Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Leiner Laura: Bábel


"Bábel. A legnagyobb nyári zenei fesztivál, valahol Pápa mellett. Mi lehet jobb annál, mint tizenhét évesen, életedben először, egy hetet eltölteni itt a barátaiddal?
A zárónapi koncert a Red Hot Chili Peppersé, és Zsófi többek között azért érkezik, hogy találkozhasson Anthony Kiedisszel. Na de addig még sok minden történik vele, Napsival, Abdullal, Hipóval és Szaszával az Európa, Ázsia, Afrika és Ausztrália színpad körül…

Bábel. Ha voltál már fesztiválon, azért fogod szeretni, ha még nem voltál, azért.
"
Bár igyekeztem nem spoilerezni, ettől függetlenül úgy érzem, hogy a bejegyzésem egyes részeiből levehető a lényeg (ki mellett fog kikötni Zsófi?). Így mindenki ennek a tudatában olvassa el a bejegyzést, ha még nem olvasta a könyvet!

Jó volt az első információk alapján a megérzésem, hogy Leiner Laura új regényének, egy hatalmas bulihoz lesz köze, mert lényegében a Bábel Fesztivál olyan, mint a Sziget. És pont ebből fakadóan, meg amúgy is, eléggé féltem a történettől.

Imádtam A Szent Johanna gimit, akaratlanul elvárásaim voltak az új regény iránt. Elvártam, hogy ugyanannyira bejöjjön, mint a sorozat, és ugyanannyira féltem a csalódástól. Féltem attól, hogy nem fog tudni Laura kitörni a gimi árnyékából. Hogy ugyanarról fog szólni, mint a sorozata, csak más nevekkel, és nyilván más helyszínen.
De féltem attól is, hogy létrehoz egy másik végletet a karakterekkel, hogy megmutassa, tud teljesen mást is sikerre vinni. Féltem attól, hogy nem lesznek szimpatikusak a szereplők, hogy túlságosan Reniék fognak bennem élni, és akaratlanul versenyre fognak majd kelni bennem.
És szkeptikus voltam, maga a fesztivál miatt is. Sose voltam egy party arc, tán messze is áll tőlem ez a világ, így féltem attól, hogy nem fogom tudni átérezni, nem fogok tudni belecsöppenni, mint pl. a gimibe.
Kihagyni természetesen nem akartam az új könyvet, így megvettem, nekikezdtem és újra az első oldalakon magával sodort Laura stílusa. Faltam a sorokat, megkedveltem a szereplőket és azon kaptam magamat, hogy nem is gondolok Reniékre, ez pedig jó. Annak is örültem, hogy bár a Fesztivál a helyszín, de még se éreztem azt, hogy túl sok lenne belőle. Hogy ne tudnám elképzelni, ne tudna rám ragadni a szereplők hangulata. Nagyon jól eltalálta az írónő az arany középutat. Buliztak is, de nem az volt a hangsúlyos, hanem az, ami velük történt, amit éreztek.

A történet főszereplője Zsófi. 17 éves, életében most először vesz részt egy fesztiválon. A barátaival: Napsival, Szaszával, Abdullal és Hipóval vesz részt ezen a heti rendezvényen. Persze vannak mellékszereplők, mint pl. Napsi bátyja, vagy Kolos, aki Napsi bátyjának a barátja és amúgy VIP-ként vesz részt a fesztiválon, és Punk, aki van, meg nincs is. A láthatatlan szellem pedig Attila, akiről csak olvasunk, de látni nem láthatjuk.
Szóval ők indulnak el erre a fesztiválra és egy hét alatt bizony sok minden történik velük, főleg Zsófival. A lány nagy álma, hogy találkozhasson a kedvencével, akik fellépnek majd ezen a rendezvényen is.
Van a történetben minden: plátói szerelem, váratlan szerelembe esés, egymás agyának húzása, sok poén, barátság. És tán igen, a barátság áll a középpontban. Ahogy mondani szokták: férfi és nő között nem létezik barátság, mert az egyik idővel mindig többet akar. Nos, itt majd elválik, hogy helytálló-e az elmélet.

Poént lelőni nem akarok, de természetesen a szerelmi szál nem maradhatott ki a kötetből. Nagyon sokáig azt hittem, hogy Zsófi teljesen mással fog összejönni, mint akivel a végén összejött, ugyanakkor végig bennem volt, hogy "nem, vele nem jöhet össze, mert a másikkal lenne a logikus", de akkor most befogom a számat, mindenkinek megmaradjon az élvezet, hogy vajon ki mellett fog kikötni végül Zsófi. ;o)

Miután befejeztem a történetet, becsuktam a könyvet, akkor futott végig bennem, hogy mégis csak nagyon emlékeztet A Szent Johanna gimire.
Zsófi olyan, mint Reni, bár tán egy kicsit vagányabb, de azért nem esik túlzásba.
Napsi (a legjobb barátnő) olyan, mintha külsőleg Kinga lenne, de belülről pedig Virág, egy kicsit több ésszel.
Szasza dettó Cortez.
Abdul totál Ricsi.
Hipó. Hipó hát igen, ő egy új figura, akit annyira nem is értettem. Hipochonder, és kétlem, hogy egy ilyen betegségben szenvedő egyén, tényleg elmenne egy fesztiválra, rengeteg ember közé, kitenni magát egy rakás vélt veszélynek.
Boti (Napsi bátyja) pedig olyan, mint Andrisék egy személyben.
Kolos. Hát igen, Kolos tán egy kicsit Corteztre és Ricsire emlékeztet.
Punk, hát ő olyan észrevehetetlen, mint Gábor. Van is, meg nincs is.
Ami pedig történik a szereplőkkel, jobban belegondolva ugyanaz a már kijárt út, amin végigment Reni és Cortez is, csak most nem a gimi folyosóján sétálgatnak végig, hanem egy fesztivál sáros útján. Ez pedig így utólag, egy picit levett az értékelésemből. Mert egyfelől újdonság amiről olvastam, de másfelől még sem, csak a nevek és a helyszín változott. Ennek ellenére nagyon tetszett, de ha összességében nézem A Szent Johanna gimit, akkor az tán jobban tetszett.

P.S.: nem tudom eldönteni, hogy a design tekintetében tetszik-e, hogy követte a könyv A Szent Johanna gimi stílusát, avagy sem. Végülis tényleg ettől Laurás, de akárhányszor ránézek, mindig a gimi jut eszembe róla, és azt a hatást várom tőle.
___________________
Kiadta: Ciceró Könyvstúdió (2013.)
Oldalszám: 528
Ára: 2990
Forrás: saját
Értékelésem:


3 megjegyzés:

mayertimi írta...

Még nem volt hozzá szerencsém, de szeretném elolvasni. Pont azoktól a dolgoktól tartok amiket Te is felsoroltál. Bár csak futólag olvastam a postod, mert írtad, hogy lehet spoileres lesz. Na summa summarum, nem fogom kihagyni :-D

Niki írta...

@mayertimi: Ne is! És ezzel akkor kifejeztem jó röviden, hogy mi volt róla a véleményem. ;o)

mayertimi írta...

:-D