Ez volt az idei évben az első olvasmányom, így ezzel a bejegyzéssel megkezdem, a ténylegesen 2014-es olvasmányok bejegyzéseit!
Amikor elveszítünk valakit, akkor jobban be tudjuk, vagy jobban be akarjuk fogadni a spirituális dolgokat. Ezt tapasztaltam már életem során, most újra eljött az ideje annak, hogy kapaszkodni akartam valamibe. Igazából mindegy, hogy mi, csak adjon megnyugvást, hogy akit elveszítettem, jó helyen van.
Ez a könyv teljesen véletlenül akadt az utamba, és jelként fogtam fel, hogy olvassam el. Nem írom azt, hogy világmegváltó volt az elolvasása, azt sem, hogy okosabb lettem, vagy épp nyugodtabb. Számomra a címe ezerszer megnyugtatóbb, mint amit a könyvben olvastam, mert a leírtakat néhol eléggé untam, másra számítottam.
Több olyan könyvet olvastam már, amikben halálon túli tapasztalatokról meséltek. Olvastam megcáfoló cikkeket is, hogy ezeket a képeket csak az agy csinálja. Dr. Eben Alexander történetében az az érdekes, hogy elviekben az agya nem tudott volna képeket kivetíteni. Persze itt is vannak megcáfoló kérdések (Mi bizonyítja, hogy az időt jól érzékelte? Mi van akkor, ha a képeket igazából még akkor tapasztalta, amikor az agya még képes lett volna ezeket kivetíteni, egyszerűen csak ő érezte úgy, hogy az utazása egészen a "felébredéséig" tart?), mert hát mindent meg lehet cáfolni, ráadásul akik tényleg tudják, hogy mi van az élet után -véglegesen-, azok már nem tudják elmondani.Fülszöveg: "Több ezer embernek volt már halálon túli élménye, de a természettudományok kutatói mindezidáig azon az álláspolton voltak, hogy túlvilág nincsen. Dr. Eben Alexander idegsebész is ezen tudósok közé tartozott. Tisztában volt azzal, hogy a halálközeli élmény létező jelenség, de úgy gondolta, csupán a trauma által megviselt idegpályák terméke. Egy szép napon viszont az ő agyát is megtámadta egy ritka betegség. A homloklebenye, amely az érzelmekért és gondolatokért felelős, teljesen leállt. Dr. Alexander hét napig kómában feküdt, majd amikor az orvosai már feladták a reményt, egyszer csak kinyitotta a szemét, és visszatért az életbe.
Gyógyulását orvosi csodának tartják, de az igazi csoda nem csupán erre korlátozódik. A kóma alatt dr. Alexander megjárta a túlvilágot, és találkozott egy angyalszerű lénnyel, aki bevezette a testentúli létezés legapróbb rejtelmeibe. Az orvos útja során az univerzum isteni forrásával is találkozott. Dr. Alexander története nem a fantázia műve. Betegsége előtt képtelen volt természettudományos nézeteit összeegyeztetni az istenhittel, a lélekbe és a túlvilágba vetett hitével. Ébredése óta azon orvosok közé tartozik, akik úgy gondolják, a teljes egészséget csak azáltal lehet elérni, ha tudatosul bennünk: Isten és a lélek létező dolgok, és a halál nem minden dolgok vége, csupán egy következő állomás kapuja. Ez a történet az egész világnézetünket felforgathatja. Sem a tudósok, sem a hívők nem intézhetik el egyetlen kézlegyintéssel. Mert aki elolvassa, annak meg fogja változtatni az életét."
Nehéz értékelni az ilyen könyveket, hisz mi alapján értékeljem? Nem regény, de most írjam azt, hogy néhol elég uncsi volt? Ugyanakkor ez az igazság. A tartalma pedig olyan dolog, hogy van aki hisz ebben, más nem. Én hiszek abban, hogy a halállal nem lehet vége mindennek. De hogy mivel folytatódik, az nyilván rejtély.
Amit sajnálok a könyvvel kapcsolatban, és csalódott vagyok, hogy maga a túlvilági emlék igazából nyúlfarknyi. Ott a körítés, hogy miközben feküdt az ágyon, mi történt a családdal, stb., amik túlzottan nem érdekeltek, engem csak az érdekelt volna, hogy ő mire emlékszik, mit élt át, de igazából a könyv terjedelmét nézve, nem igazán ez a hangsúlyos, pedig ennek kéne. Pár sorban össze tudnám foglalni, hogy mit látott, de több oldalban, hogy mi történt a hozzátartozókkal, a szervezetével, stb.
Mindezektől függetlenül, nyilván érdekes olvasmány azoknak, akiket érdekelnek a halálon túli élmények.
"Kétség sem fér hozzá, hogy mindennek az alapja a szeretet. Nem valami elvont, nehezen megragadható szeretet, hanem az a mindennapi fajta, amelyet mindenki ismer – az, amit akkor érzünk, amikor a párunkra és a gyermekeinkre nézünk, vagy akár a háziállatokra. Ez a szeretet a legtisztább és legerősebb formájában nem féltékeny vagy önző, hanem feltétel nélküli. Ez a valóságok valósága, az igazságok felmerülhetetlenül gyönyörű igazsága, ami ott él és lélegzik minden mélyén, ami létezik vagy létezni fog, és annak, aki ezt nem tudja, és nem foglalja bele minden tettébe, esélye sincs arra, hogy akár csak megközelítőleg megértse, kik és mik vagyunk." (80. o.)
_________________
Kiadta: Magnólia (2013.)
Oldalszám: 208
Ára: 2980
Forrás: kölcsön kapott
Értékelésem:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése