Könyvesem

Sokat gondolkodtam azon, miről szóljon a rovat első bejegyzése. Nem volt könnyű olyan helyet kiválasztanom az ebben a hónapban olvasott könyvek közül, aminek a helyszínét különlegesnek tartanám és érdemesnek arra, hogy egy külön bejegyzésben felhívjam rá a figyelmeteket. Aztán addig-addig kattogott az agyam, amíg egyszer csak beugrott a Lélegzethinta helyszíne, Gorlovka. Már majdnem elvetettem az egészet, hisz egy munkatárborról nem olyan könnyű írni, de azért a kíváncsiság csak hajtott, gondoltam nézzünk körül a neten, mit találok róla. És itt ért a döbbenet: szinte semmit.
Gorlovka tényleg létezett, létezik a mai napig, tényleg munkatábor volt a 40-es években a területén, de egyszerűen alig lehet erről információt találni. Ezt furcsának is tartom, mert ma már a neten arról is lehet olvasni, ha X celebnek pattanás nő az orrán, de erről mégis alig találtam valamit. Így nem tudok sok mindenre hagyatkozni, szerintem átnéztem az összes magyar nyelvű oldalt ami érinti, belekukkantottam angolba is, de még oroszba is, pedig abból egy kukkot se értettem, de hátha.

Kép forrása

Gorlovka Ukrajnában található és bányaváros. Fogalmam sincs, hogy a böngészgetés során hol olvastam (sajnos a forrást elfelejtettem elmenteni), de állítólag a bányájukat hadifoglyok építették ki és bizony nagyon-nagyon sokan lelték a halálukat ott.
Szomorúnak tartom, hogyha koncentrációs táborokról, munkatáborokról van szó, akkor az embereknek szinte csak a német táborok jutnak eszükbe, holott világszerte voltak táborok szörnyű körülményekkel, az éheztetés, erőszak, brutalitás mindenhol szinte mindennapi volt. Nem csak német fennhatóság alatt levő táborokban haltak meg nagyon sokan sajnos.

Maguk a gulágok az 1930-as években jöttek létre és a foglyok halálozási aránya átlagosan 80% volt. Szerettem volna képeket, több információt keresni nektek erről, de egyszerűen nem találtam. Több helyen említik Gorlovkát, de kutyafuttában. Tán a legtöbb információt erről az oldalról kaptam. Itt olvastam, hogy a halottainak majdnem a fele magyar volt.
Próbáltam hadifoglyok élményei után is nézni, hátha találok egy olyat, amit pont Gorlovkáról szól, de nem jártam sikerrel. Viszont ezen az oldalon többet lehet olvasni a munkatáborokról és tán ez az élmény Gorlovkánál is nagyon helytálló lehetne:

Kép forrása

 „Megjártam a Don-kanyar poklát, 1944. november 4-én estem szovjet fogságba. Bevagoníroztak, 70 főt egy vagonba és elindultunk Kirovba. Az 52 napos út borzalmas volt. Fél szelet szárított kenyér és némi szárított hal volt az adag. Enni hol kaptunk, hol nem. A szomjúság miatt sokan a deres vasat nyalták, amitől hasmenést kaptak és belehaltak. Tele lettünk tetvekkel. Kézzel söpörtük össze őket és szórtuk ki a vizelőnyíláson.  Ha megállt a vonat, megjelent egy őr és megkérdezte van-e halott. Ha 2-3 ember volt, azt felelte: ez kevés! Ha többet mondtunk, akkor felugrott a vagonba és ellenőrizte. Ha a szám nem stimmelt, összevert bennünket. A közel 3500 emberből csak 1200 szállt le a szerelvényről Kirovban.” (Bedi Gyula – Devecser, HH 1992/2.)

Eredeti címe: Room (2010.) Magyar megjelenés: 2011. Kiadó: Alexandra Kiadó Oldalszám: 387 Ára: 3000 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: mindenkinek (nyilván persze nem egy 5 éves gyereknek esti mese képpen, de értitek)

Emlékeim szerint nem sokkal Natascha Kampusch kiszabadulása után járta be a világsajtót egy hasonlóan szörnyű eset, ami szintén Ausztriában történt.
Josef F. 24 éven át tartotta fogva a lányát. Többször erőszakot követett el rajta, akinek így 7 gyermeket nemzett. 3 gyermeket felnevelt a feleségével (az asszony amúgy úgy tudta a lánya valamilyen szekta tagja lett és lelépett), 1 pici meghalt, 3 pedig csak a kiszabadításuk után tudta meg, milyen az élet a szoba falain kívül.
Az írónő történetét ez a szörnyű eset ihlette.

Anya 19 éves volt, amikor egy férfi elrabolta és egy már előre kialakított szobába zárta. A helység hangszigetelt volt, tetőtéri, az ajtaja számzár segítségével nyílt. 12 nm, ennyit életteret adott a férfi neki. 
Teltek-múltak az évek, Anya már 27 éves és van egy 5 éves kisfia, Jack. Jack még sose hagyta el a szobát és mivel Anya úgy érzi, hogy lehet sose fognak szabadulni, ezért felépít egy saját világot a kisfiúnak. Ebben a világban a SZOBA falain kívül nincs más, csak a világűr. 
Próbálja tartani magát, megadni a lehetőségeinek megfelelően mindent a kisfiúnak. Tornáznak, szellemileg is edzi őt, 5 évesen a kisfiú ír és olvas, imádja az édesanyját, de sok mindent nem ért és ahogy telnek a napok, egyre több olyan kérdéssel bombázza az édesanyját, amire már nehezen tud válaszolni. Belegondolni se akarok, hogy mi lett volna, ha Jack élete végéig csak ebben a szobában él.
Bizonyos időközönként a férfi meglátogatja Anyát, hoz nekik élelmet, és vasárnapi meglepiket, viszont a férfi sose láthatja a kisfiút. Valahol az egészet nagyon furcsálltam, értettem is, meg nem is. Az éjszaka közeledtével a kisfiú mindig bebújt a szekrénybe és ott várta, hogy Patás elhagyja a szobát, végre előjöhessen. A férfi természetesen tud a kisfiú létezéséről és pont azt nem értettem, hogy meddig tartott volna neki az évek alatt, hogy kinyissa az ajtót és megnézze őt? Miért nem tette ezt meg soha? Nekem ez valahogy olyan fura. Ugyanakkor meg nagyon is elképzelhetőnek tartom, hogy a nő inkább mindent megtett, csak a férfi szempillantást se tegyen a gyerekére.
A történetet a kisfiú szemszögéből olvashatjuk. Néhol mosolyra húzódik a szánk, néha sírásra görbül. Jack tündéri és leginkább ártatlan. Viszont Anya jól érzi, ahogy nő a kisfia, a szoba egyre kisebb lesz kettőjüknek, valamit tennie kell. Eljön a cselekvés ideje. ...

Ha egy szóval kéne jellemeznem a könyvet, akkor az a megindító lenne. Csodálatosnak tartom azt a kapcsolatot, ami kialakult anya-és fia között. Tán, azért is tett rám olyan nagy hatást, mert Anya és én szinte egykorúak vagyunk és nekem egy 3 éves kisfiam van. Tudom, hogy bármire képes lennék érte és bár megfordult a fejemben, hogy miért várt a meneküléssel addig ameddig, ugyanakkor elgondolkodtam azon is, mertem-e volna kockáztatni a legnagyobb kincsem életét egy esetleges balul elsült menekülési kísérlettel és rájöttem, hogy nem.
Könnyű azt mondanunk, hogy mi ütöttük-vertük volna Patást a helyében, mindent megtettünk volna azért, hogy kiszabaduljunk, de szerintem egész más a helyzet, amikor már abban a szituációban benne vagyunk. Mint amikor azt mondja egy nő, hogy ő bizony azonnal el fogja hagyni a férjét, ha esetleg egyszer kezet emelne rá. Aztán ne adj Isten megtörténik és nem biztos, hogy úgy is fog tenni. Van aki ezt, van aki azt teszi egy adott helyzetben, de ahhoz, hogy megtudjuk tényleg mit tennénk, abban a helyzetben kéne lennünk, addig minden csak elképzelés. Gondolhatjuk azt, hogy belőlünk a bezártság kiváltaná a szupererőnket, egy kungfu ütéssel legyőztük volna Patást, a számkódot a szuperagyunkkal megfejtettük volna vagy tök egyszerűen kirúgtuk volna a tetőtéri ablakot és repültünk volna, mert naná, hogy tudunk. Az elképzelés és a valóság azért két külön dolog.
Na de ott tartottam, hogy megindított a kettőjük közti kapcsolat. Annyira szoros, hogy igazán Jack nem érti, hogy ő egy külön álló személy, azt hiszi, hogy ő anyáé.
Csodáltam Anyát, mert én lehet, hogy rég összezuhantam volna. Csodáltam amiért képes volt a kis világot létrehozni, csodáltam az ötleteit. És csodáltam azért is, amikor mert elengedni.

"- Érthető okokból bizonyosan már-már patologikusan szükségét érzi annak, hogy őrt álljon a fia és a világ között.
- Igen, ezt hívják úgy, hogy anyaság."

Megindító, elgondolkodtató, letehetetlen.
Amikor nekikezdtem az olvasásának, "épp hogy csak belepillantok" gondolattal nyitottam ki. Aztán azon kaptam magamat, hogy nem tudom letenni. 2 nap alatt befaltam. ... Igaz, ami a hátlapra van írva:

Új Kinsella könyv megjelenése várható a Kelly Kiadótól! Igaz, hogy az utolsó tapasztalatom az írónővel annyira nem volt fényes, hisz A Boltkóros babát vár nem lett annyira jó, mint amennyire számítottam rá, de mégis amikor megláttam az írónő nevét, azért nagyot dobbant a szívem. ☺ Olvasva a fülszöveget pedig reménykedek, mert izgisnek tűnik. :oP Bízom abban, hogy most hozni fogja a formáját, romantikus és humoros is lesz kellőképpen.

Eredeti címe: I've Got Your Number (2012.) Várható magyar megjelenés: május 4.  Kiadó: Kelly Kiadó  Oldalszám: 368 Ára: 2980

Sophie Kinsella 1969-ben született Londonban és jelenleg is ott él 3 gyermekével és a férjével.
A "Sophie Kinsella" csak írói álnév, Madeleine Wickhamnek hívják.
Az első regénye 2000-ben jelent meg, ezzel kezdetét vette A Boltkóros sorozata, amivel több sikerlista élére is felkerült. Később, 2009-ben film is készült belőle.
A Boltkóros sorozata jelenleg 8 kötetből áll, továbbá 5 más regénye is van. Madeleine Wickham néven pedig 7 regénye jelent meg.
Hivatalos oldala

Eredeti címe: Atemschaukel (2009.) Magyar kiadás: Cartaphilus Kiadó (2010.) Oldalszám: 331 Ára: 2900 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: mindenkinek! De érettségi előtt állóknak ajánlott irodalomként biztos. Akiket pedig érdekel a téma és ez a kor, azoknak meg főleg.

Még gimibe jártam amikor Kertész Imre megkapta az irodalmi Nobel- díjat a Sorstalanságért, én pedig ajánlott irodalomként elolvastam. Igazán felidézni már nem tudom, hogy miért is nem tetszett, akkor olvastam először és utoljára. Lehet, ha most így 10 év elteltével újraolvasnám, más lenne a véleményem, de őszintén szólva annyira az maradt meg bennem, hogy nem tetszett, egyszerűen indíttatást se érzek az újraolvasására.
Amikor láttam, hogy Herta Müller a Lélegzethintával 2009-ben Irodalmi Nobel-díjat nyert és a téma hasonló, kíváncsi lettem, ugyanakkor egy kicsit szkeptikus is. Néha olyan érzésem van, mintha valaki írna a koncentrációs táborokról, akkor azt mindenképp valamilyen díjjal jutalmazni kell, mert egy szörnyű témát dolgozott fel.

Az első tévedésem Herta Müller regényével kapcsolatban ott kezdődött, hogy a német koncentrációs táborok poklára számítottam. Most keletebbre kaphatunk bepillantást, méghozzá a szovjet időkre.
1945-öt írunk, amikor is Románia szovjet fennhatóság alá került. Minden 17 és 45 év közötti nőt, férfit, aki bár román állampolgár, de német nemzetiségű, 5 év munkatáborra ítéltek, amolyan jóvátételként.
A főszereplőnk a 17 éves Leo, akit egy ukrajnai táborba szállítanak. Nagyobb bepillantást kaptam a tábor működésébe, mint más hasonló regényekben, amiket már olvastam. Arra számítottam, hogy csupa szörnyűséggel találom szembe magamat: csecsemőket dobálnak a katonák a levegőbe, majd lövik le úgy őket, vagy brutálisan megkínozzák a táborlakókat, csak úgy "poénból" lövöldözni kezdenek közöttük, kísérletek, stb. Bár nyilván szörnyűségekről itt is lehet olvasni, de másképp. 
A középpontban inkább az áll, hogyan tudott működni a tábor belülről. Az éheztetés, a durva munka mindennapi volt. Sokan éhen haltak, sokan feladták, mert egyszerűen nem volt erejük folytatni. De ugyanakkor a láger szinte élt.
Cserekereskedelem folyt, az emberek segítették egymást vagy épp keresztbe tettek egymásnak. Divatot teremtettek, a semmiből egy új világot hoztak létre. Nagyon gyorsan azon kaptam magamat, hogy az járt a fejemben, mi lesz a szereplőkkel amikor vége lesz az 5 évnek? Olyan volt, mintha a láger az otthonukká vált volna és a külvilágtól elszakadtak volna. ...

Herta Müller, Oskar Pastior költővel közösen kezdte el írni ezt a regényt. Leo nem más, mint Pastior. Az ő visszaemlékezéseiből állt össze a Lélegzethinta.
Olyan, mintha a lágerélet egy másik szeletére pillanthatnánk rá ennek a könyvnek a segítségével.
Az éhezés olyan finoman van érzékeltetve, hogy szinte éreztem a számban az étel ízét, éreztem az illatokat. Az ételek leírása szinte költői volt. Ezt pedig szerintem csak olyasvalaki tudja elérni, aki tényleg megtapasztalhatta, hogy milyen az "éhség angyala" és mit tud kiváltani az emberekből.
Szerintem sose fogom elfelejteni annak a nőnek a halálát, aki a férjével együtt került a táborba és az étkezéseknél a férje szinte kilopta a tányérjából az ételt, mert annyira éhes volt. Az asszony pedig egy szót se szólt, tűrt, fel se fogta, hogy nem is evett, majd egy idő után éhen halt. ...
Bár a Sorstalanságnál nem feltétlenül értettem egyet a díjazással (azt azért ki kell emelni, hogy Kertész Imre az első és mindezidáig egyetlen magyar irodalmi Nobel-díjasunk), de a Lélegzethintánál igen.

Top10 kedvenc könyvszereplő.

Már megint csak hű. ☺ Akkor lássuk, bár bajban vagyok, van amikor nem szeretem, hogy csak top10-es a lista.

Áááááá, egyszerűen nem tudok dönteni, ez egy végtelen lista.

* a sorrend úgy alakult, ahogy eszembe jutottak, nem pedig az alapján, hogy kit szeretek a legjobban és ki jöhet csak utána. :oP

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez, ami jelen esetben EZ.

Mi az a feladat, ami el szokott szólítani a könyvektől, abba kell hagynod az olvasást?

Mivel itthon vagyok Gyerkőcömmel, így lényegében egy szóval válaszolni tudok erre a kérdésre: a család. Mosás, főzés, takarítás, bevásárlás és természetesen maga a Gyerkőcöm. Ugyanakkor persze ha úgy nézzük maga az internet is, hisz ahelyett, hogy itt nyomogatom a billentyűzetet olvashatnék, szóval tán inkább a család és a net. ☺
Igazán olvasni este szoktam, amikor megzavarni már semmi se tud és addig bújhatom a könyvet, amíg le nem ragadnak a szemeim. ☺

Eredeti címe: All Because of You Magyar Kiadás: Kelly Kiadó (2009.) Oldalszám: 325 Ára: 2980 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: jó kérdés. Azoknak akik épp semmi "komolyabbra" nem vágynak, csak egy olyan történetre, ami pihenteti őket, de igazán nem mozgat meg semmit. Kikapcsol arra a pár napra amíg olvasod, de nagy eséllyel 2 hónap múlva már azt se fogod tudni, hogy miről szólt.

Ránézve a könyv borítójára, milyen történetre számítotok? Láthattok egy nevető fiatal nőt ott a sarokban, repdeső pillangókat, potyogó szívecskéket, szálló faleveleket. És akkor ott a cím is "Érted mindent!". Emelje fel a kezét, aki mindebből nem azt szűrné le, hogy ez egy nagyon csajos, humoros, romantikus könyvecske lesz? ... Na és aki felemelte, annak gratulálok, mert igaza lett. ... Aki meg kárörvendően elmosolyodott azokon akik felemelték a kezüket, az meg szedegesse össze az állát a padlóról, én is így tettem.

Nem kimondottan csajos, humoros, romantikus, így valahol átverve is érzem magamat.
Adva vagyon a fülszöveg, aminek az első sora így hangzik: "Ki mondta, hogy egy romantikus regényben nem eshet le az állad a meglepetéstől?" Nyilván senki, de az Érted mindent! nem is nevezném tipikusan romantikus regénynek. Van benne romantika, de harmatgyenge. Ráadásul a vége felé annyira megkavart az írónő, hogy rendesen zavarban éreztem magamat. Valamit tuti félreolvastam, valahol tuti elbambultam, mert most mi van? SPOILER! (egérrel kijelölve láthatóvá válik) Most teljesen őszintén, csak nekem nem esett le a tantusz, hogy Glenn nem Tara pasija, hanem a fia?
Tény és való, hogy azok közé tartozom, akiknek néha el kell magyarázni, hogy most épp egy viccet hallottak, de ebben a könyvben humornak nyoma se volt. Csajos meg csak olyan szinten, hogy 4 női főszereplője volt lényegében, mindegyiknek megvan a maga problémája, ezek kuszálódnak, találkoznak és ennyi.

Először is van egy Tarank. 30-as nő, sikeres, stb. Életmód tanácsadóként dolgozik. Vagyis segít megoldani mások életét. Ami ezzel kapcsolatban azonnal bevillant, hogy a regényekben akkor van ilyen foglalkozása a szereplőnek, ha közben a saját életét nem tudja helyretenni. Igazam lett.
Másodszor ott van Emma. Gondolná az olvasó, hogy biztos tinilány, nos nem, a 30-as évei elején jár. Ő a kis lázadó, akinek sose nő be a feje lágya, de egy napon visszatalál a szülőkhöz, ugyanis megtudja, hogy gyermeket vár. Ugyanakkor az apa kilétéről mélyen hallgat, ezzel aztán borzolja a kedélyeket.
Harmadik főszereplőnk Liz, Tara barátnője. Férjnél van, van egy tündéri kisfia és úgy tűnik sikerült megvalósítania álmai állását. A probléma csak az, hogy a férjének a volt szerelme nem más, mint Emma. Így amikor a nő visszatér a szüleihez, bizony Liznek rossz érzése támad. Arról nem is beszélve amikor megtudja, hogy Emma gyermeket vár és a férjével szokott találkozgatni.
A negyedeik női főszereplőnk Natalie, akivel Tara egy nyaralás során barátkozik össze és segít neki abban, hogy megtalálja és megtartsa álmai pasiját.
A szálak kuszálódnak, a vége felé totál összegabalyodnak, az olvasó kétségbeesetten keresi a nyomokat a könyv elején, szóval végülis mondhatjuk, hogy csajos, romantikus, de nem olyan mértékben, mint ahogy ennek a műfajnak a képviselői hordozni szokták magukban ezeket.

A Kívánj bármit!-hoz képest gyengébb, sőt, nem is nagyon ismertem rá arra, hogy a két regényt ugyanaz az írónő írta.

Kiadó: Egmont Kiadó (2009.) Oldalszám: 76 5 mese - Rheneas - Harry és Bert - George - Jack - Annie és Clarabel Ára: 2599 Ft

Igen, már megint Thomas. ☺
Most Rheneas, Harry és Bert, George, Jack, Annie és Clarabel egy-egy történetét olvashatjuk ebben a kötetben.
Nekünk miért lett az egyik jelenlegi kedvencünk? Mivel Gyerkőcöm születésnapjára többek között Anniet és Clarabelt is megkapta, így érthetően örömmel fogadta a róla szóló mesét. És mivel nem csak Thomas mániás ám, hanem traktoros is (és a traktor nekünk minden, aminek elöl valamilyen karja van, legyen az akár úthenger, markoló vagy hasonló), így Jack meséjében aztán mindennel találkozhatott egy helyen. ☺

ITT már írtam, hogy milyen új rovatokra számíthattok és akkor most íme az első Letye-petye-lepetye.
Kicsit más lesz, mint a többi, ugyanis a "Letye-petye-lepetye" rendszeres főszereplői a fiktív Julie és Kate (nevek miértje megérne egy külön bejegyzést.), akik bizonyos időközönként (a gyakoriságról egyelőre nem döntöttem még, tán hetente- 2 hetente- vagy ahogy lesz miről pletykázni) leülnek pretyogni egy padra, a többi pedig gondolom már ismerős




Az pedig, hogy épp miről pletykáznak, változó lesz.  
Kimondottan pletykarovatnak egyáltalán nem nevezném, ugyanis inkább amolyan átmenet egyikből a másikba, egyesíti az eddig különböző kategóriájú bejegyzéseket. A Letye-petye-lepetyében fogok írni esetleges könyves beharangozásokról, megjelenésekről (a "Waiting On" Wednesday marad továbbra is) hírekről, akciókról, akár egy-egy szép borítóra is itt igyekszem majd felhívni a figyelmeteket, de akár egy-egy idézetet is rajtuk keresztül fogok ide bebiggyeszteni, ha épp ahhoz lesz kedvem. Szóval igazán amolyan átfogó rovat ez, mindent bele, lesz ami lesz belőle. :o) Julie és Kate rövid párbeszédeivel pedig igyekszem feldobni az amúgy elég rövid, sablonos "híreket" és állandó szereplővé tenni őket a blogban.
Senki se számítson magas röptű gondolatokra, az élet értelmének kutatásáról kisregény formájában. 1-2 "pletyka" (ami néha nem is az, gondoljatok csak az akciókra) így párbeszéd formájában, egyszerűen, hétköznapian.

Íme akkor az első pretyogásuk:

Julie: Hallottad, hogy április 2-án kiderült, hogy kinek a könyve nyerte az Év Gyermekkönyve díjat?
Kate: Na ne mondd! Tényleg? Ez kimaradt. ... Ki nyerte meg?
Julie: Lakatos István Dobozvárosa.
Kate: Hű de ismerős a szerző neve! Nem ő az, akitől 2010-ben megjelent a Lencsilány?
Julie: De-de! És milyen sokan odáig lettek érte! Ezek után szerintem a Dobozvárost se szabad kihagyni.
Kate: Bizony! És miről szól amúgy?
Julie: Hát erről ...

Lakatos István: Dobozváros Kiadó: Magvető Könyvkiadó (2011.) Oldalszám: 320 Ára: 2990

"Lakatos István meseregényében egy nem túl szép napon egy Zalán nevű kisfiúékhoz beállít egy Székláb nevű öregember, és azt állítja, hogy a szülei már nem az igaziak, hanem másolatok. Székláb elmeséli a kisfiúnak: szüleit elrabolták a dobozvárosiak, ezért vele kell mennie. Zalán nem tehet mást, mint útra kel az ismeretlen öregemberrel, mert csak így lát esélyt arra, hogy viszontlássa az igazi szüleit. Miután alaposabban megismerkedik Székláb birodalmával, egy családnyi vízimanóval és Jónással, a kecskével, még előtte áll, hogy sárkányokkal is találkozzon Dobozvárosban. Lakatos István könyve kalandos, varázslatos és szívhez szóló történet tíz éven felüli gyerekeknek." 

Igen, újabb nyereményjáték. ☺ Nem mondhatjátok, hogy nem látlak el titeket lehetőséggel, hogy nyerjetek valamit. :oP
Bár mindegyik statisztika mást mutat, de a látogatószám + nyereményjáték téren eddig is a mystatot vettem figyelembe, így most is és a továbbiakban is úgy lesz.
Még anno az 50.000 látogatószám elérésénél eldöntöttem, hogy minden 50.000 után nyereményjátékot fogok rendezni és hát eljött a következő ideje. ☺ Köszönöm szépen a látogatásokat, köszönöm a rendszeres, visszatérő olvasóknak, hogy kíváncsiak a bejegyzéseimre és remélem, hogy ez sokáig így is fog maradni. ☺

Amiket meg lehet nyerni: - 1 db Zuzana Brabcova: Gyöngyök éve (Ulpius-Ház, 2004.) - 1 db Joanne Harris: Aludj kislány (Ulpius-Ház, 2009.) - 1 db Valeria Parrella: A fehér tér (Helikon Kiadó, 2010.) - 1 db meglepetés, aminek a kilétét nem árulom el, de annyit megsúgok, saját készítésű dolog. ;o)

Sokat tanakodtam azon, mi legyen a játék, mi legyen a nyeremény, végül úgy döntöttem, hogy most nem találok ki semmilyen "feladatot". De ez még csak a könnyebbik döntés volt, utána jött a neheze, hogy na de mi legyen a nyeremény? Remélem jól választottam. :oP Még nem olvastam a könyveket, de a fülszövegük bejött ill. olvastam pár véleményt róluk, szóval reménykedek abban, hogy a nyertesek örülni fognak nekik.
Igen, jól olvastátok, nyertesek. Most 4-en fognak nyerni.☺
Szóval a "feladatotok" most csak annyi, hogy töltsétek ki a lenti dobozt, nevezzetek meg 1 (nem több! Mindenki csak 1 nyereményért játszhat!) ajándékot, majd pedig kattintsatok rá a megfelelő gombocskára. Én meg a játék végén összesítek, hogy kik mely lehetőségért játszottak és annak megfelelően sorsolok a random.org segítségével.
A nyertesek nevét itt is közzé teszem egy bejegyzésben, de e-mailben is értesítem majd őket.





* egy kis felelevenítés:
2010. április 25-én érte el a blog az 50.000 látogatást. Ennek örömére egy baglyos könyvjelzőt lehetett nyerni, amit a Meskán szereztem be. A feladat annyi volt, hogy mivel épp Benzonitól olvastam a Marianne sorozatot, Napóleonról szóló könyvcímeket vártam. 92 könyvcímet gyűjtöttetek össze (aminek a listája ITT olvasható), a szerencsés nyertes pedig HarperLee volt.
A 100.000 látogatószám átlépése 2011. november 19-én történt meg. Ezt a nyereményjátékot összevontam a Karácsonyi játékkal, aminek a nyereménye egy könyvcsomag volt. A játék 3 fordulóból állt, porcellan lett a szerencsés nyertese.
 

Eredeti címe: Vita Nostra (2007.) Magyar megjelenés: Metropolis Kiadó (2009.) Oldalszám: 366 Ára: 2990 Forrás: könyvtár Kiknek ajánlom?: mindenkinek! Bár azt nem tudom, ha valaki alapjáraton nincs oda a kicsit fantasztikusabb elemekért, annak be fog-e jönni ez a könyv, mindenesetre mindenkinek ajánlom a figyelmébe. :o)

Nagy valószínűséggel, ha tavaly nem olvastam volna annyi pozitív véleményt erről a könyvről, sose vettem volna a kezembe. Aztán történt egy szép napon, hogy épp a könyvtárban sétáltam amikor kikukucskált a többi könyv közül. Felidézni nem tudtam már, hogy miről is szólt, de azt tudtam, hogy jókat olvastam róla, így landolt a kosaramban.
Ránézve a borítóra, azt hittem, hogy tündéres történet lesz, azokért meg igazán nem vagyok oda. Elolvasva a címet: "Alekszandra és a Teremtés növendékei", ennek meg olyan Harry Potteres fílingje volt. Szóval magamban szépen összeraktam, hogy biztos egy olyan történetről lesz szó, ami egy középiskolában játszódik és varázslók helyett tündérek népesítik be. Nos, teljesen nem lett jó a megérzésem.

Igazából elég nehéz írnom erről a könyvről, mert őszintén szólva nem értem. Látom magam előtt a történteket, de egyszerűen nem LÁTOM a valóságot. Mint amikor a történtek mögött ott a valós tartalom, de egyszerűen valami elhomályosítja a szemünket és képtelenek vagyunk meglátni a valóságot.

A főszereplőnk egy 17 éves lány, Szaska. Épp a tengerparton nyaral az édesanyjával, amikor furcsa dolgok történnek vele. Találkozik egy férfival, aki lényegében arra kényszeríti, hogy minden hajnalban felkeljen, meztelenül ússzon a tengerben, majd pedig meglepő módon a lány minden ilyen alkalom után aranyérméket öklendez fel magából. És ha csak egy alkalmat is kihagy, annak bizony következményei vannak.
Nos hát igen, itt azért elég magasra kúszott a szemöldököm: mi van? Aranyérméket "dobál" ki magából? Na jó, nem mondom, hogy nem láttam magam előtt, ahogy 20.000-sek potyognak ki belőlem. 
Ez így megy egy ideig, a lány mindig kap egy feladatot, amit X ideig teljesítenie kell, szépen gyűjti az érméket, majd egy napon bejelenti a férfi, hogy ügyes volt, ezzel elérte a megfelelő pontszámot, felvételt nyert a Különleges Technológiák Főiskolájára. (Jobban belegondolva lehet egyszerűbb lenne így felvételizni, mit vért izzadni az érettségin.)
Szaska persze sose hallott erről az iskoláról, bennem a tündéres sztori ekkor átíródott titkosügynökössé. 
Ahogy lennie kell, a megadott időben a lány megjelent az évnyitón és elkezdi a tanulmányait. A Főiskola persze nagyon fura, a felsőbb éves diákok mintha nem is önmaguk lennének, azt, hogy mit is tanulnak, arról igazán fogalmuk sincs, teszik amit tenniük kell, mert ha nem így van, bizony mindennek megvan az ára. (Ott aztán senki se mer lazsálni vizsgaidőszakban.) ... Aztán kiderül, hogy ki/mi is Szaska. ...

Nem fogom lelőni a poént, én mindenesetre szedegettem az államat a földről. Érdekes. Egyfelől értem, de közben pedig mégsem. Rengeteg kérdés kavarog a fejemben, de leginkább arra vágyom, hogy legyen folytatása, amiben szépen a szerzőpáros mindent elmagyaráz, mert most csak zűrzavart érzek.
Ugyanakkor meg olyan varázsa van a történetnek, hogy mindenkinek muszáj lenne elolvasni!

Nem tudom figyeltétek-e az elmúlt két napban, hogy az Oldalak közé került 2 új elem is. Az egyik az Üzenőfal, ami azért van, ha valakinek lenne valami mondandója, de nem passzol egyik bejegyzéshez sem, e-mailt nem akar írni, akkor oda be tudja pötyögni nekem. A másik A rendszeres rovatokról. Itt foglaltam össze, hogy milyen rendszeres rovatokat találhattok a blogban (és döbbentem meg, hogy milyen sok van). Ha jobban megnézitek, akkor a már megszokottakon kívül 3 újdonságot találhattok.

• Barangolás → már említettem valamelyik bejegyzésben, hogy az ötlet a Könyves blogok oldalról jött, @Zsanó ötlete nyomán. 

• Mozidélután → most így hirtelen nem rémlik, hogy mi a külföldi megfelelője, de láttam már néhány blogban, a lényege ugyanaz marad. Egy bejegyzésben a könyvről és a filmről a vélemény, képekkel mellékelve, hogy a főszerepet kik kapták. Ilyen bejegyzés egyelőre még nem született itt, de majd fog. ☺ Bár az tény és való, hogy nem szoktam olyan hű de sűrűn filmet nézni, de azért remélem havonta 1X tudok majd jönni ilyen bejegyzéssel is, hogy beleférjen a "rendszeres" kategóriájába. :oP
• Letye-petye-lepetye → nos, tán ez a legizgalmasabb. ☺ Nem kimondottan pletykarovat! Inkább egy összesítő, amolyan mindent bele. Az "izgalmas" benne, hogy a rovatnak 2 fiktív főszereplője lesz, akik bizonyos időközönként leülnek egy padra beszélgetni és így olvashatjátok majd a "pletykákat", párbeszéd formájában. Itt lesz szó könyves hírekről, akciókról, várható megjelenésekről, igazából mindenről (akár idézetekről, borítókról, ami épp eszembe jut és szeretném megmutatni), aminek köze van a könyvekhez, de nincs neki külön kategóriája. Eddig még ilyen bejegyzés nem született itt, de már van pár ötletem. :oP Persze ne számítsatok olyan hű de nagy dolgokra. Egyszerű és hétköznapi lesz. Legalábbis remélem. ☺

Mióta ennek a rovatnak nekikezdtem, minden héten szembe találtam magamat ezzel a könyvvel az előrendelések között, de sose néztem bele, hogy mégis miről fog szólni. Sőt, észre se vettem, hogy a 3 nő terhes a borítón.
Végül pár napja gondoltam kukkantsunk már bele, biztos csajszis sztori lesz és akkor esett le, hogy hoppá, ezek a csajszik pocakosak és én nagyon szeretem ám a pocakos, humoros történeteket. Remélem ez is ilyen lesz. :o)

Eredeti címe: The Yorkshire Pudding Club Várható megjelenés: június 29. Kiadó: Ulpius- Ház Könyvkiadó Ára: 3499

Milly Johnson-nak jelenleg 6 már megjelent könyve van, a hetedik ebben a hónapban, 26-án fog megjelenni angolul.
Magyarul ez az első ami megjelenik tőle.
Oldala ITT található.

Eredeti címe: Kvinden i buret (2007.) Hazai megjelenés: 2011. Kiadó: Animus Kiadó Oldalszám: 300 Ára: 2980 Forrás: kiadó- recenzió Kiknek ajánlom?: akik szeretik a krimiket, azoknak mindenképp, de akik túlságosan nincsenek oda érte, azoknak is merném a figyelmükbe ajánlani, nagyon izgalmas krimi.

Most egy újabb skandináv krimi sorozatot szeretnék nektek bemutatni, méghozzá Jussi Adler-Olsentől A Q- ügyosztály eseteit.

Mi is az a Q- ügyosztály? Néztétek anno a Döglött akták c. sorozatot? Amikor a már elfeledett ügyeket újra elővették, mert új nyom került elő, végül a csapat megoldotta az ügyet, a bűnös bűnhődött, a nyomozók valamelyike meg az utolsó képkockában láthatta, ahogy a halott "szelleme" hálásan mosolyog, majd pedig eltűnik? Nos, valami ilyesmi a Q- ügyosztály is, szellemek nélkül.

Carl Mork nyomozó a kollégái agyára megy. Létrejön egy új ügyosztályt, amit aztán az ő nyakába varrnak. A feladata már lezárt, felderítetlen ügyek megoldása. Segítségnek meg kap egy arab menekültet Assadot, aki a könyv vége felé nélkülözhetetlen társává válik.
Az első ügy amit kihúz a poros kupacból elég érdekesnek tűnik. 2002-ben (5 évvel ezelőtt, a történet jelenéhez képest) eltűnt egy politikusnő, feltételezhetően meghalt, de a teste sose került elő. Erre az ügyre áll rá Carl és Assad.
Mindeközben hol a múltban találjuk magunkat, hol a jelenben. Ugyanis valahol elzárva egy nő raboskodik már több éve. Nem érti a miérteket, esélye sincs a szabadulásra. Milyen lehet évekig egy sötét kamrában élni, ahová bizonyos időközönként zsilipkapukon keresztül tolják be az élelmet, néhány extra juttatással?
Megismerjük a múltat, összeáll a raboskodó nő élete. Mindeközben pedig a Q- ügyosztály kezdi felgöngyölíteni az ügyet.
Mi történt a politikusnővel? Ki a raboskodó nő? Egyáltalán hol van elzárva és miért? Ha megölték a politikusnőt, akkor miért? És mi lesz a raboskodó nő sors? Kiszabadul még időben, vagy apró részecskékre robban a teste?

Nagyon izgalmas, olvasmányos krimi volt. A szereplők kilétét elég hamar sejteni lehetett, az okokat értettem csak meg a könyv vége felé. Jól fel van építve, remekül ábrázolja a "börtönbe zárt" nő kálváriáját, a "fogas" résznél az ájulás kerülgetett. Nem vagyok túlzottan félős ember, de 2 dologtól nagyon félek, ezek pedig a pókok és a fogorvosok. :oS 
Tessék elolvasni és megsúgom így előre, már befejeztem A Q-ügyosztály eseteinek II. részét is, nem csalódtam az íróban. ;o)

Top10 tanács az új könyves bloggereknek.

Hű. ... Igazán kis hal vagyok én a tengerben, hogy tanácsokat osztogassak, ráadásul most bort fogok inni, de vizet fogok prédikálni, mivel a saját tanácsaimat se mindig tartom meg (lásd majd a kommentelj, meg légy közösségi emberke okosságaimat. Én mostanság ezekben nem nagyon veszek részt).☺

 
De igazán csak egy valami fontos: szeresd a blogodat! A blog a tiéd és nem másé! Te lehetőséget adsz arra, hogy más is olvashassa a gondolataidat, akinek nem tetszik, egyszerűen bezárja ott fent a kis piros X-et és többet feléd se néz. ☺

Mi is az a "Musing Mondays"?: ez az esemény a Should Be Reading blogról indult. Lényege az, hogy minden Hétfőn a blog írója -MizB- feltesz egy kérdést, amire aztán válaszolhatsz a blogodban, majd pedig a linkeled a bejegyzésedet az adott bejegyzéséhez, ami jelen esetben EZ.

Mit olvasol jelenleg? Jobb vagy rosszabb, mint az előző olvasott könyved?

Más-más műfajú a jelenlegi olvasott könyvem és az előző, nem is lehet nagyon összehasonlítani őket.
Most Mary E. Pearson-tól olvasom Az imádott Jenna Foxot, ami amolyan sci-fi szerű ifjúsági irodalom. Előtte pedig Emma Donoghue-től A Szobát bújtam, ez pedig egy nagyon megindító történet, amit sajnos annyira nem a képzelet teremtett.
Mind a kettő kellemes olvasmány volt (bár ez így "A Szoba" esetében elég hülyén jön le, de azért remélem értitek), csak máshogy.
A Szoba megríkatott, teljesen magával sodort, elszakadni alig tudtam tőle;  Az imádott Jenna Fox meg bár csak úgy csordogál, igazán annyira nem vagyok elájulva tőle, de azért kikapcsol, érdekes.
Összességében nézve viszont A Szoba jobban tetszett, bár azért Paerson története se rossz. ;o)

Kiadó: Harmat Kiadó (2004.) Oldalszám: 54 Ára: 1750

Közeledve szeptember felé, mániákusan kutatom a könyvtárakban is az ovisokról szóló mesekönyveket. Bár kezd olyan érzésem lenni, hogy nem is Gyerkőcömnek keresem őket, hanem saját magamnak, hogy én nyugodjak meg, minden rendben lesz. :o)

Miért is ezt a könyvet emeltem le a polcról? Nos, először is a címe miatt, ha az "ovi" szó ilyen-olyan formában, de szerepel benne, akkor jöhet! Másodszor mikor meglátta a könyvtáros néni, hogy mi van a kezembe, mintegy mellékesen odavetette: A könyv elnyerte az Év Gyermekkönyve díjat!
Ezek után már gondolkodnom sem kellett, hogy mi legyen a sorsa, a kosárban landolt.
Próbálkoztam a felolvasásával Gyerkőcömnél, de annyira nem tudta lekötni, lehet, hogy inkább kicsit később ér majd meg rá. Megnézte a képeket, 1-2 oldalt végighallgatott, nyugtázta, hogy nincs benne vonat, helyette van zöld tehén, de a tehenek nem érdeklik, így szépen kispadon hagyott, hagy olvassak magamnak. :o)

A kis kötetben 9 mese található. Hogy mire számíthat a szülő az elolvasásukkal? Miklya Zsolt azt próbálta bemutatni, hogy a piciknek milyen élénk a fantáziájuk, miket képesek teremteni velük. Akár az "unalmas" oviból elővarázsolnak egy Pirosovit, amiben csuda klassz dolgok történnek. Pl. rátalálnak egy kis oroszlánra vagy épp a varázslatos TV-re, na meg a Zöld Bocira.
Volt olyan kis történet, amiről egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy mi benne a "valóság" és mi a "fantázia", de lehet ez a koromból adódik. :o)

Csütörtökön veszi kezdetét a XIX. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, ami Vasárnapig tart majd.
Tavaly nem tudtam elmenni -úgy emlékszem épp esett az eső amikor lehetőségem lett volna rá és hát kényelmes emberke lévén, inkább otthon maradtam. ;o) -, de remélem, hogy most szép idő lesz és akkor le tudok ruccanni.

Nézzük akkor mi is az a Könyvfesztivál:
- aki még nem vett részt rajta, a helyszín a Millenáris, belépő 500 Ft, ami levásárolható
- hazai könyvkiadók, cégek mutatják be a könyveiket, új megjelenésekkel jönnek, lehet vásárolni a helyszínen
- dedikálások, programok is várnak a résztvevőkre
- az idei díszvendég Claudio Magris, de több, mint 70 külföldi szerző lesz a vendég. Köztük van pl. Timo Parvela is.
- a fesztiválon a gyerekekre is gondolnak, gyermekprogramok várnak rájuk.


És akkor néhány várható megjelenés:

Gail Carriger: Soulless – Lélektelen
Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke. Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit? És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála cukorszörptorta?

Glen Duncan: Az utolsó vérfarkas
Jake Marlowe nem mondható fiatalnak. Márciusban lesz kétszázegy éves, de ebből százhetvenet simán letagadhatna. Jake ugyanis vérfarkas, méghozzá egyik fajtársa balszerencsés és erőszakos halálát követően a legutolsó példány. És bár ereje teljében van, lelkileg kikezdi a magány. Eluralkodik rajta a depresszió, s már azt fontolgatja, végez magával - még akkor is, ha ezzel egy több ezer éves legendát temet el örökre. Első látásra úgy tűnik, mi sem egyszerűbb, mint véget vetni mindennek. Csakhogy két kifejezetten veszélyes társaság is üldözőbe veszi, akik eltérő okokból ugyan, de semmitől sem riadnak vissza, hogy életben tartsák Jake-et. Legalábbis a következő holdtöltéig.

Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
A frissen megözvegyült kékharisnya könyvtárosnő és az édesanyja sírját látogató, magányos, egyenesen a tehenek mellől érkező, magával ragadóan természetes parasztgazda egymás mellett gyászolgat a temetőben. Bizalmatlanul méregetik egymást, mígnem egyszer csak, számukra is váratlanul, szenvedélyes érzéki szerelemre lobbannak egymás iránt. Néhány hónapig tartó lángolásuk történetét virtuális napló formájában ők maguk mesélik el, közben feltárul életük minden apró részlete.

Veronica Roth: A beavatott
Az éhezők viadala óta kedveltté vált disztópia műfaj újabb gyöngyszeme! Katniss és Beatrice közös jellemzője, hogy soha nem adják fel!
Beatrice Prior a távoli jövő Chicagójában él: az itteni társadalom öt csoportra tagolódik, melyek mindegyike egy-egy erény kiművelését írja elő tagjai számára. Ők az Őszinték, az Önfeláldozók, a Bátrak, a Barátságosak és a Műveltek. Az év egy bizonyos napján a mindenkori tizenhat éveseknek el kell dönteniük, melyik csoporthoz kívánnak tartozni. Ennek kell szentelniük életük hátralevő részét. Beatrice ingadozik aközött, hogy a családjával maradjon-e – vagy végre önmagává váljon. Ez a két lehetőség kizárja egymást. Végül olyan döntést hoz, amely mindenki számára meglepetést jelent – még önmagának is.

Bemutatkozik egy új kiadó is, az Ad Astra, aminek a célja a minőségi, kortársa fantasztikus regények kiadása. A Könyvfesztiválra 4 regényük jelenik meg, de idén 9-10 könyv megjelenésére lehet számítani tőlük.
Íme az első 4:

• Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány- Az utóbbi évek legsikeresebb sci-fije, az utóbbi évek legtöbb díjjal kitüntetett regénye, ami egy olajválság utáni Thaiföldön játszódik, ahol a városokat a globális felmelegedés miatt megemelkedett tengerszint­től gátrendszerekkel védik, pusz­tító genetikai járványoktól retteg mindenki, és ahol a genetikailag módosított, szolgalelkű lány, Emiko és a kíméletlen üzletember, Anderson Lake találkozása egész Thaiföldet megrengeti.
• Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a halhatatlan- Stílusát az írónő myth­punk néven definiálta; előszeretettel használ mitologikus és mesei elemeket műveiben. Ebben a regényében az orosz mesék mélyére ás. A főszereplő, Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej– hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékenyemberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.
• Hannu Rajaniemi: Kvantumtolvaj- Egy vérbeli sci-fi regény, többek közt a közösségi média jövőjéről. A finn származású íróval pusztán az első fejezet elolvasása után azonnal szerződést kötött az angol és az amerikai kiadó is. Jean leFlambeur kifinomult úriember és fondorlatos mestertolvaj, aki gondolatokat, ékszereket és titkokat lovasít meg a jövőbeli naprendszer egzotikusan különc társadalmaiban. Hamarosan viszont kezdetét veszi kalandja a Marson, ahol meg kell találnia elrejtett személyiségét.
• Lauren Beukes: Zoo city- Többszörösen díjazott urban fantasy, amiből nemsokára filmet fognak forgatni. A regény alternatív világában azokat a bűnösöket, akik valaki más haláláért felelősek, miszti­kus átok sújtja: állatok szegődnek melléjük élő lelkiismeretként és a társadalomból való kiközösítettség jelképeként. A főszereplő a fiatal Zinzi, lajhár társával egy különös ügyben nyomoz: egy eltűnt tinipopsztárt kell megtalálnia még a közelgő lemezbemutató előtt.

Remélem szép idő vár ránk és akinek lehetősége adódik majd rá, az ne hagyja ki! Érezze jól magát a könyvek tengerében. :o) Tiszta Kánaán lesz!