Follow Us @nikikonyvesem

2015. október 3., szombat

S. J. Watson: A másik én

Eredeti címe: Second life (2015.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2015.)
Oldalszám: 416
Forrás: kiadó
Értékelésem:
Végzetes vonzerő… online.
Milyen mélyen ismerhetsz meg egy másik embert? Meddig mennél el azért, hogy kiderítsd az igazságot valakiről, akit szeretsz?
Amikor Julia, a harmincas éveiben járó, látszólag átlagos életet élő brit családanya megtudja, hogy húga brutális gyilkosság áldozata lett, nincs nyugodalma, amíg meg nem leli a gyilkost. A kutatás azonban hamarosan saját, bűnös érzéki vágyainak felfedezésébe csap át. Miután megismerkedik egy veszedelmes idegen férfival az interneten, elveszíti önmagát… az uralmat a tettei felett… és talán mindent. Rendületlen válaszkeresésével pedig veszélybe sodorja a házasságát, a családját, sőt, az életét is.
A világsikerű Amnézia (korábbi címén Mielőtt elalszom) szerzőjének pattanásig feszült hangulatú, lélegzetelállító fordulatokkal teli új pszichológiai thrillere az online chatszobák és a cyberszex sötét útvesztőjébe vezeti az olvasót, ahonnan nincs kiút.



Négy év telt el azóta, hogy megjelent itthon is a Mielőtt elalszom az Athenaeum Kiadó gondozásában. Azóta se vagyok annyira oda a thrillerért, de S. J. Watson olyan profin felépített történetet hozott össze, ami végig félrevezetett, majd jól leesett az állam akkor, amikor szembe találtam magamat a valósággal, szóval teljesen megvett magának. (Ha esetleg még nem olvastátok, akkor pótoljátok!)
A szerző újabb magyarul is megjelenő történetével kapcsolatban ugyanerre számítottam és nem csalódtam. Az író végig félrevezetett, a végén pedig jól a képembe dörgölte az igazságot, amire nem is számítottam. Majd fogtam a fejemet, hogy lehettem ennyire vak, hogy nem gondoltam arra, amire kellett volna.

A történet lényegében 2 részből áll.
Az elején megismerjük Juliat, aki a férjével és a 14 éves nevelt fiával él együtt. Persze az 1X1 ne legyen már olyan egyszerű, a nevelt fiú  -Connor-  körül van egy kis bonyodalom. Ugyanis ő igazából nem más, mint Julia 10 évvel fiatalabb húgának -Katenek- a fia. Három éves volt a fiú, amikor Kate úgy döntött, hogy alkalmatlan arra, hogy nevelje őt, ezért a nővéréékre bízta a gyermekét. Hozzátartozik még a történethez, hogy Juliaéknak nem lehetett saját gyermekük, így boldogan vették magukhoz a kisfiút és nevelték fel.
Na de ott tartottunk, hogy hol is kezdődik a történet. Julia fotózással foglalkozik és épp kiállítás készült a felvételeiből. Ez csak annyiban fontos, hogy feltűnik a színen egy 1997-ben készült fénykép, amit a nő a volt barátjáról készített. Végig a kötetben ez a bizonyos ex fontos szerepet kap, mert a nő vissza-visszautazik az időben és visszaemlékszik arra, milyen is volt a férfi mellett az élete.
De már megint elkalandoztam, szóval a jelen. Kate gyilkosság áldozata lesz, Juliat pedig nem hagyja nyugodni az egész, nyomozásba kezd. A húga volt lakótársa révén megtudja, hogy Kate rendszeresen chatelt idegen férfiakkal, bonyolódott amolyan chatszexes kapcsolatokba, melyek néha valóságos találkozókba is torkoltak.
Julia gondol egy merészet, regisztrál arra az oldalra, melyen Kate is fenn volt és elkezdi felgöngyölíteni a szálakat. Megismerkedik valakivel és ezzel elindul a lavina. ...

Bevallom, egyetlen dologban csalódott vagyok: nem jött át nekem ez a cyberszexes dolog a lapokon keresztül. Nem tudom elképzelni, hogy a fenébe is tud "működni" ez az egész és a szerző se világosított fel jobban ebben a témában, így ilyen téren egy kis hiányérzetem maradt, ezért is vontam le az értékelésem végén az 5 csillagból 1 csillagot, mert számítottam egy kis pluszra ilyen téren.

Amúgy meg azt kell mondanom, hogy hibátlan a történet. 
A szerző újra teljesen tévútra vezetett. Nagyon sok megoldás játszódott le a fejemben: biztos X a gyilkos, aztán jött egy olyan információ, hogy elkezdtem gyanakodni Y-ra, majd rájöttem, hogy nem, ez sem lehet a helyes verzió. Aztán történt egy fordulat és hirtelen minden értelmet nyer látszólag. S. J. Watson szinte játszott az agyammal. Elhitettem velem, hogy az a gyilkos, akiről azt akarja, hogy azt higgyem, hogy az, majd a végén jól a képembe dörgölte, hogy ácsi-ácsi, tévedtél! Én meg hülyén éreztem magamat, hogy hoppá, na de ott volt már a történet elején a kis furcsaság, miért nem maradt meg bennem jobban, miért hagytam így magamat megvezetni?

Úgyhogy újra le a kalappal Watson előtt, megint alkotott! :o) Ti pedig, ha egy izgalmas thrillerre vágytok, akkor jusson eszetekbe ez a könyv! ;o)

Nincsenek megjegyzések: