Karen Marie Moning: Keserű ébredés

"- Néha Ms. Lane- mondta-, az embernek szakítania kell a múltjával, hogy legyen jövője. Ezt soha nem könnyű megtenni. Ez az egyik különbség a túlélők és az áldozatok között. Elengedni azt, ami volt, hogy túlélje azt, ami van."

Karen Marie Moning 2001-ben RITA díjat kapott a Highlander szériájának első részéért. Miután befejezte azt a sorozatot, akkor állt neki a Tündérkrónikák írásának, aminek az első része Darkfever c.-mel 2007-ben jelent meg angolul, magyarul pedig 2010-ben a Kelly Kiadó gondozásában. A sorozat részeivel több bestseller listát is vezetett, januárra várható az 5. része, a Shadowfever. Magyarul egyelőre csak az első 2 rész olvasható.

Hatalmas siker, tündérek, krimi, nagyon-nagyon vártam a percet, amikor végre kézbe vehetem az első részt. Olyan jókat olvastam róla, hogy amikor kiválaszthattam a karácsonyi könyvajándékaimat, nem is gondolkodtam, azonnal a kosárba tettem a Keserű ébredést és a folytatását, az Álom és valóságot.
És jól döntöttem. Na meg kész szerencse, hogy a második részt is megrendeltem, mert különben most itt enne a fene. ;o)

Nem a mostanság eddig megszokhatott romantikus, emberes-mitikus lényes történetről olvashatunk, mely könyvekben a vámpírok/angyalok/és így tovább, pozitív szereplőknek vannak beállítva. Itt a tündérek nem aranyos, pöttöm, röpködő lények, akik csillámport hintenek a fejünk fölött, hogy boldogok legyünk, hanem gonoszak, vérengzőek, hatalomra vágyóak. Egyesek elszívják az életerőnket, mások a szépségünket, és van aki halált hozó szexet ígér. ;o)
A szerelmi szál elmaradt sajnálatomra, ugyanakkor ott van a lehetőség a történetben, hátha mégis lesz egyszer valami a 2 főbb szereplő között.

Karen Marie Moning nagyon jól fogalmaz, érezni lehet, hogy 11 év írói munkássága van mögötte. El tudta azt érni a "jelenre" vonatkozó apró kis megjegyzéseivel, hogy a szereplők kiemelkednek a történetből és szinte kézzelfoghatóvá válnak még akkor is, ha a könyv világképét kénye-kedve szerint alakította ki és fantasy-ról van szó.

A történet elején nagyon kevertem, hogy ki kivel van, ki kicsoda/micsoda, de azért elég hamar letisztáztam magamban és tetszett, hogy E/1-ben történik az elbeszélés, 1 év távlatából. Így különleges hangulata lett, amolyan már tudom, amit akkor nem közbeszólásokkal.

Mac, a főszereplő nagyon szeretnivaló. Nekem egy kicsit emlékeztetett a karaktere, Janet Evanovich "A szingli fejvadász" c. sorozatának a főszereplőjére, Stephanie-ra. Ugyanaz a nagyon nőies szereplő, aki tűsarkúban megy nyomozni és a fegyvere mellett megtalálható a rúzsa is.
Ami pedig Barronst illeti, nekem J. R. Ward Éjsötét szeretőjéből Wrath-ra hasonlított. Erős, hatalmas, szexi alkat, viszont egyszerűen nem tudom hová tenni. Mi ő? Most jó vagy rossz?
Vibrál köztük egyfajta szexuális feszültség, de valamiért Barrons nagyon tartja a távolságot Mac-től. Miért? Kicsoda igazából a lány?
Mindenesetre odáig vagyok Barrons-ért is, remélem nem fog kellemetlen meglepetés érni vele kapcsolatban majd a folytatásokban. ;o) Én nagyon szurkolok nekik, hátha. ...

Na de nem csak "A szingli fejvadász"-ra emlékeztetett a történet, hanem egy kicsit a Harry Potter és a Halál ereklyéire, meg a Csillagkapura is. Csak, hogy tudjátok mire számíthattok, ha még nem olvastátok. ;o)
És azért volt ám izgalom is, amikor feltűnt a színen V'lane a szextündér. (Igen, ilyen is van.) Ilyenkor érdekes volt a hirtelen váltás, átváltozott a stílus forróvá, szexivé, de tetszett. ;o)

MacKayla Lane 22 éves déli szépség, aki csaposként dolgozik. Éli a gondtalan életét, élvezi a munkáját, a szülei szeretik egymást, a nővére a legjobb barátnője, aki épp Dublinban tanul cserediákként.
Aztán egy napon minden darabokra törik. Mac megtudja, hogy a nővérét brutális módon meggyilkolták, de előtte még telefonon hagyott neki egy érdekes üzenetet. Mac Dublinba utazik, hogy felkutassa testvére gyilkosát, de maga se tudja mibe csöppen bele. ...

Az egyetlen dolog amibe "bele tudnék kötni", hogy azt hittem Mac átmegy majd a tündérek világába (el is képzeltem, ahogy az esős írországi időjárásból hirtelen egy napsütötte, virágos réten találja magát), de igazán ebbe bepillantást nem kaphattunk.
De amúgy le a kalappal, nagyon tetszett. Olvasmányos, lebilincselő a történet, alig tudtam letenni. Aki szereti a fantasy-t, szerintem ne hagyja ki.
Amint befejeztem, már rá is vetettem magamat az Álom és valóságra, így megsúghatom, bár még csak az elején tartok, de izgisebb, eseménydúsabb. ;o)
Elhaym blogján láttam, ha minden igaz, a következő 3 rész idén meg fog jelenni, így sokat nem kell várnunk majd a folytatások között. Csak így is legyen! :o)
Az írónő hivatalos oldala://www.karenmoning.com

,5