A Csodák korát kötelező olvasmánynak!

Te miket ajánlanál kötelező olvasmánynak?

A "Te miket ajánlanál kötelező olvasmánynak?" egy blogos körút, melyben 19 blogos fogja 1-1 bejegyzésben kifejteni, hogy mely könyvet ajánlaná egy megreformált kötelező olvasmányok listájára, mely korosztálynak, és miért. Az esemény 10 héten át zajlik.
Íme, hogy mikor, mely blogban találhattok majd ajánlót:

► jún. 24.-30. Könyvesem - Csipkerózsika újratöltve

júl. 1.-7. Lily, a könyvmoly - Gabó olvas

júl. 8.-14. Cseppke könyvei - Manga olvas

júl. 15.-21. Heaven for the Books - Olvasónapló - Pillangó

júl. 22.-28. Kristina blogja - Cseresznyeszilva olvas

júl. 29.- aug. 4. Lilahajúlány könyves élményei - Chutiwood

aug. 5.-11. MFKata gondolatai - Világosvörösesbarna

aug. 12.-18. eMBé virtuális könyvespolca

aug. 19.-25. Papíron príma

aug. 26.- szep.1. Anna könyves blogja - Reelka's view

Tartsatok velünk, fejtsétek ki ti is a véleményeteket, ajánljatok könyveket és olvassátok az ajánlóinkat! Jó olvasást! :o)

Nem sokat kellett gondolkodnom azon, hogy mely könyvet ajánlanám kötelező olvasmánynak, mert számomra eddig az év olvasmánya volt. És miről is van szó? Karen Thompson Walker: Csodák kora c. disztópikus, ifjúsági regényéről.
Azon viszont sokat gondolkodtam, hogy mégis hanyadikosok listájára tenném fel. Úgy érzem, hogy 11-12 éveseknek még tán annyira szívből nem ajánlanám, de 13-14 éveseknek mindenképp.
Így a korosztály, iskolai osztály akiknek a kötelező olvasmányok listájára feltenném a könyvet: 7.-8. osztály

Fülszövege: "Amikor a Föld forgása lassulni kezdett, még sokáig nem lehetett érzékelni a napok peremén domborodó plusz időt. Egyre csak gyűlt, mint a rejtett daganat. Eleinte még nem látszottak a következményei: a felerősödő gravitáció, a sötét és világos napszakok meghosszabbodása, mely a növények kipusztulásához vezetett, vagy hogy a bolygót védő mágneses mező gyengülése felerősítette a napkitörések káros hatásait. De lassacskán már a kevésbé egyértelmű következményekkel is szembe kellett nézniük az embereknek. Családok estek szét, és új, lázas szerelmek szövődtek. Barátságok lettek semmivé, és sokan teljesen magukra maradtak. Lehet, hogy annak, ami Juliával és a családjával történt, semmi köze nem volt a lassuláshoz. Ám a tizenegy éves lánynak hirtelen muszáj volt felnőnie és megtalálnia a túlélés lehetőségét egy pusztuló világban." 

Miért is?: Mindenképp olyan könyvet szerettem volna erre az eseményre választani, ami olyan értéket képvisel, ami számomra fontos. Választhattam volna persze olyan történetet, ami kiemeli a barátság fontosságát, vagy az odafigyelést embertársainkra, a szüleink megbecsülését, stb., de én mégis egy olyan könyv mellett döntöttem, ami teljesen más értéket képvisel a szememben. Messziről nézve tán úgy tűnhet, hogy az egész annyira elvont, de amikor közelebbről is megvizsgáljuk, akkor rájövünk, hogy a középontban mi magunk vagyunk: az emberiség.

A Csodák kora olvasása közben, többször meg kellett állnom, félretennem, felsóhajtanom. Szinte lelassult az idő. Kinéztem az ablakon és csak néztem a téli tájat, a napfényt, ahogy utat tört a borús égbolton. Nem figyeltem semmi másra, csak a Földre. Bevallom, többször is előfordult velem azalatt a pár nap alatt, hogy megtorpantam az épület mögötti parkban, amikor hazafelé jöttem az óvodából, és csak néztem a hatalmas fákat. Kopaszak voltak akkor még, téli álmot aludtak. De tudtam, hogy aztán jön a tavasz, kihajtanak újra a levelek és nyáron már hatalmas lombkoronájuk lesz. Nem csodás ahogy a természet megújul? Nem gyönyörű, ahogy a madarak csicseregnek, ahogy hallod a bagoly huhogását, a fakopács kopácsolását? Hogy láthatod amikor a madarak V alakban útra kelnek, majd visszatérnek? Vagy azt, ahogy a Nap felkel, illetve lenyugszik? Hogy maga a Föld megad mindent, ami az életben maradásunkhoz szükséges? Hogy gondoskodik rólunk, védelmez minket?

És mi mit adunk neki cserébe? Vegyi anyagokat öntünk a vizekbe. Szennyezzük a levegőt. Írtjuk a természetet. Kizsigereljük a földet. Szennyezzük a környezetet. Állatfajokat írtunk ki. (A háborúkról nem is szólva.) Azt hisszük, hogy mindaz amit ad, az evidens. Hogy mindaz ami körbevesz minket, az holnap is így lesz. Hogy holnap is felkel a Nap. ... De mi lesz akkor, ha egyszer ellenünk fordul? Ha azt mondja: elég volt belőletek, nem érdemlitek meg a védelmemet, elpusztítalak titeket? Mintha csak sáskák lennénk, amik ellepnek egy mezőgazdasági területet. 
A könyv olvasása során ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben. 

Eltelt 5 hónap. Hajlamos vagyok az ilyen témákon beagyalni. Mi történt azóta? 
Hideg, hosszan elhúzódó tél. Hatalmas havazások. Viharok, tornádók. (Itthon!) Földrengés. (Itthon! Életemben nem volt még ehhez eddig "szerencsém", de amikor nem olyan rég megmozdult alattam este az ágy, hát azt hittem, hogy eljött a világvége.) Hatalmas árvíz. Most pedig a rekordokat döntő kánikula. Mi lesz a vége, mihez fog mindez vezetni? Megmondom. 
Eltűnik a 4 évszak. Elfelejthetjük a tavaszt, amikor kinyílnak a virágok (szép lassan), csicseregnek a madarak a hosszú hallgatás után. Elfelejthetjük az őszt, amikor lassan elsárgulnak a levelek és lehullanak. Lesz egy nagyon hosszú és nagyon hideg telünk. Amikor majd úgy áshatjuk ki magunkat a hóból, és a hideg levegő apránként befúrja magát mindenhová. És lesz egy nagyon meleg, de szélsőséges nyár, ami hirtelen köszönt majd be. Viharokkal, árvizekkel, kánikulával. Ami tönkreteszi a mezőgazdaságot, megemeli az árakat, munkahelyeket szüntet majd meg, és tönkre vágja az embereket. Lesz ez a 2 évszak és ennyi. Rendszeressé válnak a tornádók és a földrengések, egyre sűrűbben és egyre durvábban. Lehet, hogy mindez nem 1-2 éven belül fog bekövetkezni, de be fog.

Nem szoktam nagyon TV-t nézni, de belepillantottam a Revolution c. sorozatba. Ha láttátok, akkor emlékeztek arra a pillanatra, amikor a csaj előveszi a kincses bőröndjét és csak nézi-nézi a képeslapokat egy letűnt Világról? A hatalmas felhőkarcolókról, a fényekről? El tudom képzelni, hogy eljön majd az az idő, amikor nem fogjuk tudni milyen az íze a jégkrémnek. Milyen, amikor süt a Nap. Milyen az íze a dinnyének vagy akár a kenyérnek. Eltűnhet a Világunk. ... És persze, most lehet legyinteni, hogy ugyan már, ez nem holnap fog megtörténni, az meg mit érdekel minket, hogy mi lesz 100-200-1000 év múlva? De vajon ugyanígy megvonták a vállukat az emberek 100 évvel ezelőtt is? Vagy 200 éve? Amikor a jövő generáció szabadságáért harcoltak? Vagy épp 1000 évvel ezelőtt? Amikor I. István a magyar törzsekből létrehozta a magyar államot? Ők is vállat vontak? Nem. Ez csak a mai világ "vívmánya". És igen, jöhet az újabb kérdés: mit tudna változtatni ezen a folyamaton egy maroknyi ember? Nézzétek úgy a kérdést, hogy ez a maroknyi ember másképp tesz és ezzel már jót tett!

Senki se értsen félre, nem vagyok fanatikus környezetvédő. De előbb törném le a saját kezemet, minthogy bármikor elhajítsak bármit is a természetben. És szörnyülködve sétálok, szörnyülködve veszem észre a játszótereken az elhagyott cigicsikkeket, sörös üvegeket, műanyag flakonokat vagy épp a használt óvszereket. A hányinger kerülget a gondolattól, hogyha így haladunk, akkor miben fogunk élni, járni 10 év múlva? Ti se akartok így élni, nem igaz? Ahhoz tán már késő, hogy erről le tudjuk szoktatni a fiatal felnőtteket, hogy változtatni tudjunk a hozzáállásukon, de ahhoz még nincs késő, hogy a most felnövő fiatal generáció, mentse a menthetőt. És ez rajtunk is múlik. Hogy milyen példát mutatunk, miket tanítunk meg nekik. Ebben pedig a kötelező olvasmányok is segíteni tudnak, mint sok egyéb másban is.

Miért ajánlanám kötelező olvasmánynak akkor a Csodák korát? Mert elgondolkodtat. Nem hinném, hogy innentől kezdve mindenki odafigyelne a környezete megóvására, mindenki másképp nézne a Földre, az életre, de legalább, ha már nagyon elgondolkodtatja a fiatalságot a témában, akkor már volt értelme.

_____________
Illusztrációk forrása:
kép
kép
kép
kép
kép
kép