Szubjektíven könyvekről, adaptációkról és miegymásról

Marian Keyes: Görögdinnye

"Ami engem illet, aki elhagyott feleség voltam kétnapos csecsemővel, egy amőba önérzetével (oly sokkal?), 13 kiló túlsúllyal, beköszöntő szülés utáni depresszióval és tízszeresére tágult vaginával, én is aligha voltam becses trófeának nevezhető."


Mitől jó egy könyv? Egyszerűen csak attól, hogy falod a soraid, nem tudod letenni, és magad is megdöbbensz egy idő után, hogy milyen sokat is olvastál már el belőle, mióta legutóbb megnézted mennyi az idő. Na, ez a jó könyv.
És lényegtelen, hogy egy Tolsztojt olvasunk, vagy egy Rebecca Ecklert. Más-más világ, de mégis mind a kettő jó. Emiatt.
Marian Keyes eme regénye pedig jó. :o)

Először rettentően unalmasnak találtam, sőt, nem sok kellett, hogy becsukjam és félretegyem, ki tudja meddig?, de azért küzdöttem, és a 130. o. után beindult a történet. (Nem, nem 200 oldalas, hanem 500.)
Annyira hű de humorosnak nem találtam, nem fogtam a kacagástól az oldalamat, de mégis volt benne valami báj, emberség, ami miatt nagyon közel éreztem magamhoz a történetet és bizony majdnem éjfél volt, mikor nagy nehezen le tudtam tenni.
Egyszerű történet, de nagyon szórakoztató.

Ott kezdődik, hogy a 29 éves Claire megszüli a kislányát, erre meg még aznap bejelenti a férje, hogy szeretője van már fél éve és otthagyja őket. Szegény Claire persze teljesen kibukik, semmit se ért, kínjában hazarepül a szüleihez és a még 2 otthon élő húgához.
A családja persze rettentően aranyos, néhol humoros, szeretni valóak.
Claire maga alatt van, nem mondhatnám, hogy túl sokat szerepel a történetben a kislánya, próbálja magát gatyába rázni, majd megismerkedik az egyik húga csoporttársával, a 24 éves, "nagyon dögös" Adammel. Persze összejönnek. ;o)
Végre minden szép és jó, amikor újra feltűnik a színen a férjecske. ...

Na itt jutottam el arra a szintre, hogyha férjecske az én férjecském lenne és ezt csinálta volna velem, majd még utána úgy áll hozzám ahogy, na akkor tuti megfogtam volna a fejecskéjét és valahová beledöngöltem volna. ...

"Éppen elég gáz, hogy Claire-t a férje, James, az első gyermekük születése napján hagyja el, de még arra sincs tekintettel, hogy legalább egy vékony nővel cserélje le! Egyszerűen meglép, s otthagyja Claire-t egy újszülöttel, egy összetört szívvel, tíz kiló súlyfelesleggel és... öö... egy tízszeres vastagságúra tágult szülőcsatornával. Jobb lehetőség híján Claire hazamegy a családjához. Gyönyörű húgához, Helenhez, szappanopera-néző anyjához és meghökkent apjához. És a humorosan keserédes történetben Claire egyre jobban lesz. Sokkal jobban. Annyival jobban, hogy amikor James visszaoldalog az életébe, enyhén szólva meglepetés várja... Marian Keynes a modern női irodalom világszerte népszerű képviselője, A Lucy Sullivan férjhez megy, a Szusi kezdőknek és az Utolsó esély szalon szerzője."

A cím pedig arra utal, hogy Claire az elején többször egy görögdinnyéhez hasonlította a külsejét.

Marian Keyes 1963-ban született Írországban.
Első regénye 1995-ben jelent meg Waterlemon (Görögdinnye) címmel.
Itthon 2005-ben.

5 megjegyzés:

Melinda írta...

Maryan Keyes: Lucy Sullivan férjhez megy c. regényével belopta magát a szívembe! Tudom, szeretni fogom, minden regényét ami napvilágot látott, és ami majd ezután fog.:)

Niki írta...

Újabb ajánlót kaptam akkor. ;o)

hóvirág írta...

Az első bekezdéssel tökéletesen egyetértek. (Mondjuk a többivel is, nekem is tetszett a Görögdinnye :D) Attól még simán lehet jó egy könyv, hogy nem tartalmaz mondjuk magvas gondolatokat, vagy ilyesmi. Elég, ha szórakoztat és kikapcsol, néha pont az kell az embernek.

Névtelen írta...

Kedvet kaptam hozzá, meg is rendeltem gyorsan a 2 kötetet.

Katako írta...

Vicces sztori lehet, ezt is szívesen elolvasnám...na majd otthon... :)
Írok emailt is, amint tudok!
Puszillak