Follow Us @nikikonyvesem

2015. augusztus 29., szombat

Mitch Albom: Még egy nap

Eredeti címe: For One More Day (2006.)
Kiadta: Könnyfakasztó (2008.)
Oldalszám: 194
Mitch Albom új könyvében bátran végére jár a vágyaknak és a csodáknak is, és feltétlenül hisz a szeretet erejében.
Egyszerű, érzelmes és mélyen igaz ez a modern amerikai mese.

A Még egy nap mosolyt csal az ember arcára, és ábrándozásra serkenti.
De az is lehet, hogy a könnyeinkkel küzdünk olvasása közben.
Leginkább azonban megerősítheti a szeretet erejébe vetett hitünket.

Ha lenne rá esélyed, hogy egyszer, egyetlenegyszer visszamenj az időben, és helyrehozz valamit, amit elrontottál az életedben, megtennéd-e?
S ha megtetted, el tudnád-e viselni a következményeit?


Nem volt betervezve ennek a könyvnek az olvasása egyáltalán -sőt, más könyvet olvastam-, de tudjátok, biztos veletek is volt már olyan, hogy jelenlegi könyv olvasása ide vagy oda, egyszerűen csak bevillan, hogy XY könyvet akarjátok MOST olvasni és akkor ennyi. Jöhet földrengés, földindulás, ti akkor is nekikezdetek, mert valahogy erre van szükségetek. Leginkább ahhoz tudom hasonlítani ezt az érzést, amikor a kismamában jön a vágy, éjfélkor ugrasztja a kispapát, hogy MOST AZONNAL hozzon neki egy jégkrémet, mert él-hal érte és ha 5 percen belül nem lesz a kezében, bármire képes lesz.
Szóval jött a vágy, lekaptam a könyvet a könyvespolcról, bekucorogtam a fotelba és lényegében fel se keltem addig onnan, amíg be nem fejeztem az olvasását. Igen, egy lendülettel olvastam el.

Mitch Albom azért különleges számomra, mert olvasva a könyveit emlékeket hoz vissza az édesapámról, akit 2013 szilveszterén elveszítettem. Lényegében azt adja, amire szükségem van néha. Emlékeket hoz vissza, amik ha fájnak is, de szükségem van néha rájuk. Emlékeznem kell bizonyos időközönként, mert félek attól, hogy mi lesz majd, amikor már nem tudok vele kapcsolatban emlékeket felidézni. ...

A Még egy nap azt adja az olvasónak, amire tán mindenki vágyik, aki már veszített el hozzá közel álló embert, ráadásul hirtelen, váratlanul. Mi lenne, ha még 1 napra visszakaphatnánk őket? Mit mondanánk nekik? Mit tennénk?

A könyv elmesélésből épül fel. Egy férfi elmeséli a könyv írójának a saját történetét. Hogyan ment tönkre az élete, hogyan veszítette el a családját, hogyan akart öngyilkos lenni, majd találkozott a több éve elhunyt édesanyjával. Olvasva a könyvet újra megbizonyosodunk arról, hogy egy édesanya mi mindenre képes a gyermekéért és bizony mi gyermekek, hányszor vagyunk hűtlenek hozzájuk, ők mégis kitartanak mellettünk.

"– Mama, de hiszen te meghaltál! – csúszott ki a számon.
Széllökés fújt széjjel egy levélkupacot.
– Te egyes dolgoknak túlzott jelentőséget tulajdonítasz – felelte anyám."

Visszatérve még arra, hogy mit adott nekem a könyv. ... Nem tudtam elköszönni az édesapámtól és nagyon sok érzés, gondolat rekedt meg bennem, melyeknek a nem kimondását rettentően bánom. Így olvasva a könyvet egyfajta megkönnyebbülést éreztem, feloldozást, elengedést. ... Pont ezt szeretem a szerző könyveiben. ...

Nincsenek megjegyzések: