Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Tiffany Reisz: Az angyal

SPOILER található a bejegyzésben A szirénre nézve!

Nagyon vártam A szirén után, hogy megjelenjen magyarul Az angyal, most pedig még izgatottabban várom A herceg megjelenését.
Az Eredendő bűnösök a kedvenc sorozatommá vált. És nem a töménytelen szexjelenet miatt, hanem azért, mert Tiffany Reisz végre valami olyat mutatott ebben a műfajban, ami új, nagyon merész és mindezt úgy tudta tálalni, hogy teljesen elfogadható legyen számomra.

A történetről röviden: A szirén végén olvashattuk, hogy Wess elhagyta Norát, mert a nő visszatért Sorenhez. Ezzel gondolom sok olvasó romantikus álma lett oda, amiben már el is képzelték Norat és Wesst egy párként, boldogan.
Egy évvel vagyunk annak a résznek a befejezte után.
Nora boldog a papjával, bár persze nem tudja kiverni a fejéből a volt gyakornokát. De aztán adódik egy kis probléma.
Soren "előléptetésre" számíthat, ezzel pedig előkerülhetnek a "mocskos részletek" az életéből. Egy újságírónő kezd el nyomozni utána, mire Nora és Michael elutazik, nehogy lebuktassák a férfit a jelenlétükkel. Griffin birtokára menekülnek, ahol a férfi szeme azonnal megakad az Angyalon. ...

A véleményem: maga a történet megint több szálon fut, mint A szirén esetében is.
- az első részben Zach volt a fő mellékszereplőnk, akinek az életébe bepillantást kaphattunk. Ebben a részben az újságírónőébe kukkanthatunk bele, aki Soren után nyomoz. A nő csalódott az egyházban, dühös, a maga módján tán bosszút is forral, ezért bármit, akármit, elő akar kaparni Sorenről, hogy nyugtázhassa maga előtt újra: a katolikus egyház maga a fertő. Igen ám, de amikor megpillantja Sorent, egyáltalán nem hagyja hidegen a férfi.
-most nem Nora domina életéről olvashatunk bővebben, hanem alávetettségéről (Nora- Soren szál), illetve tanító szerepéről (Nora- Michael szál). Ez a nő tényleg igazi szerepváltó!
- persze a szálak keverednek, hisz egyrészt ott van Nora és Soren, aztán ott van az újságírónő és Soren, Nora és Michael, Nora és Griffin és a legizgalmasabb: Michael és Griffin.
- és a múlt is fel-feltámad pár sor erejéig.

A szirénben a főszereplő maximálisan Nora volt. A középpontban pedig úgy éreztem, hogy a Wessel kapcsolatos érzelmei, gyötrődése állt.
Az angyalban viszont a Nora által Angyalnak elnevezett tinédzser fiú, Michael kapta a központi szerepet. Persze a korával Tiffany Reisz a tűzzel játszott, hisz a fiú csak 17 éves, alávetett, biszexuális, aki tán jobban vonzódik a férfiakhoz (jobban mondva egy bizonyos férfihoz) ebben a kötetben. Megmondom őszintén, nagyon szerettem olvasni a fiúval kapcsolatos történteket. Annyira ártatlan, annyira őszinte és annyira szomorú, hogy egyszerűen vágytam arra, hogy boldog legyen. A kora pedig valahogy lényegtelenné vált az olvasás során, egyszerűen nem is foglalkoztam vele. Egyetlen egyszer fordult elő a 471 oldal során, amikor megtorpantam és végigfutott bennem, hogy mégis csak egy 17 éves fiú szexuális kalandozásáról olvasok, és akkor elég kellemetlenül éreztem magamat. De egyszerűen Michael karaktere olyan, mintha a kora álca lenne. 17 éves, ami botrányos, az olvasókat felkavaró, feldühítő is akár, de a történetben még sem 17 évesként szerepel. Érettebb és lényegtelenné válik a kora.
A fiú nem épp a vanília szexért van oda, ráadásul igazi alávetett. Viszont az apja rásütötte a bélyeget, hogy elfajzott, beteges, ezzel a fiatal fiút majdnem teljesen tönkretéve.
Láttam magam előtt a törékeny, sérült karakterét. A csinos arcát, amiért ugyanúgy kiközösítik a lányok, mint ahogy a fiúk is, maguk közül. A lányok féltékenyek a szépségére, a fiúkban pedig a nőiessége homofóbiás gondolatokat kelt. Mindeközben Michael olyan, mint egy angyal. Adott volt, hogy csak is olyasvalaki mellett találhatja majd meg a boldogságát egy ilyen törékeny, nőies karakter, aki erősebb nála, védelmezni tudja gyengéden.

Ami leginkább felkavart, az a homoszexuális párkapcsolat. Sose olvastam eddig még olyan történetet, amiben pasi pasival kavar az ágyban. Igaz, hogy Ward Fekete Tőr Testvériségénél erre már volt utalás, de abban a sorozatban nem történt konkrétan semmi addig a részig, ameddig én eljutottam vele. Az angyalban viszont konkrét dolgok vannak leírva és ez először rettentő fura volt.
Viszont Tiffany Reisz már megint úgy tudta mindezt tálalni, mint ahogy A szirénben a durvább jeleneteket, hogy egyszerűen nem akadtam fenn ezen. Elfogadtam, nem agyaltam be, és ez szerintem egy nagyon profi írónő stílusára, írásmódjára utal. Egyszerűen ez a nő úgy tud írni, hogy bár az olvasónak van egyfajta határa, mind erkölcsileg, mind szexuálisan, aminek az átlépése a valós életben elképzelhetetlen számára, tán taszító is, de ő mégis ezt a határátlépést úgy tálalja, hogy elfogadja az olvasója, ez pedig zsenialitásra vall.

Míg A szirénben a durva, hurkákat okozó, vért fakasztó szexualitás kapott nagy szerepet, ebben a homoszexuális kapcsolat. De tán nem is a testiség része, hanem maga a szerelem. Michael fokozatosan szeretett bele Griffinbe, fokozatosan ismerte el a vágyát, fokozatosan adta meg magát. Át kellett lépnie a saját falait, le kellett vetkőznie az apja által beleplántált sérüléseit. Ebből a szemszögből nézve is érdekes olvasmány a történet.

Egyetlen egy valaki hiányzott nekem a történetből, de nagyon, ő pedig Wess. Nagyon megkedveltem a fiút A szirénben, nagyon hiányzott és annyira szorítok neki, hátha A hercegben (amiben a címéből kiindulva, gondolom ő fog végre központi szerepet kapni) boldog lesz Noraval. Már, ha ez egyáltalán lehetséges.

Összességében: Az angyal egy nagyon nyers, őszinte, provokatív történet, ami felháborító is lehet (Michael kora és a homoszexuális kapcsolat miatt), de valahogy még sem ezek vannak igazán a középpontban, hanem a tisztaság és a szerelem.
Más, mint a többi regény ebben a műfajban, ajánlom a figyelmetekbe!
Nekem a kedvencem és izgatottan várom a harmadik részt.

Eredeti címe: The Angel (2012.)
Kiadta: Egmont Kiadó (2013.)
Oldalszám: 471
Ára: 3999
Sorozat: Eredendő bűnösök #2
#1 A szirén
Forrás: kiadó
Értékelésem:

0 megjegyzés: