Könyvesem

A napokban fejeztem be A. M. Jenkins Night Road c. könyvét. Különösebben nem fogott meg a történet, de ebben a nagy vámpíros lázban egy új nézőpontból mutatta be a vámpírokat. Úgy érzem, hogy kellett egy ilyen történet is.

De akkor lássuk, nálam hol kezdődött, mivel folytatódott, hol tart és mivel fog folytatódni ez vámpíros mizéria.

Kezdődött minden Elizabeth Kostova A történész c. regényével 3 vagy 4 éve. Ennek a hatására olvastam el Bram Stoker legendás Drakuláját, ami nem jött be éppen.
Aztán szünet, majd jött a Twilight és azóta nincs megállás.

Ezeket olvastam már (remélem egyiket se hagytam ki):



























































És ezeket néztem már ki. A lista nem teljes, mert pl. kíváncsi vagyok Ward sorozatának többi részére, és Kresley Cole könyveire is:



























































És újdonság a Kelly Kiadótól:

"Várható megjelenés: Ősz 2010

Oké. Szóval tizenöt éves korodban megtudod, hogy vámpír vagy. Hirtelen minden megváltozik körülötted. Magányos lúzer helyett menõ csaj válik belõled. A legkúlabb divatcég arca leszel, a legfelsõbb körökben forogsz, õrületes képességeid fejlõdnek ki, és egy olyan fiú is észrevesz, aki eddig fütyült rád. Elég király, nem?
Csakhogy... ott vannak azok a bizonyos titkok…"

"Várható megjelenés: Ősz 2010

Oké. Túl vagy az első sokkon. Nem elég, hogy vámpír vagy, hogy a legjobb barátod a Vezetőd, hogy a pasinak, akibe belezúgtál, nem jössz be, hogy sorra halnak meg körülötted a sérthetetlen, fiatal, életerős Kékvérűek. Az is kiderül, hogy neked kell felkutatnod és megállítanod az Ezüstvérűt, aki a vámpírokra vadászik.
De mi van, ha tényleg nincs segítség? Ha kiderül, hogy mindentudó nagyapádra nem számíthatsz? Ha az egyik legnagyobb hatalmú Kékvérű hirtelen ellened fordul ?
Ha eddig azt hitted, veszélyes dolog vámpírként élni, jobb, ha most összekapod magad..."

Kíváncsi vagyok, meddig fog folytatódni ez a vámpír láz, mikor fog lecsengeni, és mivel fog folytatódni? Mert, hogy láz mindig lesz, az tuti. ;o)
Tán a tündérekkel?

"Várható megjelenés: Szeptember 2010

A tündérek kedvesek és bájosak?
Épp ellenkezőleg: erősek, veszélyesek, s az emberek világában élnek.
Hol láthatatlanok, hol pedig álcát öltenek, és nem sokan tudják, kik ők valójában. Ám a 17 éves Aislinn tudja: a tündérlátás képességével született, amely számára inkább teher, mint áldás. Mindig ott vannak körülötte, látja a kegyetlenségüket, de a nagyanyján kívül senkivel sem beszélhet róluk. A legjobb stratégia elkerülni őket…
Egyes számú szabály: Soha ne hívd fel magadra a figyelmüket!
Kettes számú szabály: Ne beszélj a láthatatlan tündérekkel!
Hármas számú szabály: Ne bámuld a láthatatlan tündéreket!
Már késő. A nyomába szegődtek. Egy halott lány és a farkasa, valamint egy félelmetes, ugyanakkor ellenállhatatlan vonzerőt sugárzó fiú, Keenan. Vajon mit akarnak tőle?"

"Várható megjelenés: Ősz 2010

Századokon át tartó stabilitás és béke után felborul a tündérudvarok közötti egyensúly. Irialnek, a Sötét Királynak új kihívással kell szembenéznie. Ha kudarcot vall, vérontásra és brutális erőszakra kell számítani.
A 17 éves Leslie semmit sem tud a tündérekről és a viszá-lyaikról. Egy nap megtetszik neki egy hátborzongatóan gyönyörű, szemeket és szárnyakat ábrázoló tetoválás. Meg van róla győződve, hogy ez a szimbólum hozza el számára a változást, amelyre kétségbeesetten vágyik.
A tetoválás valóban megváltoztatja, de nem úgy, ahogy remélte. Különös dolgokat és baljós változásokat tapasztal: Leslie és Irial sorsa összefonódik. A lány egyre mélyebbre merül a tündérek világába, képtelen ellenállni a csábításnak."

Már írtam, hogy bár Gyerkőc még nagyon a Boribonra van ráállva, de én nagyon szeretem Bartos Erika meséit is. Az Anna, Peti és Gergőset (meg az Anna és Petiset is természetesen) pedig különösen.
Tetszenek az egyszerű, színes, bartoserikás rajzok.
Szeretem az egyszerű kis mondatokat, a rövid kis történeteit.
Szeretem, hogy nem 1-2 mese van egy kötetben, hanem jóval több. (Az Irány az óvoda!-ban pl. 13, a Megmondalak!-ban 16.) Anyagilag is mennyivel kedvezőbb így a vásárlónak.
De amit a legjobban szeretek benne az az, ahogy látom, egy adott problémát, hogyan old meg az anyuka.
A történetei hétköznapiak, mesél a kistestvér érkezéséről, az óvodáról, kirándulásról, fogmosásról, a Megmondalak!, Add ide!, Ne utánozz! stb. korszakról, és arról, amikor anya már addig-addig-addig van. ;o)
Kedvesek, aranyosak a történetek.
Szerintem az írónő könyveit, épp úgy nem szabad figyelmen kívül hagyni, mint Gyerkőc kedvencét, a Boribon sorozatot. ;o)

"A szépen illusztrált mesekönyvben tizenhárom bájos, valós mesét olvashatnak a gyerekek. Olyan meséket, amik velük is megtörténhetnek. Például: oltást kapnak, bábszínházba mennek, kirándulnak, vagy felköszöntik Anyát, Anyák napján."

"Időnként minden madzagon támad egy kis gubanc. És minden családban támad egy kis gubanc. Vagy egy nagyobb. Vagy egy közepes. Pedig kezdetben a legtöbb madzag egyenes. És a legtöbb család tagjai szeretik egymást. Rejtély, honnan jön mégis a gubanc. Bizony jön és támad, és akkor aztán lesz fogak csikorgatása és vicsorgatása. Meg könnyek kicsorgatása. Bartos Erika nagy érdeme, hogy a begubancolódott madzagot, akarom mondani családot, akarom mondani helyzetet mindig kedvesen, leleményesen, derűsen oldja meg. Úgyhogy öröm ebben a családban lenni. Még a cserepadon, olvasónak is." (Lackfi János) Ezt a könyvet 3-8 éves gyerekek számára ajánljuk."

Mikor a könyvtárban megláttam a 2 Bogyó és Babócás könyvet, azonnal rávetettem magamat. Leültem a polcok elé a szőnyegre, próbáltam felhívni Gyerkőc figyelmét a könyvekre, de ő nagyon belemerült a sor túlsó végén lévő könyvek nézegetésébe, így egyedül lapozgattam át őket.
Nagyon szeretem Bartos Erika rajzait, verseit, meséit, Gyerkőc egyelőre csak a verseiért van oda, a meséi még nem kötik le annyira, mint pl. a rövidebb történetű Boribon mesék.

A Bogyó és Babóca a levegőben c. könyvben 2 mesét olvashatunk.
A papírsárkányokban Bogyó és Babóca papírsárkányt készít, de a nagy szél felkapja őket is, és elrepülnek a papírsárkánnyal együtt.
Közben csatlakoznak hozzájuk a barátaik is, akik próbálják megmenteni őket.
A Boszorkányokban pedig megijeszti őket a boszorkányoknak öltözött Pihe és Baltazár. Bogyó és Babóca pedig visszavág. ;o)


A Bogyó és Babóca ünnepelben olvashatunk Sün Soma születésnapjáról (vajon milyen ajándéknak örülne Sün Soma a születésnapjára?) és A bicikliről, amit a Százlábú ajándékoz Bogyónak és Babócának, de összevesznek rajta. Persze a történet végére, szent lesz a béke. ;o)



Még az írónőtől:
Dotti kalandjai
Zénó a Zorix bolygón
Zsákbamacska; Százlábú

Valami baj van a kommentdobozzal. Amikor elkülditek, akkor a külön ablakban megjelenik a komment, de aztán még se jelenik meg az oldalon, nem tudom mi van vele.
De e-mailben viszont megkapom őket, úgyhogy tudom ki mit írt. Remélem később, majd meg is jelennek itt is.

Frissítve: elviekben most már működik rendesen. :o)

"Eljött az idő. Mindennapjaid Városa alatt már vár rád az Erdő. A szépség, a varázslat - a titkok és veszélyek erdeje. Az Erdő, amelyről évszázadokig megfeledkeztünk. Erdő és Város rendje azonban felborult. És ezúttal immár puszta létezésünk a tét. Alá kell szállnunk újra. Ne hozz magaddal semmit. Térképeid és fegyvereid hátráltatnak csak. Egyedül az ösztöneidben bízhatsz. Odalenn három szabály van: - Sose hazudj! - Sose maradj hét napnál tovább ugyanott! - És soha, de soha ne köss alkut a Sárkánnyal! Gyere. A Varázserdő már vár..."

Az első mondat, amit a könyv hátoldalán olvashatunk, Szepes Mária ajánlása:

"A Varázserdő ... sokak életét alapjaiban fogja megváltoztatni."

Ezek után egyfajta misztikum lengte át számomra a könyvet, vártam a percet, hogy az eddigi elképzeléseimet a Világról alapjaiban rengesse meg. Próbáltam a sorok mögé nézni, mire gondol, mire céloz a könyv írója, hisz valaminek lennie kell a sorok mögött egy ilyen ajánlás után.

Én viszont nem találtam rá semmire. Egyszerűen csak egy mesét láttam egy Varázserdőről, ahová a Városból az emberek lemenekülhetnek, és a Varázserdő rabul ejti őket.
Kezdetben arra gondoltam, milyen jó kis horror lehetne belőle a TV-ben. Az állandóan változó Erdő, az a hely, ahol este a legvadabb álmaid válnak valóra.
Ugyanakkor egyáltalán nem volt félelmetes. Kerestem a megoldást, de sehogy se akart leesni a tantusz. A közepére már totál felhergeltem magamat, és feladtam az agyalást raja.
És akkor megláttam az összefüggéseket.

A könyv befejezése után magamra büszkén ecseteltem az egyik ismerősömnek, aki szintén olvasta, hogy nagy nehezen, de leesett mi is az a Varázserdő, és elmondtam neki az elméletemet.
Mire ő meg közölte velem, hogy neki a Varázserdő mást jelentett.
Aztán nekiálltunk analizálni magunkat, hogy lehet az, hogy nekem ez jött le, neki pedig az, és megértettük.

Spoiler is lehet benne!
Számomra a Város a felnőtt világot jelenti. Ahol rohanunk, robotolunk, mint a hangyák, ahol a szennyet elrejtjük, tudni sem akarunk róla. Ahol megfelelünk az elvárásoknak és észre se vesszük, hogy elveszítjük saját magunkat.
A Varázserdő a gyermekkor. Ahol igen, ha felnőttként mész vissza, a félelmeid felerősödnek. De Ott van pl. a könyvben szereplő kisfiú aki nem félt az Erdőtől. A gyerekek nem ismerik a félelmet, a gonoszságot, így nincs mi üldözze őket. De amikor levágták a kórházban Ivy haját, akkor megtört benne valami, rájött, hogy létezik gonoszság.
Az Erdő nem veszélyes, ha nem félsz semmitől, sőt, érdekes kihívás lehet.
Vége!

Sok olyan történet van, ami az olvasóknak mást jelent. Más jön le nekik belőlük, átvonatkoztatva a saját életükre, a tapasztalataikra.
Gabriel G. Marquez Száz év magánya pl. minden egyes alkalommal amikor elolvastam, mindig mást és mást súgott nekem.

A Varázserdőnek nincs egy konkrét megfejtése, hogy na ez a Varázserdő. Mindenkinek más. Ne is keresd! Csak olvasd, érezd, és jönni fognak a párhuzamok maguktól, csak feledkezz bele a történetbe!

Itt bele tudsz olvasni.

"Annabel Greene harmadikos gimnazista, és megvan mindene, amiről csak egy lány álmodhat: divatos ruhák, menő barátnők, jó jegyek és a suli leghelyesebb sráca…
Mindez azonban csak abban a tévéreklámban igaz, melyet nyáron forgatott vele egy áruházlánc. Annabel valódi élete már kevésbé irigylésre méltó. Elege van a modellkedésből, legjobb barátnője ellene fordult, az iskolában magányos, és otthon sem érzi jól magát igazán. Egyik nővére, a nagyszájú, életvidám Kirsten, New Yorkba költözött, míg Whitney, a középső nővér, egész nap otthon gubbaszt és súlyos anorexiával küzd. Szülői szeretetben elvileg nincs hiány, csakhogy az apja nem az a lelkizős fajta, anyja pedig annyira élvezi lánya modellkedését, hogy észre sem veszi, Annabelnek mennyire elege van mindebből. A lány már meg sem próbál beszélni családjával a problémáiról, inkább hazudik vagy egyszerűen csak hallgat, hogy elkerülje a veszekedéseket, megkímélje egykor súlyos depresszióval küzdő anyját a csalódástól és az újabb megrázkódtatásoktól.
Aztán egy újabarátság jelentős változást hoz: Annabel megismerkedik fura, magányos iskolatársával, Owen Armstronggal, akinek a fülében mindig ott az iPod. Owent már olyan sokszor sodorta bajba agresszív viselkedése, hogy dühterápiára ítélték. Az ott tanultakat és a zenét segítségül hívva, a fiú lassan rávezeti Annabelt, hogyan lépjen ki a hazugságok világából. De vajon lesz-e elég bátorsága, hogy elmondja, mi történt valójában a nyáron, miért lett vége legjobb barátnőjéhez fűződő barátságának."

