Renée Knight: Cáfolat

Forrás

Már akkor nagyon felkeltette a könyv az érdeklődésemet, amikor még csak a várható megjelenések közt volt. Egy titokzatos könyv, ami felbolygatja a főszereplő nő életét. A borítón olvasható alaphangulatot megadó felirat, vörössel áthúzva "Bármilyen hasonlóság élőkkel és holtakkal csak a véletlen műve", meg a gyerek, aki a kezében plüssmackót tart. Mi lehet a titok? Miről szól a történetben szereplő könyv? Egyszerűen tudni akartam. És persze az sem hagyott hidegen, hogy a Holtodiglan és A lány a vonaton méltó utódjának tartották. Az utóbbi olvasásakor megtanultam, hogy nagyon vigyázni kell az ilyen összehasonlításokkal, mert bizony nagyon nem vehette fel a versenyt A lány a vonaton a Holtodiglannal, tán ez is rátett egy lapáttal arra, hogy a trió harmadik tagját is olvasni szerettem volna.

Catherine Ravenscroft elismert dokumentumfilm rendező, akit elég "kényes" témák foglalkoztatnak. Mivel a fia már felnőtt, ezért a férjével egy kisebb házba költöznek. A költözködés során váratlanul egy titokzatos könyvet talál az ágya mellett. Nem ismerős neki, nem tudja hogy került oda, de beleolvas, majd megdöbbenve veszi észre, hogy a könyv róla szól és rettegni kezd.
Történt vele valami a múltban, amikor a fia még kicsi volt. Majdnem elveszítette, de a körülményekről mélyen hallgatott a férje előtt.

"A titok titokban tartása szinte túlnőtt a titkon."

Most viszont itt van ez a könyv és Catherine úgy érzi, hogy a múlt feltámadt. Ki írta és mi célból? Biztos minden úgy történt, ahogy le van írva benne?

A történet két szálon fut. Az egyik főszereplőnk Catherine, a másik viszont egy idős férfi, aki évekkel ezelőtt elveszítette a fiát, akinek köze volt a nőhöz. Remélem nem árulok el nagy titkot, de a könyvet ő adta ki. Bosszút szeretne állni.

"Lenyűgöző, mennyi erőt ad az embernek a düh."

Eredeti címe: Disclaimer (2015.)

Kiadta: GABO (2016.)

Oldalszám: 324

Forrás: kiadó

Értékelésem:

Miközben olvastam a történetet végig ott motoszkált bennem, hogy túl egyszerű lenne, ha tényleg minden úgy történt volna, ahogy szerepel a könyvben. Valahol kell lennie egy csavarnak, egy fordulatnak, amihez eljutva az olvasó megkapja a pofonját. Ez meg is történt. 
Könnyű megoldás elfogadni, hogy minden úgy történt Catherinenel a múltban, ahogy a történt, de egy olvasó se essen ebbe a csapdába olvasva a Cáfolatot. Sejteni nem lehet a valós megoldást, amivel a szerző előrukkol majd, mert tényleg mesterien félre tudja vezetni az olvasót, de tartsa mindenki szem előtt, hogy az éremnek mindig két oldala van.

Tetszett a Cáfolat, maximálisan lekötött. Különösebben egyik szereplő se fogott meg, de szerintem ebben a műfajban ezt nálam nem is egyszerű elérni. Hisz nem a szereplők karakterei a fontosak, hanem maga a cselekmény és a történtek, azt pedig Knight mesterien összehozta. Lassanként csepegtette az információkat, így végig feszültségben tartott. A múlt kirakókból állt össze. Mindig kaptam egy-egy kis szeletet, szépen elkezdtem összerakni, majd amikor a végénél tartottam majdnem, akkor derült ki, hogy rosszul raktam össze, kezdhettem elölről. 

És hogy ténylegesen méltó utódja-e a Cáfolat a Holtodiglannak és A lány a vonatonnak? Nos először is: A lány a vonaton nem méltó utódja a Holtodiglannak. A Cáfolat? Az már igen! Nem olyan durva, sokkoló, de méltó utódja a könnyebb verzióban. Csak ajánlani tudom a figyelmetekbe.