Könyvesem

Kívánok minden kedves rendszeres, nem rendszeres, csak véletlenül idetévedő olvasónak nagyon boldog új évet! 🎉 Alakuljon minden úgy, ahogy szeretnétek! 

A könyvmolyok pedig természetesen sok jó könyvet olvassanak az új esztendőben! 😊

Hamarosan jövök friss bejegyzésekkel. 😅

Amikor novemberben elkezdtem készülődni a Karácsonyra, már akkor bíztam abban, hogy az idei igazán különleges lesz. Hisz ez lesz az első Karácsonyunk a saját otthonunkban, ráadásul abban az otthonban, amiről én mindig is álmodoztam.
Az elmúlt kb. másfél hónapom újra nem szólt másról, mint a tervezgetésről, de most mégis úgy éreztem, hogy igazán különleges ünnep lesz. És az is lett.

24-én reggelre jött hozzánk újra a Jézuska. Csendes, meghitt pillanat volt. Előző nap már feldíszítettük a fát a tetőtérben (ugyanis ott tudtuk biztonságosan kikötni, biztos ami biztos, hisz van egy 17 hónaposunk), 24-én reggel pedig szépen, türelmesen megvárta a Nagy, hogy a Kicsi felébredjen, kialudja magát, meg is igya a reggeli tejitalát. Aztán felrohantam a fához, felkapcsoltam a fényeket és utánam bandukoltak a többiek.

A Kicsi, amint meglátta a fényeket, döbbentem állt meg a fa előtt és mutogatott rá. Az ide-oda cikázó színek jobban lekötötték, mint a számára becsomagolt két nagy csomag. 😍

A Nagy türelmesen várt továbbra is, amíg a Kicsi csodálkozása alább hagyott, de azért fél szemmel már pásztázta, hogy vajon melyik lehet az ő ajándéka majd. Emlékezetes pillanat volt, amikor kibontotta a dobozt és felfogta, hogy amit lát benne az az a valami, amire a legjobban vágyott, de kérni nem is merte a Jézuskától. Szerencsére pont sikerült a férjemnek megörökítenie azt a pillanatot, amikor elkerekedett szemekkel, két kezével az arcát fogja a döbbenettől, hogy mit is látnak a szemei. 😇 ... Igen, anya gondolatolvasó.

2017-ben ilyenkor még az albérletben ünnepeltünk és bár reménykedtünk abban, hogy 2018-ban megtaláljuk majd az otthonunkat, de ez nem volt olyan egyszerű menet azért. Ennek ellenére, hála az égnek, sikerült.

Tavaly ilyenkor a Kicsi 5 hónapos volt és el se tudtam képzelni, hogy milyen lesz majd 17 hónaposan. Nos, egy hihetetlen mozgékony kislány, aki akkor áll meg, ha alszik vagy épp eszik. Egész nap rohangál, pakol és vagy fülig ér a szája egész nap vagy épp morcoskodik. Az viszont biztos, hogy nagyon boldog kiscsajszi. ... De nem tudom elképzelni, hogy milyen lesz majd 29 hónaposan.

A Nagy akkor még csak majdnem 9 éves volt. Hihetetlen, ebben a hónapban 10 éves lesz! ... 10 éve született. .... Hihetetlen belegondolni. Nála nem is az okoz problémát, hogy elképzeljem milyen lesz vele 1 év múlva, hanem inkább az, hogy milyen gyorsan repül az idő és milyen lesz vele 3-4 év múlva, amikor elkezdődik a kamaszkorszak. 😅

Hálás lehetek mindenért, amit 2018-ban rám mért a sors. Még azért is, ami rossz volt.

Hálás vagyok a családomért, hálás vagyok az otthonomért és hálás vagyok a szeretteim egészségéért. 

De biztos leginkább az érdekel titeket, hogy lapult-e idén számomra könyv a fa alatt. És hát igen. Kimondottan ezt a két könyvet kértem a férjemtől (ha esetleg könyvvel szeretett volna meglepni) és meg is kaptam őket. Én pedig imádom! A könyveket és persze a férjemet is. 💋

Túl vagyunk a reggeli ajándékbontáson, aztán az ünnepi ebéd elkészítésén - majd természetesen az elfogyasztásán (még ha azt is hittem, hogy túl sok lesz, hát úgy tűnik, nem lehet túl sokat készíteni) -, aztán az ajándékok (leginkább persze a játékok) egész napos kipróbálásán, ... de most itt vagyok egy szusszanásnyi időre. 😊

Fura módon bízom abban, hogy ezt a bejegyzést minél kevesebben és minél később fogjátok elolvasni. Mert most mindenki legyen a családjával, töltődjön fel egész évre, egyen finomakat, játsszon a gyerkőceivel vagy csak kucorogjon le egy picit, nyugodjon meg és nézzen egy jó filmet. Most pihenni kell, feltöltődni, elfeledni a gondokat, hisz mégis csak Karácsony vagy. 

Kívánok a blog minden kedves olvasójának nagyon boldog ünnepeket! Sok boldog pillanatot, szép karácsonyfát, finom ételeket, finom sütiket, olyan ajándékokat, melyeket szeretett volna (könyvmolyoknak sok könyvet), de leginkább boldogságot! 🌲

Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, mert a fülszövege kecsegtetőnek tűnt. Abban bíztam, hogy egy olyan történetről lesz szó, mely megmutatja, mivé is vált a Világ, amikor kisiklott a történelem. És bár rápillantást kaphattam erre, de egyáltalán nem olyan köntösben, mint ahogy számítottam rá.

A történet legvégén állt bennem össze egész kerekké a történet, addig olyan volt, mintha több novella lenne fejezetenként. Az egyik szólt X-ről, a másik fejezet Z-ről, a harmadik Y-ról, de a fejezetek között nem láttam átfedést. Lényegében novellák voltak, különálltak. Aztán a könyv vége felé kezdtek ezek a szálak összefutni. X, Z-nek a micsodája, Y meg Z-nek a kicsodája.

A fejezetek főszereplőin keresztül több élethelyzetet mutat be a szerző ebben az alternatív világban. Az egyikük mozdonyvezető, a másikuk egy szemafor kezelő, a harmadik egy pap és így tovább. Vannak nők és vannak férfiak.

Ami nagyon megmaradt bennem az az, hogy mindegyikben ott van a halál, az elmúlás. De mégis valahogy olyan bensőséges és egyáltalán nem rémisztő módon.

George R. R. Martin azt mondta erről a könyvről, hogy

és egyfelől értem, mert hangulata van a Gőzkorszaknak. Lassú, sok benne a leírás (amit Martin is szeret ugyebár), kevés a párbeszéd ... olyan, mint az egyik jelenetben a táj, ahogy leírta. Hó van mindenütt és egy vonat halkan robog az elhagyatott, havas tájon. Ilyen volt ez a történet. Lassan haladó és néhol kicsit unalmas is. Kezdetben szép a havas táj, de amikor mérföldeken keresztül csak a havat látjuk, kezd unalmas lenni már.

Úgy gondolom, hogy a Gőzkorszak azoknak az olvasóknak a tetszését nyerheti el, akik szeretik a lassú történéseket, a hosszú leírásokat, a kevés párbeszédet. Az, aki szereti a pörgősséget, amikor a szereplők szavakkal zsonglőrködnek, nem pedig a szerző a leírásokkal, nos azoknak nem biztos, hogy annyira elnyerné a tetszését.

Amit még hiányolok, hogy mielőtt nekikezdtem a könyv olvasásának, a fülszöveg sugallta, hogy technikai lemaradás lesz, de nem számítottam arra, hogy ennyire. Arra gondoltam, hogy bizonyos részeken lesznek lemaradások, de máshol pedig pont ellenkezőleg, egy kis rápillantást kapunk esetleg a távoli jövőre is.

Novemberben nem voltam könyvtárban, hosszabbításra kerültek a nálam levő könyvek, mivel nem fejeztem még be a Hamupipőke, menj a búsba! c. könyvet.

Recenzió keretében vándorolt hozzám a Feketén, fehéren 2. része, a Kakebo, Beépített hercegnő, Diana utolsó nyara, Hitler fúriái és a Sivatagi tánc.

A Kakeboról és a Beépített hercegnőről már írtam, de befejeztem a Feketén, fehéren 2. részének és a Diana utolsó nyarának az olvasását is. A Hitler fúriái pedig folyamatban van. Szerencsére egyik könyvben se kellett csalódnom. 

Niki hozta a formáját a Feketén, fehéren folytatásában is és nagy örömömre most nagyobb rátekintést kaphattunk másik két testvérre is.

A Kakebo egyszerűen zseniális! Imádom! Novemberben írtam végig szépen, katonásan a bevételeket, kiadásokat, aztán mondjuk a hónap végén lehidaltam, de pont ezért jó egy ilyen kiadástervező. Megmutatja, hogy mikre költünk feleslegesen.

A Beépített hercegnő egy nagyon aranyos ifjúsági regény, olyan ízig-vérig.

A Diana utolsó nyara nagyon olvasmányos volt, de igazán az az olvasó fogja átérezni a benne leírtakat, akik Diana halálakor átélték azt az időszakot.

Kölcsön kapott könyv A szomszéd pár és az Utazás a mágia történetében.

A szomszéd pár a fülszövege miatt hívta fel a figyelmemet, az utóbbi könyv pedig kihagyhatatlan egy olyan olvasónak, aki imádta a Harry Pottert! Még egyiket se olvastam egyenlőre.

Saját szerzemény a Nem vagyok Miriam, amit már be is fejeztem és nagyon jó olvasmány. Már ha lehet ilyet mondani, de biztos értitek.

Soha nem voltam nagy PC játékos, nálam kimerült ez az egész a Honfoglalóban és a Farmeramaban. Az utóbbira elég rendesen rá voltam kattanva kb. 6 éve. Aztán persze ahogy nőtt a Nagy, jöttek vele a PC játékok is. Épp mi volt a menő a suliban, mivel játszik Gézuka, miket mesél Pistike és végül Anya, szeretném én is kipróbálni! A férjemre hagytam ezeknek az eldöntését, az adott játékot nézze meg, olvasson utána, tényleg neki való-e és döntsön, mert én ehhez nem értek. 

Aztán jött a Minecraft láz. Ez magával hozta a hazai Youtubereket nem épp nagy örömömre és persze a játékot is. 

Először nem értettem az egészet, számomra minden játék vagy verekedős, vagy vetélkedő vagy kertészkedjünk benne. Nem nagyon értettem, hogy mit is akar a gyerek alkotni ezekből a színes kockákból, amikből sokszor ki se tudtam venni, hogy mik akarnak lenni. De végül unszolásra leültem és elkezdtem nézni a játékát. Pár héttel később pedig a tetőtérben játszott a Nagy, én vagy a férjem pedig lent a nappaliban csatlakoztunk be a laptopon keresztül. És ment az építés, harcolás.

Rájöttem arra, hogy ez a játék több tud lenni annál, minthogy nyírjuk ki a másikat! Ha van elég kreativitása a másiknak és kedve, akkor fantasztikus dolgokat lehet építeni, alkotni. És pont ez a kreativitás ennek a korosztálynak szerintem nagyon fontos. Van aki rajzol, van aki ír, van aki bunkert épít.

Ez a könyv pedig nagyon szuper ötleteket ad a kreatív módhoz. Hogyan tervezz épületet, milyen szerkezettel, hogyan díszítsd, hogyan legyen esztétikus, majd pedig segít a megvalósításban.

Aki kedveli ezt a játékot és szeretné magasabb szinten játszani, szeret építkezni, szeretne ilyen téren fejlődni, ötleteket kapni, annak ez a kötet kihagyhatatlan! Nagyon sok szuper és hasznos ötletet kaptunk! Ráadásul szépen és hasznosan van illusztrálva, ami segíti az eligazodást.

Májusban írtam a Feketén, fehéren első részéről és már akkor megjegyeztem, ha ez a könyv akkor jelent volna meg, amikor az Ulpiusnak köszönhetően elárasztották a könyvpiacot az erotikus könyvek, egyszerűen tarolt volna. 

Befejezve a második kötet, ugyanígy érzek.

Folytatódott a Navarro fivérek története, de most nem csak Deniével, hanem rápillantást kaphattunk a többiek szerelmi életére is. Leghangsúlyosabban Romeoéra. 

Ő lenne a család nagy mackója, a prostitúció felelőse és pont emiatt ütős, hogy ő szeret bele egy prostituáltba. Na de azért Esta múltja nem ennyire egyszerű. Egyedül maradt a testvéreivel és a fiatal huszonéves lánynak egyedül kellett eltartania a tizenéves húgát és a 13 éves Down-szindrómás öccsét is. Ráadásul a húgát elrabolták, hogy prostitúcióra kényszerítsék, ezért fordult Romeohoz végső elkeseredésében segítségért. A pasi nem csak kimenti a lányt, bosszút áll érte, de még az otthonába is fogadja őket. 

Persze azért vannak itt gubancok is, ugyanis amint kiderült Esta múltja, a pasi próbálja magát távol tartani a nőtől, aki számára be van mocskolva, ugyanakkor nagyon megkedvelte a testvéreit.
Romeo sokkal szimpatikusabb lett számomra a történetben, mint Deni volt az első részben, ugyanakkor azt kell mondanom, hogy Estat nem kedveltem meg annyira, mint  Elzat. Nagyon becsültem a karakterében amit a testvéreiért tett, nagyon nehéz lehetett neki, de még se tudtam annyira megkedvelni.  

Hangsúlyos volt ebben a részben Roberto és Samuel is, bár az ő szerelmi életükre csak egy pici rápillantást kaptunk. Tán egy harmadik kötetben, Niki fog velük bővebben is foglalkozni, ugyanis rettentően kíváncsi vagyok arra, hogyan fog alakulni Roberto kapcsolata.

Ezt a részt is ugyanúgy befaltam, mint az elsőt. Niki nagyon jól, nagyon közvetlen stílusban ír. A vulgaritás itt is a plafonon van, de mivel a gettóról van szó, annyira hétköznapi is, hogy teljesen át tudtam siklani felette.

Az első részben a párkapcsolat nehézségét  Elza némasága okozta.

Most Esta múltja volt a probléma.

Roberto esetében egy olyan lány lesz majd remélhetőleg a folytatásban, aki most csak pár oldal erejéig bukkant fel. Egy értelmiségi család gyermeke, gyógypedagógus, duci lány. Annyira más, mint Roberto!

Samuel pedig egy házas, gyermekes nőbe szeret bele, akinek tabunak kellene lennie a számára.

Ebből is láthatjátok, hogy Niki nagyon "durva" párokat hoz össze és azt kell mondanom, hogy nagyon jól. Remek karaktereket alkot, a cselekmény egyáltalán nem csak a szexről szól, a történetének van cselekménye is. Megismerjük a családot, az életüket és nem mellesleg van benne erotika is bőven.

A lényeg a lényeg: jól sikerült a folytatás és kíváncsian várom a harmadik kötetet. 😊 Nagyon-nagyon kíváncsian és nem titkolom, hogy Roberto miatt.

Véget ért a nyereményjáték sorozat 2. köre, melyben a megadott polcról a nyertes 2 könyvet választhatott. Az Elvetemülteket Dávid elvitte az előző körben, így azt a könyvet már nem lehetett választani. A megmaradt 12 könyv szabad préda maradt.

A sorsolást a Rafflecopterrel végeztem, a nyertes pedig

aki az Egyetlent és a Sötét édent választotta. 

Gratulálok! Remélem tetszeni fognak a könyvek. 😊

A nyereményjáték sorozat hamarosan folytatódik a 3. körrel, most a blog Instagram oldalán, vagyis ITT. Ne maradjatok le a kezdetéről, ugyanis kezdjük az új évet 3 könyvvel, ennyit választhat majd a polcról a nyertes. 😌

Rettentően fontosak a képeskönyvek, a lapozók, az olyan könyvek, melyek a legfontosabb szavakat mutatják be képek formájában egy kisgyermeknek 1-2 éves korában. Viszont tapasztalatból mondom, hogy nagyon nehéz olyan képeskönyvet találni ennek a korosztálynak, ami nem csak az állatokra vagy nem csak a járművekre épül, hanem átfogóan mindenre. Ez a Kolibri Kiadó gondozásában megjelent könyvecske viszont ilyen. Egyszerűen tökéletes!

Külön oldalakat szentel az állatoknak, a járműveknek, az otthoni berendezési tárgyaknak, az étkezéssel kapcsolatos tárgyaknak, játszótéri játékoknak, a ruháknak, a kertnek és a fürdetésnek. 

Míg sok kiadvány ezeket külön-külön veszi, tele felesleges szavakkal ennek a korosztálynak, ebben a kötetben minden megvan, amit tudnia kell egy ilyen korú gyerkőcnek. Fel kell tudnia ismerni, rá kell tudnia mutatni, aztán később meg kell tudnia neveznie.

16 hónapos a kislányom és szerencsére úgy tűnik, hogy olyan kis könyvmoly lesz, mint én. Nagyon szereti nézegetni a könyveket és sokszor csak úgy magától leül a szobájában kialakított olvasós részére vagy épp felmászik a nappaliban levő fotelbe egy könyvvel a kezében és olyan, mintha tényleg olvasna. Ez a könyv is teljesen megbabonázta! Nézegeti, forgatja, mutogat és egyenlőre csak két szót tud funkciónak megfelelően használni a könyv alapján (cicc- cica, hamham- ez jelen esetben a banánt jelentette).

Nagyon fontosnak találom az ilyen képeskönyvek beszerzését! Ha többet nem is szerzünk be, ezt a kötetet minden kisgyerekes szülőnek tudom a figyelmébe ajánlani!

Amikor megláttam ezt a könyvet a könyvtárban, egyből bevillant, hogy elég népszerű volt a molyon 2014-ben és akkor nekem is felkeltette az érdeklődésemet. De mivel a borító nekem eléggé azt sugallta, hogy egy újabb Szürke koppintásról lehet majd szó némi változtatással, végül nem került sor az olvasására. Most viszont kikölcsönöztem és az egyik hosszú hétvégén neki is kezdtem az olvasásának.

A történet váza annyi, hogy Calebet gyermekkorában elrabolták és eladták szexrabszolgának. Egy katona mentette meg az életét, akinek megölték a testvérét, az édesanyját és bosszút esküdött emiatt. Rafiq célja, hogy megtalálja a húga gyilkosát és bosszút álljon. Caleb pedig annyira hálás, amiért a másik férfi kimentette őt a nyomorból, hogy 12 éve már azon dolgozik, hogy megtalálják Vladeket, az azóta nagyon befolyásossá vált üzletembert.

A tervük az, hogy megtalálják a tökéletes szexrabszolgát, akit aztán odaajándékoz Caleb a férfinak, apránként a kegyeibe férkőzik, aztán elpusztítják.

Ez a bizonyos szexrabszolga pedig egy amerikai tizenéves lány lesz, Livvie. Elrabolja a lányt és megkezdi a kiképzését. Csak arra nem gondolt az elején, hogy számára fura érzéseket kezd majd el táplálni a lány iránt, aki fura módon, szintén vonzódni kezd a férfihez.

Féltem attól 2014-ben, hogy Szürke koppintás lesz majd ez a sztori is. Vagyis szexi pasi beleszeret az esetlen csajba, aztán előkerül a kerékbetöréstől és az análgolyótól kezdve minden. Lehet, hogyha akkor olvastam volna, akkor csalódottan tettem volna félre, de mivel rég olvastam hasonló könyvet és nem is olyan volt, mint a Szürke, így azt kell mondanom, hogy tetszett.

Izgalmasnak találtam a cselekmény vázát. A bosszút és annak eszközét. Kíváncsi leszek arra, hogy minden úgy fog-e alakulni, ahogy tervezve volt.
Ugyanakkor eléggé visszásak az érzéseim. Én is ugyanannyira össze vagyok zavarodva, mint Livvie, aki vonzódni kezdett a fogvatartójához. Utálnom kellene az egész szituációt, hisz mégis csak elraboltak egy tizenéves lányt (remek tanmese is lehetne a fiatal lányoknak) és szexrabszolgaságra kényszerítik majd, DE még se tudom utálni. Izgalmas volt olvasni, hogy hogyan fejlődik a két főszereplő kapcsolata és végig kíváncsi voltam arra, mivel fog véget érni az első kötet.

A két karakterrel se volt problémát, de Livviet közelebb éreztem magamhoz, valószínűleg az azonos nemünk miatt.
Megfogott a lány karaktere. Próbálta az életében a szépségét elrejteni, hogy túléljen. Átéreztem a zavarodottságát, hisz félnie kellett volna Calebtől és gyűlölnie, de mégis vonzódni kezdett hozzá. Érdekes volt olvasni, ahogy lapról lapra erősödött, majd a történet végén kicsúcsosodott az erős személyisége.

"Bevallom, álmodtam arról, hogy Anne Rice vámpírjai megbecstelenítenek."

Ami Calebet illeti, nem egy őrült fogvatartó, ha lehet ilyet mondani. Felfogja, hogy mit tesz, de egyenlőre nagyobb benne a hűség Rafiq iránt, mint a saját érzései és vágyai. Az egészet feladatként kezeli, ami a céljuk eléréséhez segíti és ennyi. Próbál a lányra tárgyként tekinteni, de azért az olvasó is érzi, hogy nem ritkán fellobban benne az igazi vágy.

"Caleb nem félt. A félelem azoknak való, akiknek van miért élni." 

A történet egyszerre erőszakos, ugyanakkor mégis heves és ott vannak a mély érzelmek is benne.

Ami miatt még sem kapta meg az 5 csillagot az azért van, mert úgy érzem, hogy jobban át lehetett volna hozni az érzelmeket, a gondolatokat, de hátha a következő kötetekben ezt a hiányt pótolva fogom majd érezni. 

Épp a novemberi hosszú hétvége volt, amikor egy szombat reggel hamarabb vetett ki az ágy, mint a többieket. Gyerekek aludtak még, a férjem is, halkan és óvatosan kicsoszogtam a konyhába, főztem magamnak egy forró csokit, aztán leültem a nappaliba és elkezdtem olvasni. És csak olvastam-olvastam. Gyerekek felébredtek, férj szintén, én pedig azon kaptam magamat, hogy valahogy visszavándoroltam a hálóba, bebújtam az ágyba és olvastam tovább. Nos, aznap este úgy feküdtem már le aludni, hogy be is fejeztem a könyvet. Nagyon-nagyon rég volt már, hogy egy nap alatt elolvastam egy könyvet, de most Jodi Taylor története teljesen beszippantott.

A szerző nem teketóriázott, egyből izgalmasan indított. Vajon miért lettek Max munkatársai hupikéktörpikék? Miután erre választ kap az olvasó és kezd a szája mosolyra húzódni - igen, Taylor biztos most is hozni fogja az angol humort ebben a történetben is -, Max egyből utazik a múltba, méghozzá meglesi a fiatal Newtont, de naná, hogy itt sem alakul minden simán. Mint ahogy a gloucesteri sajtgurító versenyen (hogy jön ez most ide, ugye?) sem. Aztán eljuthat az olvasó a történet legizgalmasabb és leginkább kifejtett múltutazásához, Trójához. Vajon hogy zajlott az egész? Találkoztak a híres Szép Helénával? Létezett a trójai faló? Milyen gubancba keveredik ott természetesen Max?
Visszatérve Trójából pedig semmi sem lesz már olyan, mint előtte volt.

"Ez az, ahová a Történelem iránti szenvedélye ragadja az embert. Egyenesen a frontvonalba. Közvetlen közelről, személyesen tapasztalhatja meg, milyen az, amikor körülötte zajlik a Történelem."

A cselekmény nagyon izgalmas, olvasmányos, fordulatos volt. Nagyon szeretem ahogy Taylor szabadon garázdálkodik a történelemmel és kénye-kedve szerint alakítja, eleveníti meg őket.
Imádtam a Trójáról szóló részt. Szinte láttam magam előtt a földrengéstől sújtott várost, ahogy Akhilleusz megjelenik, a harcot, aztán a menekülést. Úgy érzem, hogy visszatekintve az előző két kötetre, ez a rész volt szerintem a legerősebb és a legolvasmányosabb, legjobban kidolgozott.

Ami a szereplőket illeti, mindig arra várok, hogy Max fejlődjön. Ebben a kötetben is megmaradt számomra egy hebehurgya, szétszórt nőnek. Én amolyan Bridget Jones formának képzelem el. Fura egy csaj az biztos. Mintha pislákolt már volna benne némi felnőttség, de néha nehéz őt hová tenni, lényegében a saját cselekedeteire cáfolt rá ebben a kötetben (is).

Akik olvasták az előző részeket biztosan kíváncsiak arra, hogyan alakult a szerelmi szál. Röviden: úgy, ahogy eddig. Mindig kapunk egy kis izgalmat ilyen téren, aztán annyi is volt. Max és a Főnök kapcsolata tipikusan se veled-se nélküled, de most olyan fordulatot hozott ebben a részben az írónő, amire nem gondoltam. Izgalmas és remélem, hogy fog is tudni ezzel élni, a folytatás is jól fog sikerülni.

Örülök annak, hogy ilyen gyorsan olvashatjuk egymás után magyarul a részeket, remélem, hogy a 4.-re se kell sokat várnunk.

Ahogy ígértem, ennek a könyvespolcnak az összes lakója gazdára fog lelni, így kezdődjön a nyereményjáték sorozat második köre, mely itt a blogon zajlik (hogy ne minden a Facebookon legyen). 😊

Mint ahogy láthatjátok, az Elvetemültek azért van áthúzva, mert az előző kör nyertese azt a könyvet választotta, lekerült a polcról.
És amik még gazdára várnak (felső sortól, balról jobbra):
🎄 Vigyázz rám
🎄 Nagy ívben
🎄 Csók New Yorkban
🎄 Egyetlen
🎄 Tökéletlen szerelem
🎄 Sötét éden

🎄 Az utolsó nyár
🎄 Korához képest
🎄 Aurélia
🎄 A fagyöngy alatt
🎄 Ilyen a boldogság
🎄 Gőzkorszak

Mit lehet nyerni?

Mivel közeledik a Karácsony, a nyertes a megmaradt 12 könyv közül szabadon választhat kettőt.

Mi a feladat?

Az alábbi Rafflecopter doboz feladatainak kipipálása.
① Az egyik az, hogy látogassatok el a blog Facebook oldalára
② majd a következő kérdésnél adjátok meg annak a két könyvnek a címét, melyeket szeretnétek megnyerni.

Ennyi.

Ami fontos:

↪ a játékot sem a Facebook, sem a blogger.com, sem senki más nem támogatja

↪ csak magyarországi címre postázok

↪ a nyertessel e-mailben veszem fel a kapcsolatot, így olyan e-mail címet adj meg, melyet nézni szoktál rendszeresen

↪ ha 2 héten belül nem válaszol a nyertes a megkeresésemre, akkor új nyertest sorsolok

A szeptemberi és az októberi bejegyzésem ugyanúgy indult lényegében és most ugyanúgy folytatódik: még mindig brekegek. Igen, szeptember óta. De most még "jobb", mert a köhögés mellé társult ÚJRA a nátha is. Szenzációsan érzem magamat. Az orrom körül már nincs ép bőr. Hiába kenem be, egy perc múlva úgy is törölhetem le, ahogy újra zsebkendőért kell nyúlnom. Ez a fránya ősz teljesen kikészített. Lényegében végig beteg voltam. Vagy náthás, vagy csak köhögtem vagy mind a kettőt egyszerre.

Amúgy semmi extra nem volt novemberben. Leginkább ami a mindennapjaimat szép fokozatosan elkezdte átitatni, az a készülődés volt a Karácsonyra. Kezdetben a tervezés, majd az ajándékok megvásárlása, a menü megtervezése, stb. Ügyes vagyok, ugyanis Advent első Vasárnapján kimondhatom, hogy minden ajándékot beszereztünk már, a menü is a fejemben van, tegnap a házat is feldíszítettük, így nincs más hátra, mint tényleg hangolódni és várni azt a 3 napot, amire több, mint 1 hónapig készül az ember. 😂 De sebaj, a Kicsi is egy évvel nagyobb lett (17 hónapos lesz az ünnepekkor), biztos érdeklődve fogja fogadni a Karácsonyfát (remélem nem dönti fel. Már tervezzük, hogy kötjük ki. Lehet kordont állítok elé.😄) és az ajándékokat. A Nagynak pedig sikerült teljesítenünk a nagy álmát, alig várom, hogy láthassam az arcát, ahogy kibontja a dobozt majd. 

Na de térjünk vissza novemberre!

Míg októberben eléggé kötözködős voltam, a novembert inkább a lustaság hatotta át. 13 könyvet olvastam el, de az írással nagyon megcsúsztam. Lényegében 1 nap alatt hoztam össze az összes bejegyzést, amikor úgy éreztem már, hogy kezdenek a fejemre nőni. 

És ha már bejegyzés, november 5-én közzétételre került az oldalon az 1.000. könyvről szóló véleményem! Tudom, van aki ezalatt a 9 év alatt ennél több könyvet olvasott el, de számomra ez mégis hatalmas szám és mérföldkő. 1.000 könyv már egy könyvtárban is jó pár polcot megtölt. 💓

A Miért nem olvasunk több szépirodalmat? c. felmérést is ígértem, hogy összefoglalom a hónapban, hát ez se jött össze, de ami késik, nem múlik. Max addig is részt lehet venni benne, amíg innen oldalról nem tűnik el a képecske. Ígérem, hogy fogok jönni egy összefoglalóval, de szerencsére nagyon sokan részt vettetek benne (amit köszönök) és nem kis munka lesz összefésülni a válaszokat.

A Facebookon  a hónapban is szavazásra bocsátottam egy kérdést, méghozzá azt, hogy valamilyen kép vagy illusztráció formájában megmutassam-e, hogy épp mely könyv olvasását fejeztem be. Ennek a lényege csak annyi, hogy így nyomon fogjátok tudni követni, hogy mely könyvről fog hamarosan értékelés születni a blogon. A szavazók 93%-a az igenre voksolt 58 szavazatból, így jönni fogok ott ilyen képekkel, illusztrációkkal is. Ha valaki még nem követi az oldalt a Facebookon és érdekelné, hogy mely könyvekről fogok írni hamarosan, akkor ITT fel tudtok rá iratkozni. 

De nem árt követni szerintem a Twitter és az Instagram oldalamat sem. (Kicsit se volt nagyképűség ez most tőlem. Itt a reklám helye.) A Twitteren nem csak könyves dolgokról csiripelek, hanem arról ami épp eszembe jut, ami foglalkoztat. Ott kicsit többet tudhattok meg rólam, jobban ráláthattok arra, hogy épp min kattogok, stb. Kövessetek! 

Ami meg az Instát illeti, ott nyilván képeket osztok meg, de nem csak könyvekről. Szeretem megosztani épp mit főztem, sütöttem és láthatjátok, hogy a gyerekszoba dekorációra is rá vagyok kattanva. 😅

Igen, már megint több könyvet olvasok egyszerre. 😝 

Kezdtem a Hamupipőke, menj a búsba! c. könyvvel, ugyanis könyvtári példány, haladnom kellene vele. És haladok is, bár lassacskán. A tetőtérben tartom a gyerekszobáknál és ha a Kicsi épp nem igényel, akkor le szoktam ülni és folytatni az olvasását. Ez kb 2 oldalt jelent egy nap alatt. De azért haladok. 😂 

A második könyv aminek nekikezdtem az Egy koszorúslány naplója volt. Kölcsönkapott könyv és nagyon érdekesnek találtam a fülszövegét. Nem tudom még, hogy mi lesz vele. Említettem, hogy minden könyvnek csak 30 oldalnyi esélyt adok, még nem tartok a 30. oldalnál, de még nem is tudom, hogy mi lesz vele. Még adok pár oldal esélyt neki. 

A harmadik könyv az Életszikra lett. Egy időben faltam Picoult történeteit, mert mindig érdekes témákat dolgoz fel, de évek óta nem olvastam tőle. Végül egy blogbejegyzés keltette fel az érdeklődésemet. 

A Hitler fúriáinak egyből a Diana utolsó nyara olvasása után kezdtem neki. Érdekes, velős olvasmány, nem regény. 

A hónapban a 10 legolvasottabb bejegyzés közül csak egy volt régebbi, 9 novemberben lett közzétéve. A legnépszerűbb a T. M. Frazier: King-e volt, gondolom azért, mert sokan ugrottak rá a Vörös meg ilyen-olyan pöttyös Facebook csoportban. 5X annyian olvasták, mint más bejegyzésemet. Így kell látogatottságot növelni. 😅 

Látogatás tekintetében a TOP3 Magyarország, USA és Románia volt, de az Egyesült Arab Emírségből érkezett 120, Hongkongból pedig 66 látogatás az érdekesség kedvéért. 

Vicces keresőkifejezéssel nem tudok szolgálni, de szeretném felhívni a figyelmet arra: a blogon könyvekről szóló vélemények találhatóak, nem pedig letöltési lehetőségek. 

Nyereményjáték sorozatot is indítottam a hónapban, melynek az a lényege, hogy 13 könyv közül választhatott egyet az első nyertes. Az első kör a blog Facebook oldalán zajlott le, amiben majdnem 300-an vettetek részt, a nyertes pedig Dávid volt, aki az Elvetemülteket nyerte. A sorsolás részleteit megtaláljátok a Facebook oldalon! 

A nyereményjáték hamarosan folytatódik, a megmaradt 12 könyv közül választhat kettőt most majd a nyertes. Hamarosan jövök a részletekkel!

Egy év telt azóta, hogy olvashattam a trilógia második kötetét. Akkora függővéggel ért véget, hogy elképzelni se lehetett volna. Nagyon kíváncsian vártam, hogyan is fog folytatódni a történet.

Ha összességében nézem a trilógiát - ami ezzel a kötettel egész kerekké vált -, azt kell mondanom, hogy nem kimondottan pörgős történet. Lassú, néhol hosszabb, mint lennie kellett volna, de fordulatokban nem szűkölködik. 

Sylvain Neuvel elképzelése, hogy egy másik bolygó lakói egyszer hatalmas gigászi robotok maradványait rejtették el itt a Földön, már eleve érdekes és izgalmas kiindulópont. Mi célból? Mikor? Hogyan fog reagálni az emberiség erre a hatalmas erőre? Természetesen úgy, ahogy megjósolható. Kapzsi, hatalomra éhes módon. A robot lehetőséget ad arra, hogy egy nemzet tényleg a Világ Ura legyen.

Aztán a második kötetben hipp-hopp több ilyen robot bukkan fel a Földön az égből és emberek millióival végez. Vajon miért? Most ki fog törni egy hatalmas űrháború?

Aztán jön a harmadik kötet, az utolsó. Páran bent ragadnak Themiszben és hirtelen egy másik bolygón találják magukat, ahol 9 évet töltenek el, mire vissza tudnak jönni a Földre. Hogyan élték meg ezt a 9 évet? Milyen volt az a bolygó és a lakossága? Mi történik miután visszajöttek a Földre?

Izgalmas, fordulatos a harmadik kötet, de kicsit úgy érzem, hogy hosszabbra lett írva, mint lennie kellett volna. 

Izgalmas belegondolni, hogy 4-en, köztük egy 9 éves kislánnyal, hirtelen egy másik bolygón találják magukat. Ráadásul nem egy lakatlanon, hanem egy népessel. Már eleve találkozni az "űrlényekkel", amikor bizonyossá válik, hogy léteznek rajtunk kívül más értelmes (értelmesebb) ember-féle lények is ... nos már ez eleve ütős. És akkor ott van, hogy hogyan illeszkedtek be, mi történt velük ez idő alatt.

Aztán a menekülésük és az az időszak, amikor Themisszel visszatérnek a Földre. És minden kezdődik elölről. A harc a hatalomért, bi-bi-bi, most már nekem is van robotom, leigázlak, ha nem hajolsz meg ... nos, semmit se változott az emberiség 9 év alatt. Lényegében ugyanazt a kört futjuk le, mint az előző kötetekkel. Aki birtokolja a robotot, a Világ Ura akar lenne. És persze az űrlények megint közbe szólnak, egyszer csak megjelennek újra a Földön. 

Egyik szereplőt se éreztem közel magamhoz. Bíztam abban, hogy az Ébredő istenekben felbukkant Evat kedvelni fogom, de olyan kis hisztis p.csa lett, na jó, tini, megölik a szerelmét, értem én, de akkor is. Nyavajog, hogy az apja tönkretette az életét, aztán meg könyörög, hogy mentse már meg. Persze, nem különbözik más tini lányoktól, akik millió számra teszik meg ugyanezt, de akkor is kicsit kiakasztó volt. 

A cselekmény? Izgalmas, fordulatos volt, de vontatott is. Ráadásul úgy érzem, mintha a szerző ugyanazt a kört futotta volna még egyszer, csak némi változtatással.

Ugyanakkor elégedett vagyok a történet alakulásával és a végével. Igen, így volt jó, jó vége lett. A kérdés az, hogy tanult-e belőle hosszabb távon vajon az emberiség?

A borítóra muszáj kitérnem, mert nagyon jól sikerült és nagyon jól mutatja, hogy miről is fog szólni a befejező rész. Ahogy áll ott egymással szemben a női és a férfi robot, köztük pedig a hegycsúcson egy alak. Nos igen.

Ami fölött szintén nem lehet elsiklani az az, hogy rengeteg a szerkesztési hiba a könyvben. Egészen pontosan szóközök lettek elfelejtve és nagyon sok szó egyben lett írva. NAGYON SOK! Ez nem kicsit zavaró és fájdalmas, mert eléggé hanyag, nem törődöm érzetet keltett bennem. Túl sok volt ahhoz, amit el tudtam volna fogadni és rántani egyet a vállamon. Ha ezt kellene külön értékelnem, bizony egy csillag lenne. 

Miután befejeztem a Gyönyörű nyár olvasását (írok majd erről is hamarosan), vágytam egy olyan mai ifjúsági regényre, mely tényleg ifjúsági. Nincsen benne eltúlozva a korosztály és a szereplők tényleg azt teszik, amit a tizenéveseknek tenniük kellene. Lágyságra, varázslatra, frissességre vágytam. És amikor elolvastam a Beépített hercegnő fülszövegét úgy éreztem, hogy ez a könyv ilyen lehet. 

Nagyon nehéz a mai YA könyvek között olyat találni, amit bátran mernék egy fiatal tizenéves olvasó kezébe adni. Azért mert úgy érzem, hogy a legtöbb ilyen történetben a fiatal tizenévesek úgy viselkednek, mintha bőven a húszas éveikben járnának. Ezt pedig én nem szeretem. 

Azt vallom, hogy mindennek megvan a maga ideje. Egy 14-15 éves lánynak még a rózsaszín álomról kellene olvasnia. Hogy eljön majd érte a szőke herceg, hogy olyan szerelem vár rá, mint a mesékben. Nem pedig csalódásokról, árulásról, szexről esetleg és minden olyanról, amivel a korosztályának még nem kellene megismerkednie.

A Beépített hercegnő viszont egy olyan történet, amit bátran tudok ajánlani a fiatal tizenéves olvasóknak. Megvan benne a mese, a varázslat és bár a főszereplők itt is kicsit koravének, de legalább nem a szexualitásukban ütközik ez ki.

Lottie 14 éves és ebben a kötetben kezdi a tanulmányait a híres és elit Rosewood Hall bentlakásos iskolában ösztöndíjasként. A hátterét egyenlőre homály fedi, annyit tud meg csak róla az olvasó, hogy az édesanyja elhunyt és nemzedékek óta kötődnek ehhez az intézményhez. Az édesapjáról csak sejteni lehet, hogy mi történt vele. Szóval a lány nem az elithez tartozik, de kivételes módon (bár nagyon okos) felvételt nyer ebbe az elit intézetbe, ahol örökösök, iparmágnások, leendő trónörökösök, gazdagok csemetéi járnak. Vajon miért?

Aztán ott van Ellie, aki a Maradova trónörököse. Míg Lotti tipikus hercegnő-féle, lágy, kedves, csendes, addig Ellie vadóc, hangos, agresszív. Egyáltalán nem olyan, mint amilyennek lennie kellene egy leendő uralkodónak. A lány kiharcolja, hogy a Rosewoodba járhasson, de még az igazgató előtt se fedik fel a valódi kilétét. Vajon tényleg nem tudja? A két lány szobatárs lesz, majd meglepő módon elindul a pletyka az iskolában: Lottie a trónörökös. Ezzel pedig veszélybe kerül az élete.

A cselekmény nagyon kis könnyed, kb. a könyv felét hipp-hopp befaltam. Amikor viszont képbe került az egész testőrséges mizéria, eszembe jutott, hogy 14 évesekről van szó, az egész kicsit fura és elképzelhetetlen még akkor is, ha filmekben és könyvekben minden elképzelhető. Innentől kezdve kicsit lassabban csúszott a történet, de ez biztos a korom miatt van. Ha fiatal tizenéves lennék, ezt a fordulatot nagyon izgalmasnak találtam volna, ebben biztos vagyok.

Kicsit olyan érzésem volt, mintha egy átírt Harry Pottert és Vámpírakadémiát olvastam volna. Persze itt nincs szó varázslatról, meg vámpírokról, de a felépítésben itt-ott mégis érezhető a két könyv hatása. 

Itt van először is a bentlakásos iskola, aminek a neve szintén R betűvel (Rosewood-Roxfort) kezdődik. Aztán van D betűs professzorunk, akinek a szobájának a felépítése eléggé hajaz Dumbledoréra. Itt is a tanulók egyfajta csapatokra oszlanak és megvan a titok is benne.

Ami meg a Vámpírakadémiát illeti, ott Rose volt Lissa testőre, aki a mora (Mora-Maradova) uralkodó család örököse volt. És bár a romantikus szál itt nem egy mentorral jön létre, hanem egy Partizánnal, de akkor is nagy a hasonlóság.

Van a történetben nagyon enyhén szerelem is, amit egyenlőre ebben a kötetben nem tudok hová tenni, ugyanis nem tudom, hogy az illető kinek az érzelmeit is viszonozza. Nyilván ez a folytatásokban ki fog derülni, kellene ennek a tisztázásához még pár információ Ellie múltjából.

Szóval összességében a cselekmény gördülékeny, kellemes, olvasmányos, de a könyv második felében kicsit koravénekre sikeredtek a főszereplők, ugyanakkor a mai Világban úgy érzem, hogy erre van igény és ezt Connie Glynn megadta. Amúgy úgy kezdtem neki a könyv olvasásának, hogy fogalmam sem volt, hogy ki is az írónő (ha miden igaz, egy elég népszerű youtuber. Már eleve ez a fogalom is sejteti, hogy halad a korral rendesen ez a rózsaszín hajú lány.).

Ami pedig a szereplőket illeti. Megkedveltem mind a kettőjüket, de a szívem mélyén nagyon vágyom arra, hogy a folytatásban kiderüljön, hogy Lottie ereiben királyi vér csörgedezik. 

Úgy érzem, hogy ezt a könyvet bátran a fiatal tizenévesek kezébe lehet nyomni.

Amikor én voltam ennyi idős és nem épp az akkori korosztály szépirodalmát faltam, mielőtt belekezdtem egy új könyvbe, évekig az anyukám elolvasta a fülszövegét, beleolvasott, ha ő esetleg nem olvasta. És csak miután rábólintott, akkor kezdhettem el olvasni. Persze a mai tizenévesek teljesen mások, mint én voltam 10-12 éve, de a Beépített hercegnő olyan történet, amit bátran a kezébe adnék a 13-14 éves lányomnak. 

Olvasmányos, izgalmas, mesés, varázslatos. Kicsit olyan, mint a vattacukor. Rózsaszín, édes, aztán történik valami ezzel a vattacukorral és minden felpörög benne. Legalábbis egy 13-14 éves biztos így érezne. Nagyon kellemes olvasmány lehet ennek a korosztálynak!

A borító pedig mesés!

Mi az a moly TOP10?: Elhatároztam, elkezdem vezetni hónapról-hónapra, hogy a molyon mely 10 könyv volt a legolvasottabb. Biztos érdekes lesz majd visszanézni a polcokat alkalomadtán, hogy mely könyvek voltak itthon a legnépszerűbbek.

Khm. Khm. ... Nos hát igen. .... Ez a könyv, ez a könyv ... egy f.s. 

Mélységesen meg vagyok döbbenve az értékelésein a molyon. Mindig azt hangoztatom, hogy minden ember más, mindenkinek más könyv nyeri el a tetszését, nem tetszhet minden könyv egyformán mindenkinek, de most tényleg értetlenül nézek magam elé. Van amikor annak ellenére, hogy nem tetszett egy könyv, megértem a pozitív értékeléseket. De van, amikor nem értem. És így van most ez ezzel a könyvvel kapcsolatban is.

Ha olvasom, hogy hű de romantikus volt King és Doe kapcsolata, King micsoda egy pasi és wááá milyen vége lett ... háááát. ....

De nézzük akkor részletesebben.

Másodjára sikerült elolvasnom, első nekifutásra abbahagytam. Nagyon nem jött be King viselkedése és Doe szerencsétlenkedése sem. DE mégis adtam neki egy esélyt, mert sokan jól értékelték a molyon, akiknek adni szoktam a véleményükre. Úgy voltam vele, hogy lehet olyan lesz, mint az Alapos kétely. Azt is majdnem abbahagytam, aztán a végén meg befaltam. Hátha a King is ilyen, mondogattam magamnak. Lassan indul, de aztán befalom. ... Nos, nem faltam be.

King gyilkosság miatt 3 évet ült börtönben. Igen, már ez se piskóta, ha valaki gyilkosságért 3 évet kap. Jelzi, hogy a pasi börtönön kívül se piskóta. Szóval kiengedt, a haverjai pedig bulit rendeznek neki.

Ezen a bulin jelenik meg Doe, hogy áruba bocsássa a testét (milyen szépen fogalmaztam). De nem igazán a pénzért, hanem azért, mert a lány éhezik és védelemre szorul. Egy balesetből kifolyólag teljesen elvesztette az emlékezetét. Nem tudja, hogy kicsoda, honnan jött, hány éves, hogy szűz-e egyáltalán, semmit. És bár végig nyavajog a sztoriban, hogy ő nem feküdhet le Kinggel, mert mi van, ha a lány (ahogy hívja magát) szűz még. Ennek ellenére azért megy el a buliba, hogy valakit felszedjen és akkor még nem zavarta, hogy mi van, ha a lány szűz.

Szóval a bulin akadnak egymásba és Kinget azonnal megfogja Doe kislányossága (azért a sztori végén lehidaltam, hány éves is a csaj). Aztán úgy adódik, hogy a csaj Kinggel marad. Húzzák egymás agyát, aztán a történet vége felé végre összegyűrik a lepedőt, majd próbál krimisre váltani az írónő és elég furán lezárja a sztorit. Nem kicsit megdöbbentem, aztán rájöttem, hogy lesz folytatása, mert miért is ne. 

Azon már csak felvihogtam, amikor láttam a molyon, hogy ez a könyv jelenleg a 81. legjobb KRIMI. Oda ne b.ssz! Kb annyira krimis, mint a Hófehérke!

Na de térjünk vissza a sztorira!

Utáltam King karakterét. Van egy nagydarab, börtönviselt, kivarrt állat, akinek a farmerjában folyamatosan áll az a bizonyos. És bár eddig csak használta a nőket, most tisztelje érte az olvasó, hogy ő kivárja, amíg Doe azt mondja, hogy le akar vele feküdni. Bakker, nagyon gáz! Ez a pasi egy nulla. Próbált az írónő egy kis érzelmet csempészni belé, a vége felé kiderül, hogy a gyilkosság milyen gyilkosság volt és milyen kis titka van, de wáááááá. Nulla az egész.

Aztán ott van Doe. Ó b.sszus. Sajnálnom kéne szegény pici csajszit, aki nem emlékszik semmire, éhezik, ezért áruba is bocsátaná magát, de nem megy. Utálom amikor egy női szereplőt, minden szart eltűr, mert odáig van egy pasiért! Miért kell így megalázkodni? Miért kell elviselni minden szart? Miért nincs bennük egy kis gerinc és ha vérzik is a szív, odabaszni egyet, aztán tovább állni? Nem picsogni és rinyálni. Nem volt szimpatikus a csaj.

A cselekmény? Próbálkozott az írónő ezt elismerem, de nekem ez nem jött össze.

Ami a legelképzelhetetlenebb, hogy a sztori végén kiderül: a csaj egy szenátor lánya! Értitek, egy SZENÁTORÉ! És senki se keresi, nincsenek vele tele a hírek, holott az ilyenekre ráröppennek a keselyűk. Még a szülők se keresik, úgy vannak vele, hogy csak megszökött, mert ez tőle természetes. Király szülők! 

A sztori vége? Nem mondom, hogy nem hidaltam le, de mindez kevés ahhoz, hogy esélyt adjak a folytatásnak. Még akkor sem, ha gondolom sok minden kiderül Doe életéről az amnéziája előttről.

Nagyon gyenguska a King. Senkinek se ajánlanám jó szívvel. Még azoknak sem, akik kedvelik az erotikus irodalmat. Van ennél jobb is!