Follow Us @nikikonyvesem

2018. április 26., csütörtök

Emily Bleeker: Miután ​meghaltam


 
Még az egyik Kitekintőben hívtam fel erre a könyvre a figyelmet és nagyon örültem annak, hogy a Könyvmolyképző megjelentette tavaly. 
Annyira keserédesnek tűnt a külföldi értékelések alapján és egyből Cecelia Ahern Ui.: ​Szeretlek c. könyvét juttatta eszembe. Csak ott a férj halt meg és hagyott maga után instrukciókat, hogy miket tegyen a felesége. És én az ilyen keserédes könyvekért kimondottan rajongok ugyebár. 
Azt viszont egyszerűen nem tudom megérteni, a mai napig miért csak 9-en olvasták a molyon? Miért nem kapott ez a könyv nagyobb olvasótábort? Megérdemelné.

Natalie és Luke még tizenéves korukban találkoztak először, amikor szomszédok lettek. A fiatalok egymásba szerettek, lényegében a lány volt a fiú mentsvára az agresszív apja elől. De aztán a sors elválasztotta őket egymástól és évekig nem is hallottak a másikról. Egyetemista korukban találkoztak újra, szerettek egymásba és később össze is házasodtak. 3 gyermekük született.
Forrás
Aztán kiderült, hogy Natalie daganatos betegséggel küzd, a nő pedig elkezdett felkészülni a halálra. Titokban leveleket ír a férjének, melyekben megvallott egy hatalmas titkot, amit sose mert bevallani neki.
Aztán Natalie meghal, a férje egyedül marad a gyerekekkel és valamilyen "csoda" folytán, a levelek elkezdenek megérkezni a címzetthez. Ki küldi őket és miért? 
Kezdetben a felesége legjobb barátnőjére gyanakszik, aki egyre fontosabb szerepet kezd el betölteni az életükben.
Aztán a levelekben egyre többször bukkan fel egy férfi neve és megjelenik egy titokzatos fiatal lány is, akivel kapcsolatban arra kérte Natalie a férjét, hogy alkalmazza a lányt babysitternek.
Luke nyomozni kezd és rájön arra, hogy a felesége valami súlyosat titkolt előle. Amikor pedig kiderül, hogy mit is, semmi se lesz már olyan, mint előtte volt.

"Luke már a „rég elapadtak a könnyeim" szakaszban járt, ami majdnem rosszabb volt, mint a fékezhetetlen zokogás. Ha sírsz, akkor legalább nem kapsz olyan megjegyzéseket, hogy „milyen jól viseled", meg hogy „biztosan megkönnyebbülést jelent, hogy ő már egy jobb helyen van". Mert arra senki sem gondol, hogy sokkal egyszerűbb úgy tűnni, mintha rendben lennél, mint tényleg rendben lenni."

A Miután meghaltam egy olyan könyv volt számomra, amikor szánt szándékkal sebeket akarunk feltépni. Hogy normális dolog-e ez? Igazából nem tudom. Csak abban vagyok biztos, hogy amikor elveszítünk valakit, telik az idő és az emlékek megfakulnak akartunk ellenére is. De ha ilyen könyvet olvasunk, még ha fáj is a behegedt sebek feltépése, az emlékek valahogy visszatérnek egy kis időre. Ez pedig jó. Még akkor is, ha az olvasó tudja, hogy csak emlékekről van szó, a jelenben már nincs mellette az illető. 

Natalie betegsége és halála az édesapámat juttatta eszembe. Azt a kemény egy évet. A vizsgálatokat, a kemoterápiákat, a fokozatos leépülést, majd azt az állapotot, amikor tudod, hogy hamarosan vége lesz, de mégis folyamatosan azt mondogatod, hogy minden rendben és meg fog gyógyulni. Mert egyszerűen nem tudod elfogadni, hogy el kell majd engedned.
Ahogy Natalie felkészült a halálra, majd meghalt, régi emlékeket elevenített fel bennem újra. Rengeteget sírtam ezen a könyvön és szerintem igazán csak az tudja megérteni, hogy Natalie mit tett, mennyire is szerette a családját, aki veszített már el így közeli hozzátartozóját.

Annak ellenére, hogy nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, lassan haladtam vele. Izgalmas volt olvasni a leveleket, tudni akartam, hogy mi is igazából Natalie titka, de a történet végén kicsit csalódott vagyok. Amikor minden kiderült, annyira gyorsan véget is ért a könyv, hogy az hihetetlen. Szerettem volna, hogy az írónő folytatja még a történetet, kicsit még a szereplőkkel maradhatunk, hogy megtudjuk, hogyan folytatódott az életük, mi lett velük.



Eredeti címe: When I'm Gone (2016.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2017.)
Oldalszám: 430
Forrás: könyvtár
Luke Richardson hazaérkezik szeretett felesége, Natalie temetéséről, akivel tizenhat boldog éven át éltek együtt, és három gyerekük született. De van valami, amire Luke nem számított: egy kék boríték várja michigani otthonuk előszobájának padlóján, amire az ő neve van írva Natalie kézírásával.
A boríték egy levelet rejt, amit Natalie egy évvel korábban írt, az első kemoterápia napján. És a levelek egyre csak érkeznek. Luke nem kételkedik a valódiságukban, de nem tudja, ki küldözgeti őket. Szinte a levelek megszállotjává válik, és a nyomozása során rég elfeledett titkokra bukkan, melyek kételyeket ébresztenek benne a feleségével, a családjával, az egész életével kapcsolatban.
De a szeretet örök – még az írott szavakban is, még az emlékekben is, és az ígéretekben is, amelyeket a halál után is be lehet váltani.
Levelek a síron túlról – az év egyik sikerkönyve
Ismerd meg Natalie felkavaró titkait!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése