Gárdos Péter: Hajnali láz

Forrás

Egy valami biztos már a bejegyzésem írása elején: nem lesz könnyű írnom erről a könyvről. Annyi érzelem kavarog bennem még így napokkal később is, hogy befejeztem!

Holokauszt. Sok történet próbálta feldolgozni a történteket. De kevesebb olyat olvastam, ami arról szólt ami utána következett. A túlélés, a feldolgozás, az elfogadás. Az élet.
Gárdos Péter könyve erről szól. Az életről.

Meg lehet-e egy gyermeknek fogalmazni a szülei megismerkedésének a történetét? Át tudja-e adni a szerelmet, a bizakodást, a reményt? És mi van akkor, ha a szülők borzalmakat éltek át és a borzalmak után találtak egymásra, egymásba kapaszkodva és túlélni a múltat? Mert nem elég túlélni a jelent. Nem elég akkor küzdeni. A jövőben ott a múlt fájdalma, amit egyszerűen nem lehet eltemetni és azzal kell élni.

Kiadta: Libri (2010.)

Oldalszám: 282

Forrás: saját

Értékelésem:

Gárdos Péter szülei a másodig világháború után találkoztak, amikor mind a ketten Svédországban gyógyultak. Őszinte legyek? Fogalmam se volt arról, hogy hogyan kerültek Svédországba, miért gyógyultak ott és hány magyar élt ott ugyanebből az okból kifolyólag. Nem tudtam arról, hogy Svédország háborús túlélőket fogadott be és próbálta meggyógyítani őket.

Az édesapa -Miklós- haldoklik. Az orvosa fél évet ad neki. Mit tesz erre a hírre egy fiatal, huszonéves férfi, aki már megjárta a poklot? Próbál feleséget találni magának. De hogyan, amikor kórházban van, férfi betegekkel körülvéve, messze a hazájától? Hát megszerez egy listát olyan magyar hajadonok neveivel, akik szintén Svédországban gyógyulnak. 117 név. 117 levél. És ezek közül egy valaki fogja meg, Lili.
A fiatalok levelezni kezdenek, szép lassan szerelem bontakozik ki közöttük. Majd Miklós engedélyt kér és elutazik meglátogatni a fiatal lányt. Hogy elbúcsúzzon. ...

Nagyon megható valós történet a Hajnali láz. Egyszerűen nem találok szavakat. Annyi erő, kitartás, élni akarás van benne, hogy az egyszerűen hihetetlen. Miklós küzd. Nem érdekli a halálos ítélet, élni akar. Küzd. Miközben tán az olvasó is lemond róla. Én legalábbis így tettem. Feladtam helyette.

"Annyi borzalmat éltem át. Olyan sokszor feladtam. De élek. Vagyok."

A Hajnali láz maga a remény. A remény, hogy holnap jobb lesz. De addig küzdeni kell. 
Remény, hogy minden helyzetből van kiút. Még akkor is, amikor más már ebben nem hisz. Csak egy valami a fontos: hogy mi magunk miben hiszünk. Amíg mi küzdünk, addig kitartunk és élni fogunk.
Kihagyhatatlan könyv, ne feledkezzetek el róla!