Könyvesem

Mi is az a "Várólistára"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Eredeti címe: Nine Months (2012.) Kiadta: I.P.C. (2015.) Oldalszám: 288 Értékelésem:

Sonia, a hajdani bohém, rocker, művész és füstös kocsmák csaposa immár négy éve a konszolidált, jómódú New York-i családanyák életét éli. Napjait kitölti a gondoskodás két kisfiáról és a háztartásról, társasága a játszótéri anyákra korlátozódik. Amikor fiai kinőnek a babakorból – nagyon várta ezt a pillanatot –, lelkesen készül visszatérni szenvedélyéhez, a festéshez, és újra több figyelmet szentelnek a kapcsolatuknak férjével, Dickkel. Azonban még alig élte bele magát, hogy visszakap valamennyit a szabadságából, amikor egy hajnalon újra pozitív terhességi tesztet tart a kezében.
Soniában érzések lavinája szabadul el, és hiába küzd ellenük, néhány hónap múlva magukkal sodorják. Ekkor a nő sajátos módját választja annak, hogy szembenézzen az életével, újra megtalálja önmagát, amit épp végképp elveszni lát: megteszi, ami minden anyának megfordul a fejében olykor, magához veszi a slusszkulcsot, és egyszerűen megszökik a saját életéből.
A szerző izgalmas, végletesen őszinte, újszerű és nagyon személyes hangvételű könyvében maradéktalanul leszámol az anyaság köré szőtt mítoszokkal, és kendőzetlenül tárja olvasói elé Sonia ellentmondásos érzelmeit, vívódását, nem hallgat finomkodva a terhesség testi következményeiről, a fiatal nő és anya botlásairól, eltemetett vágyairól sem.



Amint megpillantottam ezt a könyvet, azonnal szerelembe estem és naná, hogy kellett nekem. Imádom a kismamás történeteket, ilyenkor újraélem a terhességemet és ez kellemes nosztalgiával tölt el.
Vágytam arra, hogy a 9 hónap egyszerre legyen humoros, de nagyon tanulságos is. Igaz ami a borítóján olvasható: egyes részeknél nagyon kényelmetlenül éreztem magamat (mert annyira más volt a főszereplő, mint én, hogy ez rendesen zavarba hozott), más részeknél meg nevettem (mert magamra ismertem). Ugyanakkor összességében a 9 hónap nem az volt, amire számítottam, de valahogy mégis.

Kezdjük azzal, hogy a főszereplőnk Sonia már túl van két szülésen. A legnagyobb fia 5 éves, a kisebb 2. Már kinőttek az állandóan ölben levős, dajkálós időszakból, amikor nem tudnak elszakadni az anyukától, Sonia pedig kezdi élvezni a visszatérő szabadságát. Újra van egy kis ideje magára, ez pedig jót tesz a kapcsolatának a férjével is. Aztán derült égből villámcsapás, jön a nagy meglepetés: újra babát vár.
Akarja-e a picit? Maga se tudja, de tán először nem. Szeretné visszakapni egy kicsit önmagát és úgy érzi, hogy 3 gyerek teljesen fel fogja őrölni. Aztán kiderül, hogy a baba kislány és ez megváltoztat benne valamit.
Fiús anyukaként, csak anyának kell lennie. De lányos anyukaként egy leendő nő példaképének is. Sonia pedig ekkor fogja a kocsikulcsot és világgá megy. Innentől kezdve a történet pedig egy útkeresés.
Sonia "micsoda véletlen" olyan emberekkel találkozik, akik fontosak voltak a múltjában, tanulni akar tőlük, emlékezni. De vajon mi lesz az útkeresésének a vége?

Forrás

Mint ahogy fentebb említettem, egyfelől nem azt kaptam amire számítottam, ugyanakkor mégis.
Miért nem azt kaptam? Fura volt nekem ez az útkereséses szál. Velem is volt már olyan, hogy addig-addig-addig voltam, de sose tudtam volna megtenni, hogy csak úgy hónapokra lelépek, a párom meg oldja meg a gyerekeket egyedül, ahogy tudja. Nem tudnám elhagyni a gyermekeimet, akármennyire is össze vagyok zavarodva, félek és elegem van. Nem menne. Felelőtlenség. Sonia nagyon önző, nem gondol bele abba, hogy a gyermekei hogyan viselik a hirtelen eltűnését, nem gondolja át, hogy a férje hogyan fogja megoldani a munkája mellett a két picit, ráadásul nem viselkedik a magzat iránt sem felelősséggel. Összefekszik útszéli tök ismeretlen pasival, drogozik, iszik, totál letojja, hogy egy élet növekszik benne, mindig csak az zakatol a fejében, hogy "én, én, én". Ugyanakkor megértem, hisz anyaként a sokadik helyre szorulunk, néha elegünk lehet ebből és szeretnénk, ha mi is fontosak lennénk, végre mi jöhetnénk a sorban, de Sonia akkor is az én szememben helytelenül cselekedett és nem tudtam megérteni őt.

"Egy baba mellett szembetűnőbbek a nagyobb gyerek hibái. A baba tökéletes! A gyereknek már vannak tökéletlenségei - a gyerek egy emberi lény. A baba túl van az emberin. [...] És egy lányt? Most már példaképnek is kell lennie, nem csak anyának. Most már példát kell mutatnia. Ez elmondhatatlanul megrémíti."

És ugyanakkor miért kaptam azt, amire számítottam? Amikor magáról a terhességről ír, az érzésekről, és néha a gyereknevelésről, voltak olyan gondolatok amikor magamra ismertem és ez jó volt.

Ajánlanám-e olvasásra a könyvet? Attól függetlenül, hogy a főszereplő cselekedeteivel nem tudtam egyetérteni, igen. Jó volt, olvasmányos, "izgalmas" a maga kismamás voltában. A stílusa tán néhol nagyon éles, szókimondó, merev, de nagyon hamar rá lehet hangolódni és csak úszni a sorokkal.

A Kitekintőben olyan könyvekre próbálom felhívni a figyelmet, melyek kis hazánkban még nem jelentek meg, de jónak tűnnek a külföldi értékelések alapján.

Angolul megjelent: 2015. aug.

Katie Alender: The Dead Girls of Hysteria Hall 

Ez a könyv nagyon jó kis borzongatós történetnek tűnik. ;o)

Delia új háza régebben egy elmegyógyintézet volt, de nem minden "beteg" volt őrült, sokan közülük csak dacos, erős akaratúak, mint maga Delia is.
A ház nem akarja ereszteni a "problémás" lányokat, így kísérteni kezd, Delia pedig csapdába kerül. Szellemek vándorolnak a termeken és Delia úgy érzi, hogy a lelkek tele vannak sötét titkokkal, melyeket csak ő tud felfedni. Viszont versenyt kell futnia az idővel, mielőtt a ház hatalma mindenkit utolér, akit szeret. ...

Olvasol recenziós példányokat? Hogy kerültél kapcsolatba a könyvkiadókkal?

Igen, olvasok recenziós példányokat, bár már nagyon keveset az időhiány miatt. Viszont pár évvel ezelőtt nagyon sok recenziós könyvet kaptam kiadóktól. 
Úgy emlékszem, hogy az első ilyen könyvemet 2010-ben kaptam és onnantól kezdve nem volt megállás. Akkoriban én kerestem meg a kiadókat, állandó kapcsolataim alakultak ki, majd jött az a pont, amikor már az állandó kapcsolat mellett kiadók kerestek, kértek fel egy-egy könyvük elolvasására.
Ma már alább hagyott bennem a recenziós könyvek olvasása. Bevallom, hogy egyfajta teljesítési kényszer fogott el akkoriban: minden jónak tűnő friss megjelenést olvasni szerettem volna, kértem a kiadóktól és minél hamarabb írni is akartam róla az oldalon. Ma már az időhiányom miatt ez lehetetlen. Nem tudok gyorsan olvasni és mivel 2013/2014-ben majdnem totál leálltam az olvasással, próbálom behozni az akkoriban megjelent jónak tűnő könyvek olvasását. :o)
Persze nem zárkózok el a kiadóktól, szerzőktől, ha megkeresést kapok, élek vele, de ritkán kérek recenziós példányt egyenlőre. ;o)

forrás

Véget ért a nyereményjáték az 1 db 5.000 Ft értékű Alexandra vásárlási utalványért.

A nyereményjáték célja a rovatok felfrissítése volt és a segítségemre is voltatok ebben. :o) 
254 megfelelően beérkező kérdés, leg-leg-leg-es ötlet és könyvajánlás érkezett.
A Random.org-al sorsoltam - elhihetitek, nem volt piskóta begépelni a 254 nevet, de nagyon örültem annak, hogy sokan vettetek részt a játékban, a segítségemre voltatok - a nyertes pedig:

Mi is az a "Várólistára"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

Eredeti címe: Forgive Me, Leonard Peacock (2013.) Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014) Oldalszám: 268 Értékelésem:

Valami olyat kell véghezvinni, ami egyszer és mindenkorra beleég a szürke átlagemberek agyába. Valami olyat, ami számít.
Hogyan töltenéd a születésnapodat, ha tudnád, hogy az utolsó?
A tizennyolc éves Leonard Peacock pontosan megtervezte az övét: búcsúzkodni fog.
Nem az anyjától, aki másik városba költözött és magára hagyta minden problémájával. Nem is az egykori legjobb barátjától, aki elviselhetetlenül nagy fájdalmat okozott neki. Csak négy barátjától: a Humphrey Bogart-rajongó szomszédtól, egy fiatal hegedűvirtuóztól, egy lelkész lányától és egy tanárától.
Miközben az idő fogy és az igazság pillanata vészesen közelít, sorra fény derül Leonard titkaira.
Talán egy nap elhiszi, hogy nem baj, ha valaki másmilyen, mint a többiek.
Sőt, néha még jó is.
A Napos oldal írójának új regénye titkos zugokba enged betekintést. Egy kamasz fiú elméjébe enged betekintést, amelyben piszkosabbnál piszkosabb és szebbnél szebb gondolatok keverednek… ahogy az a kamasz fiúk elméjében lenni szokott.

 
Nem értem miért van az, hogy igazán katasztrofális könyvekről egy rakás véleményt, bejegyzést lehet találni a blogokon, de az igazán jókról meg csak elvétve lehet hallani. Nos, a  Bocsáss meg, Leonard Peacock! az igazán jó kategóriába tartozik, de alig hallottam, olvastam róla. Leginkább Jay Asher: Tizenhárom okom volt ...- jára emlékeztetett. Tudjátok, az volt az a sztori, melyben a főszereplő lány öngyilkos lett és 13 embert tett felelőssé a haláláért.
A Bocsáss meg, Leonard Peacock! komolyabb, mint a Tizenhárom okom volt, de az üzenete szerintem ugyanaz. Kezdjük viszont az elején.

Leonardnak nagyon elcseszett életet szánt a sors. Az apja lelépett gyerekkorában, az anyja pedig túlságosan nem foglalkozik vele. Igazi barátai nem nagyon vannak és valahogy az egész srác nagyon fura. (Vagy épp ő a normális, és akik körülveszik, azok a furák.) A 18. születésnapja van és elhatározza, hogy véget vet az életének, de nem csak a sajátjának, hanem bosszút is áll valakin.
4 csomagot készít elő, melyeket szeretne átadni 4 olyan embernek, akiket a barátjának tekint. A megajándékozottak között van egy iráni fiú, akit az iskolatársaik kiközösítettek, egy nagyon vallásos fiatal lány, akivel az utcán ismerkedett meg, egy tanára, aki holokauszt órákat tart az iskolában és számomra az egyetlen igaz barátja egy idős szomszéd bácsi, akivel Bogart filmeket szoktak együtt nézni. Őszintén szólva leginkább az érdeklődésemet a tanár keltette fel, mert van egy titka: sose fedi fel a karját, mindig takarja. Nos, mire is gondoltam? Először is nagyon átsiklottam afelett, hogy a tanár fiatal, így arra gyanakodtam, hogy megjárta a náci koncentrációs táborokat és ennek a jelét próbálja titkolni azzal, hogy sose mutatja meg a karját, de erről szó sincs. Igaz, valamilyen szinten köze van hozzá, de nem olyan értelemben.

Na de ott tartottunk, hogy elkészül a 4 csomag és Leonard a 18. születésnapján átadja az ajándékokat a 4 kiválasztottnak. Nem mindegyik átadása sikerül jól, van aki megsértődik, más értetlenkedik, de csak a szomszéd és a tanár kezdi el kapizsgálni, hogy itt valami baj van készülőben.
És vajon kit szeretne a fiú magával vinni a halálba? Egy iskolatársáról van szó, aki valami szörnyűséget tett vele. Csak a vége felé derül ki, hogy mi is történt köztük. Hogy gyanakodtam-e arra, mi történt velük? Egyáltalán nem, teljesen más verzió játszódott le a fejemben.
És hogy mi lesz a vége? Olvassátok el!

Amire a könyv felhívja a figyelmet az az, hogy milyen sok fiatal nem kapja meg otthon a kellő figyelmet, szeretetet, törődést és mindez hová vezethet. Sok-sok "elcseszett" élet van a Földön, akik valamilyen szinten egy-egy ketyegő bombák, amik bármikor robbanni képesek.
Valamint úgy érzem, nem véletlen, hogy egy tanár is központi szerepet kapott a történetben. A tanárokra is nagy felelősség hárul a problémák időben való észrevételével kapcsolatban. Még a gimiben egyszer azt mondta a kémiát oktató idős tanárunk, hogy tanárnak lenni hivatás és úgy érzem, ebben teljesen igaza van. ...

Mi is az a Top10 Tuesday?: a kitalálója The Broke and the Bookish blog, a lényege pedig az, hogy minden Kedden, megadott kritérium szerint egy Top10-es listát kell összeállítani. Majd a közzé tett bejegyzésedet linkelni az ötletet adó blog aktuális bejegyzéséhez.  

Tíz sorozat, melyet befejeztem.

Mániám sorozatoknak nekiállni, aztán nem befejezni őket, de velük kivétel történt. ;o)

• Harry Potter
• Twilight saga
• Időtlen szerelem
• Tökéletes kémia
• Divergent (na jó, a Négyest nem olvastam még, de az kiegészítő kötet)
• A Szent Johanna Gimi
• Bridgerton család
• Bevelstoke trilógia
• McCarrick fivérek
• A párválasztó (bevallom, itt is csak az első 3 kötetet olvastam, na de trilógia) ;o)

Nem volt ám olyan könnyű ezt a listát összehoznom, úgy kellett a molyon visszanéznem az olvasmányaimat.
Tanulság? Ha valamit elkezdek, jó lenne befejezni is, főleg ha tetszett persze. :o)

Még egy RÉGEBBI bejegyzésben kértelek titeket, segítsetek abban, hogy fel tudjam éleszteni a Kérdezz! Felelek!-et, vagyis kérdezzetek. Jöttek is kérdések, most pedig válaszolok közülük egyre.

Kedvenc könyvsorozatod?

Ha kedvenc sorozat, akkor nálam egyértelműen a Harry Potter. ;o) Pedig nagyon sokáig úgy voltam vele, hogy én tuti nem fogom elolvasni, hisz nem az én korosztályomnak (20-as évek eleje) íródott, mese, milyen hülyén venné már ki magát, ha felnőtt fejjel mesét olvasnák. Aztán történt, hogy egy könyvtári látogatásom alkalmából kivettem az első részt a testvéremnek, aki elég nagy antikönyvmoly, hátha. Nem jártam sikerrel, még csak ki se nyitotta. Én meg úgy voltam vele egy estén, ha már kikölcsönöztem, akkor belekukkantok. Nos, ennek a belekukkantásnak az lett a vége, hogy másnap már rohantam is a második részért és onnantól kezdve nem volt megállás. :o) Ja, és 20 éves voltam ekkor! (Nem ma volt.) :oP

Nem olyan rég visszanézegettem a régi bejegyzéseimet és konstatáltam: szokásom volt egy időben az évszakok végén egy kis összesítőt készíteni, hogy mely könyvek nyerték el a tetszésemet leginkább abban a 3 hónapban.
Nos, most is szemezgettem nektek, így hát íme:

Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő Libba Bray: The Diviners – A Látók Lakatos Levente: Megrepedt álarc Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten Julia Quinn: És boldogan éltek Gabi Gleichmann: A halhatatlanság elixírje Tiffany Reisz: Az úrnő  Mitch Albom: Még egy nap Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Olvastátok valamelyiket? Vélemény? ;o)

Eredeti címe: Himmelsdiebe (2010.) Kiadta: GABO (2013.) Oldalszám: 578

Amikor Laura Paddington, egy húszéves festőnövendék és Harry Winter, a negyvenes éveiben járó világhírű avantgard művész egy londoni kiállításmegnyitón találkozik, talán a 20. század egyik legnagyobb szerelmi története kezdődik el.
Szülei akarata ellenére Laura követi a harmincas évek Párizsába Harryt, ahol az élet a művészek között folyamatos ünnep, fiesta, a napok folytonos varázslatban telnek. Amikor a párnak mégis elege lesz Párizsból, a provence-i Sainte-Odile-ban vesznek házat, ami a földi Paradicsomot jelenti számukra, s ahol fantázia és valóság állandóan keveredik egymással. Itt kezdenek neki közös alkotásuknak, az Égi zsákmánynak, szerelmük krónikájának.
De rossz idők járnak Európára, s a szerelmesek elszakadnak egymástól…
Nem tudni, mi az erősebb: a valóság vagy az álomvilág, a barbárság vagy a szerelem.


Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert tudjátok: a II. vgh-s történeteket nagyon kedvelem. Ha van benne egy kis romantika, akkor meg pláne. Ha esetleg köze van a holokauszthoz, akkor pedig kihagyhatatlan számomra. Nos, ezzel a könyvvel kapcsolatban számítottam mind a 3 dologra.
Félbehagytam, de senki se mondhatja, hogy nem adtam neki esélyt, mert a 344. oldalon mondtam azt, hogy elég volt, ennyi volt, nem birom tovább.

Mi is volt a problémám? A főszereplőink művészek és magának a történetnek is olyan a hangulata, mintha művészet lenne. Látomások, összemosódások a képzelet és a valóság között, amikor nem tudtam eldönteni, hogy amit olvasok, az tényleg megtörtént vagy épp csak beszívott a főszereplő vagy csak simán nem normális. 

"A művészet – mondta Bernini, mintha Clarissa gondolataiban olvasott volna – hazugság, mely segít felismerni az igazságot. Ez az egyetlen komoly dolog a világon. Ezért nem lehet sohasem komoly."

Tán olyan olvasót, aki művészeti beállítottságú elvarázsolhat ez a történet, de mivel én nem ilyen vagyok, számomra csak fura volt az egész és zavaró.

Mi is az a "Várólistára"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez. 

Lassan külön kategóriát hozhatnék létre a sablonváltásoknak, mert hát igen, újra bekövetkezett az esemény, -mi mindenre jó egy kis dögrovás otthon-. ;o)

Hogy tetszik? :o)

ilyen volt

ilyen lett

Ami újdonság lehet, az "A hónap kedvenc könyvei". Hogy miért is hoztam létre, az egyenlőre titok, de a jövő év elején megtudjátok majd. Figyeljétek és olvassátok a polcon szereplő könyveket addig is! ;o)

Újra elérhető a Nyereményjátékos fül, melyben láthatjátok az eddigi nyereményeket. Jelenleg is folyik egy játék, melyre még tudtok nevezni. 
Igyekszem rendszeresen jönni majd újabb nyereményekkel, érdemes lesz figyelni az oldal frisseit. :o)

Frissítve: 2015.09.27.

Nem hagyott nyugodni, hogy csak egy böngésző jeleníti meg rendesen az oldalt, így visszatértem egy pár évvel ezelőtt már használt sablonhoz. :o)