Brenna Yovanoff: Az elcserélt

Brenna Yovanoff első regénye tavaly jelent meg angolul, The Replacement c.-mel. Magyarul az Egmont Kiadó gondozásában szintén tavaly.

A könyv borítója nagyon figyelemfelkeltő. Egy babakocsi, ami fölött egy faágról olló, kés, patkó, reszelő lóg le. Borzongató. A zombis filmekben egy ilyen képkocka után szokta a zombi baba kinyújtani a kezét és játszani a "forgójával". Ugyanakkor felmerült a kérdés is bennem, miért tették ezeket a veszélyes tárgyakat a babakocsi fölé?
Ha lejjebb pillantotok a borítón, láthattok egy kis megjegyzést

"Valami rohad Gentry városkája alatt ..."

És akkor itt el is vesztem, leszűrtem ebből, hogy zombis ifjúsági történet lesz, olvasni akarom és kész.

A bejegyzésben előfordulhat SPOILER!
Jól indult a történet, az írónőnek sikerült megteremtenie a borzongató hangulatot, de aztán kb. a könyv felénél csak úgy bevillant, hogy Mit is olvasok? És azon kaptam magamat, hogy nem értem a történetet. Most zombik, szellemek, koboldok, vámpírok, démonok, istenek szerepelnek benne vagy mik? És egyáltalán hogy néznek ki a szereplők, mit tudhattunk meg róluk? Semmit.
Annyi maradt meg bennem, hogy Mackie csúnya, de még sem, Emma kicsi és törékeny, Roswell jó barát a bajban és ennyi. És akkor vannak valami fura lények a föld alatt, akiknek zenélnie kell az embereknek, mert ettől boldogak.

Gentry egy kis város, ahol hétévente titokzatos módon eltűnik egy gyerek és a helyére egy másik kerül. Mackie egy ilyen elcserélt 16 éves fiú, aki igyekszik beilleszkedni a társadalomba. Aztán egy napon eltűnik az újabb áldozat, egy 3 éves kislány.
Mackie rájön honnan származik és úgy érzi, hogy tennie kell valamit.

A fülszöveg, a borító mind nagyon érdekes volt, de ne jött össze.
A szereplők egyszerűen megmaradtak neveknek, nem láttam őket magam előtt.
Izgalmasabb történetre számítottam, de a fő problémám az, hogy valahogy az egész történet"bűzlik". Ha te édesanya vagy és a kiságyban másnap reggel nem a saját gyereked találod, akkor fogod magadat, nyugtázod, hogy ez van, ti kerültetek sorra és neveled a gyereket úgy, mintha a tiétek lenne? Nem nyomozol, nem kutatsz a gyereked után? Beletörődsz abba, hogy eltűnt? Ugyanis ezek a szülők ezt teszik.
Ráadásul a vége felé a hangulatból is veszített a történet, amolyan nyögve-nyelős lett.
A nyomtatási hibákról nem is beszélve. "U" felcserélve a "V"-re, érdekes így olvasni.

Azt nem mondhatom, hogy csalódtam, mert igazán nem rossz a történet. Olyan egyszer el lehet olvasni, aztán gyorsan elfelejteni kategória, a borítója viszont nagyon szép.

És kezd "divattá" válni, hogy az ifjúsági regényekben felhívják a figyelmet egy-egy klasszikusra. Az Alkonyatban pl. az Üvöltő szelek volt az, ebben a könyvben pedig A skarlát betű.

Az írónő honlapját itt találjátok.