Könyvesem

2015. július 14., kedd

Új sablon

Niki július 14, 2015 2 Hozzászólás

Ideje volt már egy kis frissítésnek, ilyen sokat tán egy sablonnal se működtem, mint ezzel. Bár nyilván az is közrejátszott ebben, hogy az utóbbi másfél évben eléggé háttérbe húzódott az oldal, kisebb gondom is nagyobb volt annál, mint a blog sablonja.

De eljött az ideje a frissítésnek, és hála a szabadságnak időm is volt szórakozni vele. ;o) Íme, ilyenek lettünk most. Hogy tetszik?

2015. július 13., hétfő

Libba Bray: The Diviners – A Látók

Niki július 13, 2015 0 Hozzászólás

Hiszel abban, hogy szellemek, démonok és Látók élnek közöttünk?
Evie O’Neillt unalmas szülővárosából New York nyüzsgő utcáira száműzik – amitől ő ma-xo-lú-te el van ragadtatva. 1926-ot írunk. New Yorkban tobzódnak az illegális italmérések, a Ziegfield lányok és a pimasz zsebtolvajok. Az egyetlen bökkenő, hogy Evie-nek a nagybátyjánál kell laknia, aki az okkult tudományok megszállottja.
A lány attól tart, hogy Will bácsi felfedi majd legsötétebb titkát: természetfeletti képességét, ami eddig csak bajba sodorta. Ám amikor a rendőrség egy meggyilkolt lányra bukkan, testén egy titkos jellel, és Willt a helyszínre hívják, Evie ráébred, hogy képessége segíthet elkapni egy sorozatgyilkost.
Ahogy beleveti magát a gyilkossal való macska-egér játékba, újabb históriák kerülnek napvilágra a sosem alvó városban. Egy Memphis nevű fiatalember életét a rémálmok irányítják. Theta, a táncosnő, a múltja elől menekül. Egy diák, Jericho pedig megdöbbentő titkot rejteget. És mindannyiuktól függetlenül valami sötét és gonosz felébredt…

Eredeti címe: The Diviners (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: A Látók
Oldalszám: 662

A Látók #1

Az írónő nevét látva ennek a könyvnek a borítóján, egyből a Gemma Doyle trilógia ugrott be. Ebből kiindulva mire is számítottam a könyv olvasása előtt?
Egy fiatalos, üde, titkokkal teli YA regényre. Olyanra, amit kellemes lesz olvasni amíg tart, de túl mély nyomot nem fog bennem hagyni.
És mit kaptam? Nos fiatalos, üde, titkokkal teli volt, de a mély nyomnál másképp alakult minden.

Az 1920-as évek Amerikájában játszódik a történet. Bevallom őszintén, nem sok olyan könyvet olvastam, ami ebben a korban játszódott és ezen a helyszínen is, így kicsit "szűz" terepen jártam, de tán pont jó is volt így. Libba Bray ugyanis olyan remekül festi le a 20-as évek Amerikáját az olvasó elé, hogyha lehetőségem lenne visszarepülni a múltba, gondolkodás nélkül választanám ki ezt az időszakot az egyik uticélomnak. :o)

Evie kicsit bajos tizenéves lányka. Tipikusan lázadó, aki ha manapság élne, biztos vagyok abban, hogy eléggé feltűnő jelenség lenne, mint ahogy volt a történetben a 20-as években is. Szeret más lenni, szeret "bulizni", felhívni magára a figyelmet, szeret fiatal lenni, élni. Fura volt belegondolni, hogy a 20-as években is szerettek "bulizni" a fiatalok, mert hajlamos vagyok erre a korra úgy gondolni, mintha akkoriban másról se szólt volna a fiatal lányok élete, mint a hímzésről, a háztartási munka megtanulásáról és az előkelő, erkölcsös viselkedés betartásáról.
Nos, Evie minden tekintetben más, mint a többiek. Ugyanis van egy fura képessége, ami bajba sodorja, ezért a szülei New Yorkba küldik, hátha a nagybácsi megfegyelmezi őt és jó útra tereli.

"– Az édesanyád és én nem támogatjuk az ivászatot. Hát nem hallottál a Tizennyolcadik módosításról?
– A szesztilalomról? Amikor csak tudok, iszom az egészségére."

Igen ám, csakhogy a nagybácsi fura figura. Múzeumot vezet, okkult témák érdeklik, szóval ő sem épp a mindennapi emberkék közé tartozik.
Evie megérkezik, nagy örömére, hogy kiszabadult poros otthonából és a nyüzsgő New Yorkba lett száműzve, álmaiban partyzik is ezerrel és jó úton halad is efelé, köszönhetően egy régi barátnőjének és egy új ismerősének. Aztán történik valami. ...
Egy titokzatos gyilkosságsorozat veszi kezdetét, amibe a nagybácsi és így Evie is belebonyolódik. És jön az izgalom.

Különleges képességű fiatalok, egy rejtélyes gyilkos, még rejtélyesebb gyilkosságsorozat teszi színessé a történetet. Egy izgalmas ifjúsági krimit tarthat kezében az olvasó, ha leemeli a polcról A Látókat.
Teljesen magával sodort a történet, pedig bevallom őszintén, nem számítottam semmi extrára. Nagyon szerettem olvasni, faltam mindenhol, ahol csak lehetett, minden pillanatban és nagyon sajnáltam, hogy nem tudtam vele gyorsabban haladni.
Nagyon várom a folytatását!

2015. július 8., szerda

"Waiting On" Wednesday (98.)- Várólistára ...

Niki július 08, 2015 0 Hozzászólás

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

Szerintem nem vagyok egyedül azzal az érzéssel azok közt, akik veszítettek már el hozzájuk nagyon közel álló szerettüket, hogy vonzanak az ilyen történetek. Mindegyik újra és újra feltépi a sebeket, fájnak, fojtogatnak, de mégis vonzanak pont amiatt, hogy az olvasásuk során átélhetem azokat az emlékeket, érzéseket újra, amelyek az idő múlása miatt elvesznek a mindennapokban.

Várható megjelenése: 2015.07.31.
Kiadja: Ciceró Könyvkiadó

"Néha azok a legjobb levelek, amelyekre nincs is válasz.
Egy angol házi feladattal kezdődik: írj levelet egy halottnak, mindegy, kinek. Laurel Kurt Cobaint választja, mert Kurt fiatalon halt meg, csakúgy, mint May, Laurel nővére, így talán megért egy kicsit abból, hogy Laurel min megy keresztül. Laurel nemsokára egyre több halottnak ír levelet – Janis Joplinnak, Heath Ledgernek, River Phoenixnek, Amelia Earhartnek, szinte abba sem bírja hagyni. Megírja nekik, mi történik az új középiskolában, és hogyan hullott szét May halála után a családja.
De akármennyit segítenek is neki a levelek, nem tarthatja örökre távol magától az igazi életet. Múltjának kísértetei nem férnek bele az írott sorokba, és Laurelnek szembe kell néznie a gyermekkor lezárulásával, az imádott testvér elvesztésének fájdalmával és a felismeréssel, hogy egyedül mi formálhatjuk a sorsunkat."

2015. július 4., szombat

Kresley Cole: Poison Princess – Méreghercegnő

Niki július 04, 2015 0 Hozzászólás

A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?

Eredeti címe: Poison Princess (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Az Arkánum Krónikák
Oldalszám: 474

Az Arkánum Krónikák #1.

Kresley Cole nevét olvasva/hallva eddig, mindig elsősorban a „Halhatatlanok alkonyat után” sorozata jutott eszembe, mely az első olyan könyv volt, amit a vámpíros lázam kezdetén olvastam évekkel ezelőtt. (A „McCarrick fivérek” trilógiát is szerettem, mégis a második helyre csúszott az emlékeimben.) De mostantól kezdve biztos vagyok abban, hogy ez a sorozata fog beugrani.

Szeretem olvasni a különböző "elméleteket" arról - a szórakoztató irodalom keretein belül -, hogyan fog bekövetkezni a "világ vége" és mi lesz a túlélőkkel. Mert az izgalmasság kedvéért pár emberke maradjon már életben. :oP Ez a történet pedig igazi csemege ebben a műfajban.

"– Tudhattam volna, hogy életben maradtál!
Leszállt a motorról, majd nekidőlt.
– Mégis miért, Evangeline?
– A hüllők és a férgek egész jól megúszták – mondtam olyan hangon, mintha be lennék szívva."

A felépítése fantasztikus! Minden úgy kezdődik, hogy az olvasó teljesen abban a hitben van, hogy egy bizonyos női szereplővel - akiről akkor még nem tudni, de a főszereplő lesz majd -, valami szörnyűség fog történni, besétál a csapdába. A lány elkezd mesélni valakinek és ebből a meséből épül fel a történet, a végén a hatalmas csattanóval, ami után legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből. :o) Végig a könyv olvasása során végigkísért egyfajta belső feszültség, hogy mi lesz a lánnyal, a végén pedig olyan érzésem volt, mintha minden levegő kifogyott volna a tüdőmből és pár pillanatig csak kapkodtam a friss levegőért, majd jött a megkönnyebbülés.

Szóval a történet egyfajta visszatekintés, mely során átéljük a "világ vége" bekövetkeztét Evie szemén keresztül, majd azt, hogy mi történt vele utána.
Különleges képességű fiatalokkal találkozhatunk a könyv lapjain, kiknek a karakterük és a fontosságuk csak még jobban feldobták az amúgy is pörgős cselekményt, és hát a lájtosabb lamúr se marad el. ;o)

"– Olyan illatod van, mint a… loncnak.
– Nincs rajtam semmi.
– Ez az egyetlen vágyam – kunkorodott fel a szája szeglete."

Csak dicsérni tudom a Méreghercegnőt, egyszerűen zseniális volt! Minden sorát élveztem, teljesen magával sodort. Egy percig se éreztem, hogy YA regényt olvasok, nem volt tipikusan tinis attól függetlenül, hogy tizenéves főszereplői vannak, így bátran tudom ajánlani idősebb korosztálynak is.
Izgalmas, érdekes, magával sodró cselekményű történet, remek karakterekkel és cselekményvezetéssel. Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra, még kedvenc is lehet belőle. ;o)

2015. július 1., szerda

"Waiting On" Wednesday (97.)- Várólistára ...

Niki július 01, 2015 0 Hozzászólás

Mi is az a "Waiting On" Wednesday"?: amolyan várható megjelenéses rovat, amit Jill hozott létre a blogjában. Minden héten 1 könyvet mutatnak be a bloggerek, amit valamiért várnak, miért, mikorra várható, stb., majd a bejegyzés linkelése Jill aktuális blogbejegyzéséhez.

Amint megpillantottam ennek a könyvnek a borítóját az előjegyezhető könyvek között, az első gondolatom az volt, hogy olyan rég olvastam már az írónőtől! :o) Pedig kedvelem az írásait, mert mindig kényes témákat feszeget. Lehet, hogy ezzel a könyvével kéne folytatnom a tőle való olvasásokat.

Várható megjelenése: 2015.08.27.
Kiadja: Athenaeum Kiadó
Ára: 3490 Ft

"Mariah White életében másodszor kapja rajta férjét egy másik nővel, lányuk, a hétéves Faith pedig életének minden fájdalmas másodpercében vele van. A gyors válást követően Mariah depresszióval küzd, Faith azonban új barátra lel. Egy képzeletbeli barátra, aki lehet, hogy mégsem annyira képzeletbeli...
Faith folyamatosan beszélget az "őrzőjével", s hamarosan a Bibliából kezd idézni - a könyvből, amelyet sem ő, sem egyetlen rokona nem olvasott. Mariah pánikban esik, pszichiáterek hada vizsgálja a kislányt, de nem találnak semmit.
Egy nap aztán Faith kezén stigmák jelennek meg, és csodás gyógyulások követik az útját. Mariah-nak szembe kell néznie a ténnyel, hogy Faith - a kislány, aki sosem kapott vallásos neveltetést - talán tényleg Istennel beszél.
Ahogy lenni szokott, Faith csodálatos gyógyító ereje nem marad titokban. A hívők és a médiacápák hordái ostromolják a házat, és ha ez nem lenne elég, a kislány apja, Colin gyermekelhelyezési pert indít volt felesége ellen.
A Csodalány újra a legfontosabb kérdéseket feszegeti. Hol a határ csoda és valóság között? Összeegyeztethető-e az orvosi hivatás és a vallás? Lehet-e, kell-e választani az anyaság és az élet között?"

A. Meredith Walters: Find You in the Dark – Utánad a sötétbe

Niki július 01, 2015 0 Hozzászólás

Maggie Young maga volt a hétköznapiság.
Átlagos barátok, átlagos szülők, átlagos eredmények… hétköznapi élet.
Aztán jött A Fiú.
Clayton Reed a múltja elől menekült, démonjaival a nyomában, amik bármikor leteríthetik. Soha nem hitte, hogy esélye lehet a boldogságra.
Aztán jött A Lány.
Maggie abban hitt, hogy a szerelmük majd mindent túlél. Clay abban, hogy csak a lány kell, és minden helyrejön zavaros életében.
Hogy együtt lesznek, ketten a világ ellen.
De a sötétség mindig ott ólálkodik a közelben.
Néha az igaz szerelem legnagyobb gátját saját magadban kell keresned.

Eredeti címe: Find You in the Dark (2012.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2014.)
Sorozat: Utánad a sötétbe #1
Oldalszám: 408

Utánad a sötétbe #1

A könyv borítója hívta fel a figyelmemet erre a könyvre, mert nagyon beszédesnek találtam. Más blogosok, molyok véleményei nem maradtak meg bennem, így a fülszövegre hagyatkoztam csak, amikor végül a kosaramban landolt.
Mire számítottam? Tipikus NA regényre, lelki sebekre, eltemetett múltbéli fájdalmakra, majd persze a főszereplők happy endes összeborulására.
Mit kaptam? Nagyon nem azt kaptam a történettől, amire számítottam és nagyon nem értem ezt a jelenlegi 77%-ot a molyon. Nyilván ízlések és pofonok, meg hangulatember lévén lehet, hogy rossz passzban olvastam, de ez a könyv egy nagy semmi. Egy nulla.

Bár NA regényre számítottam, ez a történet YA, fiatal tizenéves szereplőkkel.
A fülszöveghez sokat hozzá tenni nem akarok, meg igazából nem is tudok, mert nagyon könnyen és gyorsan össze lehetne foglalni a történetet pár mondatban.
Adva van a 2 tini főszereplőnk, akik közül a fiú küzd a démonaival. Tán Clayton lehetne Maggie számára a tökéletes tini szerelem, ha a fiút néha nem húzná le a "sötét örvény", amikor is előbújik belőle a másik énje.

"Bárcsak felfogtam volna, mennyire nehéz is a felszínen maradni, amikor ennyi érzés húz le a mélybe!"

Poént lelőni nem szeretnék, hogy mi baja is van a srácnak, már csak azért sem nehogy valaki az "értékelésem" végén a fejemhez vágja, hogy nem értem meg ezt a betegséget, mert ha megérteném, akkor látnám ebben a könyvben a jóságot és a szépséget, amit nyilván nem látok. Így már most leszögezem: igen, szerencsére nem ismerem testközelből ezt a betegséget. Nem Clayton problémája miatt nem tetszett a könyv, hanem amiatt, ahogy ezt az írónő megírta.

Lássuk akkor: karakterábrázolás nincs, a szereplők siránkoznak, nyavajognak, a srácot úgy elhajtottam volna az első 20 perc után, hogy ihaj, egyszerűen nem tudtam a történetet elfogadni.
A szereplők koraérettek voltak, a probléma meg bár komoly lenne, de egyszerűen nem éreztem azt, hogy tényleg akkora hű, meg há lenne.
Többször abba akartam hagyni az olvasását, nem is tudom miért folytattam. :oS Ez a könyv kimondottan olyan, amit nem ajánlanék még csak könyvtári kölcsönzésre sem, teljesen időpocsékolás.

Két jó dolgot tudok csak kiemelni:
1. a borító nagyon szép
2. néha lehet benne szép gondolatokat találni. Persze mindegyik már lerágott csont az élet okosságairól, de legalább van ebben a 408 oldalban pár olyan sor, ami elgondolkodtathatja az olvasót.

"A legtökéletesebb emlékeket a legfájdalmasabb elfeledni."

* kép forrása

2015. június 29., hétfő

Rácz-Stefán Tibor: Fogadj el!

Niki június 29, 2015 0 Hozzászólás

Hm. Nehéz kérdés, hogy mit is írjak a könyvről, mert sok gondolat cikázik a fejemben éppen.
Írhatnék arról, hogy már eleve a könyv borítójának a „Ne beszélj!” fílingje megalapozta a hangulatomat, de ennek ellenére nem vártam sokat tőle. Úgy álltam hozzá, hogy egy hazai YA könyvecske lesz, ami problémákat akar bemutatni kis hazánkban. Semmi extra, de remélhetőleg jó könyvecske lesz, mert hát a téma jó.
Ennek ellenére nagyon nem vagyok elégedett, sőt, eléggé elkeseredett. Többször be akartam fejezni az olvasását, egyedül csak azért tartottam ki, mert érdekelt, hogy mi lesz a vége, meddig lehet még facsarni és nem épp pozitív értelemben.
Kezdjük ott, hogy értem én a könyv üzenetét és helyes, hogy írnak róla, kell is, mert igen, létezik az iskolai terror. Jó volt a téma, csak a megvalósítás valahogy nem.
A szereplők korával volt, bár tán nem is inkább a korukkal, mert a gimnázium teljesen jó helyszín, inkább a fő probléma azzal volt, hogy ezek a 14-15 éves fiatalok miket cselekedtek. Egyszerűen nem tudtam elfogadni, hogy úgy isznak ahogy, és a szex annyit ér nekik, amennyit. Ebben a korban valahogy számomra hiteltelen volt az egész. Hozhatnék fel példákat, de szerintem felesleges. 14-15 évesekből valahogy ezt még nem nézem ki. 18-19 vagy idősebb korosztályból igen, de belőlük azért még nem.
Maga a két szál is jó lehetett volna. Petra „bántalmazása”, akiről kiderül a titok és Dávid meleg szála. Mi is volt a baj? Nem tudtam sajnálni Petrát, magának csinálta a bajt. Persze felnőtt fejjel az élet más, mint gyerekként, na de azért 14-15 évesen nem olyan kislány már valaki, hogy ne tudja felmérni a hazugságait. Persze senki se számít arra, hogy utána terrorizálni fogják és nyilván ezt nem szabadna, de egyszerűen nem tudtam sajnálni a lányt és ez szerintem hatalmas baj volt.
Dávid meleg szála pedig egyenesen zavart. Semmi bajom a saját nemükhöz vonzódókkal, ezt már most határozottan kijelentem, de igen, zavart amikor arról olvastam, hogy egy 14-15 éves fiú kielégíti kézzel a másikat. És a kora miatt.
Tán a történet fő problémája a szereplők kora volt. A cselekedeteikhez idősebbeknek kellett volna lenniük. Hiteltelenek voltak, néha teljesen logikátlanok. Hol felnőttesek voltak, hol meg a koruknál is fiatalabbaknak feleltek meg.
A másik nagyon zavaró dolog a túl sok fordulat. Értem én, hogy az író mindent bele akart adni, ez helyes, de van amikor a sok az inkább már sokk.
Jó lehetett volna, de nem így.

"Petra, a szegény vidéki lány elit gimnáziumba kerül, és hazudik, hogy ne lógjon ki gazdag társai közül. Szeretettel befogadják, barátokat szerez, egy fiú is tetszik neki, de vajon mi lesz, ha kiderül az igazság? Mit tesznek vele ezek a barátok? Túl lehet-e élni a bosszút, az iskolai megalázásokat?
Dávidnak is van egy sötét titka, a lányok nem izgatják, de a szívét nagyon is megdobogtatja Áron, a jóképű padtársa, aki pontosan tudja ezt, és gonoszkodva ki is használja. A két barát szerelemmel, árulással és szenvedéllyel teli útja döbbenetes eseménybe torkoll.
Van egy pont, amikor már nincs tovább. Van egy pont, ahol a szerelem már fáj.
Az olvasók szavazatai alapján a regény a 2013. évi Aranymosás Public Star könyve."

2015. június 25., csütörtök

Mit olvasok most? 4.

Niki június 25, 2015 0 Hozzászólás

Jó rég írtam utoljára ebbe a rovatba, legutóbb még 2013 nyarán. Most viszont mindenképp szerettem volna megörökíteni és megpróbálni valahogy átadni annak a könyvnek a hangulatát, amit most olvasok. És mely könyvről is lenne szó?
Libba Bray Látók c. szériájának első kötetéről, A Látókról.

Igaz, hogy még eléggé a történet elején tartok, cselekmény szempontjából sok minden nem történt még, -inkább a rejtélyesség ami cselekmény szempontjából eddig jellemzi a történetet-, nem ez fogott meg, hanem a hangulata a történetnek, mert az fantasztikus!
Az írónő remekül elém tudja festeni olvasás közben a 20-as évek Amerikáját. Olvasva a könyvét, szeretnék én is egy flapper lenni, megbotránkoztatni másokat, bubifrizurát hordani, kivillantani illetlenül a "hosszú" szoknya alól a lábamat, alkoholt inni, szivarozni. És az egészben az a legnagyobb "poén", hogy én egyáltalán nem ilyen vagyok, de olvasva A Látókat, még is ilyen szeretnék lenni. Libba Bray úgy nyitotta ki előttem a 20-as évek Amerikájának a kapuját, hogy gondolkodás nélkül belépnék rajta.

Forrás

2015. június 13., szombat

Susan Spencer-Wendel – Bret Witter: Mielőtt végleg elmegyek

Niki június 13, 2015 0 Hozzászólás

Hm, nem egyszerű értékelnem ezt a könyvet, mert érzelmileg teljesen összekuszált.
Adva van egy édesanya, aki haldoklik. Tudja az olvasó, hogy mindez valós történet, teljesen meg van hatva, rettenve, potyognak a könnyei. Örül annak, hogy sikerült úgy lezárni az életét a „főhősnek”, hogy boldog, elégedett legyen.
És akkor vannak olyan olvasók -mint én is-, akik hozzájuk nagyon közel álló szeretteiket veszítették el egy bizonyos alattomos betegség miatt. Végignézték a sorvadásukat, a szenvedéseiket, a fájdalmaikat, a halálukat. Ők tán más szemmel nézik ezt a könyvet, mint azok, akiket megmentett ettől az élet.

Susan újságíróként dolgozott. Élt Budapesten is a férjével, így a története számunkra még közelebb kerülhet érzelmileg. Nyugodt, békés családi élete volt, gyermekei születettek, sikeres újságíró lett, aztán jött az alattomos betegsége, az ALS. Sokat eddig nem tudtam erről a betegségről, de a könyv egész jó rápillantást ad rá.
Természetesen a betegsége mindent felborít. Lassacskán elkezd leépülni és jön a gondolat: emlékeket ad a szeretteinek.

Örülök annak, hogy Susan boldogan fejezte be az életét. Örülök annak, hogy olyan tartós emlékekkel tudta itt hagyni a gyermekeit, a szeretteit, akik ezekbe egész életükben kapaszkodni tudnak majd.
Ugyanakkor összeszorult a szívem és az amerikai álom itt is megvalósult. Susan számunkra luxuhelyekre ment pihenni, luxusélményeket, luxusemlékeket adott a szeretteinek. Átlagos magyar állampolgár, úgy gondolom örül annak, ha a kezelésekre el tudja vinni a haldokló hozzátartozóját, ha fizetni tudja a gyógyszereit … ne adja az ég, de örül annak, ha van miből eltemetnie, ha sajnos eljön ennek az ideje. … Lehet, hogy volt bennem egyfajta irigység is. Mert én azon kívül, hogy ott álltam az adott szerettem mellett, nem tudtam neki mást adni. ...

Egy kicsit másra számítottam az olvasása előtt, így egyfajta csalódás is van bennem így utólag.
Nehéz megfogalmazni, hogy mire számítottam, valahogy másfajta búcsúzásra az élettől. Visszaemlékezésekre -melyeket megkap az olvasó-, de valahogy nem így. Egyszerűen más szemmel szerettem volna olvasni. De az is lehet, hogy mindannyian mások vagyunk, mindannyian másképp búcsúzunk. Ez a könyv emlék azoknak, akik itt maradtak. Susan vidám búcsút akart itt hagyni emlékül. Amire pedig én vágytam, az a haldokló legmélyebb érzései, gondolatai, hogy emlékeket csaljon elő belőlem, hogy amíg olvasom a könyvet, visszakapjak valaki így, akit elveszítettem. Tán nem szabadott volna ezt várnom a könyvtől, de mégis erre számítottam.

4 csillagot adtam rá. Nem a történetre, hanem a stílusra. A vége felé nagyon nehezen csúszott. Tán túl hosszú. … Na de nyilván valakiknek ez egy örök emlék és rövid is. ...
_____________________________

Eredeti címe: Until I Say Good-Bye (2013.)
Kiadta: Libri Könyvkiadó (2014.)
Oldalszám: 436
Forrás: könyvtár
Értékelésem:

2015. június 11., csütörtök

Lauren DeStefano: Hervadás

Niki június 11, 2015 0 Hozzászólás

Vegyészkert trilógia #1

Mostanában elsősorban nem épp a YA könyvek kerülnek a kezeim közé, ha a könyvtár polcai közt sétálok, de mégis amint megláttam ezt a könyvet, azonnal kaptam utána. Nem számítottam semmi extrára, úgy voltam vele, hogy tipikusan 1 a 100-ból YA történet lesz majd, semmi extra, tucat. Kellemesen csalódtam.
Nagyon olvastatta magát, falni szerettem volna. Teljesen magam elé tudtam képzelni azt a világot, amit az írónő megteremtett. A karakterekkel se volt különösebb problémám, bár a „szerelmi” szálacska elég gyenguska, ha lehet annak nevezni, de teljesen elnéztem ezt a szerzőnek, mert amúgy csillagos ötös.
Érdekes, megfogott a történetet végiglengő titokzatosság, a megannyi kérdés, ami felvetődött bennem olvasása közben, csak dicsérni tudom és nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra! :o)

"Az utóbbi évek egyik legnépszerűbb amerikai ifjúsági regénye. Akarnád pontosan tudni, mikor fogsz meghalni? Egy balul sikerült tudományos kísérlet miatt a világot élő időzített bombák népesítik be: a férfiak csak huszonöt, a nők pedig csupán húsz évig élnek. Genetikusok keresik az ellenszert, hogy az emberi faj újra erőre kapjon. Mindenközben a világon eluralkodik a szegénység és a bűnözés, gyerekek milliói maradnak árván, serdülő lányokat rabolnak és adnak el, hogy többnejű házasságban utódokat szüljenek. A tizenhat éves Rhine-nak már csak négy éve van hátra, amikor ő is erre a sorsa jut. Noha a kiváltságosok jómódú világába csöppen, és férje, Linden őszintén szereti, egyre csak a szökés jár a fejében. A varázslatos gazdagság közepette Rhine lassan ráébred, hogy a csillogó látszat mögött a valóság ridegebb, mint hitte volna. Miközben a génvírus miatt egyre fenyegetőbben közeledik Linden éveinek vége, Rhine bizalmas barátra talál, akinek segítségével talán esélye lehet a menekülésre. De vajon a káoszba süllyedő világban csakugyan lehetséges a szabadság?"

2015. június 1., hétfő

Maria Ángels Anglada: Auschwitzi hegedű

Niki június 01, 2015 0 Hozzászólás

Mindig félve értékelem a koncentrációs táborokról szóló könyveket. Mert bár nem az ottani borzalmakat „értékelem”, hanem azt, ahogy a szerző mindezt megfogalmazza a történetében, de akkor is, mindez nem változtat azon, amiről olvasok. Jogom van-e értékelni? El tudok-e kellőképpen vonatkoztatni? Külön tudom-e választani a borzalmakat a könyvtől, a stílusától, tárgyilagosan, érzelemmentesen nézni? Megpróbáltam most is.
Csalódtam. Másra számítottam. Röviden ennyi lenne az értékelésem.
Úgy érzem, hogy egy mély, megható, megdöbbentő történet lehetett volna belőle. De valahogy számomra tárgyilagos, érzelemmentes, rideg történet lett. Pedig alapjáraton érzékeny vagyok, aki mindenen elsírja magát, de most valahogy nem.
Gyorsan haladtam az olvasásával, de nem hatott meg különösebben. És emiatt szégyenérzetet éreztem végig. Hogy maradhatok ennyire közönyös az olvasása során? Mi van velem? De mégis mit tehettem volna, ha nem sikerült megmozdítania az írónőnek semmit se bennem? Persze néha nagyot dobbant a szívem, de többnyire csak olvastam, mindenféle érzelem húrjának a pengetése nélkül. Amolyan ez is megvolt, mély nyomot nem hagyott bennem, pedig bíztam benne.

"Muzsikaszó és szerelem a történelem legsötétebb óráján.

1991 telén egy katalán zenész érkezik Krakkóba, ahol rögtön rabul ejti egy különleges hegedű hangja és a rajta játszó, szomorú tekintetű muzsikustól a hangszer eredetét tudakolja. Ennél sokkal többet kap: egy olyan történetet, amit soha többé nem fog elfelejteni…
Danielnek, az auschwitzi hegedűkészítőnek egy kegyetlen fogadás főszereplőjeként a haláltábor ban kell visszatalálnia egykori mesterségéhez, és meglelnie magában az erőt, amely szembeszegülhet az embertelenséggel.
Maria Àngels Anglada i d\'Abadal az emberi méltóságot dicsérő kisregénye költőien mutatja be a világtörténelem egyik legsötétebb korszakát. Az auschwitzi hegedű ma már érettségi olvasmány Katalóniában. 1995-ben elnyerte Az Év Regénye-díjat, és számos nyelvre lefordították."

2015. május 16., szombat

Grégoire Delacourt: Vágyaim listája

Niki május 16, 2015 0 Hozzászólás

Fura vagy sem, de többnyire 3 okból kifolyólag kerülhet fel egy könyv a Kívánságlistámra:
1. sorozat esetén olvastam az előző részt és a folytatás is felkeltette az érdeklődésemet.
2. mások jókat nyilatkoztak róla vagy épp pont ellenkezőleg, rosszakat, és ezzel keltették fel az érdeklődésemet. A lényeg, hogy a visszhang miatt.
3. a borító. Igen, egy szép borító bármire rá tud venni.
Ennél a könyvnél a borító keltette fel az érdeklődésemet. Semmi extra, de mégis annyira egyszerű, szép, hogy tudni akartam milyen lehet a „belseje”. Így amikor a könyvtárban megláttam, azonnal kaptam utána. Egyáltalán nem bántam meg.

Rövid történet, semmi extra. Sokakat megihletett már, hogy mi lenne, ha a története főszereplője megnyerné a Lottón a főnyereményt, hogyan változtatná ez meg az életét, stb. Valljuk be, ki nem játszadozott el ezzel a gondolattal, mire tudná költeni a nyereményt? Így hát érthető, hogy sokakat vonz is egy ilyen történet.
A Vágyaim listájának röviden ez lenne a lényege. Adva van egy negyvenes háziasszony, aki éli a megszokott mindennapjait. Elégedett az életével, túl nagy vágyai, álmai nincsenek. De vajon mennyire változtatja őt meg a gazdagság?

A Vágyaim listájában senki se fog luxusutazásokról, hatalmas költekezésekről olvasni, ugyanis Jocelyn teljesen másképp reagál a főnyereményre, mint ahogy arra az olvasó első körben számítana. Sőt, tán a cselekmény folytatása is teljesen más, mint ahogy ezt el lehetne képzelni. …
Gyorsan haladtam az olvasásával, olvastatta magát. Semmi extra, kellemes könyvecske. Olyan, ami után az olvasó elégedetten nyugtázza a ráfordított időt, nem pedig bosszúsan.

„Az első szerelmes éjszakáinkat juttatta eszembe, azokat, amikor hajnalban azt gondolja az ember, hogy most már akár meg is halhatna, azokat, amelyek nem szólnak semmi másról, megállnak önmagukban, nem ér el hozzájuk semmi, sem a világ zaja, sem a gonoszsága. Aztán idővel ezek a zajok és gonoszságok mégis elérik az embert, és jönnek a nehéz ébredések és a kegyetlen kiábrándulások. A vágyat mindig maga alá gyűri az unalom. Az unalom pedig lebírhatatlan: csak a szerelem enyhítheti. A nagybetűs szerelem, az, amiről mindannyian álmodozunk."

A korábban reklámszakemberként dolgozó Grégoire Delacourt Franciaország egyik legnépszerűbb írója. Már első könyve, a L'Écrivain de la famille (Te vagy az író a családban) számos díjat nyert, de a 2012-ben megjelent Vágyaim listája közel félmillió példányban kelt el, színdarab és film is készült belőle.

A vidéki kisvárosban élő rövidáruboltost, Jocelyn Gourbette-et egy nap hatalmas szerencse éri: nyer a lottón. Bármit megvehetne magának, amit csak akar, őt mégis az foglalkoztatja, nem éppen most veszít-e el mindent, ami fontos volt számára.

2015. május 1., péntek

Eva Stachniak: A Téli Palota

Niki május 01, 2015 0 Hozzászólás

Egyáltalán nem vártam sokat ettől a történettől, sőt, őszintén szólva egy unalmasabb történelmi regényre számítottam, de a fülszövege mégis annyira vonzott, hogy átlendülve ezen, kivettem a könyvtárból.
Pozitívan csalódtam, teljesen magával sodort a majdnem 500 oldalával. Faltam, élveztem, mindig alig vártam, hogy végre legyen egy kis szabadidőm és folytatni tudjam Varvara történetét.
Azt nem tudom, hogy mennyire volt hiteles -bevallom, hogy Oroszország ekkori történelme nem nagyon maradt meg bennem a történelem órákon tanultak alapján-, de sikerült nagyon jól elém festenie ezt a kort.
Egyetlen dolgot sajnáltam és vontam le emiatt az 1 csillagot: részletesen megismerhetjük Zsófia „trónra” emelkedését, de mégis amikor bekövetkezett az adott pillanat, azt az írónő elintézte fél oldalban. Ráadásul az azt követő időszak is nagyon rövid szerepet kapott csak. Olvastam volna részletesebben a puccsról és Zsófia uralkodásáról, ami ténylegesen II.bNagy Katalinná tette. Hiányérzetem maradt, mintha nem lenne teljesen egész a történet, mintha a végére elfáradt volna az írónő a mesélésben.
Bárcsak kitartott volna, akkor tökéletes lehetett volna. …

"Figyelt, mesélt és jelentett. Tudta, hogy a Téli Palotában a falnak is füle van. Varvara éles eszének és jó megfigyelőképességének köszönhetően került II. Erzsébet cárnő szolgálatába. Nemcsak a kémkedés művészetét tanulta meg, hanem azt is, legyen résen s várjon a nagy lehetőségre.
És a nagy lehetőség meg is érkezett az anhalt-zerbsti hercegnő, Zsófia személyében, akit a cárnő azért hozatott az udvarba, hogy hozzáadja unokaöccséhez. A fiatal lánynak csak egy bizalmasa lesz, Varvara, aki bár hűségesen szolgálja a cárnőt, sokat segít Zsófiának az orosz udvari életbe való beilleszkedésben, a lelki fájdalmak elviselésében, a rosszindulatú pletykák távoltartásában, s végül a trónra jutásban.
Zsófia áttér az ortodox hitre és új nevet kap: Katalin lesz, a majdani II. Nagy Katalin, Oroszország legerőteljesebb és legbefolyásosabb cárnője, aki uralkodásának ideje alatt megreformálta a törvényeket, politikai befolyást szerzett Oroszországnak, fellendítette az építészetet, támogatta a művészeteket és az oktatást."

2015. április 26., vasárnap

Anna Banks: Poszeidón

Niki április 26, 2015 0 Hozzászólás

Szirénia öröksége #1

Amilyen nagy hévvel estem neki a YA regényeknek kb. 2-3 évvel ezelőtt, ugyanannyira csökkent a vágyam az utóbbi időben, hogy olvassam őket. Amiért mégis a könyvtár polcán ezért a könyvért nyúltam az az volt, hogy bevillant milyen sokan pozitívan nyilatkoztak róla. Így hát leemeltem, hazavittem, nekiálltam, aztán pár nappal később be is fejeztem.
Aranyos kis tini olvasmány szirénekről, romantikáról, titokról, tipikusan olyan story, amit kellemes olvasni, de így jó pár nappal a befejezte után túl részletesen fel se tudom már idézni magam előtt, hogy miről is olvastam benne. Annyi maradt csak meg bennem élénken: tetszett amíg olvastam, kellemes volt, nem hibátlan, de jó volt. Viszont a vége! Na igen, az győzött meg arról, hogy a folytatással is egyszer mindenképp próbát kell tennem, mert naná, hogy úgy ért véget, ahogy arra számítani totál nem számítottam.

"Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?"

2015. április 17., péntek

Kyung-Sook Shin: Vigyázzatok Anyára!

Niki április 17, 2015 0 Hozzászólás

Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Először is arra térnék ki, hihetetlen számomra, hogy 2012-ben jelent meg, olyan, mintha csak kb. 1 éve lett volna, közben meg tessék. Aztán azzal folytatnám, hogy már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam rá a fülszövege alapján, de még se került a kezeim közé, hiányzott az a bizonyos lökés, ami tán annak is köszönhető, hogy abban az időben az olvasási lázamat nagymértékben más blogok, a botrányok, felkapottabb könyvek tették ki. Így a Vigyázzatok Anyára! ugyanolyan mértékben felejtőssé vált számomra, mint amilyen mértékben túl nagy szerepet nem kapott a könyvekkel foglalkozó blogosok oldalainak hasábjain sem. Mellőzve lett a könyvecske, elég méltatlanul.
Nem mostanában olvastam már, bevallom, hogy az emlékeim kicsit meg is koptak, de mindenképp szerettem volna legalább megemlíteni itt az oldalon: ha szembe sétál veletek pl. a könyvtár polcán, ne hagyjátok ott szegénykét, vigyétek haza!
Nem az a fajta történet, ami megváltja a Világot, nem is az, ami sokáig megmarad majd bennetek, de mégis hatalmas varázsa és hangulata volt, amíg olvastam.

A történet középpontjában egy idős édesanya eltűnése áll, de a szálak annyira szétágaznak, hogy egyszerre ismerjük meg ennek az édesanyának a múltját, minden cselekedetét a gyermekei iránt érzett szeretetből fakadóan, aztán ismerjük meg a gyermekeket is a maguk hálás-hálátlan módján, és akkor ott van még a társadalom is. Átfogó történet, könnyed stílusban.
Nem egyszer papírzsepi után kellett nyúlnom, mert bizony potyogtak a könnyeim olvasva Szonjo életének történetét. Közben meg arra gondoltam, hogy gyermekként fel se fogjuk, hogy az édesanyák minden apró-cseprő mozdulatai értünk, miből fakadnak. Nem mindig becsüljük meg a fáradozásaikat, tán bántjuk is őket, de ők csendben tűrik, és folytatják a gondoskodásukat. Aztán édesanyaként megértjük ezeket az érzelmeket. Kapjuk tán a bántást, a nem megbecsülést, mosolygunk tán magunkban ezen, még ha fáj is, de folytatjuk a gondoskodást. Mert értük élünk. Szonjo története arra ébreszti rá az olvasót, hogy sokszor valakinek a hiányát akkor vesszük észre, amikor már elveszítettük.

2015. július 14., kedd

2015. július 13., hétfő

A Látók #1

2015. július 8., szerda

2015. július 4., szombat

Az Arkánum Krónikák #1.

2015. július 1., szerda

Utánad a sötétbe #1

2015. június 29., hétfő

2015. június 25., csütörtök

2015. június 13., szombat

2015. június 11., csütörtök

Vegyészkert trilógia #1

2015. június 1., hétfő

2015. május 16., szombat

2015. május 1., péntek

2015. április 26., vasárnap

Szirénia öröksége #1

2015. április 17., péntek

Rólam

Keresés ebben a blogban

Jelenlegi olvasmányaim

Rendszeres olvasók

Régebbi bejegyzések

Népszerű bejegyzések

Összes oldalmegjelenítés

E-mailes elérhetőség

Műfaj szerint

Egyéb

Rovatok