 |
| Forrás |
Jók és Rosszak iskolája #2
Imádtam a Jók és Rosszak iskolája első részét, Soman Chainani zseniális történetet hozott össze, melyben most se csalódtam. Nehéz megfogalmazni, hogy konkrétan mi is tudott ennyire megfogni a második kötetben, mert hát mégis csak egy meséről van szó, ami nem épp az én 30akárhány éves fejemnek szól, de egyszerűen alig tudtam letenni, faltam. Olyan varázsa van, annyira tetszik a világkép, a felépítés, hogy teljesen úgy éreztem magam az olvasása során, mint a Harry Potter köteteknél. Korom és a műfaj ide vagy oda, imádtam!
Sophie és Agatha az első rész végén visszajut Gavaldonba. Ezt szerették volna, ez volt a vágyuk. Otthon hősként kezelik őket, interjúkat adnak, dedikálnak, színdarabot készítenek, de ahogy lenni szokott minden csoda három napig tart és fogyni kezd a népszerűségük. Főleg, hogy furcsa támadások történnek a faluban és mindezekért a lányokat hibáztatják.
Aztán úgy alakul, hogy Sophie megint bajba kerül -mint ahogy az első részben is-, Agatha pedig a segítségére siet és hopp, megint a Jók és Rosszak iskolájában találják magukat, csak hogy semmi se olyan, mint amilyen volt.
Azzal, hogy Agatha Sophiet választotta Tedros helyett, átírta a szabályokat. A Jók és Rosszak iskolájából Lányok és Fiúk iskolája lett, akik ellenségekké váltak. A lányok rájöttek arra, hogy nincs szükségük hercegekre, mert erősek és egyedül is megállnak a lábukon, így a hercegek értelmüket vesztették.
"Hófehérke ököllel törte össze üvegkoporsólyát, Piroska elvágta a farkas torkát, Csipkerózsika felgyújtotta a guzsalyát… A bátor hercegek, a férfiak, akik a segítségükre siettek, akik megmentették az életüket… eltűntek."
A Lányok iskolájában ráadásul felbukkan egy új dékán is, akinek titokzatos múltja van és félelemben tartja a tanárokat.
Agatha felismeri, hogy a változások nem jók, cselekedniük kell és egy dolgot tehetnek csak, meg kell csókolnia Tedrost. Igen ám, de Sophie nagyon jól érzi magát az iskolában, mert újra ő a sztár. Aztán Agatha egy jelet lát, mely miatt arra gyanakszik, hogy Sophie elkezd újra boszorkánnyá válni, így még sürgetőbbé válik, hogy eljusson Tedroshoz, ami nem is olyan könnyű. Amikor pedig sikerül neki, minden balul sül el.
Újra egy Mesetlon veszi kezdetét, de most nagy a tét. Ha a lányok győznek, a fiúk a rabszolgáik lesznek. Ha a fiúk, akkor kiadják a lányok Sophiet és Agathat, akiket megölnek. A tét komoly és nagyon véres.
Vajon kik fognak győzni?
"– Miért nem kaphatja meg egy lány mindkettőt? – kérdezte Sophie halkan. Az ágykeretben tükröződő fiúarcát nézte. – Miért nem kaphatja meg hercege szerelmét és barátnője szeretetét egyszerre?
– Azért, mert felnőttük, Filip – sóhajtott Tedros. – Amikor az ember nagyon fiatal, hajlamos azt hinni, hogy a legjobb barát, a legjobb barátnő a minden. De ha megtaláljuk igaz szerelmünket… ez megváltozik. A barátság azután már nem lehet olyan, mint volt. Mert akármennyire is igyekszünk mindkettőt megtartani, csak egyhez lehetünk hűségesek."
 |
Eredeti címe: A World Without Princes (2014.)
Kiadta: Twister Media (2016.)
Oldalszám: 542
Forrás: kiadó
Értékelésem:
 |
Alapjáraton a történet cselekményszála túl sok újdonságot nem nyújt, lényegében ugyanúgy épül fel a történet: a lányok furcsa körülmények között a "túl oldalra" kerülnek, bemutatják az iskolákat, kétségek/szerelem, Mesetlon és a "happy end", ami ebben a részben is megdöbbentő végeredménnyel zárult. Egy kicsi Harry Potter fíling, egy kis Éhezők Viadala, innen is-onnan is elemek, de mindeközben a szerző mégis valami újat és egyedit alkotott.
Fura, mert az első részben Sophie nagyon nem volt a szívem csücske, de most a történet végére nagyon megsajnáltam.
Kíváncsian várom a folytatást. ;o)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése