 |
| Eredeti címe: Forbidden (2010.) Kiadta: Könyvmolyképző (2016.) Oldalszám: 392 Forrás: saját Értékelésem: 4 |
Nem kicsit féltem amikor nekikezdtem ennek a könyvnek, ugyanakkor nagyon kíváncsi voltam, hogy mi lesz a véleményem, hogy fogom viselni az olvasottakat.
Tabitha Suzuma nagyon meredek témát választott a története alapjául, méghozzá a testvérek közti szerelmet. Bevallom, azt kívántam, hogy a történet végén kiderüljön majd, hogy Lochan és Maya igazából nem is testvérek. Végül olyan vége lett, amire egyáltalán nem számítottam.
Lochan egy nagyon izgalmas, majdnem 18 éves fiú. A suliban visszahúzódó, nem szólal meg az órákon, nincsenek barátai, ugyanakkor kitűnő tanuló. A titokzatossága miatt odáig vannak érte a lányok, de ő egyikre se hederít oda. A családjukban ő vette át az apa szerepét, miután az igazi lelépett.
Maya, Lochan majdnem 17 éves húga. Egy iskolába járnak, de a lány nem olyan visszahúzódó, mint a bátyja. Ő az "anyuka" a családban, mert az igazira nem nagyon számíthatnak, mióta az apja elhagyta őket. Az anyuka egy bárban dolgozik, ahol összeszűrte a levet a főnökével és több időt tölt a pasival, illetve a pasi gyerekeivel, mint otthon a sajátjaival. Így lényegében a családod Lochan és Maya tartja fent. Ők vigyáznak a három kisebb testvérükre, foglalkoznak, tanulnak velük és igyekeznek mindent megtenni, hogy ez ne derüljön ki, nehogy a gyámhatóság elszakítsa őket egymástól.
Természetesen milyen történet lenne az, ahol nincs egy kis viszály, ez pedig Lochan és az idősebb öccse közt alakul ki, aminek a történet végére nagy szerepe lesz.
Amire az olvasó nem számítana, ha nem tudná, hogy milyen témát is dolgozott fel Suzuma, hogy a Maya és Lochan egymásba szeretnek. Egy ideig próbálnak ellenállni a vágyaiknak, mert tisztában vannak azzal, hogy ez nem normális, büntetendő, de végül nem tudtak megálljt parancsolni maguknak és megtörténik az, aminek nem kellene. Innen pedig egyenes út vezet. ... Oda, amire azért nem számítottam.
"– Nem tettünk semmi rosszat! Miért lenne szörnyűség, hogy szeretjük egymást, ha senkinek sem ártunk vele?
(…)
– Nem tudom – suttogja. – Ez egyszerűen iszonyú, és mégis… annyira jó!"
Igen, Suzuma nagyon meredek témáról írt. Féltem attól, hogy túl gyomorforgatónak fogom találni és így nagyon meg fogom bánni a könyv beszerzését, de magam is megdöbbentem azon, hogy ez nem történt meg. Végig természetesen tisztában voltam azzal, hogy ez a szerelem nem helyes, de mégis szorítottam nekik, hogy derüljön ki, igazából nem is testvérek és éljenek boldogan, amíg meg nem halnak. Hogy vajon a kívánságom teljesült-e? Olvassátok el a könyvet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése