Follow Us @nikikonyvesem

2016. augusztus 23., kedd

Kylie Scott: Lick – Taktus

Stage Dive #1 


Túl sok jót olvastam erről a könyvről és hagytam magamat befolyásolni -sajnos-. Nem értem mire fel a nagy szerelem a Taktus iránt, mert én azon gondolkodtam az olvasása végén, hogy 2 vagy 3 csillagra értékeljem. Még mindig nem vagyok abban biztos, hogy a 3 csillaggal jó döntést hoztam.

Nagyon röviden össze tudnám foglalni a véleményemet a könyvről: nem tetszett.
De először akkor nézzük azt, hogy egyáltalán miről szól.

Evelyn egy reggel arra ébred, hogy egy baszottnagy gyémántgyűrű van az ujján és fogalma sincs arról, hogy ki az a pasi aki mellette fekszik de az tuti, hogy bejön neki.
Aztán persze magához tér a jóképű idegen, aki nem kicsit csodálkozik, hogy a lány semmire se emlékszik az előző estéből már csak azért is, mert összeházasodtak. 
Evelyn fogja magát és hazatér a szülői házba, de baromira nem érti, hogy mi a nagy felhajtás körülötte, majd rájön, hogy nem akárkihez ment feleségül: egy rockzenekar egyik szexis tagjához.
Elmenekül a válás miatt az ügyvédekkel történő megbeszélésről, végül maga a férje menti meg és "szökteti" el, hogy egy kicsit át tudják gondolni  a történteket. Persze sejthető, hogy ennek az átgondolásnak mi lesz a vége: természetesen a nagy happy end.

"– Nem gondoltam volna, hogy ennyit ittál! Úgy értem… azt persze tudtam, hogy nem vagy színjózan, de… basszus! Most komolyan? Arra sem emlékszel, hogy elmentünk a Venetianbe és gondoláztunk?
– Gondoláztunk?
– A rohadt életbe! Ööö… na és az megvan, hogy meghívtál hamburgerezni? Arra emlékszel?
– Ne haragudj!
– Na, várj csak egy percet! – mondta, és a szeme gyanakvóan szűkült össze. – Ugye most csak szívatsz?"

Eredeti címe: Lick (2013.)
Kiadta: Könyvmolyképző (2015.)
Oldalszám: 384
Forrás: saját
Értékelésem:
Lássuk először a történet pozitívumat:
Tetszett az elképzelés, hogy egy mindennapi csaj kifogja az egyik legszexisebb halat az óceánból. Melyik tini lány nem volt szerelmes egy banda valamelyik tagjába? ;o) Naná, hogy tizenévesen én is voltam, buktam a Backstreet boys (tudom, mára már ciki, de bevallottam az egyik nagy titkomat. ;o) Gondolom a fiatalabb olvasók azt se tudják, hogy kik voltak a srácok, de mindegy.) egyik tagjára és naná, hogy én is ábrándoztam arról, hátha szerelemre lobban irántam. Ami már csak azért is csoda lett volna, mert nyilván sose találkoztunk. :oP
Szimpatikus volt, hogy David nem szállt el túlzottan a népszerűségtől, meg tudott maradni a realitás talaján.
Tetszett Evelyn mindennapisága.

És mi nem tetszett:
Ennek a történetnek valahogy se füle, se farka. Persze, van eleje, meg közepe és vége, de valahogy akkor se kerek.
Túl sok volt az olyan pillanat az olvasása során, amikor mérgemben a szemöldökömet húzogattam, "Nem hiszem el ezt a baromságot már megint!" felhorkantásokkal. És legyen szó abszurd cselekményről, vulgáris kifejezések tömkelegéről és normális emberi érzésekről, melyeknek át kellett volna jönniük a sorokon keresztül, nem csak leírva olvasni tudni.

Összességében a Taktus nagyon nagy jóindulattal egy közepes történet. Egy kis langyos semmiség, ami nálam sokszor verte ki a biztosítékot. Gyengék a karakterek, kiakasztó a cselekmény, az érzelmek totál nem jönnek át és az NA történetek esetében már megszokott lelki mizéria beleszövése meg annyira erőltetett, felesleges, nevetséges megoldás volt, hogy verni tudtam volna a fejemet a falba. Nem értem a moly.hu-n a jelenlegi 84%-ot, megközelítőleg se ér ennyit szerintem.


Nincsenek megjegyzések: