Follow Us @nikikonyvesem

2014. január 13., hétfő

Rebecca Donovan: Elakadó lélegzet

Csak lélegezz! trilógia #1

Ha azt olvassátok, vagy halljátok valahol, hogy "családon belüli erőszak", mi fut át bennetek azonnal? Bennem az, hogy egyre több ilyen szörnyűség kerül napvilágra. Nem tudom, hogy évtizedekkel ezelőtt is ilyen brutális mértékeket öltött-e, mint manapság, de úgy gondolom, hogy mindig is volt -induljunk ki abból a régi eszméből, hogy "az asszony verve jó, a férfi az úr a háznál"-, pusztán csak nehezebben derült ki. Ugyanakkor sokkoló, amikor nem telik el egy hét úgy, hogy ne olvasnék, nem hallanék valamely híradásban arról, hogy kit öltek meg, kit vertek agyon, hogyan bántalmaztak gyerekeket, hogy lelőtte a saját gyerekét, megerőszakolta a saját gyerekét ... és ilyenkor csak döbbenten ülök, hogy hol is élünk?

Az Elakadó lélegzet a családon belüli erőszakról szól. Maga a történet hangvétele könnyed, és próbálta az írónő a komoly témát "hétköznapi" lepelbe burkolni, de persze ez semmit se változtatott a tényeken, pusztán csak a fiatalabb olvasóknak így tán jobban megemészthetőbb.

Emmat a nagybátyja és annak a felesége neveli. A tizenéves lányt, valaki rendszeresen, nagyon durván bántalmazza, de Emma hallgat. Takargatja a sérüléseit, összeszorítja a fogait, és csak a remény tartja életben, hogy 600akárhány nap múlva főiskolára/egyetemre mehet, és akkor mindennek vége, elkezdődhet az élete. A továbbtanulás az egyetlen lehetősége. Az iskolában mindent belead a tanulásba, sportol, külön foglalkozásokra jár, mindent megtesz, csak elkerülhessen otthonról. 
A legjobb barátnője, Sara az egyetlen, aki tudja, hogy mi történik Emmaval a zárt ajtók mögött. De hallgat, mert Emma erre kérte.
Aztán feltűnik a színen az első szerelem, ami mindent elsöpör. Emma nem érzi a veszélyt, csak át akarja adni magát az érzésnek, a boldogságnak, de ezzel csak még gyorsabban halad a vég felé. ...

Nem tudok erről a könyvről hosszan írni, mert lélegzetelállító. Többször azon kaptam magamat az olvasása során, hogy elakad a döbbenettől a lélegzetem. Gombóc nőtt a torkomban, a szívem táján a tehetetlenségtől és a tudattól, hogy a családon belüli erőszak nem mese, hanem a brutális valóság.
Nem írhatom azt, hogy egyetértettem a hallgatással, hogy tűrtem volna, de mégis megértettem Emma hallgatását.
És miközben átolvastam a fenti sorokat, beillesztettem a borító képét, újra pillanatokig csak bámultam a képet. Annyira találó. Kívülről egy szép ajtó, de fogalmunk sincs, hogy mi történik mögötte. ... És mennyi, és mennyi ajtó van a Világon. ...

A bejegyzés először a Könyvfalók blogon jelent meg!
___________________
Eredeti címe: Reason to Breathe (2013.)
Kiadta: Maxim Könyvkiadó (2013.)
Oldalszám: 492
Sorozat: Csak lélegezz! trilógia #1
Ára: 2999
Forrás: Könyvfalók blogon keresztül, a kiadó
Értékelésem:


illusztráció:
kép

8 megjegyzés:

mayertimi írta...

Miután elolvastam órákig nem tudtam elaludni. Úgy szorongtam, mint egy gyerek :-( Szörnyűséges ... és fel sem foghatom, hogy képes egy anya így utálni egy gyereket (még akkor is, ha nem az ő gyereke). Akkor is emberből van, vannak saját gyerekei, szereti a férjét, fontos számára, hogyan ítélik meg a környezetében. Akkor meg? Én imádtam a könyvet, nagyon várom a folytatást ...

Niki írta...

@mayertimi: Ezt én se birom felfogni. Hétvégén néztem anyummal a Híradót, és pont akkor kapcsoltunk oda, amikor arról volt szó, hogy halálra vertek egy 2 éves kislányt. ... Nem birom felfogni, egyszerűen nem értem. :o(

mayertimi írta...

Én a lányomtól hallottam.
Képzeld, vasárnap mentünk kocsival a nagymamáékhoz, és az 5,5 éves Blankám közli, hogy anya képzeld el apával hallgattuk a rádiót amikor mentünk oviba és meghalt egy 2 éves kisbaba. Én meg kérdezem a férjem, hogy mi történt? és ő mondta, hogy a szülők agyonverték a gyereket. (valószínűleg felkavarta a gyerekemet is, ha így megjegyezte!)
Úristen egy 2 éves kisbabát, áááááá nem tudom felfogni. Egy normálisan gondolkodó ember ezt nem érti. Mit élhetett át az a pici baba élete rövidke élete során? Mit vétett? mert sírt? :-(((

Niki írta...

@mayertimi: Normális ember, ezt szerintem lehetetlen, hogy felfogja. Nálunk érthető módon, az utóbbi napokban egyre jobban foglalkoztatja a "halál" témája a Gyerkőcömet, jön a kis kérdéseivel, és néha piszok nehéz úgy válaszolni, hogy egyszerű is legyen, meg is értse, de igaz is legyen.

mayertimi írta...

Blanka még nem volt 4 éves mikor először hallott a halálról. Amikor nevelő anyum apukája 'elment', Blanka nagyon sokat beszélt róla. Mi azt mondtuk, hogy beteg volt és örökre elaludt és már az égben lakik az angyaloknál.

Niki írta...

@mayertimi: A halál fogalmával szembesülni, mindig nagyon nehéz. Nyilván, ebben a korban könnyebben felejtenek, ugyanakkor ijesztőbb is lehet nekik az egész, mint idősebb fejjel. :o(

mayertimi írta...

Az én anyukám 32 éves korában halt meg, én 6 éves voltam. Mindig elszörnyülködik ezen mindenki, hogy úristen, Te szegény, milyen rossz lehet neked ... stb. Persze nagyon rossz, néha úgy érzem kimaradt egy csomó minden az életemből ... szavakba önteni nem tudom, hogy mi ... csak így érzem. Viszont gyerek fejjel nem értettem ebből semmit, csak azt, hogy volt és már nincs. 21 éves voltam amikor meghalt a nagymamám, azt sokkal rosszabbul viseltem ... ahogy öregszünk ez rosszabb, ezzel egyet kell értenem. :-(

Niki írta...

@mayertimi: :o( Sajnálom, és azt hiszem értem. :o(