Follow Us @nikikonyvesem

2017. december 29., péntek

Karácsony 2017.

Forrás
Idén is elmondtam többször -mint ahogy szinte minden évben, mióta édesanya vagyok-, hogy az egész december nem szól másról, mint a Karácsonyra való készülődésről, a sütésről, ajándékok beszerzéséről, majd a csomagolásukról, takarításról, főzésről és újra a sütésről. Majd azon kapjuk magunkat, hogy hipp-hopp, eltelt a 3 nap és vége, ennyi volt. ... Ezért a 3 napért güriztünk egész hónapban. .... De kijavítom magamat. Igen, gürizünk ezért a 3 napért, de nem a Karácsonyért, hanem azért, hogy lássuk a gyerkőceink arcán a meglepett, boldog mosolyt, hogy egy kis varázslatot csempésszünk az életükbe. Egy kis hitet, egy kis csodát a lehetőségeinkhez mérten. 

A jelen Karácsonya

Idén velünk is megtört a kis csoda, hisz bővült a létszámunk a nyár közepén egy pöttöm kislánnyal. Egy kislánnyal, akit mindannyian nagyon vártunk, aki miatt sokat aggódtunk a kilenc hónap során és aggódunk a mai napig is. ... Ő a mi kis csodánk.
Csak ültem 24-én reggel (hozzánk akkor jött a Jézuska) a fa előtt, kezemben a fényképezőgéppel, minden pillanatot szerettem volna megörökíteni: a Nagy boldogan tépte a csomagolópapírt az ajándékairól (miután türelmesen ült a fa melletti fotelban kb. fél órát és várta, hogy felébredjünk. Nem ébresztett fel minket, mert nem tudhatta, hogy a Kicsi átaludta az éjszakát és nem akarta a pihenésünket megzavarna. Így szépen megnézegette a becsomagolt ajándékokat, majd leült a fotelba és várt. A férjem mondjuk a szívéhez kapott, amikor reggel ment ki a mosdóba és odaszólt neki a sötétből, hogy Jó reggelt álomszuszék!), a Kicsit a kezében tartotta az apukája, aki meghitten, gyengéden ölelte magához, adott puszit a fejecskéjére. Szinte hallottam is, ahogy szavak nélkül súgja neki "Boldog Karácsonyt kislányom!". (Hatalmas hálával tartozom neki, hisz elfogadta a Nagyot, sajátjaként szereti, neveli, de ez a pillanat számára is különleges volt, hisz az első Karácsonya volt, amikor a karjaiban tarthatta a kislányát, akit annyira várt.) Én pedig könnyekig hatódtam nyálas módon. Mert minden annyira szép, tökéletes volt. Olyan kerek.

A múlt Karácsonya

Az elmúlt 4 évben a feje tetejére állt az életem. Egyedül maradtam a Naggyal, lelkileg nem kicsit összetörve. Harcolnom kellett vele, saját magammal, a múltammal, az édesapjával. ... De aki szintén egyedül maradt egy gyerkőccel vagy többel, az nagyjából tudhatja miken mentem keresztül.
Aztán még ugyanabban az évben megismerkedtem (tipikusan, amikor két összetört lélek találkozik) a férjemmel is (aki idén lett a férjem amúgy) és idén jött a gólya a Kicsi személyében.

Tavaly ilyenkor jelentettük be a családban -izgatottan szorongatva a bekeretezett ultrahangképeket-, hogy úton van a legkisebb, számolgattuk magunkban, hogy "jövő ilyenkor 5 hónapos lesz majd" és el se tudtuk képzelni, hogy milyen lesz. ... Hát már tudjuk. 
Tavaly ilyenkor pocakfotót készítettünk magamról, amin még semmi se látszódott, max egy kis pukli, amit rá lehetett fogni akár a töltött káposztára is. Viccelődtünk, hogy mekkora lesz majd a végére. Nekem elképzelésem volt, de gigapocakra akkor se számítottam.
Tavaly ilyenkor már gondolkodtunk a neveken. Ha kisfiú lesz ... Ha kislány ... Kislányt szerettem volna, de mivel féltem a csalódástól, mindenhol azt hangoztattam, hogy fiút szeretnék. (Ki érti ezt?) Mert már tudom milyen egy kisfiúval. ... Kaptam egy kislányt, aki sokban más, mint a bátyja. Mindent kezdek vele elölről. De kislány! Egy pici én, egy pici ő, egy pici Nagy és mégis ő.

A jövő Karácsonya

Jövő ilyenkor a Nagy majdnem 10 éves lesz.
Jövő Ilyenkor a Kicsi másfél éves lesz.
Jövő ilyenkor 5 éve lesz, hogy elveszítettem az édesapámat és elindított ezzel egy hatalmas lavinát az életemben.
Vajon mit tartogat számunkra ez a bizonyos jövőre?

A jelen Karácsonya ... újra

A Karácsony a békéről, a szeretetről, a családról szól. Maximális béke nincs az életemben, de a szeretet és a család jelen van/volt. Úgyhogy boldog, elégedett lehetek. 😘

De gondolom az is izgat titeket mivel ez egy könyvesblog lenne, hogy a fa alatt milyen könyveket találtam magamnak. Nos megsúgom: semmilyet. Nem kértem könyvet és nem is kaptam. Helyette kaptam olyan dolgokat, melyeket kértem, szükségem volt rájuk, hogy megkönnyítsék a mindennapjaimat, a háztartás vezetését. Tudom, ez kicsit lehangoló és uncsi, de ha látnátok a hiper-szuper vasalómat, másképp vélekednétek erről. 😆

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése