Follow Us @nikikonyvesem

2016. március 15., kedd

Sara Raasch: Hó, mint hamu

Forrás

Hó, mint hamu #1


Olyan sok pozitív értékelést olvastam, hallottam a könyvről, hogy egyszerűen nem tudtam elsiklani felettük, olvasnom kellett a könyvet és kész. Megbántam-e, hogy hagytam magamat újra befolyásolni? Egyáltalán nem. Szerettem olvasni a Hó, mint hamut, hagytam, hogy elvarázsoljon.

Igazából már az első oldalon megnyert magának az írónő, amikor a rövid ajánlóját olvashattam. Láttam magam előtt egy tizenkét éves kislányt, aki írja ezt a történetet, ábrándozik arról, hogy egyszer kiforrja önmagát, nyomtatásban is láthatja majd és sokaknak tetszeni fog. Láttam magam előtt ezt a fiatal lányt, tele reménnyel és félelemmel. Majd csak fogtam a könyvet és arra gondoltam, hogy valakinek a valóra vált álmát tartom a kezemben. Egy gyerekét. És innentől kezdve lehetetlen volt nem szeretnem.

Primoria két féle királyságra oszlik. A Ritmus és az Évszak királyságokra, melyek 4-4 birodalomból állnak. Ami számunkra jelenleg fontos, az az Évszak királyságok: Nyárföld, Őszföld, Télország és Tavaszföld. Az adott országokban a nevükből adódó évszak van állandóan, valamint a lakosok is másképp néznek ki, mint a többi országban. (A Ritmus királyságokban pedig körforgás van, változnak az évszakok.)
Primoria minden királyságának megvan a maga mágiasztere, mellyel képesek a varázslatra.
Eredeti címe: Snow Like Ashes (2014.)
Kiadta: Twister Media (2015.)
Oldalszám: 496
Forrás: kiadó
Értékelésem: 
És akkor térjünk ki a mi legfontosabb birodalmunkra, Télországra, mely nővonalú. (Vagyis a megszokottól eltérően nem férfi uralkodik a trónon, hanem nő és a trónörökösnek is nőnek kellene lennie.) Történt, hogy 16 évvel ezelőtt Tavaszföld elfoglalta Télországot. 25-en tudtak csak elmenekülni, a többieket rabigába hajtotta Tavaszföld uralkodója. Mára már csak 8 menekült maradt, akik folyamatosan ingáznak, próbálnak elbújni, ugyanakkor próbálják visszaszerezni a kettétört medaliont, hogy újra tudják egyesíteni királyságukat. Viszont van egy kis "bökkenő". A trónörököst is sikerült kimenekíteni amikor elmenekültek, aki bizony nem nő, hanem férfi és így varázserővel nem rendelkezik.
És akkor most jöjjön a főszereplőnk, Meira. Őt is kimenekítették épp úgy csecsemőként, mint a trónörököst. Együtt nőttek fel, harcolni tanítják őket, de igazi bevetésekre valamiért nem küldik a lányt. Mindeközben Meira szerelmes a trónörökösbe holott tudja, hogy ez a szerelem halott ügy. 
Aztán egy napon minden megváltozik. A menekültek tudomására jut, hogy hol van a medalion egyik fele. Mivel a trónörökös váratlanul lesérül, így nem tudnak mást tenni, mint Meirat küldeni a megszerzésére. A fiatal lány pedig meg is szerzi, de ezzel egy lavina indul el. Tavaszföld tudomást szerez arról, hogy a menekültek hol húzták meg magukat, így újra menekülniük kell. A menekültek pedig arra kényszerülnek, hogy alkut kössenek egy Ritmus királyságbeli birodalommal. De hiába az alku, Meiraék nincsenek biztonságban, sőt.

Hazaszeretet, bátorság, kitartás, szerelem, árulás, titkok, mindez jellemzi a történetet. És a vége felé jön a hatalmas csattanó, amire a legtöbb olvasó a szíve mélyén tán a történet első oldalaitól kezdve vágyik. Én legalábbis nagyon számítottam arra, hogy minden úgy fog alakulni, ahogy végül alakult. ;o)

"Angra hallja őket, ebben egészen biztos vagyok. Érzi, hogy valami megváltozott a levegőben. Abril munkatáborában úgy terjed az öröm, mint a hófergeteg. Arcomon újra szélesre húzódik a mosoly.
Hamarosan megtudja, hogy a hóvihar velem kezdődött."

A történet egyszerű, túl sok különlegesség, egyediség nincs benne (kivéve tán a nőközpontúságot, ami annyira nem elterjedt a történetekben és ez egy üde színfolt), de Sara Raasch stílusa annyival magával sodort, hogy nagyon szerettem olvasni ezt a történetet. 
A Hó, mint hamu olyan, mint a Gyűrűk ura (csak nincsenek orkok, tündérek és társaik) és tinikorom egyik népszerű sorozatának, a Xéna: A harcos hercegnő keveréke.

  • Különösen tetszett, hogy Télország halott királynője folyamatosan megjelent Meira álmaiban, így csempészve a történetbe egy kis titokzatosságot. 
  • Kedveltem a szereplőket, bár azt hangsúlyoznom kell, hogy szerintem Meira kivételével mindegyik kevésbé van felépítve és kidolgozva. 
  • A szerelem pedig? Természetesen könnyed, ártatlan, bájos, bár a szerelmi háromszög annyira nem nyerte el a tetszésemet és kicsit feleslegesnek is tartom.
  • Harc? Van benne bőven, de azért nem átesve a ló túloldalára.
Érdekel-e a folytatása? Mindenképp! És mindenképp csak ajánlani tudom a figyelmetekbe is. ;o) A kiadótól ez volt a második olvasott könyvem és az eddigiek alapján csak pozitívan tudok nyilatkozni a Twister Mediaról. Érdemes lesz jobban odafigyelni rájuk.

Nincsenek megjegyzések: