiderül egy régi titok, és ez a szerelem nem teljesedhet be.
Aztán, eltelik 30 év, 1995-öt írunk. ...

Az egész történet egy nagy monológ, Kata visszaemlékezéseiből áll össze.
Nem tipikusan romantikus történet, hanem inkább a háború, a zsidóság és annak hatása van a középpontban finoman. De, mint ahogy erre az írónő is felhívja a könyvében a figyelmet, a sors olyan, mint egy láncszem. Ok-okozat. A múltunk juttat el a jelenbe.

Ami egyedül zavart, hogy hol 1965-ben voltunk, hol pedig a múltban. Néha kellett pár pillanat, amíg felfogtam, hogy akkor mit is olvasok.



A Könyvmolyképzőnél az Ikrek c. műve megjelent.

Amíg gyerek vagy, alig várod, hogy felnőtt legyél, felnőtteknek szóló könyveket olvashassál, amik gyerekként tabuk számodra.
Amikor már felnőtt vagy, visszasírod a gyermekkor gondtalanságát és bújni kezded a gyerekkönyveket. :o)
A Fairy Oak tipikusan olyan gyerekeknek szóló könyv, aminek a sorait 8-10 évesen még nagyobb lendülettel olvastam volna, mint most.
Szinte látom is magam előtt az ágyon, hason fekvő göndör hajú kislányt, akinek fogalma sincs, milyen lesz az élete 18-16 év múlva, élvezi, hogy gyerek és bújja-bújja ezt a varázslatos történetet.

Fairy Oak. Más néven Bűvös Tölgy nevű falu. Egy olyan hely, ahol együtt élnek az emberek békésen pl. a boszorkányokkal, tündérekkel, stb.
A történetet Feli meséli el, aki Lalla Tomelilla főboszorka unokahúgainak, a 8 éves Vaniliának és Pervinkának a dajkatündére. A lányok ikrek, de 12 óra eltéréssel születtek.
Két dolog miatt is nagy izgalmak közepette élik mindennapjaikat a háziak:
- egyrészt közeledik a nap, amikor kiderül, hogy a lányok örökölték-e a boszorkány vért, avagy sem.
- másrészt 121 év után újra megjelent a Rettenetes 21 a faluban, akivel szemben fel kell venni a kesztyűt a varázstudóknak.
És akkor még bonyolítja a helyzetet, hogy az ikrek azonos fiúba szerelmesek, aki viszont leginkább csak az egyikőjük felé érdeklődik.

Aranyos történet. 8-10 éves gyerekeknek biztos nagyon-nagyon be fog jönni.
És azok a tündér nevek! :o)

"- Bizsike, elmondanád újra a teljes nevedet?- kérdeztük néhanapján.
- Ujjambegyemindigbizsereg!-felelte morcosan, mi pedig nevetésben törtünk ki."

Amúgy ez egy sorozat. A 4. része már előrendelhető a Könyvmolyképzőnél.
Tündéri, édes, bűbájos, én csak ajánlani tudom. Gyerekeknek, felnőtteknek, mindenkinek. :o)

Véget ért a nyári szünetük, így ma 2 nagy szatyor könyvvel megrohamoztam a könyvtárat.
Szegény könyvtárosok azt se tudták mihez kapjanak, sokan ma rohanták le őket. ;o)
Tőlem szokatlan módon csak 3 könyvvel távoztam. Ennek oka, hogy utána még vásárolni mentem, többet nem bírtam volna hazacipelni. Mert amúgy tudtam volna válogatni még. ;o)

Hogy én mennyit szórakoztam vele, mire sikerült! De kész van. :o) Igaz, még mindig nem vagyok képben, az egész Facebook olyan sötét nekem, mint az éjszakai égbolt, de azért "szeressetek". ;o)

Amikor először kézbe vettem a könyvet, elfogott a nosztalgia.
Gyerekkoromban nagyon sok Delfin könyvet olvastam. Emlékszem, a könyvespolc alsó 2 sora csak Delfin könyvekből állt. Az első nem kötelező olvasmányom is egy ilyen könyv volt, méghozzá Lester del Rey-től A szökevény robot. (Igen! Végre sikerült felkutatnom, és felismertem a könyvet!) :o)

Egyik este bekucorogtam az ágyba, hagytam, hogy visszarepüljek a múltba, elkapjon a Delfin könyvek varázsa, és csak olvastam-olvastam.

Igazán nem is tudom mit írjak a Kamaszpárbajról. Egyszerű történet, leginkább a Tüskevár jutott többször is eszembe az olvasása során.

Helyszín, a jó öreg nyári táborok. :o) Jelen esetben természetjáró tábor.
Csukás Balázs és Molnár Marci, ugyanabba a kislányba, Vicuskába lesz szerelmes. Mivel a lány nem tud dönteni köztük, a fiúk elhatározzák, hogy párbajban megküzdenek érte. De mi is lenne megfelelő párbaj egy természetjáró tábor lakóinak? Természetesen egy nagy kihívás. Egy addig csak az öreg éjjeli őr, Zakariás bácsi által bejárt barlangon való átjutás. Igen ám! De Balázs bajba kerül. ...

Tán, a korom miatt, de annyira nem fogott meg ez a könyv.
Valahogy más, mint a régiek voltak. De mégis,várom azt a percet és remélem, hogy el is fog jönni, amikor a Delfin könyvek, Gyerkőc kezében újra életre kelnek majd.

Épp az egyik postán álltam sorban, hogy feladjak pár molyos cserekönyvet, amikor elnéztem az újságos felé, és akkor megláttam a könyvet azon a forgó polcos micsodán. Azonnal kiszúrtam. Eszembe jutott Pöfivonat bejegyzése. Birtokolni akartam a könyvet.
Alig bírtam kivárni, hogy végre sorra kerüljek az ablaknál, félve pillantottam minden esetleges vásárló felé, akik megálltak a könyveknél. "Csak a Csokifutamot ne, mert akkor kénytelen leszek kivetődni a sorból és megharcolni érte." Szerencsére, senkinek se kellett, csak rám várt.

Ha azt mondom csoki, kinek mi jut eszébe? Nekem a jó öreg Piros Mogyorós. Imádom a mogyorós csokit! Vagy a Mars, ahogy a karamell elolvad a számban. Hm. ...
Amikor megláttam először a könyv borítóját, azt hittem, hogy velősebb, komolyabb témájú könyv lesz. Erre egy tipikusan csajos könyvet olvashattam. Legalábbis az elején így éreztem, aztán rájöttem, hogy ennél azért több a történet.

Amber 30 éves, fesztiváligazgató helyettesként dolgozik. Szereti a munkáját, éli a szinglik életét, és nagyon jól elvan a legjobb barátnőjével Jennel, illetve a legjobb barátjával Greggel. Aki nem más, mint Jen barátjának gyerekkori barátja.
Amber amolyan jó kislány, akit mindenki szeret.
Jen kihívóbb nála. Ő az, akiért a pasik odavannak, Amberrel max. barátkozni szeretnének.
Greg pedig a szoknyapecér, aki Amber szerint egymaga teljesíti a Durex évi forgalmát. :o)
Aztán egy nap beüt a mennykő, Amber és Greg közelebbről is megismerik egymást.
Kapcsolat alakul ki közöttük, de megfogadják, hogy fél évig nem szólnak erről a barátaiknak.
Mikor letelik az idő, nagy fordulat következik be. ...

Egyrészt egy szerelmi kapcsolatot ír le az írónő, másrészt nagyon jól ábrázolja, hogy a szülők viselkedése mennyi sebet tud ejteni egy gyermeken, amik elkísérhetik egész életében. Harmadszor bepillantást kapunk egy barátságba is. Érdekes.

Amber karaktere nagyon szimpatikus volt. Néha egy kicsit túl bonyolultnak éreztem őt, ugyanakkor volt, amikor magamra ismerhettem benne.
Jen már az elején se volt szimpatikus. A végére se szerettem meg. :oS
Ami meg Greget illeti. Fura. Valahogy nem tudom hová tenni a kettősségét. Nagy nőcsábász, aki a futó vadászkutyát is becserkészi, aztán teljesen elveszik Amber mellett.

Jó volt a történet. Néhol megnevettetett, néhol könnyeket csalt a szemembe.
Néhol megsimogattam volna Ambert, néhol jól kupán vágtam volna. (Persze csak úgy gyengéden.)
Szerintem, ha szembe sétáltok a könyvvel, ne hagyjátok ki. Én nem bántam meg! Tényleg csak rám várt ott az újságosnál. ;o)


Magyarul eddig megjelent regénye ezen kívül: Barátnőm kislánya

Mint már említettem, ha úgy adódik, írni fogok olyan szerzőkről akiknek a műveit különösen szeretem. Az első ilyen bejegyzésem Jodi Picoult-ról fog szólni.

Bevallom, az írónőről először a molyon hallottam. Addig valahogy nem futottam bele a könyveibe. Viszont olvasva a sok-sok pozitív kritikát, nagyon kíváncsi voltam a történeteire.
Először a Tizenkilenc percet olvastam. Nagyon megfogott, elgondolkodtatott. Mint valamikori diákként, mint szülőként, és próbáltam Peter szüleinek a helyébe is képzelni magamat.
A Törékeny volt a második olvasott regényem tőle. Szintén nagyon tetszett, nagyon feszegette a morális határokat ebben a könyvében.
Majd az Elrabolt az apámmal folytattam, és itthon vár már rám a Szívtől szívig.

Az írónő mesterien választja ki, hogy mikről is szóljanak a történetei. Elgondolkodtató, tán felháborító, nagy vitákkal kapcsolatos történetekről ír. Legyen szó arról, hogy fordulhat elő, hogy egy diák az iskolatársai ellen fordul; vagy az abortusz morális határairól, és így tovább.
Művei szerintem érdekesek, olvasmányosak, elgondolkodtatóak.

Na de akkor az írónőről.
Felhasznált irodalom:
wikipédia
az írónő oldala

Jodi Lynn Picoult 1966-ban született New Yorkban. Elég korán próbálkozott az írással, már 5 évesen írt egy kis könyvet, A rák aki félreértette címmel.
A Princeton Egyetemen tanult kreatív írást, 1987-ben diplomázott.
Férjével az egyetemen ismerkedett meg.
1992-ben jelent meg az első könyve.
A 2004-ben megjelent Nővérem húga c. regényét meg is filmesítették, Cameron Diaz főszereplésével 2009-ben.
Eddigi legnagyobb sikerű könyve a Tizenkilenc perc.
Könyvei hitelességért, próbál belebújni a kitalált szereplői bőrébe. Így pl. vonult már be 1 napra a börtönbe is.

Művei:
Songs of the Humpback Whale (1992)
Harvesting the Heart (1994)
Picture Perfect (1995)
Mercy (1995)
The Pact (1998)
Keeping Faith (1999)
Plain Truth (2000)
Salem Falls (2001)
Perfect Match (2002)
Second Glance (2003)
A nővérem húga (My Sister's Keeper) (2004)
Elrabolt az apám (Vanishing Acts) (2005)
The Tenth Circle (2006)
Tizenkilenc perc (Nineteen Minutes) (2007)
Wonder Woman (vol. 3) #6-10 (2007. május - augusztus)
Wonder Woman: Love and Murder (2007) (hardcover volume collecting Wonder Woman #6-10)
Szívtől Szívig (Change of Heart) (2008)
Törékeny (Handle With Care) (2009)
Házirend (House Rules) (2010)

Olvasott könyveim az írónőtől:
Tizenkilenc perc
Törékeny
Elrabolt az apám
Jodi Picoult: Házirend
Jodi Picoult: A nővérem húga

Imádom a történelmet. Dumas műveinek köszönhetően, a Franciaországban játszódó történelmi regényeket pedig különösen szeretem. Így gondolom mondanom sem kell, mennyire vártam, hogy ez a könyv a kezeim közé kerüljön.
Arra számítottam, hogy a regény jelentős része XIV. Lajos udvarában fog játszódni, intrikák, udvari pletykák körében. Szinte már láttam is magam előtt a nagy abroncsú szoknyákat, hallottam a suhogásukat, elképzeltem, ahogy a nemesi hölgyek a palota folyosóin haladnak, flörtölnek az udvaroncokkal, pletyka itt- pletyka ott.
Egy kicsit mást kaptam.

A napkirály árnyékában, a Sötétségből a fénybe sorozat első része.
Bajban vagyok vele.
- Nem unalmas, hanem vontatott.
- Nem volt rossz, de azért az izgalomtól a kezemet se tördeltem.
- Nagyon kiszámítható az egész történet.
- Egyszerű, nincsenek meglepetések. Lényegében nincs semmi érdekes, csak olvasod, szórakoztat, és ennyi.
Elsodorni elsodort, de nem annyira, hogy az olvasása közben ne tudtam volna kivergődni a partra.

Az írónő a saját őseinek kitalált életét írta meg egy kis történelmi fűszerezéssel.
Történelmi háttér: XIV. Lajos (uralkodott: 1643-1715) kora, amikor Franciaországban a hugenottákat próbálták megtörni, egyre erőszakosabb módszerekkel.
Madeleine a királlyal nevelkedett, később szerelem szövődött közöttük, de az akkor 16 éves lányt hirtelen elvitték az udvarból a szülei. Lajos megnősült, majd Madeleine is férjhez ment, és született 3 gyermekük.
A történet ott kezdődik, hogy Madeleine 30 éves, híres hugenotta család sarja. Férjével, Francois-val, 3 gyermekükkel, Philippel, Charles-szal, Evangeline-nel, valamint az édesanyjával, sógorával, és a szolgálóikkal vidéken élnek.
Egy nap megjelenik náluk egy királyi katonai csapat, Paul Boveé parancsnok vezetésével.
Madeleine féltve családja életét, az udvarba utazik, arra kérve Lajost, régi szerelmük miatt segítsen a családján, ne zaklassák őket a vallásuk miatt. A találkozó rosszul sül el. ...

Több elvarratlan szál is van, nyilván a folytatásban ezek végére is járhatunk, ami Where hearts are free címmel szeptemberben jelenik meg angolul.

Egy kicsit olyan érzésem volt az olvasása közben, mint mikor titokban 12-13 évesen olvasgattam anyu romantikus lovagregényeit, csak kihagyva a forró szerelmi részeket.
Olvasod, olvasod, de érzelmet nem vált ki, a karakterek se kerülnek túl közel hozzád, egyszerűen csak egy könyv a sok közül.
Viszont úgy érzem, hogy még bármi kisülhet a történetből. Majd a folytatással kiderül. ;o)



A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

A könyv elolvasása után azon gondolkodtam, hogy 4-es vagy 5-ös, végülis a 4-es mellett döntöttem. Jó a történet, tetszett, de az a bizonyos plusz, amire azt tudom mondani, hogy "hű, ez nagyon király volt!", valahogy hiányzott.
Túl nagy elvárásokkal nem indultam neki a történetnek: ifjúsági irodalom, a mostanság menő vámpírok helyett itt bukott angyalok szerepelnek, szerelem és ennyi.
Egy éjszaka alatt elolvastam, mert letenni nem tudtam, annak ellenére, hogy pár dolog zavart a könyvben. (pl. hol a fenében volt Folt az iskolás jelenetben a vége felé?) Aztán lehet, hogy a folytatásban majd ezekre a kérdésekre választ kapunk. Ugyanis 63 nap múlva jelenik meg angolul a Crescendo. És ennek is annyira szép a borítója!


Sokan hasonlították a Twilight-hoz a történetet. Persze-persze, hasonló az alap, itt is tini lány és egy más fiú szerelme bontakozik ki a történetben, a lányt egyedül neveli az egyik szülő (bár Bella anyukája élt), és ott az a bizonyos biológia órás rész is. De állítólag a Hush, hush még azelőtt íródott, hogy a Twilight megjelent volna, így véletlen ez a hasonlóság, változtatni pedig nem akart rajta az írónő. (forrás erről: wikipédia) De más lényegesebb hasonlóságot nem nagyon találtam.

Nora 16 éves, 10. osztályos. Az édesapját megölték, azóta az anyukája sokat dolgozik, sokat van távol otthonról.
A legjobb barátnője és osztálytársnője Vee, és teljesen mások. Mind külsőleg, mind felfogásban, mindenben. Nora visszahúzódóbb, visszafogottabb, Vee amolyan "mindent bele" típus.
Új osztálytárs érkezik, a titokzatos Folt személyében.
Hevesnek, szexinek tartom Folt és Nora kapcsolatát, izgis. Kíváncsi vagyok mit fog az írónő alakítani közöttük. ;o)
Norát követni kezdik, furcsa dolgokat lát, közben Folt titokzatossága is egyre jobban aggasztja, nem is beszélve egy másik szereplőről.
Üldözés, izgalom, "gyilkosságok", szerelem, egy őrült (vagy kettő?), ráadásnak egy kis misztikum a bukott angyal szerepében és kész is a történet.
Ha csak egy szóval jellemezhetném a könyvet, akkor a heves lenne. :o)

Igazából, amikor ifjúsági irodalmat olvasok, próbálom magamat újra kb. 10 évvel megfiatalítani (vagy még többel. khm-khm). Visszaemlékszem, hogy akkor mik történtek velem, látom magamat magam előtt, érzem az akkori érzéseimet. A plátói szerelmet, a félelmet, és az igaz szerelmet. Ezzel az érzéssel olvasom az ilyen könyveket és tetszenek. Biztos vagyok abban, hogy 15-16 évesen még jobban tetszett volna, mint most.


Amúgy Kiss me deadly c.-mel amolyan novellás kötete jelent meg más írókkal együtt, mint ahogy pl. anno a Pokoli báléjszakák Stephanie Meyer "szereplésével". Akinek a munkássága feltűnik ebben a kötetben rajta kívül, az Maggie Stiefvater, akinek a regényét Shiver-Borzongás címmel olvashattuk. forrás: az írónő honlapja

"Az igaz barát nem iszik a barátjából! Sookie nagy bajba került. Megmérgezte egy fenevad, így végső elkeseredésében a vámpírok segítségét kéri. Ennek azonban ára van; a vámpírok Dallasba viszik, ahol telepatikus képességével fel kell kutatnia egy eltűnt fajtársukat. Sookie belemegy az alkuba, egy feltétellel: az embereknek nem eshet bántódása. Az ígéret hamar semmivé foszlik, amikor egy ínycsiklandó szőkeség keresztezi az éhes vérszívók útját... CHARLAINE HARRIS magával ragadó bestsellerében mesterien népesíti be világunkat vámpírokkal, nem kevés humorral és izgalommal fűszerezve."

Mikor az első részt befejeztem, egy kicsit félrevezetettnek éreztem magamat.
A hátoldalon levő "Kapaszkodj Edward és Bella, itt jön Sookie Stackhause!", nekem úgy jött le, hogy egy ugyanolyan romantikus vámpíros-emberes történet lesz, mint a Twilight. És nem így lett, csalódott voltam.

A könyv elolvasása előtt lényegében semmit se tudtam a történetről. A sorozatot nem láttam, és a könyvnek se olvastam nagyon utána.
Az volt bennem, hogy követni fogja a mostani vámpíros "divatot", de szerencsére teljesen más, mint a romantikus vámpíros ifjúsági irodalmak. Azokból már van elég.
Egy új vonal, inkább olyan krimisebb.

Most, amikor nekiálltam a második résznek, már tudtam, hogy mire számítsak. Kellemesen csalódtam, mert számomra olvasmányosabb volt, mit az első rész. Ennek ellenére, túl nagy sikert nem aratott nálam.
Igazából nem tudnám megmondani, hogy mi hiányzik belőle, amiért nem vagyok elszállva tőle.
Egyszerűen csak elolvastam, nem volt rossz, és ennyi. Túlságosan a folytatásra sem vagyok kíváncsi.


Az első részről itt írtam.