Hm-hm. Bajban vagyok egy kicsit. Igazából nem is tudom, hogy mit írjak erről a könyvről.
Mikor elkezdtem az olvasását, volt egy olyan érzésem, hogy hasonló történet lesz, mint a Hadd mondjam el!.
Az alap hasonló, de szerencsére, ez a történet nem olyan komor, ugyanakkor én úgy éreztem, hogy hiába ifjúsági irodalom, mégis inkább a szülőket szólítja meg. (Bár lehet, hogy csak azért érzem így, mert szülő vagyok.)
Nem tudom, hogy a tizenéves olvasóknak mi jött le a történetből, nekem csak annyi, milyen szülő ne legyek.

Adott a három lánytestvér közül a legkisebb, aki ugyanúgy modellkedik, mint a másik kettő. Háttérbe szorítja saját magát, nem beszél az érzelmeiről, a gondolatairól a szüleivel, mert nem akarja terhelni őket. Úgy érzi van elég gondjuk az anorexiával küszködő nővérével.
Nem szeret modellkedni, de nem meri bevallani ezt az anyukájának.
Nem mesél arról, hogy megromlott a kapcsolata a legjobb barátnőjével és vajon miért.
Sőt, egyáltalán nem mesél semmit a szüleinek, inkább egy álomvilágot fest le nekik, amiben minden jó, hogy ne aggódjanak.
És akkor megismerkedik egy fiúval, aki finoman rámutat a dolgokra, és a végén sikerül elérnie, hogy meg merjen nyílni.

Nagyon szimpatikus volt Annabell csendes karaktere, de valamiért ugyanúgy megfogott Whitney-é is. Élő példája lett annak, hogy a modellkedésnek pszichikailag meglehet az átka is. Sőt, az egyik kedvenc idézetem tőle hangzott el, amikor magáról mesélt. Ebben a pár mondatban úgy érzem, hogy rengeteg fájdalom van belesűrítve, és mikor először olvastam, szó szerint szíven ütött. Megálltam utána, csak néztem a lapokat és potyogtak a könnyeim.

"- A középső lánytestvér vagyok-olvasta.- Az átmenet. Nem a legidősebb, nem a legfiatalabb, nem a legmerészebb, nem a legkedvesebb. Én vagyok a szürke árnyalata, a félig teli vagy félig üres pohár, nézőponttól függően. Az életemben kevés dolog volt, amit elsőként tettem, vagy jobban, mint az előttem lévő, vagy az utánam következő. Hármunk közül azonban én vagyok az egyetlen, aki megtörtem."

Kell egy olyan gyermek-szülő kapcsolat, amiben a gyermek bizalommal fordulhat a szüleihez.
Kell, hogy a szülő előtt, ne kelljen megjátszania magát, ne érezze úgy, hogy meg kell felelnie, egyszerűen csak legyen olyan, amilyen.

Nem is haragot, sajnálatot érzek a szülők iránt, hogy ennyire vakok voltak. És igyekszem nem elfelejteni, amire felhívta a figyelmemet a történet.
Nem szabad beskatulyázni, elnyomni az érzelmeket, legyen olyan a gyermekünk, amilyen. Hibázzon, tévedjen, ettől ember! Mi sem vagyunk tökéletesek. És élje a saját életét. Amíg élünk, nekünk is ott a lehetőség, hogy olyan életünk legyen, amilyet szeretnénk. Ne rajta keresztül akarjuk elérni.

Kezdem érezni, hogy nagyon hülyén csillagozok. Szinte az összes értékelt könyv vagy 4 vagy 5 csillag, holott jobban belegondolva, túl engedékeny vagyok.

Úgyhogy változtatás:
- egyrészt, csillagok helyett számok lesznek. Ennek az oka pedig annyi, hogy ezektől a csillagoktól begolyózik a szemem, egyszerűen alig látom, hol van az elejük és a végük, így néha percekbe telik, amíg meglátom, hogy tényleg annyi *-ot adtam-e, amennyit szerettem volna.
- és akkor a számok magyarázata, szőrös szívű leszek, és kemény. :o)
1. nagyon-nagyon pocsék volt; soha többet, így is végigvergődtem az olvasását.
2. pocsék volt; soha többet, de azért nem annyira nagyon-nagyon pocsék.
3. közepes; elment; de azért nem valószínű, hogy el fogom olvasni újra.
4. jó volt, tetszett; kíváncsi vagyok a folytatásra, ha van; illetve az író más könyveire is; lehet, hogy el fogom még olvasni újra, ha lesz hozzá kedvem.
5. nagyon tetszett, odáig vagyok érte.

A Se veled, se nélküled után megrohamoztam a könyvtárat, és 3 Susan Elizabeth Phillips regénnyel távoztam.
A Se veled, se nélküled annyira heves, szexi volt, hogy azt hittem, ugyanezt fogom érezni a többi könyvénél is. Jól ír, élvezem a sorait, szórakoztat, romantikus, néhol humoros, de ami a hevességet és a szexiséget illeti, kicsit ezeket lagymatagnak találtam.

Őszintén szólva, örülök, hogy nem a Csak te kellesz! c. regényével indítottam, még ha ez a széria első kötete is, mert annyira nem nyerte el a tetszésemet. Valahogy más volt a hangulata, nem olyan heves, romantikus, és a szereplők se kerültek olyan közel hozzám, mint a 2. kötetben.
Mindenesetre érdekes volt olvasni Bobby Tom feltűnéseit a történetben, azzal a tudattal, hogy már olvastam mi lesz a sorsa. ;o)
Egyáltalán nem bánom, hogy nem ezzel kezdtem, mert bizony nagy valószínűséggel, akkor nem rohamoztam volna meg a könyvtárat a könyveiért, hanem csak megjegyeztem volna a nevét, és ha úgy adódik, hogy belebotlom egy könyvébe, akkor lehet, hogy kivettem volna.

Az első kötetben megismerhetjük Phoebe Sommerville-t, aki megörökli az amerikai focicsapatot.
Phoebe tipikus cicababa, akinek a láttán a férfiak csak egy dologra tudnak gondolni, és ő még rá is játszik erre a szerepre.
Dan Calebow a csapat edzője, aki épp szeretne búcsút inteni a cicababáknak, és végre olyan nőt találni magának, akit el tud képzelni maszatosan a leendő gyerekeivel, nem pedig tipi-topiban.
Természetesen a kettőjük kapcsolata izgalmasan, hevesen kezdődik, és az ágyban folytatódik. De Phoebe korántsem cicababa, ez csak az álca, fájdalmas rejtegetnivalója van a múltjából. ....

"Cal Bonner (Apafogó; Álom, édes álom), Kevin Tucker (Törékeny szív) és Dean Robillard (Született csábító) mind-mind révbe értek már a Susan Elizabeth Phillips tollából megjelent Chicago Stars-os széria köteteiben. A magyar olvasók nem ismerhetik viszont még a csapat edzőjének, Dan Calebow-nak és tulajdonosának, Phoebe Somerville-nek viharos és szenvedélyes szerelmi történetét, akikkel epizódszerepekben már többször találkozhattunk, például A várom a párom vagy a Törékeny szív című könyvekben. Nos, ezt a hiányt igyekszik pótolni a sorozat következő megjelenő regénye, Csak te kellesz! címmel, mely igazi, hamisítatlan Susan Elizabeth Phillips gyöngyszem."

"Annabelle belefáradt abba, hogy ő legyen a család fekete báránya. Az eljegyzése felbomlott, a munkája fölösleges. Még a haja is leginkább egy szénakazalhoz hasonlít! De most minden meg fog változni, mivel átvette néhai nagyanyja társkereső vállalkozását. Csak annyi a dolga, hogy megnyerje ügyfelének Chicago legszexisebb agglegényét, s akkor ő lesz a város legkapósabb házasságközvetítője. Semmi és senki nem fog az útjába állni - sem a kocsija alatt részegen heverő hajléktalan, sem a saját családja, de legkevésbé egy vakvágányra futott szerelem utózöngéi... Heath Champion az ő dollárzöld szemével és számítóan csepegtetett vonzerejével a város legjobb sportmenedzsere. Vagyonos, munkamániás és jóképű. De akkor minek neki egy házasságközvetítő, különösen egy olyan vörös hajú kétbalkezes, mint Annabelle Granger? Szó, mi szó, szórakoztató és van benne valami báj. De Heath azt keresi, aki sikereire felteszi a koronát - a tökéletes feleséget. S egy különleges házassághoz különleges házasságközvetítő kell, nem igaz? A nádszáltermetű és gazdag Portia Powers arra tette fel az életét, hogy mindenki számára megtalálja a megfelelő társat, s ez csupán saját magának nem sikerül. Mit számít, hogy több ellensége van, mint barátja, és egy hajszál választja el az idegösszeomlástól, ha az övé Chicago legmenőbb társkereső cége? Sem egy olyan feltörekvő amatőr, mint Annabelle Granger, sem Bodie, Heath Champion ijesztő külsejű testőre nem akadályozhatja meg abban, hogy megszerezze, amit akar... Amikor Annabelle azt ígéri, hogy bármire képes lenne a sztárügyfele boldogságáért, tényleg úgy érti, hogy bármire? Ha Annabelle nem vigyáz, szemtől szembe találja magát a város legkeményebb tárgyalópartnerével - a férfival, aki egyre gyakrabban kérdezgeti önmagától: pontosan milyen tökéletesnek kell lennie a tökéletesnek?"

Valahogy ez se jött be jobban, mint a Csak te kellesz!

Ez a széria utolsó előtti kötete, 12 év telt el az első kötet cselekménye óta. Kicsit fura volt olvasni, mert itt már Molly nem 15 éves, férjhez ment Phoebe sógorához, akiről a Törékeny szívben lehet még olvasni, már gyerkőceik is vannak, és ez a szál totál sötét egyelőre nekem, de azért követhető volt, már csak azért is, mert nem ők a főszereplők.

Hanem Heath Champignion, a menő (és természetesen szexi) sportmenedzser, aki meg akarja szerezni ügyfelének az új amerikai foci reménységet. Közben leszerződik 2 házasságközvetítő céggel is, mert amilyen elfoglalt, nincs ideje ismerkedni.
Így ismerkedik meg (a természetesen teljesen átlagos, vörös, göndör hajú) Annabelle-lel, aki az egyik házasságközvetítője és amúgy Molly és Phoebe barátnője.
Igen, természetesen egymásba habarodnak, de már megint a pasinak esik le ez később. ...

Igaz, még csak 3 könyvét olvastam a sorozatból, de azonos sémákra épül.
Ebben a kötetben is vörös, göndör hajú a főszereplő nő, aki teljesen átlagos, kicsit ügyetlen, és olyan 164-168 cm közötti, mint a Se veled, se nélküledben. És a 30-as évei elején jár.
Természetesen a főszereplő férfi itt is szívdöglesztő, sportos, dagadó izmokkal rendelkező, akiért bomlanak a nők. Micsoda csapat lehet!
A női főszereplő szinte azonnal szerelembe esik, de a férfinak nem sokkal a könyv vége előtt esik le, hogy időközben ő is beleszeretett a nőbe.
Ugyanakkor itt is van egy mellékszál, ahol egy másik romantikus kapcsolatot olvashatunk. Ezen a szálon a nő 40-es (a Se veled, se nélküledben 50-es) és valahogy kapcsolódik a főszereplőkhöz. Szexi, de amolyan jegecske, akit meg kell olvasztani. Az előző olvasott regényében az illető Bobby Tom édesanyja volt, ebben pedig a másik házasságközvetítő.
Szóval, ezek a hasonlóságok. ;o)


A Csak te kellesz!-nél zavart, hogy ripityára volt esve a könyv, én még ilyet ritkán láttam, ennél pedig az utolsó 12 oldal fordítva volt befűzve. Nagyon érdekes volt fordítva tartva, és jobbról balra olvasni a könyvet. ;o)

"Egy csodálatos szerelmi történet, melynek színhelye Toscana napsütötte hegyvidéke. Egy olvasmányos, romantikus regény tele érzelemmel, bölcsességgel és kellemes humorral, ami méltán tette Susan Eizabeth Phillips-et sokak kedvencévé."

Azt hiszem, ezután a könyv után jött el az ideje, hogy pihentessem egy kicsit Susan Elizabeth Phillips regényeit.
Túl nagy hévvel estem már nekik, és ez pedig egyáltalán nem nyerte már el a tetszésemet.

Gondolkodtam azon, vajon min múlik, hogy egy romantikus történet kinek jön be, és kinek nem? Tán attól függ, hogy mely szituációba tudnánk "elképzelni" magunkat, mely szituáció fog meg?
Engem ez az egész híres pszichológus vagyok, aki adócsalás miatt lehúzhatja a rolót (természetesen nem ő a hibás), majd Olaszországba menekülök pihenni, ahol megismerkedem a híres szívtipró színésszel, nem fogott meg.
Nem tartottam izgalmasnak, nem voltak szimpatikusak a szereplők, az egész nem jött be.
(Nem része a Chichago Stars szériának.)

Miután befejeztem a könyvet, csak bambultam magam elé: "Ez most mi a fene volt?". Nem rossz, de azért a jótól is nagy távolságra van.
Túlságosan kusza, mindenből egy kicsit bele, aztán majd lesz belőle valami, amolyan se füle se farka, de közben meg mégis.
Röviden: nem tetszett.

Az első résznél írtam, hogy az alap jó, de többet lehetett volna kihozni belőle. Megint úgy éreztem, hogy ez egy jó könyvnek a rövidített változata lehetne.
És megint beugrott az olvasása során Böszörményi Gyula 9... 8... 7... regénye, ugyanis kb. 2 mondatban utalás van ebben a könyvben Lilith személyére (aki Böszörményi Gyula könyvében az egyik démon volt), de kiderülni nem derül ki, hogy ennek mi a jelentősége, mert gondolom nem véletlenül került szóba.

2 dologra tudok gondolni az íróval kapcsolatban:
- vagy nagyon kezdő
- vagy pedig ellenkezőleg. Gyakorlott író, és ez csak egy elterelő hadművelet. ;o)

Igazából bosszantó, mert tényleg nagyon jó történetet lehetne ebből kihozni, de 134 oldalban ez lehetetlen. Össze van csapva, nincs rendesen kidolgozva, és hibák vannak benne.

Az első rész ott ér véget, hogy Sandra vámpír lesz, az iskolatársai pedig szétszélednek.
A történet másfél hónappal később játszódik.
Ugyebár az első részben 2-3 nap után már nagy szerelemről olvashattunk Sandra és Donnie között. Na, most a lány megszökik Luke-kal, hogy meglátogassa az édesanyját.
Olyan nagy szerelem volt, hogy hirtelen Luke-ba lesz szerelmes, majd a végén rájön, hogy még sem (kész vagyok).
Szóval menekülnek, közben meg a démonja a nyomukban. ...
Mindez 134 oldalba tömörítve.

"Kizaki Manami csendes, magának való gimnazista lány. Nem felhőtlen a kapcsolata édesanyjával, és ikeröccsével, Kenji is szüntelenül aggódik érte. Egy napon a két testvér életébe a Talshas nevű drágakő ere váratlan fordulatot hoz.
Ez a rejtélyes kristály képes isteni hatalommal felruházni a tulajdonosát, ezért két rivális, idegen civilizáció is magának akarja tudni.
Egy sorszerű találkozás története ez, időn és csillagokon túl."

Újabb manga képregény. Ez már jobban tetszett, mint a Ruróni Kensin, de még mindig nem vagyok annyira elájulva.
Viszont belegondolva, hogy a rajzokkal mennyi munka lehet, le a kalappal.
Látva még mindig jobban élvezném, de aranyos kis történet volt.

A történet lényege annyi, hogy van egy ikerpár, Kenji és Manami (az egyik fiú, a másik lány) akik az édesanyjukkal élnek. Manami elég zárkózott, az édesanyja is furán áll hozzá, mintha nem lenne egyenrangú a testvérével.
Egy napon feltűnik egy titokzatos idegen, aki egy földönkívüli drágakőről mesél nekik, ami beleszeret egy lélekbe és ezzel isteni hatalom jön létre. Ezért a drágakőért megy a harc, megjelenik egy fiú, aki elrabolja a lányt, mert azt hiszi, hogy belé szeretett a drágakő. Az ő feladata pedig megszerezni a követ.
Közben a fiú, és a lány között barátság alakul ki, és Kenji is a testvére nyomába ered.
A történet vége pedig igazán bájos lett. :o)

"... kinevették a lányt, akinek megvan mindene, mégsem tud mit kezdeni vele."

Újabb vörös pöttyös könyv. Annyira szeretem ezeket a modern ifjúsági regényeket! :o)

Lehet, hogy kicsit pesszimista vagyok a mai fiatalság olvasási szeretete iránt, de én úgy tapasztaltam, hogy a mai tizenévesek nem szeretnek olvasni. Hülyeségnek, cikinek érzik, egyáltalán nem menő könyvvel a kezedben ücsörögni a Duna-parton, nem menő könyvekről beszélgetni a másikkal, hacsak nem az épp aktuális felkapott tini irodalomról van szó. De ez persze csak az én véleményem. ;o)
Ami ebben a történetben tetszett, hogy felhívja a figyelmet a Rómeó és Júliára. Ha az olvasója nem olvasta volna még, ott az esély, hogy ennek a hatására legalább neki esik.

A történet nagyon kis egyszerű, aranyos, bájos, igazi regény fiataloknak.
A főszereplő a 17 éves Mimi, aki a családjának a színházában játssza Júlia főszerepét. Nem szereti a színészkedést, de az édesanyja erőlteti, mondván, ő tudja mi a jó neki.
És ott van még a tinik bálványa, Troy,vagyis Rómeó, akit Mimi egy felfuvalkodott alaknak tart, de persze azért megdobogtatja a szívét. ;o)
Nagynéni meglepi a fiatal lányt egy amulettel ami véletlenül eltörik, majd a hamu Veronába, Rómeó és Júlia idejébe repíti Mimit és Troyt.
A lány elhatározza, hogy nem fogja hagyni, hogy szomorú véget érjen a szerelmesek története.
Igen ám, de meg lehet-e változtatni azt, ami már meg van írva? És ha igen, akkor mi fog történni? Na és hogy fognak egyáltalán visszakerülni a jelenükbe? Mi lesz Rómeóval és Júliával? És Mimivel és Troyal? ...

Szórakoztató, érdekes, könnyed. Ilyen időutazásos könyvet még nem olvastam, bár filmben hasonlókat már lehet látni.
Azért kíváncsi lennék arra, hogyan végződött Rómeó és Júlia története a könyv szálain keresztül. ;o)

"Két Júlia, két külön világ, egyazon kétségbeesett elszántság... A tizenhét esztendős Mimi Wallingford Broadway hírneves Wallingford klánjának utolsó sarja. Olyan életet kapott a sorstól, amelyről a legtöbb lány csak álmodozni szokott: ő játszhatja a főszerepet a családi színház Rómeó és Júlia című előadásában. Miminek azonban nem a színjátszás a leghőbb vágya. Elszánt küzdelmet indít hát, hogy a forgatókönyvet félredobva végre nekivághasson az orvosi pályafutás új kihívásainak.
A Verona városában élő Capulet család leányának, a tizennégy éves Júliának magányosan telnek napjai. Csapdába esett rabként örlődik a családot felörlő régi viszály, és anyja vasakaratának fogságában. Bármit képes lenne megtenni azért, hogy elkerülje a reá váró kényszerházasságot. Még attól sem riadna vissza, hogy betegséget színleljen – vagy valami sokkal veszélyesebbet.
Az előadás alatt Mimi álmai végre valóra válnak: varázslatos módon megnyílik előtte a menekülés útja. Méghozzá nem is akárhová! Szívdöglesztő színpadi partnere, Troy Summer társaságában egyszer csak Shakespeare Veronájában találják magukat. Mimi megismerkedik a valódi Júliával, és többé nem hajlandó ölbe tett kézzel tűrni, hogy a történet tragikus véget érjen. Ám ha sikerül megmentenie új barátnőjét, ezzel megváltoztatja minden idők leghíresebb szerelmes meséjének végkifejletét is. Vajon Mimi és Troy megtalálhatja-e így a varázslatos visszavezető utat Broadway felé?"

Csak, hogy ne lehessen kibúvót találni, itt olvasható Shakespeare egyik legismertebb tragédiája.
Hátteréről meg annyit, hogy először 1597-ben jelent meg, de a a szerelmesek tragédiájának több verziója is olvasható más-más tollából.
Hatással volt a zenére (legalább 24 opera íródott rá), a képzőművészetre (számos alkotást ihletett) és a filmiparra is. Az első hangosfilmben 1929-ben szerepelt a darab.
forrás: wikipédia

"Dotti, a szivárványszínű polip kosarat font összegyűjtött kincseinek, és amikor elkészült belerakta szebbnél szebb színes köveit. Elindult, hogy megmutassa barátjának, a ráknak, ám az olyan ügyetlenül nyúlt a kosárért, hogy véletlenül elvágta ollójával a kosarat és a kincsek szerteszét szóródtak az óceán mélyén. Tarts te is Dottival és barátaival a kincskeresésben! Ha megkedvelted Dottit, keresd a sorozat újabb meséit a könyvesboltokban!"

Míg a Zénó a Zorix bolygón-ra azt mondtam, hogy nagyobbaknak való, a Dotti kalandjai amolyan átmenet.
Rövidebb, de ugyanolyan aranyos, színes történet egy polipról, aki elveszíti a kincseit, majd a Rákkal elindulnak megkeresni. ;o)

"Zénó, a kisfiú izgatottan javítgatta piros rakétáját, mert szeretett volna felrepülni vele a magasba. Amikor elkészült, bemászott a rakétába és már repült is a végtelen űrbe. Ezernyi színes bolygó között végül is a Zorix bolygón landolt, ahol érdekes űrlényekkel találkozott. Vegyél részt te is Zénó kalandjaiba és fedezd fel a Zorix bolygó titkait!"

Ez a könyv szerintem már tényleg óvodásoknak szól inkább.
Aranyos történet Zénó űrutazásáról és találkozásáról az űrlényekkel. Teljesen természetes, hogy kis színes lények laknak a Zorix bolygón. Legalábbis Zénó nem döbbent meg. :o)
Aranyos volt, rövid, színes, a jól ismert bartoserikás rajzokkal.
Az olvasása során eszembe jutott a Zsákbamacskában az egyik verse, amikor Gergő a Holdon járt Apával. :o)

Szerintem érdemes megvenni, főleg, hogy az Alexandra oldalán jó ideje 499 Ft-ra van leárazva. ;o)