Könyvesem

Még májusban fejeztem be a sorozat második kötetét, a Hamuvárost, ami nagyon izgalmasan ért véget. Szerencsére Mónikának köszönhetően nem kellett sokat várnom a folytatásra, mert kölcsön adta, örök hálám érte. ;o)

Kész vagyok, nagyon tetszett, letehetetlen kategória, az eddigi legjobb, legizgalmasabb és a legfordulatosabb. Többször is felsikítottam magamban, hol az örömtől, hol a megdöbbenéstől. Az írónőnek sikerült tovább fokoznia ebben a részen a feszültséget.
Volt, ami hála az égnek úgy alakult, ahogy nagyon reméltem, volt, amire nem is számítottam, így jól megdöbbentem, szóval kaptam a sokkos dózisokat rendesen.
Nekem úgy tűnik, hogy ezzel a résszel, akár vége is lehetett volna a sorozatnak, mert eléggé lezárás felé hajlik, de persze koránt sincs vége. Elviekben októberben megjelenik magyarul a következő része, a Clockwork Angels, majd novemberben a City of Fallen Angels is. A rajongók ebben az évben el lesznek látva Clare regényeivel.

A Hamuváros ott ért véget, hogy Clary megtudja, fel lehet ébreszteni az édesanyját a kómájából. A lány, Jace és Lightwoodék Üvegvárosba, az ősi otthonba készülnek, de a sors közbeavatkozik, Clary nem jut át a Portálon. Luka-al vág neki a veszélyes útnak, azzal a tudattal, hogy megszegi a törvényt, ami akar halált is jelenthet.
Üvegvárosban meglepetések sora éri a lányt és Jace-t is, felbukkant egy új és fontos szereplő és természetesen Valentine se maradhat ki a mókából. Mindent eldöntő csata veszi kezdetét, a múltból is több dolog kiderül, fordulatokban nem szűkölködik a történet. :o)

A Hamuvárosban és egyszerűen most se tudtam átsiklani a Harry Potter és A végzet ereklyéi összehasonlítgatásán. Nekem Valentine nagyon Voldemortos, a végzet ereklyéi meg nagyon halál ereklyések, Jace meg Harry csak kicsit vagányabb kivitelben. Ez persze korántse csökkent a történet élvezhetőségén, mert a cselekményszálak mások.

Ami a szereplőket illeti, nekem még mindig Simon a kedvencem, olyan kis ölelgetős, tutujgatós karakter.
Tetszik, hogy bár van a történetben egy könnyedebb szerelmi szál, ez csak feltüzeli az olvasót, nem történik meg a robbanás. Olyan kis lágy, ártatlan, egyedül csak Clary és Jace "kapcsolata" vetít erre egy kis árnyat, zavart amikor belegondoltam, milyen kapcsolatban is állnak, én meg szorítok, hogy legyen már köztük valami.

Röviden: nagyon olvasmányos, izgalmas és rettentően fordulatos. Ha eddig eljutottatok a sorozat olvasásával, nehogy itt hagyjátok abba. :o)


Megjelenés: The Mortal Instruments Book Three- City of Glass (2009.)/ A végzet ereklyéi- Üvegváros (2011. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 499
Ára: 2999
A kép forrása ITT.

Egy testvérpár közös munkája a Filc, a zoknimuki és az Öreg Kút titka. A meseregény írója a 29 éves Tóth Zita, aki jogászként dolgozik, az illusztrátora pedig a nővére, Tóth Anita, aki könyvtáros és latin szakos doktorandusz. 2009-ben az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg Filc kalandjainak első része, Filc, a zoknimuki címmel.

Kik is azok a zoknimukik? Röviden: falánk rongyzabálók. Ennél bővebben: házimanók, olyan tenyérnyi nagyságúak, jellegzetességük a nagy fülük.
Mit esznek? Nos, amikor úgy emlékeztek, hogy valahová letettetek valamit, de aztán mégsem találjátok ott, akkor biztosak lehettek abban, hogy a háttérben a zoknimukik állnak. A fél pár zoknik, a plüssökből eltűnő szivacstöltetek, a megfogyatkozott fonalgombolyagok mögött is ők állnak. De szeretik a rúzsokat (különösen, ha csókállóak), a Rubik-kockacukrot, befőttesgumikat és mindent, amire azt mondanátok, hogy kacat.
Hol laknak? Pincékben, padlásokon, kis járatokban, a lényeg, hogy az emberek ne vegyék észre őket. ... Kivéve Filc esetében, aki bizony összebarátkozott egy kisfiúval Félixel, aki mindig ellátja finomságokkal.

Egy napon Filc és a családja bálra hivatalosak, ahol a fiú zoknimuki egy elárvult mukilányra talál és hazaviszik magukkal. Aztán kiderül, hogy Biberke nem is olyan elárvult és haza kell jutnia. Így hát felkerekednek ketten és elindulnak a nagy kalandra, hogy megtalálják Biberke otthonát.

Olvastam, hogy Filc anyukájának a pöszesége többeknek zavaró volt. Ezzel én is így voltam, kicsit furának is találtam, hogy pont az anyuka pösze, tán egy kismukihoz jobban illet volna. Aztán, miután azt vettem észre, hogy Gyerkőcöm nevet ezen, agyalgatni kezdtem, vajon mi lehet a jelentőssége? És arra jutottam, hogy tán az írónő kedvessé akarta tenni a gyerekeknek, nem pedig csúfolódás céltáblájává. Mintha egyrészt a pösze gyerekeknek sugallni szerette volna, hogy nem kell szégyellni, mert lám, Filc anyukája is milyen aranyos és senkit se zavar, másrészt meg az olvasó gyerekekre akart hatni, hogy ne csúfolják ki a pösze gyerekeket. Aztán persze lehet, hogy ezt csak én magyarázom bele a történetbe, mindenesetre ezen elgondolkodva, örülök, hogy bele lett véve.
A pöszeségből kiindulva el lehet beszélgetni a kicsikkel más témákról is, mint pl. dadogás, túlsúly, stb., hogy nem szép dolog csúfolni senkit sem.

De visszatérve a mesére, egy kicsit nehezen tudtam elképzelni, ahogy ezek a kis manók zoknikat esznek, de láthatóan ez a Gyerkőcömet nem zavarta. A mese elolvasása óta jó játék számára, hogy a plüsseit csipesszel lógatja le onnan, ahonnan csak lehet, nyilván a csipeszpálya miatt. ;o)
Aranyos, kedves, egyszerű történet. Nem bonyolult, kisiskolásoknak vagy kisebbeknek felolvasva, szerintem élvezetes olvasmány lehet. Tökéletesen megfelel az első önállóan elolvasott mesének is.

Megjelenés: Filc, a zoknimuki és az Öreg Kút titka (2011. Manó Könyvek)
Oldalszám: 229
Ára: 2490
A mese oldala ITT.

Már jó pár nap eltelt a regény olvasásának befejezése óta, de még mindig annyira a hatása alatt vagyok, hogy félve kezdek neki az írásnak. RETTENTŐEN tetszett és biztos, hogy nem fogom tudni visszaadni, milyen fantasztikus is volt.
Minden sorát élveztem, bárcsak ne ért volna véget, egyszerűen kihagyhatatlan! Ha szerettétek az Egri csillagokat, akkor a Jumurdzsák gyűrűjéért is odáig lesztek.

Először a molyon olvastam a könyvről. A többiek annyit lelkendeztek róla, hogy úgy éreztem, kihagyhatatlan lesz. Aztán az Alexandra egyik akciója jó ürügyet szolgáltatott arra, hogy megvegyem.

A regény hátteréről tudni lehet, hogy egy interaktív játékfilm könyves verziója, amit 2006-ban hoztak létre, Eger népszerűsítése céljából.

A legtöbb kötelező olvasmány nálam kedvenc, így az Egri csillagok is az. Élveztem, imádtam minden sorát, már a nyári szünet első napján nekikezdtem anno az olvasásának, nagyon szerettem.
A Jumurdzsák gyűrűje pedig olyan élethűen festi le a történteket, hogy olyan érzésem volt, minden úgy történt, ahogy le van írva a könyvben. Tényleg így született meg Gárdonyi regénye, tényleg arról lett mintázva Jumurdzsák karaktere akiről és hogy azért volt olyan fontos a töröknek a gyűrű visszaszerzése, amiért. Mintha így kapnánk kerek történetet, egyszerűen fantasztikus.
Élveztem, hogy hol 2005-ben voltunk, hol Gárdonyi korában, hol pedig a múltban. Egyáltalán nem volt emiatt zavaros a történet, követni lehetett a cselekményszálakat, nagyon izgalmas volt. Legszívesebben újra elolvastam volna az Egri csillagokat (már más szemmel) és úgy, de úgy elutaznék újra Egerbe, olyan rég voltam már.
Egyszerűen minden megvan ebben a regényben. Történelem, indulatok, romantika, rejtély, kaland. A szereplők kiemelkedtek a sorok közül, mintha Gárdonyit bármelyikőnk ismerhette volna, mintha a szemünk előtt született volna meg az Egri csillagok. Apró kis mozzanatok, amiket megélt az író, majd pedig beleszőtte a történetbe. Olvasod-olvasod és úgy érzed, hogy igen, csakis így lehetett, így kellett megszületnie a műnek, másképp nem is lehetett.

Egy szó, mint száz, ha szerettétek Gárdonyi történetét, akkor Pierrot és Szélesi Sándorét is szeretni fogjátok, ne hagyjátok ki!

"Jonathan Hunt, a New York Times riportere a családi hagyatékban megtalálja az Egri csillagok egyik első kiadását, s a kötetben két furcsa levelet, melyben egy bizonyos Ábray professzor indulatosan magyaráz az időutazás lehetőségéről s arról, hogy bizonyítékai is vannak... Jonathan Hunt a levelek nyomán Magyarországra, Egerbe indul, ahol egyre rejtélyesebb dolgok történnek vele. Mivel úgy tűnik, nem mindenki örül a felbukkanásának, elhatározza, mindenképpen a végére jár, hogy valóban létezett-e a gyűrű, amely Gárdonyi regényének is egyik kulcsmotívuma... Miközben a múltból hátrahagyott titkos üzeneteket próbálja megfejteni, a gyűrű évszázados legendája őt is megbabonázza... "

Megjelenés: Jumurdzsák gyűrűje- A több évszázados legenda nyomában (2011. Alexandra Kiadó)
Oldalszám: 400
Ára: 2999
Kép forrása ITT.
A játék oldala ITT.

Amikor kislány voltam, megszokott esti menetrendünk volt, hogy megnézhettem az esti mesét, közben megvacsoráztam, majd pedig mentem is aludni a fogmosás után. Élénken emlékszem, ahogy ülök az ágyon, majszolom a párizsis kenyeret (amit ma már amúgy nagyon utálok) és közben nézem A Nagy Ho-ho-ho horgászt és társait. Annyira kedvenc volt, hogy nem tudok fejből sok mese zeneszöveget, de ezét igen. Pocakosan sokszor énekelgettem (többnyire fürdés közben, hogy a fantasztikus hangomat azért tompítsa a zubogó víz, bár ettől függetlenül nem úsztam meg, hogy ne halljam, amint az alattunk lakó kisfiú megjegyezte, hogy a fenti néni már megint kornyikál), így szerencsétlen Gyerkőcömnek nem volt menekvés, kénytelen volt már akkor is végighallgatni, a "Ha itt a nyár ..."-t. Viszont, mikor még csecsemő volt, úgy bírta ki a fürdést sírás nélkül, ha elénekeltem neki. :oD

A mesesorozatról tudni lehet, hogy 2 szériából állt, az elsőt 1982-ben kezdték vetíteni, a másodikat 1984-ben és ez a könyv az első széria meséit foglalja magában, vagyis 13 kis történetet:

A csalafinta csali
A repülő hal
Reszkessetek halacskák
A sötét lelkű orvhorgász
Születésnapi ajándék
A gumihal
A falánk pelikán
Az éjszakai horgászat
Teknősháton lovagolva
Mindent vágó rákolló
A titokzatos békaember
Nászajándék
Virágcsokor a horgon

Mindig nagyon tetszett, ahogy szerencsétlen Ho-ho-ho horgászon kifogtak a halak, rendesen sajnáltam szegényt, hogy hal nélkül tér haza állandóan. :o) És volt plüssből Főkukacom anno, imádtam. Bár a narancssárga hajával elég érdekesen nézett ki. :oD
Egy szó, mint száz, nagyon szerettem és olyan jó, hogy ezek a "régi" mesék (nekem az igaziak) nem tűnnek el, meg tudjuk mutatni őket a gyermekeinknek is.

Gyerekek könyvespolcán egyszerűen kötelező a könyvecske, úgyhogy tessék gyorsan beszerezni. Gyerek hiányában felnőttek polcáról se hiányozhat (max. eldugjátok, hogy más ne lássa), néha olyan jó nosztalgiázni, nem? Imádtam, imádom és szerintem imádni is fogom. :o)
A történeteket Sajdik Ferenc illusztrálta, bár gondolom ezzel nem írtam nagy újdonságot.
És íme az egyik A Nagy Ho-ho-ho-horgász rész, vagyis a Reszkessetek halacskák:



Megjelenés: A Nagy Ho-ho-ho horgász nyáron (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 91
Ára: 1999

És eljött Az olvasás 7 hetének második hete. :o)
Eredetileg csak az e-bookokról és a könyvekről szerettem volna írni, de most megszállt az ihlet még 2 témával kapcsolatban is, így ez most egy egyveleges bejegyzés lesz.


GYES-en lévő anyukaként nem vet fel a pénz jelenleg, de mindig is nagyon megfontoltam vásároltam könyveket. Inkább könyvtár párti vagyok, ha mégis vásárlásra adom a fejemet, akkor lesem az akciókat és csak olyan könyvre vetem ki a hálómat, amire nagyon kíváncsi vagyok, így ritkán szoktam mellé lőni. Igazán nem tudom, hogy a kis magánkönyvtáram mennyi példányt tesz ki, ugyanis jelenleg csak 1 könyvespolcunk van, amire kb. 150 könyv fél rá, a többi szekrényekben, szekrényeken, dobozokban van. Nagy álmom, hogy egyszer a nappalinak az összes fala könyvekkel legyen tele, de ez azért még biztos odébb van. ;o)

És, hogy e-book vagy könyv? Az utóbbi időkben egyre többször botlok e-bookos tapasztalatokba. Míg kb. olyan fél éve szigorúan elzárkóztam az e-booktól mondván, hogy mű, nincs meg a papír élménye, a lapozás, a KÖNYV, ma már kicsit másképp gondolom.
Praktikusnak tartom, rengeteg könyvet tud tárolni a memóriája, amik bármikor és bárhol előhívhatóak.
Ugyanakkor nem "könyv" olyan értelemben. Nem kézzel fogható, nem olyan zizegős, illatos, lapozós. Szeretem nézegetni a könyveimet a polcokon, rendezgetni őket, levenni, beléjük lapozni, ezt az érzést az e-book nem tudja visszaadni. Viszont, mint már említettem, praktikus. Akár egy kisebb könyvtárat is cipelhetünk így magunkkal.
Gyermekkoromban a bakelitlemezek élték virágkorukat, el se tudtuk képzelni, hogy valaha is lesz CD, DVD-ről nem is beszélve és így tovább. Úgy gondoltuk, hogy a bakelit örök. Viszont mégis leáldozott a csillaga. Néha beagyalok azon, hogy ez vajon megtörténhet-e a könyvekkel is?
Úgy gondolom, hogy a mi életünkben még nem fogja átvenni az uralmat az e-book, de a jövő mindenképp az övé a technikai fejlődés miatt. És el fog jönni az az idő, amikor a nyomtatott könyv olyan ritkaság lesz, mint manapság a bakelit.

Gyűjtök-e sorozatokat? Ahogy ránézek a polcomra, ami egyből szemez szúr, az a Harry Potter összes része. :o) Féltett Kincsem, Gyerkőc még a közelükbe se mehet, szóval igen. Ha egy sorozat igazán megfog, addig nem nyugszom, amíg az összes részét be nem szerzem, viszont nem vagyok olyan hű de nagy gyűjtő, összesen 3 sorozatom van meg teljesen és egy folyamatban. Kimondott gyűjtőnek nem tartom magamat.
Olvasni olvasok sorozatokat, de ha nem fog meg egy része, akkor nem érzek késztetést arra, hogy igenis elolvassam az összes folytatást.

A heti könyv pedig, amit ajánlanék, a sorozatokból kiindulva nem más, mint a Harry Potter első része. :o)

"Harry Potter kisfiú, történetünk kezdetén 11 éves, valamint varázsló is, talán a leghatalmasabb varázsló, a kiválasztott, aki meg tud küzdeni a gonosz erőivel, erről azonban fogalma sincs. (..) Harry aztán egy napon levelet kap, pontosabban néhány tízezer levelet, a biztonság kedvéért, mivel a nagybácsi elkobzós kedve magasra hág, amelyből megtudja, hogy a következő szemesztert Roxfortban kezdheti, a világ legnevesebb bentlakásos varázslóiskolájában, amely nem kis mértékben hasonlít a brit iskolarendszer hírhedett public schooljaira, talán attól eltekintve, hogy koedukált."

Az olvasás 7 hete első bejegyzése.
Az e-bookos kép illusztráció!

Új "rovat" indul a blogon, aminek a lényege egyrészt az lenne, hogy bemutassak pár új külföldi megjelenést, másrészt meg kicsit felfrissítsem az angolomat. Egyelőre havi 1 bejegyzést tervezek, természetesen nem az összes megjelenéssel, csak azokkal, amik valamiért szemet szúrtak.
És akkor az első ilyen a júliusiakkal:

Július 12-én jelent meg Maggie Stiefvater Mercy Falls trilógiájának befejező része angolul, Forever címmel. Magyarul a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában olvasható a Shiver és a Linger. Előre láthatóan októberben jelenik meg nálunk az új rész.
Én egyelőre csak a Shivert olvastam és írtam róla. Annyira nem voltam odáig érte, de a második részről nagyon sok pozitív véleményt olvastam, így majd tán egyszer. Ahogy néztem a Forever eddigi osztályozását a Goodreads-en, inkább 5 és 4 csillagot kapott.

Bár még nem olvastam George R. R. Martin sorozatát, de az ebből készült filmes sorozatnak az első évadát végig néztem és odáig vagyok érte, nagyon várom a második szériát. És persze szeretnék majd egyszer a könyvekre is sort keríteni.
Július 12-én jelent meg A Jég és Tűz dala (vagy van ahol A Tűz és Jég dalának van fordítva) 5. része, A Dance with Dragons c.-mel. Az értékelése pedig szintén 5 és 4 csillag között van.

Jennifer Weiner első regénye 2001-ben jelent meg, magyarul pedig 2009-ben, Jó az ágyban címmel. Itt írtam róla. Nagyon kellemes olvasmány volt.
Az írónő új regénye, Then Came You július 12-én jelent meg.

Még januárban írtam arról, hogy Meg Cabot új vizekre evezett és egy vámpíros sorozattal rukkolt elő. Magyarul idén jelent meg az első rész a Ciceró Könyvstúdió gondozásában, Olthatatlan vágy címmel. Angolul pedig július 5-én jelent meg a második, az Overbite.

Jojo Moyes Tiltott gyümölcs c. regényéről itt írtam. Annyira nem ájultam el a történettől, de mégis olyan hangulata, varázsa volt, ami teljesen megdöbbentett. Tavaly júliusban jelent meg először The Last Letter from Your Lover c.-mel az új regénye, amit idén július 7-én újra kiadtak.

Emlékeztek az esti TV macira és a mesékre utána? Legyen szó Mekk Elekről, Kukori és Kotkodáról, A kisvakondról, Bob és Bobekről, Misi mókusról és Pom Pomról?
Igazán fogalmam sincs, hogy Pom Pom mi is, mindenesetre remekül beválna parókának, kesztyűnek, papucs orrán pamutbojtnak és szobafestő pemzlinek. Ő az, akivel útban az iskola felé mindig összefut Picur, majd együtt mennek tovább és közben elmesél neki egy mesét.
Jelen esetben szegény Gombóc Artúrt ismerhetjük meg. Tudjátok, ő az a pufi madár, aki bár fogyókúrázik állandóan, de a csokiról nem tud lemondani. Végül olyan pufi lesz, hogy már repülni se tud, gyalog közlekedik és maga se érti, hogy mitől hízik, hisz lemondott a kenyérről, a kóláról, a főzelékről, a teáról és mindenről, ... csak épp a csokiról nem.

Ez a rész arról szól, hogy egy napon Gombóc Artúrnak leesik, hogy jön a tél, neki pedig Afrikába kéne repülnie. Igen ám, repülni nem tud, akkor hogy jut el olyan messzire?

A mese segítségével a gyerekek megismerhetik a a közlekedési eszközöket, arról nem is beszélve, hogy finoman igyekszik felhívni a figyelmet arra, hogy a sok csoki hatása mi lehet.

Rettentően élveztem az újraolvasását a kötetnek, Gyerkőcömnek is elnyerte a tetszését, jókat nevetett rajta. :o)
A Könyvmolyképző Kiadónál a sorozatnak 6 része jelent meg, a Szegény Gombóc Artúr folytatása pedig A Radírpók, akivel Gombóc Artúr Afrikában találkozott.

Sajdik Ferenc ismert illusztráció pedig felejthetetlenek. :o)

Megjelenés: Pom Pom meséi- Szegény Gombóc Artúr (2010. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 32
Ára: 1699

SEP, Nicole Jordan többek között, tényleg jó áron.
Az Álom, édes álomra és az új SEP regényekre úgy, de úgy fáj a fogam. :o)

Nem tudom ki hogy van vele, de én kislányként Patrick Swayze és Michael Jackson között vacilláltam, melyikőjük is legyen majd a férjem, ha nagy leszek. (Aztán fiatal tiniként átpártoltam Backstreet boys-ra és Jan Cloud Vandamra. Nos, az Emberem egyikőjükre se hasonlít, de szent meggyőződése, hogy Vandame és közte van hasonlóság.) De visszatérve Patrick Swayze-re, olvasva A mennyország várhat fülszövegét, nekem olyan Ghost-os beütése volt, azt pedig nagyon szerettem, így rettentő kíváncsi lettem a történetre.

Cally Taylor második regénye idén októberben fog megjelenni angolul, Home for Christmas c.-mel. Az első pedig akkor egyértelműen A mennyország várhat, amivel több díjat is elnyert a megjelenése évében, vagyis 2009-ben.

Összességében nézve a történetet, aranyos kis romantikus, de nem a felejthetetlen kategória, inkább az egyszer elolvashatós. Kis tinglitangli, kellemes, néhol olyan butácska, megható, olyan kis cukika. :o)
Bár az elején nem így gondoltam, ugyanis nem sok kellett, hogy az első pár oldal után abbahagyjam az olvasását, akkora sületlenséget feltételezett a főszereplő csaj, hogy úgy éreztem ezek után semmi jóra nem számíthatok tőle, csak időpocsékolás. De kitartó voltam és végülis nem bánom. A közepe felé már nem a fejemet vertem a falba, már mosolyogni is tudtam határozottan, szóval egy pont a könyv javára. ;o)
Ha nem vártok tőle többet, mint ami, akkor jó el fogtok szórakozni az olvasásán. Gyorsan olvasható, gördülékeny a stílusa.

A mennyország ábrázolása nagyon komikus volt, jókat mosolyogtam rajta, ugyanakkor meg valahogy zavart is. Nem vagyok vallásos, de van elképzelésem arról, hogy milyen lehet ott fenn. Hiszek a mennyországban, hiszek abban, hogy ott minden jó és szép. Hinnem kell abban, hogy akiket elveszítettem, azok jó helyen vannak. Elképzelem, ahogy ülnek a felhőn, lógatják lefelé a lábukat, nevetnek azon, hogy néha milyen hülyeségeket csinálok vagy épp könnybe lábad a szemük. Elképzelem, hogy látnak, velem vannak. És épp emiatt olyan fura volt belegondolni, hogy ott állnak két mozgólépcső előtt és azon morfondíroznak, hogy merre is.

Lucy 28 éves, az esküvője előestéjén meghal egy balesetben. Felkerül a purgatóriumba, ahol eldöntheti, hogy vagy azonnal felkerül a mennyországba vagy pedig teljesít egy feladatot és akkor szellemkét a vőlegénye mellett maradhat. Lucy a feladatot választja, ami nem is olyan egyszerű, mert egy számítógépbubus, nagymamával élő fiúnak kell megtalálnia a lelki társát, méghozzá 20-onakárhány nap alatt. És mindeközben tudomására jut, hogy az egykori legjobb barátnője rástartolt a vőlegényére.

Lucy feladata adva vagyon, ami bizony nem könnyű, szorítja az idő, ráadásul 2 lakótársat is kap, akiknek megvan a maguk küldetése. Elég furának találtam hogy bár hallottak mind a hárman, a küldetésük tejesítése közben ugyanúgy itt élnek közöttünk.
Barátságok köttetnek, ezek nagyon kis aranyosak voltak, jó volt olvasni őket, de a szereplők nem lopták be túlzottan magukat a szívembe. Kimondottan egyik se lett a kedvencem.
Igazán nagy meglepetés nem is ért az olvasása során, sőt, éreztem, hogy a vége is az lesz, ami. Semmi extra, egyszerűen csak olyan kis aranyos, romantikus történet.

Többször eszembe jutott egy régebbi film, aminek nem jut eszembe a címe (tán a 90-es évek elején láttam?), de arról szólt, hogy meghalt egy pasi, felkerült ő is az "elosztó állomásra", ahonnan csak úgy juthattak tovább az emberkék a mennybe angyalként, ha teljesítettek valami jó dolgot utólag a Földön. Rémlik, hogy fehér tógában rohangáltak, szerelem is szövődött, szóval kicsit emlékeztetett erre a történet.

Amúgy a könyvet 13 nyelvre fordították már le és nézve a többi borítót, (vannak köztük érdekesek) nekem a kínai tetszik a legjobban. Bár lehet, hogy legkevésbé erről mondanám meg, hogy miről szól, mert nekem valami balerinás történet jönne le belőle, de akkor is olyan szép. :o)


A hazai se rossz, de nekem túl sötét, komor, pedig ez egy vidám, humorosabb történet.

Megjelenés: Heaven Can Wait (2009.)/ A mennyország várhat (2011. Könyvmolyképző Kiadó)
Oldalszám: 342
Ára: 2999
Az írónő oldala ITT.
A kép forrása ITT.

Ebben a bejegyzésben már írtam @Andiamo által létrehozott eseményről, Az olvasás 7 hetéről. Röviden a lényege, hogy 7 héten át szeretnénk az olvasást népszerűsíteni. Méghozzá úgy, hogy minden héten van 4 téma, és azok közül választva bejegyzéseket írunk róluk. Íme, az én első heti pötyögetésem:


Túl sok emlékem nincs arról, hogy a szüleim sokszor olvastak volna kiskoromban mesét nekem, viszont arra élénken emlékszem, hogy esténként sokszor ültem a nagymamám mellett, aki épp belemerült az olvasott könyvébe és közben azt játszottam, hogy én is olvasok. Néztem a mesekönyveket, a képek alapján történeteket találtam ki és egyszerűen nem értettem, hogy a betűk hogy állnak neki össze szavakká, mert nekem csak betűk maradtak. Úgy éreztem, hogy csak is varázslat lehet és rettentően vártam, hogy végre én is megtanulhassak olvasni.
Egyértelműen azok az olvasós esték varázsai alapozták meg a könyvszeretetemet, amikor úgy éreztem, varázslat az egész.

Az első könyv, amit végig olvastam, a Vuk volt. Szinte az egész nyári szünet ráment az elolvasására, de olyan büszke voltam amikor befejeztem, hogy utána boldogan mentem ki a szüleimhez, újságoltam nekik, hogy elolvastam életem első könyvét. Majd pedig kértem is a következő áldozatot.
A szüleim nem voltak erre a rohamra felkészülve, viszont nagyon sok Delfin könyvük volt, így hosszas válogatás után megkaptam az első nem kötelező olvasmányomat, Lester del Reytől, A szökevény robotot. És onnantól kezdve nem volt megállás. Összeszámolni se tudnám mennyi könyvet olvastam már el életem során.

Ami pedig A szökevény robotot illeti.
Eddig 1X olvastam el, kb. 20 évvel ezelőtt. Pár évvel ezelőtt beugrott a történet, de egyszerűen nem jutott eszembe a címe. Annyi maradt meg bennem, hogy a jövőben játszódik, szerepel benne egy kisfiú és egy robot. Végül pár hónappal ezelőtt a molyon találtam rá teljesen véletlenül. Hihetetlen élmény volt. :o)

Minden héten fogok egy könyvet is ajánlani nektek, ami valamiért fontos a számomra. A heti könyvajánló mi más is lehetne, mint A szökevény robot. :o)

"Abban a messzi, jövendő világban, amelyről ez az érdekes és nagyon izgalmas regény szól, a robotok már olyan mindennapos segítőtársai lesznek az embernek, mint manapság például a kutyák. Így aztán nem csoda, hogy a regény ifjú hőse, Paul és kedves robotja, Rex között őszinte jó barátság támad. Amikor a körülmények elszakítják egymástól a két pajtást, vállalnak minden veszélyt, minden megpróbáltatást és minden izgalmas kalandot, csakhogy ismét összetalálkozhassanak. E könyv írója hiszi és vallja, hogy a gépek sosem ellenségei, hanem mindig jó barátai lesznek az embereknek."

Két könyv ugrott be A Csokoládéimádók Klubja olvasása során. Dorothy Koomson: Csokoládéfutam és Marian Keyes: Szusi kezdőknek c. könyveik.
Gondolom mondanom sem kell, hogy csoki minden mennyiségben szerepelt a történetben, nekem már émelyítően sokszor. Nem, hogy megkívántam volna egy jó kis Milka mogyorósat, hanem a rosszullét kerülgetett még az édesség gondolatától is.
Humoros, kedves történet volt, tipikusan amolyan csajos regény. Jó volt olvasni, de semmi extra. Arra a 2-3 napra kikapcsolt és ennyi. Pár nap múlva már a szereplők neve se fog eszembe jutni.

Adva van 4 barátnő, akik rendszeresen áldoznak a Csokifüggők oltárán.
Lucy, aki egy szerencsétlen kapcsolatban él avagy épp nem él. Kisegítő titkárnőként dolgozik és mellesleg a főnöke nagyon szexi és úgy tűnik bejön neki.
Autumn, aki a munkájának él, mellesleg meg van áldva egy heroinfüggő tesóval. Pasi a láthatáron, de annyira félénk, hogy lépni se mer felé.
Nadia, az egyetlen anyuka a csapatban. Van egy 3 éves kisfia, akivel otthon van. A férje szerencsejáték függő, már a teljes csőd szélén állnak, fogalma sincs, hogy fognak ebből kikeveredni.
És Chantal. Közel a 40-hez, gazdag és nagyon szexi nő, viszont a férjével szökő évente bújnak ágyba, pedig a nő még mindig odáig van érte.

Kalmajka a történetben? Nos vegyük pl. Lucy barátját, aki szeret félrelépni. Vagy Autumn tesóját, aki beköltözik a fiatal nőhöz és ezzel felforgatja az életét. Vagy ott van Nadia, aki hatalmas lépésre szánja el magát. És akkor ne hagyjuk ki Cantalt sem, aki szexhiányos kínjában bonyodalmakból bonyodalmakba kerül, de a lányok mindig ott vannak, hogy segítsenek egymásnak.

Kellemes volt, élveztem az olvasását, de semmi extra. Mindenesetre kíváncsi vagyok a folytatására. :o)
Igaz, Lucy az agyamra ment. Leginkább a 38-as, hatalmas méreteivel verte ki a biztosítékot (haaataaaalmas, mit ne mondjak. A terhességem előtt lehettem ekkora. ) és a bulémiájával.

Megjelenés: The Chocholate Lover's Club (2007.) /A Csokoládéimádók Klubja (2008. Ulpius- ház Kiadó)
Oldalszám: 489
Ára: 2999

A könyv fülszövege túlságosan nem hozott lázba, így meglepetten tapasztaltam, hogy annyira magával sodort a történet, hogy már csak az 50. oldal környékén emeltem fel a fejemet. Magam is megdöbbentem, hogy milyen rövid idő alatt milyen sokat is olvastam el belőle.

Az írónő másik regényéről, az Árulásról még márciusban írtam. Míg azzal kapcsolatban azt éreztem, hogy inkább lélektani krimi, A kitaszított valahogy más. Nem a lélektan kapott nagyobb szerepet (legalábbis olyan értelemben nem), hanem Sibylla élete, a múltja, a menekülése, majd pedig a gyilkos felkutatása.

Sibylla 32 éves nő, hajléktalanként él. Magával cipeli a gyermekkora sérelmeit, az állandó megfelelési vágyát az édesanyja felé és egy ifjúkori botlását, annak következményét. Elmegyógyintézetből szökött meg, azóta az édesanyja rendszeresen pénzt utal neki, csak személyesen ne keresse őket fel.
A nő gazdag férfiakat vesz rá arra, hogy fizessék ki a vacsoráit, szállodai szobáit. Igen ám, egy napon az egyik ilyen férfit holtan találják és őt gyanúsítják a gyilkossággal. Sibylla menekül, a gyilkos viszont újra lecsap.

Izgalmasabbnak, pörgősebbnek, másabbnak tartom, mint az Árulást, valahogy tán jobban kiforrott is.
Felháborított a nő szüleinek viselkedése, tipikus példa, hogyan lehet tönkretenni a gyermekünket lelkileg.
Aki szereti a nem túl vérengzős krimiket, az szerintem nem fog csalódni Alvtegen új regényében sem.

Megjelenés: Saknad (2000)/ A kitaszított (2011. Animus Kiadó)
Oldalszám: 205
Ára: 2390

@FFG és @Sansa összefogott, hogy felkarolja a kezdő írókat. :o) Gondolom nem kell hosszan írnom arról, hány-és hány fantasztikus kézirat porosodhat az asztalfiókokban, amik vagy el se jutnak a kiadókhoz vagy ha el is jutnak, egyszerűen nem kerülnek elolvasására a sok próbálkozás között.
Ezért @FFG-ék létrehoztak egy oldalt, ahová várnák a kezdő írók munkáit és a bloggerek (nem bloggerek) segítségével szeretnék elérni, hogy a kiadók is felfigyeljenek az adott művekre.

Nem-nem erős leszek, pedig nagyon fenem a fogamat az új Moning könyvre, de kitartok. Majd tán névnapomra megkapom. ;o)