Könyvesem

Egyáltalán nem vártam sokat ettől a történettől, sőt, őszintén szólva egy unalmasabb történelmi regényre számítottam, de a fülszövege mégis annyira vonzott, hogy átlendülve ezen, kivettem a könyvtárból.
Pozitívan csalódtam, teljesen magával sodort a majdnem 500 oldalával. Faltam, élveztem, mindig alig vártam, hogy végre legyen egy kis szabadidőm és folytatni tudjam Varvara történetét.
Azt nem tudom, hogy mennyire volt hiteles -bevallom, hogy Oroszország ekkori történelme nem nagyon maradt meg bennem a történelem órákon tanultak alapján-, de sikerült nagyon jól elém festenie ezt a kort.
Egyetlen dolgot sajnáltam és vontam le emiatt az 1 csillagot: részletesen megismerhetjük Zsófia „trónra” emelkedését, de mégis amikor bekövetkezett az adott pillanat, azt az írónő elintézte fél oldalban. Ráadásul az azt követő időszak is nagyon rövid szerepet kapott csak. Olvastam volna részletesebben a puccsról és Zsófia uralkodásáról, ami ténylegesen II.bNagy Katalinná tette. Hiányérzetem maradt, mintha nem lenne teljesen egész a történet, mintha a végére elfáradt volna az írónő a mesélésben.
Bárcsak kitartott volna, akkor tökéletes lehetett volna. …

"Figyelt, mesélt és jelentett. Tudta, hogy a Téli Palotában a falnak is füle van. Varvara éles eszének és jó megfigyelőképességének köszönhetően került II. Erzsébet cárnő szolgálatába. Nemcsak a kémkedés művészetét tanulta meg, hanem azt is, legyen résen s várjon a nagy lehetőségre.
És a nagy lehetőség meg is érkezett az anhalt-zerbsti hercegnő, Zsófia személyében, akit a cárnő azért hozatott az udvarba, hogy hozzáadja unokaöccséhez. A fiatal lánynak csak egy bizalmasa lesz, Varvara, aki bár hűségesen szolgálja a cárnőt, sokat segít Zsófiának az orosz udvari életbe való beilleszkedésben, a lelki fájdalmak elviselésében, a rosszindulatú pletykák távoltartásában, s végül a trónra jutásban.
Zsófia áttér az ortodox hitre és új nevet kap: Katalin lesz, a majdani II. Nagy Katalin, Oroszország legerőteljesebb és legbefolyásosabb cárnője, aki uralkodásának ideje alatt megreformálta a törvényeket, politikai befolyást szerzett Oroszországnak, fellendítette az építészetet, támogatta a művészeteket és az oktatást."

Szirénia öröksége #1

Amilyen nagy hévvel estem neki a YA regényeknek kb. 2-3 évvel ezelőtt, ugyanannyira csökkent a vágyam az utóbbi időben, hogy olvassam őket. Amiért mégis a könyvtár polcán ezért a könyvért nyúltam az az volt, hogy bevillant milyen sokan pozitívan nyilatkoztak róla. Így hát leemeltem, hazavittem, nekiálltam, aztán pár nappal később be is fejeztem.
Aranyos kis tini olvasmány szirénekről, romantikáról, titokról, tipikusan olyan story, amit kellemes olvasni, de így jó pár nappal a befejezte után túl részletesen fel se tudom már idézni magam előtt, hogy miről is olvastam benne. Annyi maradt csak meg bennem élénken: tetszett amíg olvastam, kellemes volt, nem hibátlan, de jó volt. Viszont a vége! Na igen, az győzött meg arról, hogy a folytatással is egyszer mindenképp próbát kell tennem, mert naná, hogy úgy ért véget, ahogy arra számítani totál nem számítottam.

"Emma barátnőjével, Cloe-val nyaral a tengerparton, amikor egy aprócska baleset során megismerkedik a jóképű Galénnal. Ez a találkozás valóban a véletlen műve? Emmának nincs lehetősége ezt kideríteni, mert egy tragédia beárnyékolja ottlétüket. A lány, miután hazatér, nem képes egykönnyen túltenni magát a traumán. Ekkor váratlanul ismét fölbukkan az ibolyakék szemű idegen. Galén, a szirén herceg a szárazföldön kutat egy lány után, akiről azt hallotta, hogy talán ő az utolsó élő szirén, aki egyesítheti a tenger mélyén élő két uralkodóházat. Bár erőteljes kötődésük azonnal érezhető, Galén még sincs teljesen meggyőződve róla, hogy Emma az, akit keres. Végül a sok bizonyíték meggyőzi, hogy csakis Emma és különleges képessége mentheti meg a herceg országát. Galénnak szüksége van a lány segítségére – bármilyen kockázattal jár is. Vajon képes lesz Emma beváltani a hozzá fűzött reményeket? És vajon összefonódhat két ennyire különböző világ?"

Érdekes a kapcsolatom ezzel a könyvvel. Először is arra térnék ki, hihetetlen számomra, hogy 2012-ben jelent meg, olyan, mintha csak kb. 1 éve lett volna, közben meg tessék. Aztán azzal folytatnám, hogy már a megjelenése előtt nagyon kíváncsi voltam rá a fülszövege alapján, de még se került a kezeim közé, hiányzott az a bizonyos lökés, ami tán annak is köszönhető, hogy abban az időben az olvasási lázamat nagymértékben más blogok, a botrányok, felkapottabb könyvek tették ki. Így a Vigyázzatok Anyára! ugyanolyan mértékben felejtőssé vált számomra, mint amilyen mértékben túl nagy szerepet nem kapott a könyvekkel foglalkozó blogosok oldalainak hasábjain sem. Mellőzve lett a könyvecske, elég méltatlanul.
Nem mostanában olvastam már, bevallom, hogy az emlékeim kicsit meg is koptak, de mindenképp szerettem volna legalább megemlíteni itt az oldalon: ha szembe sétál veletek pl. a könyvtár polcán, ne hagyjátok ott szegénykét, vigyétek haza!
Nem az a fajta történet, ami megváltja a Világot, nem is az, ami sokáig megmarad majd bennetek, de mégis hatalmas varázsa és hangulata volt, amíg olvastam.

A történet középpontjában egy idős édesanya eltűnése áll, de a szálak annyira szétágaznak, hogy egyszerre ismerjük meg ennek az édesanyának a múltját, minden cselekedetét a gyermekei iránt érzett szeretetből fakadóan, aztán ismerjük meg a gyermekeket is a maguk hálás-hálátlan módján, és akkor ott van még a társadalom is. Átfogó történet, könnyed stílusban.
Nem egyszer papírzsepi után kellett nyúlnom, mert bizony potyogtak a könnyeim olvasva Szonjo életének történetét. Közben meg arra gondoltam, hogy gyermekként fel se fogjuk, hogy az édesanyák minden apró-cseprő mozdulatai értünk, miből fakadnak. Nem mindig becsüljük meg a fáradozásaikat, tán bántjuk is őket, de ők csendben tűrik, és folytatják a gondoskodásukat. Aztán édesanyaként megértjük ezeket az érzelmeket. Kapjuk tán a bántást, a nem megbecsülést, mosolygunk tán magunkban ezen, még ha fáj is, de folytatjuk a gondoskodást. Mert értük élünk. Szonjo története arra ébreszti rá az olvasót, hogy sokszor valakinek a hiányát akkor vesszük észre, amikor már elveszítettük.

2X33 gondolat a párkapcsolatról

Nagyon tetszettek Tari Annamária generációkra szóló könyvei, így amikor megtudtam, hogy várható a párkapcsolatokról is egy, naná, hogy kihagyhatatlanná vált számomra. Az hidegen hagyott, hogy bizony a társszerzőről azt se tudtam kicsoda -tudom, szégyeljem magamat-, de ez van.

Mire is számítottam a könyv elolvasása előtt? Párkapcsolati okosságokra, elemezgetésekre, olyan gondolatokra, melyeken az olvasó elgondolkodik, beagyal, átülteti a saját életébe és tanul belőle, ha úgy van.
Erre mit kaptam? Nehéz megfogalmazni, mert nagyon nem azt, amire számítottam.

A szerzőpáros fogott pár kifejezést és úgy gondolták leírják, azok mit jelentenek egy nőnek, és mit a férfinak. Eddig még minden rendben, hisz a könyv fejezetei olyan jó kis szavacskákra épülnek, mint pl. az "elhagy", "félelem", "házasság", "társ", "udvarlás", stb. Csupa-csupa olyan kifejezés, amit mélységében jól ki lehetne taglalni és elemezni. És a bökkenő? Csupán csak az, hogy többnyire teljesen mást jelentett nekik az adott szó, mint nekem. Vagy jobban mondva, nem azt jelentette számukra, aminek köze lenne a párkapcsolathoz. Nem kicsit elbeszélnek az olvasó mellett. Ráadásul kivesézésre számítottam, erre 2-3 oldalas egy-egy fejezet. DE! Mégis a vége felé ülepedett a bennem fortyogó harag a csalódásom miatt, és eljutottam arra a pontra amikor azt tudtam mondani, hogy ez a könyv jó. Nem úgy, ahogy számítottam rá, de mégis jó. Nem azt kaptam, amit szerettem volna, de a végén mégis éreztem egyfajta belső nyugalmat.

Úgyhogy ajánlom-e elolvasásra? Igen. De azt szeretném ha leszögeznétek magatokban az elején, nem biztos, hogy azt kapjátok majd, amire számítotok. ;o)
_____________
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2015.)
Oldalszám: 256
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Megnyugtatok minden kedves kétségbeesett szülőt, akik este gyerekneveléssel foglalkozó könyvet bújnak kialvatlan állapotban -miközben a gyerek sír a szobájában, hogy nem akar este 11-kor aludni, a szülő meg magában azon agyal, hogy mit rontott el-, nincs ezzel senki se egyedül.
Aki pedig nem tapasztalt még ilyen kétségbeesést, ne bízza el magát, ha nem most, de később még tapasztalhatja, akár nagyszülőként is. ;o)

Minden gyerkőc külön személyiség, és ahogy ez a kis személyiség bimbózni kezd, a szülő felkötheti a nadrágját. Ilyenkor jönnek jól a trükkös könyvek. Nem biztos, hogy a benne olvasottak mindenkinek beválhatnak, de kisebb-nagyobb átalakításokkal hátha, ráadásul sokszor rávilágítanak a problémákra, melyeket meg kéne oldani.

A könyv 9 fejezetből épül fel.
Szó van benne a világos, érthető kommunikáció fontosságáról, a következetességről, az étkezési-alvási problémákról, a fürdés nehézségének megoldásáról, utazásról, stb. Csupa olyan szituációkat és kérdéseket boncolgat, amikkel szerintem előbb-utóbb minden kisgyerekes család találkozik, úgyhogy ajánlom a figyelmetekbe. :o)
________________
Eredeti címe: Die Eltern Trickkiste (2011.)
Kiadta: Sanoma Media (2012.)
Oldalszám: 191
Ára: 3500 Ft
Forrás: kiadó

"Mi tennél, ha a pasid ejtett, az amúgy stresszes munkádból kiábrándultál, és szeretnél feltöltődni, no meg valahogyan visszanyerni az önbecsülésedet? Kate Hamilton szorult helyzetében otthagyja Las Vegas csillogását, hogy az Idaho állam vadregényes vidékén fekvő kisvárosban, Gospelben vigasztalja magányos nagyapját, és mindent megtesz azért, hogy maga is erőre kapjon.
Útközben megpróbál elcsábítani egy szívdöglesztő idegent, ám az kikosarazza, mire a lány komolyan kétségbe esik azon, hogy vajon lehet-e ennél elkeserítőbb a helyzete.
Lehet, hogy igen... Először is, kiderül, hogy Gospelben a legtutibb péntek esti buli a verselgető társasköri hölgyek felolvasóestje. Aztán Kate találkozik Rob Sutterrel, az egykori jéghokis fenegyerekkel, aki jelenleg a szemközti sportbolt tulajdonosa - s kiderül: ő az a szívdöglesztő idegen, aki lepattintotta!
Hogy korábban Rob is megégette már magát a szerelemben, az enyhe kifejezés!
Amikor egy nap zárás után erősen kompromittáló helyzetben találják magukat Kate nagyapjának boltjában, teljes gőzzel beindul a gospeli pletykagépezet...
Hiúság és szerelem, csalódások, félelmek és vad szenvedélyek hol viharos, hol mulatságos küzdelme - Rachel Gibson egyik legmeghökkentőbb története."

Hokisok #3

Kedvelem Rachel Gibson stílusát, olyan számomra, mint Susan Elizabeth Phillips, csak fiatalabb verzióban. A történetei kedvesek, bájosak és persze romantikusak. Megvan bennük a civódás a főszereplők közt, amely feldobja a történetet, és persze az erotika is kap benne szerepet, de egyáltalán nem átesve a ló túloldalára. Amolyan kap is az olvasó belőle, meg nem is.
Nagyon örültem annak, hogy az újabb magyarul is megjelenő kötete a Hokisok széria egyik újabb része lett. Bár Rob Sutter neve egyáltalán nem rémlett az előző két részből -most vagy azért, mert rég olvastam az előző köteteket, vagy azért mert nagy szerepet nem kapott bennük, nem tudom-, de ez egyáltalán nem zavart. ;o)

Kate egy nagyon szimpatikus női főszereplő, aki számomra valahogy a történetbe, meg magába a szériába nem illő foglalkozást űz: magánnyomozó. Félreértés ne essék, semmi problémám ezzel a foglalkozással, csak valahogy számomra férfias, míg megszokhattuk az írónő női karaktereiben, hogy elég nőiesek. Többnyire picik, törékenyek, akik a férfi oltalmára vágynak. Nos Kate nem ilyen. Mármint magassarkú csizmában billegő magánnyomozó, hosszú "sörénnyel", a nőiesség ott van benne, de csöppet sem az apró, törékeny karakter, aki védelemre szorul.
Na de Kate. Egy félresikerült megbízása után felmond a munkahelyén és a nagypapájához menekül egy kisvárosba. A nagypapa magányosan él mióta elhunyt a felesége és egyedül vezeti a kis vegyesboltot. Kate felbukkan, hogy a férfi segítségére legyen és persze ezzel kezdetét veszi a saját kalandja is.
Rob visszavonultan él ugyanebben a kisvárosban. Amolyan magányos farkas, akinek a lábai előtt nők hevertek, de az utóbbi időben inkább a magányos életet választotta. Vajon ugyebár miért? Aztán felbukkan Kate és minden a feje tetejére áll benne is. ;o)

Mint ahogy fentebb már említettem, kedves, bájos történethez lehet szerencséje annak, aki nekikezd az olvasásának. Rózsaszín, romantikus, de nem a nyáltól csöpögős fajta. Kellemes olvasmány, amit élvezetes olvasni, így gyorsan is lehet haladni vele.
Ajánlom a figyelmetekbe. ;o)
_______________
Eredeti címe: The Trouble With Valentine's Day (2012.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2015.)
Sorozat: Hokisok #3
Rachel Gibson: Jégbe zárt szívek  
Rachel Gibson: Jane vékony jégen táncol
Oldalszám: 324
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Egyetlen #1

Nem vagyok az a fajta blogger, aki kész örömmel húzza le a könyveket, mert a vélemény szubjektív fogalom. Mindannyian mások vagyunk, így természetszerű, hogy nem lehet mindenkinek ugyanaz a véleménye egy-egy könyvről. Unalmas is lenne az élet, ha így lenne. Maximálisan elfogadom, ha valakinek bejön egy történet, másnak pedig épp ellenkezőleg.
Na de hogyan állok én ahhoz, ha egy könyvről negatívat olvasok? Felkelti az érdeklődésemet. Kíváncsivá tesz, érdekelni kezd, hogy vajon én is azt fogom-e érezni, mint a másik, engem is zavarni fognak-e azok a momentumok, mint a másikat? Vagyis engem a negatív kritika nem tántorít el, sőt, felkelti az érdeklődésemet. Persze ez nem azt jelenti, hogy azonnal rohanok beszerezni egy könyvet, amit lehúznak, de mégis elraktározom magamban a címét, és ha a könyvtárban épp rám kacsint, akkor nagy esélye van arra, hogy a kosaramban landol majd.
Az Egyetlenre visszatérve, pozitív véleményekbe botlottam bele vele kapcsolatban. Tetszett az olvasóknak, áradoztak róla. Ki ne akarna olyan könyvet olvasni, ami sokak szerint jó? Így hát kézbe vettem. Aztán Shanara a moly.hu-n jelezte, hogy kíváncsi lesz a véleményemre, mert neki nem tetszett és engem ismerve, szerinte nekem se fog. Elkezdtem olvasni a könyvet és kezdetben nem értettem miért is nem tetszik neki. Nem mondhatom azt, hogy azonnal magával sodort volna, de olvastatta magát és kellemesnek találtam. Olyan közepes történetnek, amit egyszer el lehet olvasni, mindenféle negatívabb visszhang nélkül. Aztán eljutottam kb. a 124. oldalig és minden megváltozott, hirtelen megértettem Shanarat.

A történet jól indult. Adva van egy elsős egyetemista lány, aki elveszíti a szüleit egy tragédia folytán és most készül kilépni abból a burokból, amiben addig nevelkedett. Aztán ott van a "férfi" is, egy végzős egyetemista srác Wes személyében, aki menő sportoló, szexis és kőgazdag, de állítólag megerőszakolt egy lányt, szóval mindenki rettegjen tőle, meg amúgy is olyan titokzatos. Nos, ahogy lennie kell, a Bárányka beleszeret a Farkasba és a Farkas is a Báránykába, összejönnek, de a srác valamit titkol. Lesz-e vajon happy end?

Nézzük a pozitív dolgokat akkor.
Hm. Max. annyit tudok felhozni, hogy az eleje jól indult, még jó is kisülhetett volna belőle.
És a negatívak?
1. nem értem mi a fenének van beleszőve a történetbe a megerőszakolós szál, ha egyszerűen szerepet se kap benne? Olvasod, hogy állítólag volt egy ilyen esemény és annyi. Akkor miért tért ki erre az írónő? Mi az értelme? Nem kellett volna nagyobb szerepet kapnia? Tán akkor izgisebb lett volna a könyv.
2. totál nem láttam magam előtt a karaktereket. Annyi maradt meg bennem, hogy a pasi szexi, na de ez mindenkinek más ugyebár. Lehet, hogy emiatt számomra Wes egy hatalmas deltás állat, más meg egy pocakos, köpcös pasiként képzeli el.
3. az emberi kapcsolatok egy hatalmas nullák. Van két mellékszereplőnk. A csajszi szobatársnője és annak az unokatesója. Az egyik paffot akkor kaptam, amikor egyik pillanatról a másikra, az uncsitesó és Wes kebelbarátok lettek, holott addig utalták egymást. A falat kapargattam az olyan szövegtől, hogy bárcsak inkább velem történne minden rossz, mind veled. Mondja ezt az uncsitesó Wesnek, holott eddig utálták egymást. Mi ez a hirtelen váltás és ez a hatalmas barátság? A valóságban nem így működnek a dolgok ismerjük már el ezt azért.
4. a történet nem kicsit szappanoperássá vált. Olyan érzésem van, hogy az írónő nekikezdett valaminek, de elfáradt, elege lett, viszont mindenképp be szerette volna fejezni, így megnézett pár brazil sorozatot és rittyentett ebből egy Egyetlent.
5. SPOILER! Wesnek van egy titka: haldoklik. Nos kérem, lehet, hogy egyedül vagyok a véleményemmel, de az én családomban több közeli hozzátartozóm is nézett már farkasszemet daganatos megbetegedéssel -és veszítettek sajnos vele szemben-, és épp emiatt a könyvet cafatokra tudnám tépni, ahogy az írónő Wes személyében próbálja megtestesíteni a daganatos megbetegedéssel küzdő embereket. Az egész nevetséges! Mű érzelmekkel, mű szereplőkkel, mű eseményekkel! 

Nem szeretek könyvet lehúzni, tényleg. De Isten lássa lelkemet, ezt a könyvet többször is a falhoz akartam vágni és nem ajánlanám elolvasásra, max akkor ha valakit kínozni akarunk vele.
______________________
Eredeti címe: Ruin (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Sorozat: Egyetlen #1
Oldalszám: 296
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Nem mondom, hogy minden előítélet nélkül kezdtem neki a könyv olvasásának, mert akkor hazudnék. Végigfutott bennem, hogy na tessék, itt van egy újabb közismert médiaszemélyiség, aki könyvírásba kezdett, nehogy már ez kimaradjon a repertoárjából. Aztán a másik felem egyből kontrázott erre, hogy ácsi-ácsi, olvastam, hallottam Demcsák Zsuzsa magánéleti nehézségeiről a médiában, tudom miről szól a könyve, ne legyen bennem akkora előítélet, próbáljak elvonatkoztatni attól, hogy ismert személy, igyekezzem csak a könyvet és a benne leírtakat figyelembe venni. Úgy érzem, hogy ez már az első oldalakon keresztül sikerült, ugyanis elismerésem a szerző felé, nagyon jól meg tudta fogalmazni a gondolatait, átadni az érzéseit. Elfeledtette velem, hogy nap, mint nap lehet látni a TV-ben, hogy a sajtó egy időben tőle zengett. Annyit éreztem csak, hogy itt van egy nő, aki megosztja a családon belüli erőszakkal kapcsolatos tapasztalatait másokkal, és próbál ezáltal segíteni a sorstársainak.

Nehéz téma. Nehéz róla beszélni és gondolom nehéz róla írni is. De őszintén tegyétek fel magatoknak a kérdést: hány olyan személy él a közvetlen környezetetekben, akikről tudjátok, hogy ki vannak téve a családon belüli erőszaknak, vagy épp utólag -esetleg egy válóper után- megtudtátok róluk, stb.? Szerintem nagyon kevesen vannak olyanok, akiknek senki se ugrana be így hirtelen, hogy igen, Jolánkát egyszer láttam egy monoklival, Gizike pedig sírva mesélte a lépcsőházban egyszer, hogy miket él át a férje által. 

A könyv nagyon jól végigvezeti a lelki hátteret, amikor a megalázott fél először tagadja önmaga előtt is, hogy baj van, nem normálisak a verések, majd eljut a felismerésig. Aztán a nagy lépés megtételénél ott van a félelem, a gyermekek utáni harc esetleg, a küzdelem az egyedülállóként való helytállás miatt az életben, majd az újrakezdés.

Igazából mindenkinek ajánlom a könyvet, de azoknak, akik hasonló szituációban élnek, mint Zsuzsa élt, azoknak mindenképp!
____________________________
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 224
Ára: 3490
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Az írónő már a Tiéd az életemmel is bizonyította számomra, hogy érdemes odafigyelni a munkájára. Így amikor még csak a várható megjelenése előtt volt ez a könyv, már akkor felkerült a "muszáj majd elolvasnom" listámra.
Nem csalódtam, Sara Rattaroban, megint alkotott.

A Tiéd az életemben a főszereplő egy édesanya volt, aki nem találta a helyét a Világban, majd egy telefonhívás felhívta a figyelmét arra, hogy mi az igazán fontos az életében: a gyermeke.
Nehéz megfogalmazni, hogy a Tökéletlen szerelemnek ki az igazi főszereplője. Egyszerre éreztem azt, hogy egy édesapa, aki a házasságában már túl van a lángoláson, kezd öregedni, majd az életében felbukkan az első szerelme. Tudjátok az, ami többnyire nagyon heves, és a vége nem happy end. Viszonyt kezd, bele se gondolva abba, hogy az addig békés élete mennyire felborulhat. Ugyanakkor főszereplő a kisfia is, aki siket. Nehéz belegondolnunk, milyen lehet az élet a kisfiú szemszögéből, és milyen lehet a vele élőkének. De főszereplő lehet az édesanya is, aki bármire képes, hogy a gyermekeinek megadja azt a szeretetet és törődést, amire szükségük van. Az egész élete nem szól másról, mint hogy magát a többedik helyre helyezi. Aztán jön a krakk, kiderül a férj félrelépése.
Meg lehet-e bocsátani a megcsalást?
Hogyan ingatja meg ez a bizalmat?
Egyáltalán van-e visszaút?


Nehéz összefoglalni azt is, hogy miről is szól igazán a Tökéletlen szerelem. A múlt lezárásáról? Hogy kapaszkodunk a múltba, az emlékekbe, és közben nem vesszük észre a lábunk előtt heverő igazi kincset? Hogy sokszor nem becsüljük meg egymást? Vagy egyszerűen csak az volt a célja az írónőnek, hogy belepillanthassunk egy olyan család életébe, ahol fogyatékossággal élő gyermeket nevelnek? ... Nem tudnám konkrétan megmondani, szól erről is- arról is, főszereplő ez is- az is. Egy a lényeg:
Sara Rattaro megint úgy dolgozott fel egy egyszerű témát, hogy az elgondolkodtató és mély lesz. Olyan egyszerűen fogalmaz, hogy pont ettől az egyszerűségtől lesz hirtelen nagyon szép, drámai.
Ajánlom mindenkinek a figyelmébe!
_________________
Eredeti címe: Non volare via (2013.)
Kiadta: Athenaeum Kiadó (2014.)
Oldalszám: 260
Ára: 2990
Forrás: kiadó
Értékelésem:

Szokássá vált, hogy az év elején megmutatom nektek egyben az előző évi olvasmányaimat. Ez nem maradhat el most sem. :o)

Nagyon szeretem a könyveket, igazi könyvfalónak tartom magamat, de a 2014-es évem mégis úgy alakult ennek ellenére, hogy kezdetben nem tudtak lekötni az olvasmányaim -feszt elkalandoztak a gondolataim-, majd később időhiány miatt nem tudtam olvasni. Amikor a molyon láttam az összesítést, hogy mennyi könyvet olvastam 2014-ben, egyszerre voltam döbbent és nagyon csalódott.
Döbbent, mert jóval kevesebbre gondoltam.
Csalódott pedig pont azért, mert nézve az előző éveket, jóval kevesebb jött össze.

Lássuk akkor, hogy miket olvastam, íme:


Ez összesen 38 könyv, és kb. 12.696 oldal. És bár nem lóverseny, de nézve a tavalyi 144 könyvemet az 51.940 oldallal, nem valami fényes eredmény. ;o)

Jobb későn, mint soha, így 4 napos csúszással kívánok mindenkinek szerencsében és egészségben gazdag, boldog új évet! :o) Azt nem fogadom meg, hogy idén többet olvasok majd (hogy mennyi is az annyi, egy bejegyzésben "bevallom" majd nektek hamarosan) -mivel az élet kiszámíthatatlan-, de azt ígérem, hogy igyekszem rendszeresen jelentkezni, valamilyen szösszel legalább. ;o)

Kívánok minden kedves olvasómnak -vagy csak véletlenül ide tévedőnek- áldott, békés karácsonyi ünnepeket! :o)

Nagyon kedvelem Timo Parvela "Ella" sorozatát, így ciki avagy sem, de amikor Gyerkőcnek böngészgettem a könyvtár gyerekrészlegén mesekönyveket és megpillantottam az általam még nem olvasott újabb részt, hát bizony azonnal belekerült a kosárba. Aztán persze mosolyogva nyugtázta a könyvtáros néni, hogy reméli ez a könyv is tetszeni fog a Gyerkőcnek a Gőgös Gúnár Gedeon mellett, mire én kicsit félve vallottam be, hogy az Ellát bizony magamnak vettem ki, mert nagyon bejöttek az előző részek is. ;o)
És hát most se csalódtam.
Persze hozzátartozik a történethez, hogy gyermekirodalomról van szó, így a cselekmény, a humora is ennek megfelelő, de ha sikerül a felnőtt olvasónak újra gyermeknek lennie, akkor Parvela humora szerintem mindenkit magával tud sodorni.Úgyhogy én felnőtt olvasóknak is ajánlanám a figyelmükbe ezt a sorozatot. Kisiskolásoknak meg aztán pláne. ;o)
________________________
Kiadta: Pongrác Kiadó (2013.)
Oldalszám: 136
Ára: 2600
Forrás: könyvtár

Túl a végtelenen #1

Emlékszem, ez volt az egyik olyan könyv kb. tavaly ilyenkor, aminek a megjelenését nagyon vártam a Könyvmolyképző Kiadótól. Tán hamarabb is sor került volna az olvasására, ha ez az évem nem olyan rohanósan alakul, mint ahogy alakult, na de ami késik, az nem múlik ugyebár. ;o) Tény és való, hogy nem tudtam az olvasásával olyan gyorsan haladni, mint ahogy szerettem volna, de ez nem változtat azon, hogy nagyon kellemes olvasmányhoz volt szerencsém. Egyetlen dolog zavart csak a történettel kapcsolatban, hogy nagyon emlékeztetett a Ragyogásra. 


Elgondolkodtató a téma, amit az írónő próbált a YA műfaján belül körbejárni. Lényegében ugyanazok a kérdések motoszkáltak a fejemben olvasva a Túl a végtelenent, mint a Ragyogás esetében. Milyen lenne egy űrhajón élni, távol a Földtől? Mennyi időnek kéne eltelnie, hogy hiányozni kezdjen? Milyen lenne úgy élni, hogy tudod, soha nem fogsz célba érni, nem fogod a lábadat az új otthonod földjére tenni?
Aztán persze jöhetnének a "komolyabb" kérdések is. Mi történne, ha egy űrhajón lázadás, háború törne ki? Vagy ha elromlik, akkor mi lesz az utasokkal? Kérdések, kérdések.

Olvasmányos, érdekes, izgalmas kötet, a vége felé egy nagyobb csattanóval, amire azért nem számítottam, de kellemes borzongással töltött el, hogy vajon ez mikhez fog vezetni a trilógia következő köteteiben. ;o)
___________________
Eredeti címe: Across The Universe (2011.)
Kiadta: Könyvmolyképző Kiadó (2013.)
Oldalszám: 534
Ára: 2999
Forrás: saját
Értékelésem: