Eredeti címe: Her Royal Spyness (2007.)
Kiadta: Lettero (2017.)
Oldalszám: 416
Forrás: kiadó
Értékelésem:
|
#1 Királyi Háztartási Ügynökség rejtelmei
Amikor először elolvastam ennek a könyvnek a fülszövegét, izgatottan felcsillantak a szemeim. Minden adva volt az alapján ahhoz, hogy egy igazán szórakoztató, könnyed krimit olvashassak és nem is csalódtam.
A fülszöveg:
"Ha Agatha Christie és P. G. Wodehouse együtt írna detektívregényt, ilyen lenne. 1932, London. A trónöröklési sorrendben Lady Victoria Georgiana Charlotte Eugenie az esélytelen harmincnegyedik helyen áll, és szegény, mint a templom egere. Miután lelécel a skóciai családi kastélyból, és ezzel megússza, hogy férjhez kelljen mennie Halpofához (Siegfried herceghez), Londonba költözik. A fővárosban meglepő kalandok várnak rá:
életében először saját magának kell begyújtania egy kandallóba,
belezúg egy házasságra alkalmatlan, nagyon szexi ír nemesbe,
inkognitóban házvezetőnői szolgálatot alapít, hogy ne kopjon fel az álla,
a Királynő felkéri, hogy kémkedjen a szoknyapecér trónörökös után.
De élete akkor vesz igazán új fordulatot, amikor holtan talál a fürdőszobájában egy férfit. Lady Georgiana pontosan tudja, ki az illető: ez a francia idegen nemrégiben megzsarolta a családját, és azzal fenyegetőzött, hogy megszerzi a skóciai kastélyt.
Lady Georgiana egyetlen módon tisztázhatja a helyzetet – ha mielőbb kideríti, ki volt a gyilkos."
Hogy tetszett?
Amikor kézbe vehettem végre a könyvet, kellemesen megdöbbentem. Kemény fedeles, nagyon szépen illusztrált borítója van. Olyan érzésem volt kinyitva, mintha egy régi, igazán komoly detektívregényhez lenne majd szerencsém, egy Agatha Christie-hez például.
A történet főszereplője Georgina, aki 21 éves és az angol királyi család tagja. A nagymamája Viktória királynő egyik lánya volt és mint ahogy olvasható a fülszövegben is, elég távol áll a tróntól. Ettől függetlenül meg kell felelnie a rangjának akkor is, ha a kastélyban zsíros kenyeret eszik és arra sincs pénze, hogy szobalányt fogadjon.
1932-ben járunk időben, de Georgina teljesen modern nézeteket vall, ami nagyon mulatságossá tette az ebben a korban játszódó történetet. Ugyanis a fiatal nő úgy dönt, hogy elege van a bátyjából és annak feleségéből, na meg a szeles Skóciából is, a kockás tapétás skóciai kastély mellékhelyiségéről nem is szólva, ahol az ablaknak mindig nyitva kell lennie, fogja magát és Londonba utazik. Igaz, hogy bár ott is van egy rezidenciájuk, de pénze nincs arra, hogy szobalányt fogadjon. Az is annak köszönhető, hogy nem hal éhen, hogy felkeresi a polgári származású nagyapját és felbukkan a színen egy volt osztálytársnője. Illetve megismerkedik egy izgalmas férfival, aki beleviszi a "jóba".
Természetesen a királyné előtt semmi se marad rejtve, amint Georgina Londonba érkezik, már hívatja is magához és egy kis munkával bízza meg. Miközben a lány próbál valamit kitalálni, hogy a saját lábára tudjon állni és ne kelljen valamelyik idős hölgy rokona mellett udvarhölgyeskedni, a rezidenciájuk fürdőkádjában egy férfi holttestére bukkan. Hogy került oda a férfi? Ki ő? És van-e a gyilkossághoz bármi köze a családjának?
Ahogy számítani lehet rá, Georgina nyomozni kezd.
Bowen nagyon szimpatikus karaktert hozott létre a főszereplőjének. Georgina kicsit esetlennek tűnik az elején, de amúgy nagyon talpraesett és kellemes humora van.
A cselekmény számomra néhol már kicsit unalmas volt, de úgy érzem, hogy igazán nem is a krimi szál a hangsúlyos, hanem valahogy a történet összessége. Az adott történelmi kor, Georgina rangja, hogyan próbál önállósodni, a humora és a kalandjai. A gyilkosság és a nyomozás csak egy plusz adalék a történetben.
A krimi szál felépítését tekintve -Wodehousetól nem olvastam még- kicsit tényleg emlékeztetett Agatha Christiere. A történet végére ugyanis mindenki összegyűlik egy helyen, mint ahogy Christie történeteiben is és akkor derül ki a tettes kiléte. Hogy az olvasó gondolna-e az illetőre? Az biztos, hogy nekem meg se fordult volna a fejemben, hogy az lesz a gyilkos, aki. Ráadásul csak a végére kapjuk meg a magyarázatot is, mint ahogy Christie történeteiben is lenni szokott.
A krimi szál felépítését tekintve -Wodehousetól nem olvastam még- kicsit tényleg emlékeztetett Agatha Christiere. A történet végére ugyanis mindenki összegyűlik egy helyen, mint ahogy Christie történeteiben is és akkor derül ki a tettes kiléte. Hogy az olvasó gondolna-e az illetőre? Az biztos, hogy nekem meg se fordult volna a fejemben, hogy az lesz a gyilkos, aki. Ráadásul csak a végére kapjuk meg a magyarázatot is, mint ahogy Christie történeteiben is lenni szokott.
A sorozatnak a 10. része 2016-ban jelent meg angolul, úgyhogy a kiadó felkötheti a nadrágját, ha az összes eddigi részt szeretné itthon is megjelentetni, márpedig úgy gondolom, hogy igény lesz majd erre.
A Holttest a fürdőkádban ugyanis egy könnyed, humoros, szórakoztató krimi és hozzáadva a történelmet, számomra egyedi is a műfajában. Így nagyon tudom ajánlani nem csak a műfaj kedvelőinek.
És piros pont azért, hogy nem az eredeti borító maradt meg, mert az egyszerűen szörnyű. Ahogy néztem a Goodreads-en a borítókat, a miénk lett a legszebb.😋
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése