Könyvesem

Ha Könyvmolyképző akkor ifjúsági irodalom. Nekem teljesen összekapcsolódtak. Holott vannak gyerek és felnőtt könyveik is.
Na de akkor az újdonságaik, előrendeléseik. Sok új könyvvel fognak jönni, a lista nem teljes, csak amik felkeltették az érdeklődésemet. Van, amelyikhez nincs még elérhető magyar borító.
Íme:

Alex Flinn: Beastly

Ínycsiklandó szerelmi történet...az örök romantikusok a világ minden részén élvezni fogják” - Anette Curtis Klause, a Vér és csokoládé szerzője.
Egy szörnyeteg. Nem farkas vagy medve, gorilla vagy kutya, hanem egy teljesen új faj, ami két lábon jár - egy karmos-agyaras teremtmény, akinek minden testrészét sűrű szőr fedi.
Azt hiszik, ez egy tündérmese? Nincs olyan szerencsém. New York Cityben vagyunk. És a jelenről beszélek. Nem baleset ért, és nem valami betegség támadott meg. De örökre ilyen torz maradok, hacsak meg nem sikerül törnöm az átkot.
Igen, az átkot, amit az irodalomórámra járó boszorkány bocsátott rám.
Hogy miért változtatott szörnyeteggé, aki nappal elrejtőzik, éjszaka pedig az utcákon settenkedik? Elárulom. Elmesélem, milyen voltam Kyle Kingsburyként, olyasvalakiként, aki mindenki lenni szeretne, gazdagon, tökéletes külsővel és tökéletes élettel. Utána elmesélem, hogy váltam tökéletesen...szörnyeteggé.

Kami Garcia/Margaret Stohl: Beautiful Creatures - Szépségesek

Gatlin megyében ritkán érték meglepetések az embert. Legalábbis azt hittem. Kiderült, nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Volt egy átok.
Volt egy lány.
És a végén
Ott volt egy sírgödör.
Lena Duchannes-hoz fogható lányt még nem láttak Gatlin városában. A középiskola új diákja mindent megtesz azért, hogy különleges képességeit és a családját sújtó évszázados átkot eltitkolja a városka vaskalapos polgárai és diáktársai előtt. Azonban az elfeledett Dél vadon burjánzó kertjeiben, borongós mocsaraiban és romos temetőiben nincs az a titok, ami örökre titok maradhatna. Ethan Wate számolja a napokat az érettségiig. Azon a napon nem csak a középiskolának, de Gatlinnek is búcsút akar mondani. Hónapok óta egy gyönyörű lány kísért az álmaiban. Amikor Lena beköltözik a város legrégebbi, egyben leghírhedtebb ültetvényére, Ethan megmagyarázhatatlan vonzódást érez iránta. Elszántan kutatni kezdi a kettejük közötti titokzatos kapcsolat eredetét.
Egy városban, ahol ritkán érik meglepetések az embert, egy titok mindent megváltoztathat.

Kerstin Gier: Rubinvörös

Olykor tényleg nagy terhet jelent egy rejtélyekkel teli családban élni. A 16 éves Gwendolyn legalábbis meg van győződve erről. Amíg egy napon egyszerre - mint derült égből a villámcsapás - a 19. és 20. század fordulóján nem találja magát, és világossá nem válik számára, hogy ő maga a legnagyobb rejtély a családban. Amit viszont még csak nem is sejt: az időutazások alatt kerülendő a szerelem. Mert ettől aztán tényleg a feje tetejére áll minden!
Kerstin Gier bestseller-szerző utánozhatatlan érzékkel kelti életre a legcsodálatosabb érzést a világon!
Éld át te is Gideon és Gwen kalandjait, akik szerelmükkel áttörnek az idő korlátain!

Bree DeSpain: The dark divine- A paplak titka

Tékozló fiú
Veszélyes szerelem
Halálos titok
Grace Divine - a helyi lelkész lánya - mindig is tudta, hogy valami rettenetes történt azon az éjszakán, mikor Daniel Kalbi eltűnt, bátyja, Jude pedig vérbe fagyva tért haza.
Most, hogy Daniel visszajött, Grace-nek választania kell iránta érzett növekvő vonzalma és bátyjához való hűsége között.
Ahogy Grace közelebb kerül Danielhez, megtudja az igazságot arról a rejtélyes éjszakáról és arról, hogyan mentse meg szeretteit, ám ezért talán legféltettebb kincsével kell fizetnie: a lelki üdvével.

Victoria Clayton: Mesebeli herceg

A szerelem útjai kifürkészhetetlenek...
Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.
De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?

Maggie Stiefvater: Linger- Várunk

Miután Sam mindenét kockára tette, és megnyerte a jövőjét, amely ijesztően nyújtózik előtte, most Grace rejtélyes betegségével kell szembenéznie. A márciusi hidegben a lány testében egyre növekszik a forróság, és a közös jövő elolvadni látszik a hóval.
Sam a falkáját várja, de aki kilép a fák közül, arra nem számít. És míg ő mindent elkövetett, hogy ember maradhasson, a jövevény alig várja, hogy a tél megfossza őt az emberi gondolatoktól.
Mindig azt hitték, hogy a szerelmük mindent túlél, de vajon azt is, ami most következik?

Jay Asher: 13 okom volt ...

Mikor Clay Jensen hazaér az iskolából, egy különös csomagot talál a verandán, amit neki címeztek. A csomagban néhány kazettára bukkan, amiket Hannah Baker - osztálytársa és titkos szerelme - készített, aki két héttel korábban öngyilkosságot követett el. Hannah elmondja, hogy tizenhárom oka volt annak, hogy úgy döntött, véget vet az életének. Clay az egyik. Ha meghallgatja a kazettákat, megtudja, miért.
Clay egész éjszaka ide-oda bolyong a városban Hannah szavait hallgatva. Tanúja lesz a lány fájdalmának, és megtudja az igazságot saját magáról - az igazságot, amivel soha nem akart szembenézni.

Nancy Madore: Megigézve

Engedd, hogy elragadjon egy semmi máshoz nem hasonlító fantáziavilág! Ahol a gyönyörű hercegkisasszonyt szerelmi hármasfogatra csábítja jóképű hercege és a megnyerő komorna... ahol egy rejtélyes úriember fiatal felesége érzékborzoló büntetésben részesül gátlástalan kíváncsisága miatt... ahol a naiv leány feleségül megy egy szörnyeteghez, akinek érzéki étvágya felébreszti bimbódzó vágyát...
Tizenhárom klasszikus mese egyedülálló és kifejezetten felnőtteknek szóló változatával Nancy Madore kíváncsivá tesz és felizgat. Az írónő csiklandozó, pezsgő erotikus antológiája garantálja, hogy késő éjszakáig fennmaradsz majd.
Ezután másképp látod majd a tündérmeséket.

Brent Weeks: Az éjjeli angyal trilógia 1.

A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai - csak célpontjai.
Egy fehér kígyó puffant az asztalra. Kylarnek alig jutott ideje megállapítani, hogy mi az, mielőtt a kígyó az arca felé csapott volna. Látta a nagyra tátott száját, benne csillogó méregfogakkal. Hátrahőkölt, de túl lassan.
Aztán a kígyó eltűnt, Kylar pedig hanyatt esett a székről, de ugyanabban a pillanatban talpra is ugrott.
Blint az állatot a feje mögött megmarkolva tartotta a kígyót. A levegőben kapta el, amikor támadott.
- Tudod, hogy mi ez, Kylar?
- Fehér áspisvipera. - A világ egyik leghalálosabb kígyója volt. Kicsik voltak, ritkán nőttek nagyobbra, mint egy ember alkarja, de akit megharaptak, másodperceken belül meghalt.
- Nem, ez a kudarc ára.

Az Elrabolt az apámról több helyen is azt írták, hogy Jodi Picoult leggyengébb regénye. Unalmas, vontatott, a vége pedig összecsapott.
Szerintem meg pont ellenkezőleg: egyáltalán nem unalmas, nem vontatott, és a vége sem összecsapott.

Minden olvasó más-és más személyiség.
Én pl. nagyon szeretem a csöpögősen romantikus irodalmat, más frászt kap tőle.
Szeretem az ifjusági irodalmat, más az én korosztályomban ezt cikinek találja.
Nekem nem jött be Charlaine Harris élőhalottas sorzata, más meg falja a részeket.
Nem jött be pl. a Shiver sem, más meg alig várja a második részt.
Egyszerűen mások vagyunk. Viszont ezt valahogy elfelejtjük, amikor olvasunk egy-egy véleményt az adott könyvről, és hajlamosak lehetünk emiatt később a kezünkbe venni, mint ahogy eredetileg terveztük.
Így jártam én is az Elrabolt az apámmal. Mivel a "leggyengébb könyve" jelzővel illették, hiába voltam kíváncsi rá, húztam, mert attól féltem, csalódni fogok. Kár volt húznom. :o)
Jodi Picoult szerintem tartja a könyveivel a színvonalát, bár eddig csak 3-at olvastam tőle. ;o)

A könyv felépítését tekintve, megint több szereplő szemszögéből olvashatjuk a történteket. Mindegyik fejezet, más-más szereplő szemszögéből áll össze.
Először is itt van a 60-as éveiben járó Andrew. Köztiszteletben álló lakos, aki egyedül nevelte fel a lányát, Deliát, mert a felesége meghalt autóbalesetben.
Másodszor itt van Delia, a 32 éves lánya. Van egy 5 éves kislánya, készül az esküvőjére a lánya édesapjával, és mellesleg az a munkája, hogy eltűnt embereket kutat fel. Az élete viszonylag nyugalmasan telik, de aztán robban a bomba. Kiderül, hogy az édesanyja nem halt meg, hanem az édesapja 4 évesen elrabolt őt egy láthatása során. A nő semmire sem emlékszik, kibukik, azt se tudja ki csoda, az apját pedig börtönbe viszik és megkezdődik a tárgyalás.
Harmadik fontos szereplő Eric, Delia vőlegénye, és Andrew ügyvédje. Alkoholproblémákkal küzd, így számára a tárgyalás izgalmai nagy kihívás. Kiderül, hogy Delia anyjának is alkoholproblémái voltak, ezért menekült el Andrew a lányával, nem akarta, hogy így nőjön fel. Eric a tárgyalás során küzd saját magával, és a saját gyermekkora emlékeivel.
A negyedik szereplő pedig Fitz. Delia és Eric legjobb barátja, mellesleg újságíró, aki gyermekkora óta szerelmes Deliába.
A tárgyalás teljesen felborítja az életüket. Előkerül Delia anyukája, elfeledett dolgokat tud meg a gyerekkoráról, és végigkíséri a könyvet a kérdés: Andrew jól tette-e, joga volt-e elvinni magával a lányát, más néven nevelni őt, és 28 évig mit se közölni vele az igazságról?

"Mi, felnőttek nagyobbak, erősebbek és bölcsebbek vagyunk, és ezért magunkra vállaljuk azt az íratlan törvényt, hogy a mi felelősségünk dönteni, és a döntéseinkben mindenkor a gyerek érdekeit kell előnyben részesítenünk a magunkéval szemben."

Nem állítom, hogy Andrew jól tette, amit tett, de tény és való, hogy én se hagytam volna a gyermekemet, hogy így nőjön fel. És azt se szabad elfelejteni, hogy mindez a 70-es években történt. Azért a mai világban gondolom több lehetősége van a másik félnek harcolni a gyermekéért.
Ugyanakkor természetesen megfordult a fejemben, hogy miken mehetett át az édesanya, de nem tudtam sajnálni őt. Kinek tetszik kinek nem, megvetem az alkoholistákat. Az alkoholista anyákat meg főleg. Nem értem miért nem volt annyi erő benne, hogy összeszedje magát a gyermekéért és letegye a poharat. És erre nincs semmilyen mentség. Delia így jobban járt. Nyugodt körülmények között nőhetett fel, nem pedig rettegve, hogy mikor fogja megint a saját hányásában találni az anyját, totál kiütve. Maradhatott gyerek, ahelyett, hogy kisfelnőttnek kellett volna lennie, amiért a kiütött anyja nem tud róla normálisan gondoskodni.
A legszimpatikusabb szereplő Fitz volt. Ez fura amúgy, mert túl nagy szerepe igazán nincs a könyvben, de mégis valahogy az ő karaktere fogott meg.
És tetszett, hogy Andrew szemszögéből bepillantást kaphattunk a börtönéletbe. Azért nem semmi, miket ment keresztül a férfi, miket élt át. És persze a könyv végén, ott a "nagy" csattanó.



Az írónőtől olvastam még:
Tizenkilenc perc
Törékeny

Pár nappal ezelőtt, mikor írtam a kötelező olvasmányokról a bejegyzésemet, és eszembe jutott a Vuk, akaratlanul is beugrott az első könyv, amit nem kötelező olvasmányként olvastam. (pár perc eltéréssel már neki is estem)
Utána azon agyaltam, milyen olyan mai gyerekkönyvek vannak, amiket örömmel adnék a gyerekem kezébe, az első próbálkozások között. Nagy felelősség, nem mindegy, milyen könyvvel próbálkozik. Eléggé izgalmasnak, jónak kell lennie, hogy lendületet adjon neki még több könyv elolvasásához. De mégis milyen könyv való egy kb. 8-9 éves gyerek kezébe?
Pl. a Tűzkönny.

Chris d'Lacey Az utolsó sárkány krónikájának következő 2 kötete egyelőre még csak előrendelhető a Könyvmolyképző Kiadónál, de az első része már elnyerte a tetszésemet.
8-9 évesen is biztos nagyon bejött volna a történet. Egyszerű, aranyos, izgalmas történet.
Ami egyedül elgondolkodtatott az az, hogy meghal benne egy kisállat, a főszereplő kislány így képletesen, de találkozik a halállal. Mindenki, aki egy gyereknek veszi meg a könyvet, gondolkodjon el azon, hogy jó-e, ha az adott korú gyerek finoman leírva, de találkozik a halál fogalmával a történetben.

Tegyük fel, hogy 20 éves főiskolás fiú vagy, és sürgősen albérletet kell találnod. Találsz is egy megfelelő hirdetést, szép szoba, családi ház, étkezés, mosás biztosított, szeresse a jelentkező a gyerekeket, a macskákat, ... és a sárkányokat.
Mit? Sárkányokat? Ez biztos valami vicc.
Bogarasnak találod a személyes találkozásnál az anyukát, aki a 10 éves kislányával él együtt, mindenhol agyagsárkányok vannak a házban, de kiveszed a szobát. És ezzel elindul a "kaland". Szomszéd bácsi reszkess, mókusmentésre készülj, és álmodj-álmodj. ...
Lucy az édesanyjával él együtt. Liz agyagsárkányokat készít, melyek mindenhol felbukkannak a házban, és mintha élnének.
A történet közben felelevenedik az utolsó sárkány legendája. Mi köze lehet hozzá Liznek és Lucynak? Most akkor az agyagsárkányok agyagsárkányok, vagy tényleg életre kelnek?

Arra vártam, hogy mikor fognak már végre színre lépni a sárkányok. Biztos voltam abban, hogy egy jó nagy zöld példány rejtőzik pl. a padláson és csak arra vár, hogy előugorjon és jól meglepje David-et, a történet elmesélőjét.
De máshogy volt sárkányos. ;o) Kíváncsi vagyok a folytatásra, mert bizony van neki.
Egészen pontosan a széria jelenleg 5 kötetből áll, a 6. jövőre fog megjelenni angolul.

Tartalom: 4
Megjelenés: 2009/2001
Eredeti cím: The fire within
Az íróról: Chris d'Lacey 1954-en született, gyermekkönyvdíjas író.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak.

Most 2 Alexandrás akción is megakadt a szemem. :o)
A Hihetetlen akcióban a gyerekkönyveken, a Humoros szakácskönyveknél meg ... nos igen, a szakácskönyveken. :o)

Még sose írtam arról, miért és hogyan indult ez a blog, így most pótlom.
Kb. 4 éve már egyszer nekikezdtem egy könyves blognak. Fogalmam se volt, hogy mások is írnak könyvekről, akkor még annyira se voltam képben a blogos körökben, mint most. Végülis az én blognál lyukadtam ki, és a könyves akkor törlésre került.
Telt, múlt az idő, az én blogomat felváltotta a kismama, majd a babablog.
Tavaly októberben indult el a közös könyves blogunk pár én- ill. babablogos ismerősömmel, ez lenne a Könyvfalók.
Gyerkőc születésnapjakor döntöttem úgy, hogy eljött annak az ideje, hogy most már csak magunknak örökítsem meg a fejlődését. Ekkor hoztam létre azajtom-at, aki akart, az pedig jött velem ide.
Kezdetben én blognak indult, de egy idő után egyre több könyves bejegyzés kívánkozott ki itt is belőlem, így hagytam, sodorjon az ár, átalakult a blog február 26-án könyves bloggá.

Olvastam már több "definíciót" is, mi is az a könyves blog. Kinek mi, lényeg, hogy a könyvekhez köze legyen, szerintem. :o)
Itt az olvasott könyvekről a véleményeim olvashatóak, kiegészítve olyan megjelenésekkel ill. akciókkal, amik érdekelnek. Ilyen az én könyves blogom.

Olvasva másokat, egyáltalán nem tartom magamat jónak. Próbálom formálni a bejegyzéseket, többet, jobbat kihozni magamból. Olyan bejegyzéseket szeretnék írni, melyek hatására az olvasónak, kedve támad elolvasni a könyvet. Gyakorlok, próbálkozok. Teljesen más írni egy könyvről, mint a mindennapokról. Valahol kihívás is. És a pozitív visszajelzések "löket"-et adnak a folytatáshoz.

Na de mi célból is írok?
Emlékeztek arra a pillanatra, amikor először álltak össze a betűk előttetek értelmes szóvá? Az örömre és a büszkeségre, amit akkor éreztetek?
És arra, milyen döcögősen haladtatok az első mondattal, szóról szóra raktátok össze?
Emlékeztek arra a pillanatra, amikor először olvastatok végig egyedül egy könyvet?
Arra a pillanatra, amikor magával ragadott titeket a könyvek varázsa?
Emlékeztek, hogy gyermekkorotokban milyen érzés volt, amikor meséltek nektek?
Milyen volt nézni a képeket, de a szavak még nem álltak össze?

Olvasni jó! Az egyik legfantasztikusabb dolog az életben, elmerülni egy-egy könyvben és csak repülni-repülni a sorokon.
Mégis az utóbbi években a fiatalok körében leáldozóban vannak a könyvek. (Legalábbis én így tapasztalom.) Miért alakult ez így, hol van a hiba?
Közben nő a következő generáció, akik felfedezhetik újra a könyvek szeretetét, csak egy kis rásegítés kell hozzá.

Én hiszek abban, hogyha a gyerek könyvek között nő fel, a szülei sokat mesélnek neki egészen kicsi kora óta, látja, hogy a szülei a saját szórakoztatásukra is olvasnak, érdeklődni fog a könyvek felé. Persze, ez még nem jelenti azt, hogy falni fogja a sorokat, de a magocska el van ültetve a szívében, csak idő kell neki, hogy kihajtson.

Nincs olyan, hogy korai még mesélni a gyereknek. Nem nevetséges és nem butaság akár egy pár hónapos csecsemőnek mesélni már. Miért lenne az?
Ha egy gyerek könyvek között nő fel, becsülni fogja őket. És remélem, hogy szeretni is.

Szülő vagyok, egy másfél éves kisfiú anyukája.
Imádom a könyveket, rabjuk vagyok. Azt az élményt, amit egy jó könyvben való belefeledkezés nyújt, amikor a szavak átalakulnak képpé, és olyan, mintha te is ott lennél a történetben, ott állsz, látod a cselekményt, hallod a hangokat, nem tudja visszaadni sem a TV, sem az internet.

Célom, hogy felkeltsem egy-egy könyv irányába az érdeklődést, elolvassátok. Igazából nem is "kritizálni" szeretném az adott könyvet, inkább csak leírom róla a véleményemet, szeretem visszaolvasni őket.
Mivel mindannyian mások vagyunk, ami nekem nem jött be, lehet, másnak nagyon is be fog. Így inkább csak a figyelmet szeretném felhívni rájuk. Ha jónak, ha rossznak tartom a könyvet, lényeg az olvasás, a saját vélemény róla.
Kritizálni úgy érzem, nem is kritizálhatnám. Csak most döbbentem rá, mióta olvasok másokat is, hogy rengeteg olyan könyv, író van, akikről, amikről nem is hallottam még, a könyves berkekben hívták fel rájuk a figyelmemet. Úgy gondolom, hogy a kritikához jóval szélesebb körű ismeret kell, mint amivel én rendelkezem egyelőre. Így, csak a véleményemet írom le, hátha sikerül így is felkeltenem az érdeklődést egy-két könyv felé.

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem nagyon nincs már nyári hangulatom, jó idő ide-vagy oda. Készülök ezerrel az újra iskolapadba ülésre. Hű, de fura lesz. ;o)

Nyári hangulatnak vége, itt az új sablon, amíg ezt is meg nem unom. :o)

Elég nehéz egy olyan korú kisgyereknek könyvet választani, mint a Gyerkőc (másfél éves). A túl hosszú mesék nem kötik le, és amúgy is a tudásszomjas korát éli, inkább tanulni, memorizálni akar, próbálgatni akarja a szavakat, felismerni a képeket; nem pedig mesét hallgatni.

Ezt a könyvet amolyan többfunkciós könyvnek tartom. ;o)
Kezdetben, míg a gyerkőc kicsi, képfelismerési játékokat lehet játszani vele: Hol a labda? Hol a csúszda? Hol a zsiráf? stb.
Aztán ahogy nő, fejlődik a gyerkőc, lehet nehezíteni a kérdéseket: Hol van az a kisfiú, akin csíkos nadrág van? Mit csinál ez a gyerek itt? stb.
Végül pedig ott vannak a könyvben szereplő kis feladatok.
Mint a címből sejteni lehet, a formák és a színek köré épülnek a képek. Mindegyik témakörben 5 bizonyos formájú és színű formát kell megkeresni. Én jól elszórakoztam vele, de mindig is szerettem a rejtvényújságokban is az ilyen feladatokat. ;o)

A könyv 7 témakör köré építi a képeit és a kis feladatait:
- a tóparton
- a játszótéren
- egy gyerekzsúron
- a városban
- az állatkertben
- az óvodában
- és a vidámparkban.

Színes, mozgalmas, egyszerű, vidám képek. Leleményes szülő sokáig le tudja kötni vele a gyerkőc figyelmét, aki észre sem veszi, mennyit tanult már megint a játék közben.


A sorozat további kötetei:
Vidám nyüzsgés az óvodában
Vidám nyüzsgés karácsonykor

A könyvet köszönjük a Könyvmolyképző Kiadónak.

Díjat kaptam Mónikáéktól, köszönöm szépen!
Próbálom továbbadni olyannak, aki tudtommal még nem kapta meg és kreatívnak kreatív. ;o)
miestas, hóvirág, meseanyu, tricia, francica.

A Kellynél 20% kedvezmény van a Pozsonyi Pagony könyveire.
Boribon, Bogyó és Babóca és még sok más gyerekkönyv, köztük sok Berg Judit történet is.

Nehéz írni a holokausztról bármit is. Hogyan lehetne visszaadni a sorokon keresztül, hogy miken mentek át a szenvedő alanyai? Hisz a sorok, csak sorok. ...
Mindig is érdekeltek azon a könyvek, amik így-vagy úgy, de érintették a múltnak ezt a részét. Próbálom minden egyes könyvnél megérteni, mindez hogyan történhetett meg, de még mindig nem jöttem rá, és szerintem nem is fogok.

Amikor a Gondolat Kiadótól megkaptam az e-mailt, hogy választhatok a kínálatukból egy könyvet, szinte azonnal kiszúrtam a Kettős halált. Tudtam, hogy nehéz fába vágom a fejszémet, nem lesz könnyű olvasmány.

Az alcím, "Elmélkedések a holokausztirodalomról". Nem regény, hanem száraz irodalom. Olyan, mintha egy tankönyvet olvasnál, ahol leírják mi miért van, összehasonlítások, elemzések, rávilágítások, idézetek.

Az írója kitér a naplókra, a könyvekre, versekre, idézeteket lehet olvasni.
Nem egyszer bizony törölgettem a szememet, amikor olyan dolgokról olvashattam, amikről eddig máshol még nem. Anyákról, akik védték a gyermeküket, majd szemük előtt dobták őket a tűzbe. Gyerekekről, akiknek a halál olyan természetes lett, hogy a holttestek látványa meg se rémítette már őket, játszottak tovább. stb.
Kérdésekről olvashatunk, amik felvetődtek a holokausztirodalom íróiban:
Jó-e írni róla? Vissza lehet-e adni a történteket? Nem alacsonyítják le a sorokkal az ezen keresztülment áldozatok szenvedéseit, fájdalmait, ... a halálukat?

Összefoglaló mű. Több külföldi holokausztíró művére épül, és ezeken keresztül próbálja bemutatni az összefüggéseket, értelmezni a leírtakat.
Az ajánlás szerint "a kötet a mai napig az egyetlen összefoglaló jellegű munka a holokauszt irodalmáról".


A könyvet köszönöm a Gondolat Kiadónak.

Nem tudom, ki hogy volt vele, de én mindig vártam, hogy elkezdődjön a nyári szünet és nekieshessek az új kötelező olvasmánynak. Nagy körültekintéssel választottam ki az olvasónaplónak a vonalas füzetet, a tollat, hisz nem mindegy mibe és milyen tollal írok. ;o) Díszítettem a napló fejezeteit, és mindig nagy szorgalommal írtam le az olvasottakat.

Az első kötelező olvasmányom a Vuk volt.
A keresztszüleimnél nyaraltam, de csak azzal a feltétellel mehettem el, hogy minden nap olvasok pár oldalt. Nem okozott problémát. ;o) Míg unokatesó a délutáni alvását töltötte, elvonultam a hűvös szobába és olvastam.
Már otthon voltam, mikor végeztem az utolsó oldallal. Emlékszem, milyen büszke voltam magamra, hogy elolvastam életem első könyvét, és egyedül. Büszkén vonultam be a szüleim szobájába, min egy hős, "Befejeztem!". Ők pedig büszkén mosolyogtak rám.
Innentől kezdve nem volt megállás. Megrohamoztam az otthoni könyvespolcot, a rokonoknál is garázdálkodtam, majd az iskola kezdetével bevetődtem az iskolai könyvtárba,"és ki se jöttem". :o)
Míg másnak a nyári kötelező olvasmány nyűg volt, én izgatottan vártam, és már az első napokban nekiesem az épp aktuálisnak.

Tesóm jó pár évvel később kezdte az általános iskolát, eléggé megdöbbentem, hogy neki néhány kötelező olvasmánya más volt, mint anno nekem.


A gimnáziumit nem folytatom, mert magyar tagozatos voltam, volt vagy évente 50 könyv az ajánlottakkal együtt. ;o)

Gyerkőc egyik kiválasztott könyvtári könyve volt a nyári szünetre. Amint meglátta, azonnal leemelte a polcról, és rakta is bele a kosárba.
Szerény véleményem szerint jól választott. ;o) Sok-sok kacagós órát-percet szerzett nekünk, így be is fogom szerezni itthonra is.

8 oldalas, kemény lapos könyvecske. Nagy, egyszerű, nem túlzsúfolt rajzokkal, rövid szövegekkel és kihajthatós kis fülekkel, amiken keresztül megkereshetjük az Ellenőrt.
Gyerkőc már előre hajtotta ki a füleket, és kacagott nagyokat, hol is lehet az Ellenőr.
Kicsiknek nagyon jó szórakozást nyújt a könyvecske. ;o)

A Lépésről lépésre sorozat egyik kötete, ami a képeken levő tárgyak felismerésére épül.
36 hónapos kortól ajánlják.
Bár Gyerkőc még csak félúton van a 36 hónapos kor felé, egész jól elmutogatta benne az ismertebb tárgyakat, érdekelte, mit hogy hívnak.
Én személy szerint nagyon szeretem ezt a sorozatot. A képek felismerése után, kis feladatok találhatók a lap alján, így fejlesztve a kicsik felismerő képességét, logikáját.

Nem szeretem hamarabb látni a filmet, mint a könyvet olvasni, de most úgy adódott, hogy Apa szabadsága alatt mégis megnéztük a Holdhercegnőt.
A film Elizabeth Goudge azonos című ifjusági regényéből készült, és a magyar származású Csupó Gábor rendezte, akinek a nevéhez fűződik pl. a Híd Terabithia földjére, ami nekem nagyon tetszett.

A történet lényege, hogy a 13 éves Maria árvaságra jut, és így kerül a nagybátyjához. Egyetlen öröksége egy régi könyv, amiben megelevenedik neki egy családi viszály. Rájön, hogy a családján átok ül, amit csak ő tud megtörni, mint az új Holdhercegnő.

A film nagyon kis bájos lett. Nincsenek túl bonyolult szálak, már az elejétől kezdve sejteni lehet mindent. Könnyed, családi film.