Könyvesem

1930-as évek, Oroszország. Sztálin. Az a kor, amikor bármikor, bárkire rá lehetett varrni, hogy pártellenes, és akkor irány a munkatábor. Jobb esetben. Rosszabb esetben, véletlenül hamarabb dördül el a fegyver.
Pártellenes vagy, ha szólni mersz azért, hogy éhezik a nép.
Pártellenes vagy, ha a semmiből nem teremted elő a beszolgáltatni kötelező részedet.
Pártellenes vagy, ha a munkahelyeden pont a te géped romlott el. Biztos direkt rontottad el, hogy szabotálhasd a munkát.
Besúgók mindenhol. Elég egy rossz mondat, és holnap már egy marhavagonon találtad magadat egy munkatábor felé. Ahol dolgozhattál éjjel-nappal, épp csak annyi élelemért, hogy ne halj éhen. De ha éhen is haltál, nem probléma, naponta érkeztek a marhavagonok.
Ilyen korban játszódik a történet.

"A félelem egy szennyfolt, amely lassan beborítja az egész országot."

A Davinszkij Munkatáborban, Szibériában, 1933-ban kezdődik a történet. Két fiatal lány, Anna és Szófia összebarátkozik. Vigyáznak egymásra, tartják egymásban a lelket, bármire képesek a másikért.
Anna sokszor mesél Szófiának a gyermekkoráról, barátjáról, szerelméről, Vaszilijről.
Egy nap a lány nagyon megbetegszik, Szófia pedig elhatározza, hogy megszökik, felkutatja Vaszilijt és együtt kiszabadítják Annát. Veszélyes út áll előtte, hisz ha a menekülés közben elkapják, azonnal kivégzik, de sikerrel jár. Megtalálja Vaszilijt, aki egy kis faluban álnéven él. Igen ám, de Szófia szerelmes lesz belé. ...

Fordulatos, izgalmas történet a szerelemről és az igaz barátságról.
Csodálatosnak tartom, hogy olyan körülmények között, amikor az emberek élete pillanatról pillanatra telt, egy ilyen mély barátság tudott kialakulni.
Csodálom éppúgy Annát, aki szintén mindent megtett Szófiáért, mint ahogy csodálom Szófia bátorságát.
Bepillantást nyerhetünk ebbe a korba, egy falu életébe, a rendszerbe.
És persze érhetnek minket meglepetések. ;o)

Miután elolvastam Az orosz szeretőt, nagyon vártam, hogy végre az írónőnek ez a műve is a kezeim közé kerüljön.
Kate Furnivall fantasztikusan ír. Finoman, nőiesen, olyan, mintha néznék egy csodálatos festményt és elvesznék benne. Szenzációs!


Az írónőtől olvastam még:
Az orosz szerető

Ami egy kicsit zavart az az, hogy az írónő folyamatosan ugrált a jelen és a múlt között. Egyik percben még a jelenről olvashattunk, másik percben már egy visszaemlékezésről. Volt, hogy emiatt kellett pár pillanat, amíg felfogtam mi is van akkor. ;o)
A helyesírási hibák meg. Na igen, az értelmezést néha megnehezítették. :oS

"Első hét törésed még azelőtt történt, hogy egyáltalán a világra jöttél volna. A következő négy a születésedkor, ahogy kiemeltek belőlem. Az újraélesztésnél újabb kilenc. A tízesnél épp az ölemben feküdtél, amikor hirtelen reccsent valami. Tizenegyes: beverted a karod a kiságy szélébe."

A Tizenkilenc perc után ez a második olvasott Jodi Picoult regényem. Az írónő megint keményen "belenyúlt" egy témába.
Újabb felkavaró, elgondolkodtató, nagyon olvasmányos történet, ami súlyos morális kérdéseket feszeget.

Szerintem soha nem fogom elfelejteni azt a percet, amikor pozitívat teszteltem. Ültem a mosdó kövén, lábaimat átkulcsoltam, előttem volt a teszt, hintáztattam magamat és úgy vártam, hogy elteljen az idő. A szívem majd kiugrott a helyéről, annyira izgatott voltam, hogy már a rosszullét kerülgetett. És semmi, 1 csík volt. Magamba zuhantam, nem értettem. Annyira biztos voltam abban, hogy sikerült. Csalódtam a megérzéseiben, ugyanakkor próbáltam magamat azzal nyugtatni, hogy majd a következő hónapban sikerül. De nem álltam fel és dobtam ki, vártam még pár percet, próbáltam megnyugodni, reménykedtem. És akkor megláttam. Halványan, de megjelent a második csík is. Az érzést leírni nem lehet. Abban a percben valahogy minden megváltozik. Már csak ő számít.
Emlékszem az első UH-ra. Parányi kis babszem volt, pityeregve néztem, hogy pulzál a kezdetleges szíve. Élt, élni akart. Anya lettem.
Még mindig érzem, hogy minden egyes hónapban amikor megkukucskáltuk Gyerkőcöt, mennyire feszült voltam, mennyire féltem. Egy pillantás a képernyőre, egy pillantás a dokira. Ha csak egy picit is feljebb csúszott a szemöldöke, vagy egy pillanatig tovább maradt csendben, mint ahogy szerintem normális lett volna, legszívesebben ráordítottam volna, hogy mondja már, mit lát, ugye nincs baj?
Szerencsére Gyerkőc szépen fejlődött, problémamentes volt a pocakosságom.
De, mint szerintem a legtöbb családban, nálunk is szóba került a mi van ha téma, amikor eljutottunk a genetikai vizsgálat ideéig. Nem szokásom senki felett pálcát törni. Az ő életük, az ő életük, ők viselik a döntésük következményeit, nem én.
Nem ítélek el senkit, aki elveteti a beteg gyermekét, hogy is tehetném? Az én gyermekem egészséges, így szerencsére nem tudom, hogyan döntöttünk volna, ha baj lett volna. És nem is akarom soha megtapasztalni.
És nem ítélek el senkit, aki megtartja, hogy is tehetném? Hisz tudom, mennyi öröm egy ilyen kis Kincs és nem akarom megtudni, milyen lenne az élet nélküle.

Charlotte és Sean hosszú ideje próbálkoztak már, amikor végre a nő terhes lett. El lehet képzelni, mennyire úsztak a boldogságban, végre lesz közös gyermekük. (Charlotte-nak már volt egy 7 éves lánya, Amelia.) A nő a legjobb barátnőjét, Pipert kérte fel szülész-nőgyógyászának.
A terhesség jól haladt, de a 27. heti UH-n kiderült, hogy a pici kislány csonttörékeny. Ez azt jelenti, hogy a csontjai a legkisebb hatástól is képesek eltörni.
Eltelik 5 év, egy szerencsétlen kiruccanás után a szülők ügyvédhez fordulnak. Így találkoznak Marinnal, aki felveti nekik, hogy Piper hibázott, hamarabb kellett volna látnia, hogy Willow beteg, és akkor dönthettek volna úgy, hogy nem tartják meg. Ergo, kártérítést követelhetnek.
És innentől kezdve minden még rosszabbra fordul.
A házaspár eltávolodik egymástól, mert Sean nem ért egyet Piper beperelésével.
Érthetően Piper és Charlotte kapcsolata is megromlik.
Bár Charlotte próbálja megértetni Willow-al, hogy a tárgyaláson fog olyat mondani, amit nem is érez úgy, de Williow mégis úgy érzi, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik, a szülei nem akarták őt.
Amelia egyre jobban kivetkőzik magából. Az iskolában elfordulnak tőle, elveszíti a legjobb barátnőjét, Piper lányát, úgy érzi, hogy vele senki se foglalkozik, fölösleges, 12 évesen, a herce-hurca idejére már bulémiás lesz.

Több helyen olvastam, volt akinek az anya, volt akinek az apa nem volt szimpatikus. Nekem semmi bajom nem volt a szülőkkel, megértettem a döntésüket, csak hát igen.
Charlotte a pénz miatt perel, és igen, megértem. Willow betegsége, ápolása, rengeteg pénzükbe kerül. Ami elgondolkodtató, hogy azt a pénzt a legjobb barátnője kárán tudja megszerezni, ez fer dolog-e? Tűzön-vizen kitart, megy előre. Az emberek elfordulnak tőle, pénzéhesnek tartják, de mégis megértem.
Ugyanakkor megértem az apát is, hogy ő nem ért egyet a perrel, ami azt sugallja, ha tudták volna, nem tartották volna meg a kislányt. Holott Willow csodálatos. Szomorúan csodálatos. Hogyan lehetne élni nélküle?
Az apa apa, az anya anya.
Aki nekem nagyon nem volt szimpatikus, az az ügyvédük, Marin. Ő vetette fel a pert, és mégis ő az, aki utána annak ellenére, hogy képviseli az anyát, elítéli őt. Ez nekem érdekes volt. Ha nem veti fel, nem is került volna sor a perre. Milyen alapon ítélkezik utána, hogy elültette a bogarat Charlotte fülében?

A könyv felépítése Charlotte, Sean, Piper, Amelia és Marin szemszögéből épül fel.
A történetbe belekeveredik Marin szála is, akit örökbe fogadtak és a szülőanyját keresi.

Tudtam, mi lesz a történet vége, de mégis, Willow részét, az utolsó 2 és fél oldalt nem tudtam elolvasni. Csak becsuktam a könyvet és hagytam, hogy patakozzanak a könnyeim.

"És bárki bármit mond, igenis hiányozhat olyasvalaki, akit soha nem ismertem."

Az írónőtől olvastam még:
Tizenkilenc perc

A betegségről bővebben:
http://uvegcsont.hu/

" - Amit te gyávaságnak tartasz, én bölcsességnek.
- A szerelem elől elfutni nem bölcs dolog.
- Nekem igen."

Mint írtam már, az Apafogóval újra elkapott a lendület. ;o)
Susan Elizabeth Phillips számomra a romantikus női irodalom királynője. Történeteiben van egyfajta báj, és a legtöbb esetben sikerült elérnie, hogy a szereplők szimpatikusak legyenek, ne maradjanak közömbös szereplők, akikről olvasok, de nem ébresztenek semmilyen érzelmet bennem. Jól ír, egyszerűen, szórakoztatóan. Tudja, mit tálaljon és hogyan azoknak a nőknek, akik szeretik a romantikus irodalmat.

Az Édes, mint a méz, nem Chichago Stars-os kötet, és azt kell mondanom, jobban bejött, mint a Se veled, se nélküled, vagy az Apafogó.

Sugar Beth amolyan imádott és utált hercegnőként élte diákéveit. Ő volt a többi lány példaképe, érte csorgott a fiúk nyála, ő volt "hatalmon", neki jött össze minden.
15 évvel később kicsit más a helyzet. Elfogyasztott 3 férjet, és nincs egy vasa sem, arra kényszerül, hogy visszatérjen szülővárosába, ahol nem várják tárt karokkal.
Feltépi megjelenésével a fájó sebeket mások szívében, bántják, megalázzák őt, vissza akarnak neki mindent adni, amit gőgös, beképzelt tiniként másoknak okozott. De Sugar Beth kitart, nem törik meg.
Na de hol a romantikus szál? 18 évesen a 22 éves tanárát molesztálással vádolta, tönkretéve ezzel a férfi karrierjét. Ez a férfi a gyermekkori otthona tulajdonosa. A nő arra kényszerül, hogy elfogadja a férfi ajánlatát, és a házvezetőnője legyen.
Colin bosszút forral, de a dolgok másképp sülnek el. Beleszeret Sugar Beth-be. ....

Bár, Sugar Beth-nek a józan ész szerint nem kéne szimpatikusnak lennie az olvasónak, hisz szándékosan megalázott tini korában másokat, sok fájdalmat okozott, beképzelt volt, de mégis valahogy a szívemhez nőtt. Tisztában van azzal, hogy hibákat követett el, és képes meghunyászkodni mások előtt, de azt is úgy, hogy a tartását ne veszítse el. Különleges személyiség.
A másik szereplő, aki szintén nagyon szimpatikus volt, az Winnie. Sugar Beth féltestvére, akit a lány sokszor megalázott. Ő lenne a mesékben a rút kiskacsa, akinek a nővére maga a megtestesült tökély, ő meg csak úgy van. És mégis ő az, aki később átveszi Sugar Beth helyét, megszerzi magának a nővére volt barátját és feleségül megy hozzá. Az élete korántsem rózsás, nővére szelleme mindig ott van közöttük a házasságukban.
Na és Colin. Emlékszem, 12.-es voltam, amikor a gimibe érkezett egy kezdő tanár. 23 éves volt. Már akkor azon agyaltam, mennyire gázos lehet neki ez az egész, hisz pl. a 18-19 éves lányokkal lazán lehetne kapcsolata az iskola falain kívül. Mindig olyan fura volt, amikor szembesétált velem a folyosón, és "Jó napot!"-ot köszöntem neki, azzal a tudattal, hogy egy idős volt a barátommal. Érdekes szituáció volt.
Szóval, Sugar Beth tanára a "jelenben" nem 50-60 éves bácsika, hiába volt a lány tanára, hanem 37 éves jóképű és meggazdagodott férfi. Így azért izgalmasabb a történet. ;o)


Az írónőtől olvastam még:
Apafogó
Se veled, se nélküled
Csak te kellesz!, Várom a párom, Latin szerető

"Nanu nagy bajban van... Szung-Ha úgy döntött, hogy a saját szórakozására szigorúan a markában fogja tartani újdonsült "barátnőjét". De ha csak ennyi az egész, miért vicsorog azzal a ragyogóan fehér, tökéletes fogsorával Cshan-Kjura, aki még mindig vonzódik Nanuhoz, és szeretné megszerezni magának? Nanunak a vicces, romantikus történet 2. kötetében nemcsak Szung-Ha kíméletlen módszereivel, de a vizsgákkal is szembe kell néznie. Kiderül, hogy Szung-Hának sem éppen átlagos a családja és Dzsei és Hjon-Ho között is tovább bonyolódnak a szálak."

Mikor befejeztem az első rész olvasását, közepesre értékeltem. Elolvastam, nem volt rossz, de közepes volt. Mégis fúrta az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon mivel fog folytatódni. Valahogy nem tudom elhinni, hogy Szung-Ha tényleg rémálom pasi lenne.

A második részt a strandon olvastam el, és nagyon jól elszórakoztatott. Jobban tetszett! Egyre biztosabb vagyok abban, hogy Szung-Ha-val valami nem stimmel. Sőt, még az is megfordult a fejemben, nem-e valami misztikus dolog van a falak mögött. ;o) Na és a vége? Az igazán csattanós volt! De a harmadik részre sajnos várnom kell, amíg újra kinyit a könyvtár.


Az első részről itt írtam.

Díjat kaptam Francicától, Fiorellától és Minától. :o) Köszönöm szépen nekik még egyszer!



Akiknek tovább adnám: Mónika, Szanik, Nixy, koalány, Móni, Nima, Lobo.

A 7 dolog pedig, csak hogy a könyveknél maradjunk:
- az első könyv, amit olvastam és nem kötelező volt, az egy delfin könyv volt, egy robotról szólt, és még mindig nem jut eszembe a címe. :oS
- nagyon szeretem Lőrincz L. László könyveit. Bár inkább a régebbieket.
- amikor Az ember tragédiáját először olvastam (kötelező olvasmány 11.-ben) épp bárányhimlőztem otthon.
- kiskoromban az egyik kedvenc filmem az Elfújta a szél volt. Könyvben még annál is jobban tetszett.
- Imádom az Anna Kareninát.
- És nem szeretem A Mester és a Margaritát.
- Írásbeli érettségin anno Adyról írtam, szóbelizni meg Aranyból szóbeliztem. 4-est kaptam. ;o)

És meseanyu is feldobta a labdát. Igaz, 5 embernek kéne tovább dobnom, de én a fenti 7 blogger ajánlására lennék kíváncsi.


És akkor az én ajánlásaim. Elég vegyes a lista. Amiket jónak tartok és így hirtelen eszembe jutottak:
1. Leon Uris: Exodus
2. Alexandre Dumas: Monte Cristo grófja
3. Madách Imre: Az ember tragédiája
4. Lőrincz L. László: A kicsik
5. Rebecca Eckler: Felcsináltak!
6. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
7. Guillaume Musso: Ott leszel?
8. Gaál Viktor: Varázserdő
9. Lisa See: Hóvirág és a titkos legyező
10. Margaret Mitchell: Elfújta a szél
+1 Takami Kósun: Battle Royale

Zoey élete minden szempontból egyre bonyolultabbá válik. Más örülne, ha egyszerre három pasi üldözné a szerelmével, ő azonban szép lassan kezd beleőrülni, hogy képtelen választani Heath, Erik és Loren közül. De azzal ő is tisztában van, hogy ezt a hármas játékot nem sokáig űzheti...
Az is komoly problémát okoz neki, hogy barátaival nem oszthatja meg a gondjait, mert fél, hogy akaratlanul is elárulnák legnagyobb ellenségének. Retteg Neferet visszatérésétől az Éjszaka Házába, mert tudja, hogy a Főpapnő nem tűri, ha szembeszegülnek vele. Márpedig Zoey-nak pontosan ez a terve. Vissza akarja változtatni Stevie Rae-t, s ezért bármire hajlandó. Még arra is, hogy fegyverszünetet kössön Aphroditével...
És amikor azt hiszi, ennél rosszabb már nem lehet a helyzet, hirtelen történik valami, ami nem csak Zoey életét, de az Éjszaka Házát és az egész vámpírtársadalmat veszélybe sodorja..."

Több helyen is olvastam, hogy ezt a részt tartották a legjobbnak az olvasók, amíg csak a 3 kötet jelent meg. Szerintem viszont az eddig olvasott 3 könyvüket, ha egy grafikonon kéne jellemeznem, hogy mennyire jöttek be, akkor egy szép kis egyenes vonal lenne.

Az eleje egy kicsit vontatott volt, vártam, hogy végre felpörögjenek az események, amik aztán be is következtek.
A 2. résznek ott lesz vége, hogy Zoey elhatározza, valahogy visszahozza a barátnőjét Stevie Rae-t.
A történet 1 hónappal később folytatódik. Téli szünet van, Neferet nincs az iskolában. Közeledik az új holdforduló, Stevie Rae helyére új alanyt kell Zoey-nak választania. Itt lesz egy kis meglepetés, de így volt tökéletes. ;o)
A lány továbbra is a barátnője visszaváltoztatásán agyal, közben örlődik a 3 pasi között, míg végül az egyikkel közelebbről is megismerkedik ;o) ezzel pedig nagy bajba kerülve.
A könyv vége nagyon jóra sikeredett, több elvarratlan szál is van, kíváncsi vagyok, hogy fog folytatódni A vad-ban.

A szexjeleneten totál megdöbbentem. Mármint nem azon, hogy megtörtént, hanem azon, hogy kivel. Annyira tudtam, hogy nem stimmel ott valami.
És egyre jobban bírom Aphroditét. Szerintem tuti lesznek még vele kapcsolatban meglepetések.

Jó a történet, izgalmas, szexi és tényleg nagyon izgis lett a vége.


A sorozatból már olvastam:
Megjelölve
Elárulva

"Dr. Jane Darlington, a zseniális fizikaprofesszor a 34. születésnapján rádöbben, hogy valami hiányzik az életéből: egy gyerek. Bár kétségbeesetten vágyik rá, férjet nem akar. Megtalálni a megfelelő apát azonban nem is olyan könnyű. Jane csodabogárnak érezte magát gyerekkorában átlagon felüli intelligenciája miatt, s elhatározta, hogy gyermekét meg fogja kímélni ettől a szenvedéstől. Vagyis egy nagyon különleges férfit kell választania nemzőapának. Valakit, aki nagyon... nos... buta."

Újabb Susan Elizabeth Phillips regény. Tudom, a Latin szerető után azt mondtam, hogy elég volt egy időre a történeteiből, de akkor már előjegyeztettem erre, és nem bántam meg. Újra elkapott a lendülete. ;o)
Ha tetszés szerint sorrendbe kéne állítanom az olvasott könyveit, akkor ez így nézne ki:
1. helyezett: Se veled, se nélküled; Apafogó
2. helyezett: Várom a párom; Csak te kellesz!
3. helyezett: Latin szerető

Mivel ez is része a Chichago Stars-os szériának, méghozzá a 3. része, így most is valakinek a romantikus szerelméről olvashatunk, aki így-vagy úgy, de kapcsolódik a csapathoz. Jelen esetben a csapat irányítójáról, Cal Bonnerről van szó.

Cal Bonner 36 éves, aki a 20-as éveik elején járó fiatal nőkre bukik.
Dr. Jane Darlington 34 éves fizikaprofesszor (nem, nem göndör vörös haja van), aki nem vágyik semmi másra, mint egy babára, apa nélkül. Cal Bonnert tartja erre a legalkalmasabb jelöltnek.
Jane teherbe esik, de amikor Cal rájön arra, hogy csak spermadonornak használták, mérgében feleségül veszi a nőt, és hazautazik vele a szülőhelyére.
Édes nagymama, elhidegült szülők, és persze romantika.

Igazából annyira ez a terhes vagyok és így hajt rám a "férjem" téma, annyira nem jött be. És egyáltalán nem tartom fernek, hogy Jane, Cal tudta nélkül akart teherbe esni, még ha ezen kívül semmit se akart a férfitól. De el kell ismernem, hogy nagyon aranyos és romantikus történet kerekedett ki belőle.
Egyszerű, könnyed, tökéletes a meleg nyári éjszakákon. ;o)


Az írónőtől olvastam még:
Se veled, se nélküled
Csak te kellesz!; Várom a párom; Latin szerető

Az elmúlt napokban kb. úgy éreztem magamat ebben a dög melegben, mintha a sivatagban vonszoltam volna magamat egy kulacs vízzel, és szellőről meg vízpartról álmodoztam. Úgyhogy erre a sablonra már csak ránézni is hűsítő. ;o)

"Amikor a tizenöt éves Clary Fray elindul a Pandemonium nevű New York-i klubba, aligha számít rá, hogy egy gyilkosság tanúja lesz – amit ráadásul három, különös tetoválásokkal borított és bizarr fegyverekkel hadonászó tinédzser követ el. A holttest aztán eltűnik a semmiben. Nehéz kihívni a rendőrséget, ha a gyilkosok mindenki más számára láthatatlanok, és semmi – még egy vércsepp sem – bizonyítja, hogy egy fiú meghalt. De fiú volt-e az áldozat egyáltalán? Így találkozik Clary először az Árnyvadászokkal, akik azért küzdenek, hogy megszabadítsák a földet a démonoktól. Közülük való az angyali külseje ellenére igazi bunkó módjára viselkedő Jace is. Clary egyetlen nappal később, akarata ellenére már bele is csöppen Jace világába: édesanyja eltűnik, őt magát pedig megtámadja egy démon. De miért érdekelne egy démont két olyan hétköznapi mondi, mint Clary és az édesanyja? És hogyan tett szert Clary egyszer csak a Látásra? Az Árnyvadászok tudni szeretnék..."

Az utóbbi időben nagyon sok pozitív véleményt olvastam a könyvről, így izgatottan iratkoztam fel rá a könyvtárban, majd viszonylag gyorsan sorra is kerültem.
Mikor még csak a borítót láttam, 2 dolog ragadta meg a figyelmemet.
Egyrészt "A halál ereklyéi" felirat, a Harry Potter miatt (imádtam!), és maga a borítón a város mögött/feletti emberalak. (A sírokat észre se vettem elsőre a lap alján.) A fülszöveg elolvasása előtt, nézve az emberalakot, egy film jutott eszembe. Nem emlékszem a címére, a lényeg annyi, hogy voltak amolyan hősök, akik vigyáztak a rendre. Az egyik hős pedig magába tudta szívni az energiát, és hatalmasra nőt. Na, ez a hős jutott eszembe, és azt hittem, valami szupererős, óriás fog majd szerepelni a könyvben. :o) Teljesen más történetet kerekítettem a borítóból ki. :o)

A halál ereklyéi egy sorozat. Jelenleg 3 része van már kész, a negyedik, ha minden jól alakul, 2011-ben fog megjelenni angolul. Állítólag már a filmjogokat is megvették, aminek nagyon örülök. A könyv befejezése után pont arra gondoltam, milyen jó kis filmet lehetne belőle csinálni.














Na de a történet.
Mikor befejeztem az utolsó Harry Potter kötetet, arra gondoltam, vajon el fogja-e tudni érni egy másik író majd, hogy ugyanilyen élethűen lássam magam előtt a könyv világát, mint ahogy a HP-nél. Cassandra Clare-nek sikerült.
Fantasztikusan ír! Láttam magam előtt az egész történetet, nem kellett kitalált képkockákkal kiegészítenem a "filmemet". ;o)
A szereplők szimpatikusak, jól kidolgozott karakterük van, a világ, amit bemutat szintén nagyon jól átjön a sorokon keresztül.
Már eleve számomra Stephenie Meyer ajánlása sokat jelentett:

"A halál ereklyéi olyan mesevilágot fest le, ahol imádnék élni. Csodálatos!"

A történet szerint, a mítoszok igazak, csak az emberek nem képesek látni.
Vannak vámpírok, vérfarkasok, tündérek, démonok, stb., és vannak Árnyvadászok.
Hihetetlenül fordulatos könyv, egy rakás kérdés maradt bennem, amikre remélem kapok majd választ a következő részekben.
Van benne szerelem, de olyan finoman, nem pedig az essünk egymásnak stílusban. Egy ifjúsági irodalomban bőven elég így írni róla. Nos hát igen, a szerelemben is lettek fordulatok a végén, de én ezt egyszerűen nem tudom elfogadni, szerintem itt még lesznek majd meglepetések. ;o)
És persze ott az izgalom, a harc, szeretet, árulás, stb.
Tényleg nagyon jó könyv!

Spoiler is lehet benne!
Clary 16 éves és egy szórakozóhelyen egy démongyilkosság szemtanúja lesz. Innentől kezdve beindulnak az események.
Titokzatos körülmények között eltűnik az édesanyja, az egyik démongyilkos, aki amúgy egy Árnyvadász, pedig a segítségére siet és elviszi a rejtekhelyükre. (Ő lenne Jace.)
Már a könyv elején érezni lehet, hogy Clary különleges, és ez be is igazolódik, az édesanyja Árnyvadász volt.
Szép lassan megismeri a múltját, és a többiek segítségével az édesanyja megkeresésére indul.
És persze Simont, Clary legjobb barátját se hagyjuk ki a történetből, aki egy imádnivaló szereplő, nagyon a szívembe lopta magát. Ő is segít nekik a maga módján. ;o)
Izgalom, fordulat-fordulat, a végén egy harc, aztán pedig mehet újra az izgalom, hogy akkor most mi is a helyzet? ;o)

"Szung-Ha minden lány álma, az iskola fényesen ragyogó csillaga. A tökéletes herceget persze egyáltalán nem könnyű meghódítani, így Nanu számára Szung-Ha csak álom, egy elérhetetlen álom. Az álmok azonban néha valóra válnak!"

Nem mondhatnám, hogy túlságosan odáig lennék a képregényekért, de mégis, amikor megláttam ezt a könyvtár egyik polcán, azonnal utána nyúltam.
Eddig ez jött be a leginkább, de még mindig nem írhatom, hogy totál odáig vagyok.
Aranyos történet. Nanu karaktere pedig nagyon szeretnivaló.

Nosztalgiázva emlékeztem vissza amikor én voltam 15 éves, elsős.
Szerintem a legtöbb elsős lány szerelmes lesz egy felsőbb éves fiúba, ábrándozik, várakozik, stb.
A plátói szerelem annyira édes, és annyira fontos. Szüksége is van rá egy fiatal lánynak. Kell a sóvárgás, kellenek az álmok, és az is kell, hogy néha besülj ezelőtt a fiú előtt, majd az is kell, hogy rájöjj, tényleg kell-e neked.

Nanu egy elég szerencsétlen lány. Szerelmes lesz Szung-Ha-ba, az osztálytársába, aki maga az álompasi, akiért mindenki odáig van, legyen diák, vagy tanár, fiú, vagy lány.
Összejönnek. Nanu persze úszik a boldogságban, de aztán kiderül, hogy Szung-Ha nem álompasi, inkább rémálom pasi.

"A fiú arra kényszerül, hogy váratlanul útra keljen.
Erőt kell gyűjtenie, hogy szembeszálljon legsötétebb félelmeivel...
Cole számára az élet kötéltánc. A napfény a halálos ellensége: egyetlen hiba elég hozzá, hogy csapdába essen és egy koporsó fedelét bámulja belülről az örökkévalóságig..."

Túlságosan nagy izgalommal nem vártam ez a könyvet, egyszerűen csak kíváncsi voltam, meddig lehet még ezt a vámpíros lázat csűrni-facsarni.
Nos, az írónőnek sikerült egy telesen más nézőpontból rávilágítani a vámpírokra (de ne hívjuk így őket!).
Itt nem volt szerelem vámpír és ember között, nem volt harc, lényegében nem volt semmi, csak egy ajtó a lelki világukra.
Különös történet volt. Sötét, de nem komor, hanem inkább olyan elmélkedős.

A könyv azt mutatta be, hogyan tanítja be 2 gyakorlott vámpír a fiatal "kezdőt". Olvashatunk a lelki gyötrelmeikről, amikor el kell válniuk a szeretteiktől, hogyan élik meg azt, hogy vámpírok lettek, hogyan tanulnak meg táplálkozni úgy, hogy ne öljék meg az "áldozatot", stb.
Nem egy izgalmas, fordulatos könyv, de valahogy kellett ilyen is a sok vámpíros könyv között.

Kimondottan egy szereplő se lopta be magát a szívembe, egyszerűen csak elolvastam, de annyira nem nyerte el a tetszésemet, hogy máskor is kedvet kapjak az elolvasásához.

Eljött ez a nap is, bespájzoltam a könyvtárban a nyár végéig.

























Most meg azt nem tudom, mivel kezdjek. :o) Az első 4 közül választanék, de egyszerűen annyira kíváncsi vagyok mind a 4-re, hogy nem tudok dönteni.

Miközben a 2-t fizet, 3-at vihet akciót nézegettem az Alexandra oldalán, beléjük botlottam.

Marian Keyes Görögdinnyéje bejött, kíváncsi lennék erre a könyvére is.

"Maggie Walsh példamutató életet él; remek munkája van, kiegyensúlyozott, sosem hibázik, boldog házasságban telnek mindennapjai férjével, Garvval. Egy nap azonban megtörténik az, aminek nem szabadna megtörténnie. A tökéletes férj félrelép, és még a tökéletes állás is elúszik. Maggie ekkor határozza el, hogy ideje végre valami őrültségbe kezdenie, és Dublinból egészen Hollywoodig fut, legjobb barátnőjéhez, Emilyhez...
Az Angyalok Városában pedig mintha kicserélték volna: partikra jár, filmsztárokkal randizik, kecsegtető munkaajánlatok és ínycsiklandó pasik között válogat, az új Maggie pedig egyre biztosabb abban, hogy egy tönkrement házasság még nem a világvége. Sőt!"

És ezekkel is jó ideje szemezem már:














És számomra új hír, hogy megjelent Kresley Cole sorozatának 4. kötete is. Hű de jó is volt a Vámpíréhség. ;o)

"Csókja könnyű…
Érintése ellenállhatatlan…
Néomi Laress, a híres táncos, gyilkosság áldozata lett. Túlvilági erők birtokosaként, de az élők számára láthatatlanul kísért otthonában, elriasztva a betolakodókat, mígnem találkozik egy könyörtelen halhatatlannal, aki felébreszti szenvedélyét.
Hogy ne tehessen kárt másokban, fivérei elhagyatott kastélyházba börtönzik Conrad Wrotht, a félelmetes vámpírt. Ám ott egy megfoghatatlan lény még mélyebbre taszítja az őrületbe. A vámpírban vágy ébred a nő iránt, de még ha sikerül is elnyernie Néomit, az őt üldöző sötét erőktől nem szabadulhat… "

Ó, hogy a ... Miért, kellett nekem felmennem az Alexandra oldalára?
2-t fizet, 3-at vihet akció az oldalon, és szerintem nagyon jó könyvek vannak benne.
Joanne Harris, Marian Keyes, Musso, Lesley Pearse könyvei és a Vegas Saga sorozat kötetei is fent vannak.
Na meg ott a True Blood is, és még sok más vámpíros könyv. Ward, Kresley Cole, Sherrilyn Kenyon.
És ott a Lady Elizabeth is! (Mármint nem a vámpírok között.) Ó, hogy a ... Erősnek kell lennem!

A napokban fejeztem be A. M. Jenkins Night Road c. könyvét. Különösebben nem fogott meg a történet, de ebben a nagy vámpíros lázban egy új nézőpontból mutatta be a vámpírokat. Úgy érzem, hogy kellett egy ilyen történet is.

De akkor lássuk, nálam hol kezdődött, mivel folytatódott, hol tart és mivel fog folytatódni ez vámpíros mizéria.

Kezdődött minden Elizabeth Kostova A történész c. regényével 3 vagy 4 éve. Ennek a hatására olvastam el Bram Stoker legendás Drakuláját, ami nem jött be éppen.
Aztán szünet, majd jött a Twilight és azóta nincs megállás.

Ezeket olvastam már (remélem egyiket se hagytam ki):



























































És ezeket néztem már ki. A lista nem teljes, mert pl. kíváncsi vagyok Ward sorozatának többi részére, és Kresley Cole könyveire is:



























































És újdonság a Kelly Kiadótól:

"Várható megjelenés: Ősz 2010

Oké. Szóval tizenöt éves korodban megtudod, hogy vámpír vagy. Hirtelen minden megváltozik körülötted. Magányos lúzer helyett menõ csaj válik belõled. A legkúlabb divatcég arca leszel, a legfelsõbb körökben forogsz, õrületes képességeid fejlõdnek ki, és egy olyan fiú is észrevesz, aki eddig fütyült rád. Elég király, nem?
Csakhogy... ott vannak azok a bizonyos titkok…"

"Várható megjelenés: Ősz 2010

Oké. Túl vagy az első sokkon. Nem elég, hogy vámpír vagy, hogy a legjobb barátod a Vezetőd, hogy a pasinak, akibe belezúgtál, nem jössz be, hogy sorra halnak meg körülötted a sérthetetlen, fiatal, életerős Kékvérűek. Az is kiderül, hogy neked kell felkutatnod és megállítanod az Ezüstvérűt, aki a vámpírokra vadászik.
De mi van, ha tényleg nincs segítség? Ha kiderül, hogy mindentudó nagyapádra nem számíthatsz? Ha az egyik legnagyobb hatalmú Kékvérű hirtelen ellened fordul ?
Ha eddig azt hitted, veszélyes dolog vámpírként élni, jobb, ha most összekapod magad..."

Kíváncsi vagyok, meddig fog folytatódni ez a vámpír láz, mikor fog lecsengeni, és mivel fog folytatódni? Mert, hogy láz mindig lesz, az tuti. ;o)
Tán a tündérekkel?

"Várható megjelenés: Szeptember 2010

A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?"

"Várható megjelenés: Ősz 2010

Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.
A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszá-lyaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.
A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak."